Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Gőzölve, pirítva, párolva: A sütés-főzés 13 módszere

Érdekességek2022. július 29.

Párolás, pirítás, dinsztelés, abálás, forralás, gőzölés. Száraz, zsiradékos, és vízben történő főzési eljárások. Mikor melyiket célszerű választani a tápérték megőrzéséhez, hogy egészséges és finom ételeket kapjunk? Mikor mennyi a vitaminveszteség? Trükkök konyhatündéreknek!  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Ételkészítési eljárások
Ha finom és egészséges ételeket szeretnénk az asztalra varázsolni, az alapanyagok okos kiválasztása mellett arra is érdemes figyelnünk, hogy milyen módon készítjük el ezeket. A továbbiakban bemutatjuk a konyhában főzés, sütés során bevethető módszereket és azt is eláruljuk, hogyan mérsékelhető az ételekhez adott zsiradék mennyisége és a vitaminveszteség.Friss zöldség

Vizes ételkezelési módszerek
 
1. Gőzöléses és forralásos ételkészítés
A gőzöléses és forralásos alapú főzési eljárások során többnyire valamilyen folyadék segítségével készítjük el az ételeket – általában vízben, ízesített alaplében vagy gőzben. A gőz (azaz a párolás) előnye, hogy adott hőmérsékleten nagyobb hőenergia átadására alkalmas, így az étel hamarabb megfő, és kisebb a tápanyagveszteség. A főzési hőmérséklet 70° és 120°C között változhat. Ezek az eljárások elsősorban tészta, rizs, hüvelyesek vagy más zöldségfélék elkészítésére alkalmasak. Az alábbiakban – a teljesség
igénye nélkül – bemutatjuk a leggyakoribb módszereket. 
 
2. Forralás: 
Főzés nagy mennyiségű, kb. 100°C-os folyadékban.
Ötletek: 
•  Használjuk a lehető legkevesebb vizet, ezáltal csökkenthetjük a vitamin- és ásványianyag-
veszteség mértékét!
•  Ha van rá mód, tartsuk meg a főzővizet, és használjuk fel leves-alapként, mártásokhoz vagy
rakott ételek elkészítéséhez!
•  A vitamintartalom növelése érdekében az elkészült ételt hintsük meg kevés friss, finomra vágott zöldfűszerrel (pl. petrezselyemmel vagy kaporral)! 
 
3. Lassú főzés (abálás): 
Főzés a forráspontnál alacsonyabb hőmérsékletű (75°– 95°C-os) folyadékban.
A zöldségek és a burgonya elkészítéséhez nem ideális módszer, mivel a hosszú főzési idő miatt nagyobb mennyiségű tápanyag távozik az ételből, mert a tápanyagok egyszerűen „kifőnek” a főző folyadékba.
Ötletek: 
•  Használjunk nagy átmérőjű lábost!
•  Amennyiben az étel jellege engedi, a sót és  a cukrot részben kiválthatjuk szárított és
zöldfűszerekkel!


4. Gőzben főzés (gőzölés, kigőzölés): 
Az étel ebben az esetben egyáltalán nem érintkezik a főzőlével, hanem annak forró, 100°C-os gőzében puhítjuk meg. Ehhez használhatunk a kereskedelemben kimondottan erre a célra árusított gőzölő edényt, vagy az ételt rátehetjük egy lábasba helyezett rácsra, kevés forrásban levő folyadék fölé.
Ötletek: 
•  Ízletesebb lesz az étel, ha a gőzöléshez víz helyett valamilyen zamatos folyadékot, például hús-, vagy zöldséglevest, bort, zöldfűszerekkel vagy citrommal ízesített vizet használunk. 
 
5. Párolás / Dinsztelés: 
A párolás számos kímélő húsos vagy zöldséges fogás elkészítésének alapja. Intenzívebb, kellemesebb ízű lesz a húsétel, ha az alapanyagot megpirítjuk a főző folyadék hozzáadása előtt. A dinsztelés egy speciális módja a glasszírozás: ekkor a zöldségeket (pl. sárgarépát, kis hagymafejeket) beleforgatjuk a pároló folyadékba, amit később egy kissé megcukrozunk és elfőzünk.
Ötletek: 
•  A megmaradt vizet felhasználhatjuk szószokhoz vagy levesek alapjaként. 
•  Gyorsabban elkészül az étel, ha a lábast szorosan illeszkedő (a lehető legszélesebb és
leglaposabb) fedővel fedjük le!  
 
6. Főzés nagy nyomáson: 
Főzés kuktában, 105° – 120°C-on.
A módszer nagy előnye, hogy  a nagyobb nyomás és a magasabb hőmérséklet lerövidíti a főzési időt. A kuktát azonban nem csak főzésre, hanem zöldségek/gyümölcsök előfőzésére (blansírozás), abálásra és újramelegítésre is használhatjuk.
Ötletek: 
•  Ügyeljünk a főzési idő pontos betartására, mert az étel nagyon gyorsan szétfőhet! 
 
7. Főzés mikrohullámú sütőben: 
A mikrohullámú sütőben elektromágneses hullámok segítségével, kis mennyiségű folyadék hozzáadásával vagy akár anélkül készíthetjük el a fogásokat. Az  étel felszínén azonban piros és ízes kéreg csak akkor keletkezik, ha a főzést valamilyen száraz eljárással (pl. grillezéssel) is kiegészítjük. Ételek felmelegítésére azonban a mikrohullámú sütő ideális.

Előfordulhat, hogy az étel egyenetlenül fő meg, és lesznek forró és  hidegen maradt részei. Ezt
elkerülhetjük az alábbi ötletek felhasználásával:  

Mikrohullámú sütőbe csak erre alkalmas edényeket: üveg és porcelán eszközöket, mikrohullámú sütéshez
tervezett műanyag edényeket tegyünk. 
 
Hogyan működik a mikrohullám?

Egyéb főzési eljárások során az étel kívülről befelé melegszik fel. A mikrohullámok ezzel szemben először az étel belsejét melegítik fel (az itt levő vízmolekulák segítségével), a hő innen sugárzik a külső részek felé.
Az elektromágneses hullámok hatására a vízmolekulák rezgésbe jönnek, és az étel az így keletkező hő hatására fő meg. Az egyes termékek főzési idejének meghatározásakor  egyaránt figyelembe kell venni azok víztartalmát, molekulasűrűségét, a kiindulási hőmérsékletet, a sugarak intenzitását és behatolási mélységét (általában 2-4 cm) is. A legújabb kutatási eredmények szerint, megfelelő használat esetén, nem kell tartani sugárzásveszélytől a mikrohullámú sütő használata során. 

Száraz ételkészítési módszerek  
 
Az étel felmelegítése ezen módszerek esetében levegő vagy zsiradék segítségével történik. A főzési hőmérséklet 120°C és 150° C között mozog, de rövid időre akár a 300°C-ot is elérheti. A továbbiakban részletezett módszerek leggyakrabban  fehérjében gazdag nyersanyagok (hús, hal vagy tengeri ételek) elkészítésére használatosak, valamint akkor, ha azt  szeretnénk, hogy az ételnek ízes és ropogós kérge képződjön. 
 
8. Sütés:  
Az ételt tűzhelyen vagy sütőben, zsiradékon vagy anélkül készítjük el, 140°– 200°C-on. Az eljárás rövid ideig tartó formája a pirítás. 
Ötletek:  
•  A húsok nedvességtartalmának megőrzése érdekében kezdjük a sütést magasabb hőmérsékleten, majd alacsonyabb hőmérsékleten fejezzük be! Így megőrizhetjük a vitaminokat, ásványi anyagokat és a nedvességet. 
•  Használjunk egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag növényi olajokat, például repce- vagy napraforgó olajat! A húsokat saját levükben is megsüthetjük! 
•  A zöldségeket csak  minimális mennyiségű olajjal kenjük át, hogy ne szívjanak magukba sok 
zsiradékot a sütés során! 
•  Tálalás előtt távolítsuk el a sötétbarnára vagy feketére színeződött részeket, mert azok karcinogén (rákkeltő) hatású anyagokat tartalmazhatnak! 
Egy speciális módszer az alacsony hőmérsékleten történő sütés, amikor a húst (pl. egész malac) 68°–80°C-os sütőben több, akár 24 órán át, sütjük.  
A húsok, a hal és a csirke jobban megőrzi vitamin- és ásványianyag-tartalmát, ha serpenyőben sütjük meg, vagy grillezzük sütőben sütés vagy főzés helyett, mivel az alacsonyabb hőmérséklet illetve főzési idő miatt ekkor kisebb a tápanyagveszteség. 
 
9. Pirítás: 
Pirítás során kevés zsiradékon (folyamatos kevergetés mellett) melegítjük az ételt. 
Ötletek:  
•  A pirítás elsősorban vékonyra vágott húsok és zöldségek elkészítéséhez ideális. 
•  A megfelelően piros szín elérése érdekében érdemes a  bepácolt húsokat megszárítani a pirítás 
előtt! 
•  Egyszerre csak egy rétegnyi ételt pirítsunk, ne tegyünk egyszerre túl sokat a serpenyőbe! 
 
10. Grillezés:  
Az ételt zsiradékon vagy zsiradék hozzáadása nélkül sugárzó vagy közvetlen hő segítségével készítjük el. 
Grillezési módok: Grillezés magas hőmérsékleten: az ételt gázláng vagy faszén fölé helyezett grillrácson illetve rostélyon sütjük meg, de használhatunk barbecue grillt is.  
Felső grillezés: az ételt gázzal vagy árammal fűtött sütőlap vagy egyéb hőforrás alá helyezzük.  
Alsó-felső grillezés: e módszer során sugárzó vagy áramló hő, vagy a kettő kombinációja segítségével készítjük el az ételt. 
Ötletek
•  A száraz húsok szebben megpirulnak a nedves húsoknál, ezért grillezés előtt itassuk le a szeletek felszínéről a felesleges nedvességet.
•  A grill legyen tűzforró, amikor ráhelyezzük az ételt! Ekkor a hús felületén keletkező réteg „bezárja” a nedvességet, így a hús később is jobban megőrzi nedvességtartalmát, valamint a vitaminokat és ásványi anyagokat.  
•  Grillezés előtt ne sózzuk meg a húst! A só hatására a hús levet enged, és nedvességtartalmával 
együtt elveszíti a benne levő vitaminok és ásványi anyagok egy részét is. 
•  Az ételt helyezzük rostélyra, hogy a zsír kicsepeghessen!  
•  Grillező lap használata esetén csak egyszerűen kenjük meg egy kevés növényi olajjal a lapot sütés előtt!  
•  Soha ne grillezzünk pácolt húsokat, mert rákkeltő anyagok (nitrozo-aminok) szabadulhatnak fel belőle! 
•  Vigyázzunk, nehogy a felesleges páclé vagy zsír a grillezett ételről a forró szénre vagy a 
fűtőelemekre csepegjen, mert azok mérgező vegyületeket is tartalmazó füsttel éghetnek el. 
 
11. Zsiradékban történő sütés  

 Az ételt forró, 140°–190°C-os olajban sütjük és pirítjuk. Az egyes módszerek a felhasznált zsiradék mennyiségében különböznek egymástól. Megfelelően végzett sütéskor az olajban elkészített burgonya és zöldség jobban megőrzi vitamin- és ásványianyag-tartalmát, mint főzés vagy gőzölés esetén, zsír- és energiatartalma viszont magasabb lesz. 
 
Sütés nagy mennyiségű olajban:  
Az étel teljesen belemerül a forró olajba. 
Ötletek, érdekességek:  
•  Az ételt a lehető leggyorsabban süssük meg! A hosszabb sütési idővel megnő a felszívott olaj
mennyisége.  
•  Minél kisebb méretű ételt sütünk, annál több zsiradékot szív magába. 
•  Minél zsírosabb a hús, annál kevesebb olajat szív fel.  
•  A rákkeltő hatású akril-amid kialakulásának megelőzése érdekében legfeljebb 170°C-on süssük az ételt, inkább kicsit hosszabb ideig!  
•  Tálalás előtt csepegtessük le az olajat az ételről, vagy egy papírtörlővel itassuk fel a felesleget! 
•  Az olajat ne használjuk fel többször egymás után!   
•  Ha az olaj füstölni kezd, azonnal öntsük ki!  
 
12. Sütés serpenyőben:  
Az előző eljárás egy változata, amikor a nyers vagy előkészített ételt kisebb mennyiségű zsiradékban sütjük és pirítjuk meg. 
Ötletek:  
•  A sütést megfelelő hőmérsékleten végezzük, és győződjünk meg róla, hogy az étel jól átsült-e;
ezzel minimálisra csökkenthetjük a felszívott zsírmennyiséget, ami átáztatná az elkészült ételt. 
 
13. Sütés Wokban: 
E hagyományos kínai eljárás során az ételt kevés olajon, serpenyőben (wokban) készítjük el. 
Amennyiben az étel jellege megkívánja az alapanyagok pácolását, használjunk alacsony zsírtartalmú pácokat, mert akár ennek az olajtartalma is elegendő lehet a sütéshez.  
Annak érdekében, hogy az étel ne szívjon fel sok  zsiradékot, az olajat csak olay-spay-vel finoman permetezzük, vagy ecsettel vékonyan kenjük rá az ételre, esetleg egy kevés olajjal kenjük át a serpenyőt!

Ha az étel sütéskor hozzátapad a serpenyőhöz, olaj helyett inkább egy kevés alaplevet vagy vizet adjunk hozzá! Ne növeljük feleslegesen az étel zsírtartalmát. 
 
A különböző főzési eljárások során jelentkező vitaminveszteség (C, B1, B2, B6) 
Forralás: 35 – 60% 
Lassú főzés: kevesebb, mint forralás során 
Gőzölés: 10 – 25% 
Főzés nagy nyomáson: 5 – 10% 
Főzés mikrohullámú sütőben: 5 – 25% 
Sütés: 10 – 47% 
Párolás/Dinsztelés: 10 – 12% 
Grillezés: 10 – 12% 
Sütés zsiradék nélkül: 10 – 12% 
Sütés olajban: 7 – 10%
Nestlé Életmód Iránytű

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Ólom a szembe, viasz az arcra, avagy a halálos csábítás titkai

2024. április 15.

Amióta világ a világ, a nők (és időnként a férfiak is) festik, szépítik magukat. Minden kornak megvolt a maga szépségideálja, minden népnek megvolt a saját tipikus díszítési eljárása, szokása. És ez nem mindig volt veszélytelen...  

A japán hölgyek rizsporral, európai társaik liszttel fehérítették arcukat, szemfestékek pedig az ólomtól kezdve a szénen át a koromig minden elképzelhető, és elképzelhetetlen dologból készültek. A nők felhasználták, amit csak lehetett: gyümölcsöket, virágokat, ásványokat, állati zsiradékot, kormot, vért.

Katalin cárnő nyers májból, zsírból és vérből álló pakolást használt, a gésák pedig viasszal kezelik arcukat, hogy sima réteget kapjanak a rizspor felviteléhez.

A római nők békabélből készített élénk kék szemfestéket használtak, az ázsiai hölgyek piros tust. A bőrt ólom és higany keverékével fehérítették. Nem baj, ha halálos méreg, a csábítás érdekében soha nem riadtak vissza semmitől a tetszeni vágyó asszonyok.

Még a szigorú középkorban is festették magukat a nők, igaz, csak a léhább fajta, bordélyban dolgozó.

Nem úgy a rokokó dámái, akik szépségtapaszokkal ragasztgatták tele arcukat, és még a parókájukra is púdert szórtak – talán a rossz szagok ellen, hiszen fürdeni akkoriban nem volt divat.

A sminkelés oly ősi szükséglete az embereknek, hogy már a legrégebbi ismert törvénykönyv, Hammurapi oszlopa is foglalkozik vele. Eszerint a kihívó, színes festésért nyilvános korbácsolás járt...

Szoptatás cukorbetegen- ezekre figyeljen!

2024. április 15.

Ha valaki  cukorbeteg, az élete több pontján is némi nehézséggel találhatja  szemben magát. Ez különösen igaz azokra az eseményekre, állapotokra, amikor nagyobb  hormonális  változások zajlanak a szervezetében. Éppen ezért dr. Porochnavecz Mariettától, a Cukorbetegközpont diabetológusától azt kérdeztük, vajon hogyan hat a cukorbetegség a szoptatásra, van-e olyan, amire külön figyeljenek ilyenkor a diabéteszes kismamák?

Először is fontos leszögezni, hogy a cukorbetegség nem kontraindikációja a szoptatásnak, vagyis bátran szoptathat a cukorbeteg kismama!.  Az anyatejes táplálás a WHO jelenlegi ajánlása szerint a baba (minimum) 6 hónapos koráig ajánlott, hiszen nem csak az anya-gyermek kapcsolatot erősíti, hanem a gyermek és a szülő egészségéhez is hozzájárul.

Az anyatej hipoallergén, alacsony nátriumtartalmú és megfelelő arányban tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, enzimeket, sőt, még esszenciális zsírsavakat is, valamint hozzájárul az agy és az idegrendszer kiegyensúlyozott fejlődéséhez az első hónapokban. 

A szoptatás mind az anyára, mind a gyermekre nézve számtalan előnyös hatással rendelkezik: az anyánál pl.  csökkenti több daganattípus kialakulásának esélyét, segíti a baba immunrendszerének erősödését, valamint hozzájárul a későbbi elhízás, cukorbetegség elkerüléséhez. Szerencsére csupán kevés olyan állapot van, melyek esetén nem lehet szoptatni (ez esetekben sem mindig maga az állapot, hanem az arra szedett gyógyszerek miatt).

Néhány dolgot azonban fontos figyelembe  venni és betartani, hogy a vércukorszint az optimális tartományban maradjon, de a baba igényei is ki legyenek elégítve. De ez ne szegje kedvét, hiszen a szoptatás igen fontos,  többek között azért, mert kutatások szerint az anyatejjel táplált gyermekeknél később kisebb eséllyel lép majd fel cukorbetegség- ez azért is lényeges szempont, mert ha az anya cukorbeteg, akkor a gyereke is a fokozott rizikócsoportba fog tartozni diabétesz szempontjából, így jobb mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne következzen be.

Milyen előnyökkel járhat, ha szoptatja kisbabáját, cukorbetegen is?

• Gyorsabban megszabadulhat a terhesség során felvett plusz kilóktól, ami nem elhanyagolható a vércukorszint rendezése szempontjából

• Gyorsabban zsugorodik vissza a méhe normál méretűre

• Csökken a petefészek/emlőrák kockázata

• Lehet, hogy kevesebb inzulinra lesz szüksége

Azok az anyák, akik terhességi  cukorbetegek voltak és minimum 6 hónapig szoptatnak, kevésbé valószínű, hogy később 2-es típusú cukorbetegség alakul ki náluk.

 Érdemes azonban arra felkészülni, hogy  lehet, hogy a cukorbetegség megnehezíti majd a szoptatást, a tejtermelődést, ennek ellenére érdemes kitartónak lenni! Ha cukorbeteg, akkor előfordulhat, hogy a tejtermelése nehezen, később indul be. Ez ne szegje kedvét, szülés után rögtön tegye mellre babáját és próbáljon szoptatni, akkor is, ha nem sikerül!

Maradék nélkül

2024. április 14.

Dr. Nemes Imre, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elnöke számtalan fontos, praktikus, az egészségünket megőrző és környezetünket védő tanácsot ad az élelmiszerek kezelésével kapcsolatban.

– Mennyiben követhetik az emberek leginkább a fenntarthatóság elvét, segítve ezzel a Nébih törekvéseit?

– A Nébihnél hiszünk abban, hogy a lakossággal együtt közösen tehetünk a fenntarthatóságért, és tevékenyen ki is vesszük a részünket ebből a munkából, hiszen a felelősségünk is közös. Azonban a lelkesedés nem minden: a tudatosság és a tájékozottság is legalább ennyire fontos össze-tevője segítő cselekedeteinknek. Éppen ezért a Nébih szemléletformáló kampányainak nem titkolt célja, hogy a fogyasztókat hasznos, döntéseiket segítő információkkal ellássa. A Nébih egyik legsikeresebb programja, a Maradék­ Nélkül az élelmiszer-pazarlás mérséklését tűzte zászlajára. A program 2016-os indulása óta számos aktivitással népszerűsítettük azokat a jó gyakorlatokat, amelyekkel érdemben csökkenthető a környezeti lábnyomunk. Szemléletes, hogy ha az országokat szén-dioxid-kibocsátásuk alapján sorrendbe állítanánk, és magát az élelmiszer-pazarlást is országnak tekintenénk, akkor az Egyesült Államok és Kína után a 3. helyen állna. Az élelmiszer-pazarlással szintén összefüggésbe hozható a metánkibocsátás. Ráadásul kárba vész mindaz az idő, természeti erőforrás és be-fektetett munka, amelyet a termék előállításához és szállításához felhasználtak.

A Nébih Maradék­ Nélkül­ Programja évente egy alkalommal, az őszi időszakban hirdeti meg országos háztartási élelmiszerhulladék-mérését. A mérési időszakban törekszünk a nagy létszámú részvételre, amely nagy örömünkre az utóbbi években több száz háztartást jelentett. Az élelmiszerhulladék-körkép elkészítése segíti hivatalunkat abban, hogy azonosítsa a forró pontokat, valamint rálásson az élelmiszer-pazarlás kiemelt figyelmet igénylő aspektusaira.

A Nébih mellett az önkéntes résztvevők is profitálnak a mérésből: megismerhetik saját élelmiszer-pazarlási szokásaikat, és a tapasztalatok alapján felismerhetik, min lenne érdemes változtatniuk.


A fogyasztóknak érdemes tisztában lenniük az egyik legalapvetőbb ismerettel, vagyis a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő közötti különbséggel.



A fogyaszthatósági idő körébe olyan gyorsan romló élelmiszerek (pl. darált hús) tartoznak, amelyek lejárati idő utáni elfogyasztása akkor is kockázatot jelent, ha nem látunk rajta romlásra utaló jeleket.
A minőségmegőrzési idő olyan időpont, ameddig az élelmiszer a gyártó által kialakított tulajdonságait helyes tárolási körülmények között megtartja. A tartós élelmi-szerek (pl. száraztészta) általában a minőségmegőrzési időt követően is fogyaszthatóak, ha bontatlan csomagolásban és a gyártó által megadott körülmények között tárolták őket. Amennyiben lejárt minőségmegőrzési idejű terméket találunk otthonunkban, de érzékszervi szempontból megfelelőnek ítéljük meg, nyugodtan adhatunk neki egy esélyt.


Rossz gyakorlat, hogy a fogyaszthatósági idővel ellátott élelmiszerek közül hajlamosak vagyunk akkor is a két héttel később lejáró joghurtot választani, ha pontosan tudjuk, hogy három napon belül elfogyasztjuk azt. A bolygónk is megköszöni, ha legközelebb „mérlegre tesszük” valós szükségleteinket, és tudatosabban vásárolunk.