Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:30
Szombat: 7:30 - 12:00

Gyengéd és erős, mint az élet

Érdekességek2019. június 30.

Az úttest szélein betonelemekből álló szegélyeket emelnek, hogy a forgalmat a helyes irányba tereljék. Az egyes elemek közötti résekben fű nő - ez magától értetődik. A fű mindenhol kinő.  

Egyike a számtalan gyomnövényfélének. A hatóságok eddig még nem vették a fáradságot, hogy eltávolítsák. Valószínűleg korábban még sokkal több fű nőtt ugyanezen a helyen. Vajon mi volt itt az aszfalt előtt? Talán kockaköves út, a résekből kihajtó zöld levelekkel? És azelőtt? Szekérút, melynek két párhuzamos földcsíkja a mezőkön át vezetett? És azelőtt talán csak egy gyalogosok és lovasok taposta ösvény?

A fű, a növényzet megsínyli az egyre erősödő forgalmat. A több ember nagyobb mozgásigényt jelent: autóval és villamossal közlekedünk a gyaloglás és a lovaglás helyett. Figyelemreméltó, hogy az útépítés során eltávolított fű újra kinő az úttestet szegélyező betonelemek közti résekben. Lehet, hogy ez az ősi jogait visszaszerző természet előhírnöke?

A kultúra fenntartása folyamatos törődést igényel, de a természet önmagától működik és fejlődik. A buldózerek, kamionok, aszfaltozó gépek és úthengerek hetekig dolgoznak, hogy egy sima útfelületet állítsanak elő - és ezt infrastruktúra-fejlesztésnek hívják. És mégis, a szél, mint ingyenes szállítóeszköz visszahozza a magot, és a fű újra kinő magától. A természet mindig győzedelmeskedik. A természet és a kultúra közötti feszültség az emberiség sorsa. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez a paradicsomi átok eredménye-e, amely így hangzik: „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet”. (1. Móz. 3,19.)


Mégis milyen különös, hogy a természet jót tesz velünk, mi meg pont az ellenkezőjét. Eltávolítjuk a minket friss oxigénnel ellátó zöldet, hogy helyet csináljunk a szén-dioxidot termelő autóknak. Vajon az emberi természet velejárója-e az a fáradozás, hogy ellehetetlenítsük önmagunk számára a földi életet? A természet leigázására törekedve az ember gyakran határozottan saját magának tesz keresztbe. Az oly gyakran hangoztatott „vissza a természethez” már nem lehetséges. Az ember hivatása magasabb, távolibb, átfogóbb. Na de miben áll? És hogyan lehet betölteni?

A beton repedéseiben az élet elpusztíthatatlan vitalitása csírázik - ez az élet minden megnyilvánulása mögött rejlő életösztön képe. Azé az erőé, amelyet nem félemlít meg semmilyen sorscsapás. A fű bizonyos vonatkozásban a vízre emlékeztet, ahogyan Lao Ce írja a Tao Te King 8. versében: „A legfőbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevő.” A 78. versben pedig ez áll: „Nincs lágyabb, mint a víz, a köveket mégis kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet.”

Gyengéd és erős

Gyengédsége ellenére a fű a legkopárabb, legsivárabb helyeken is zöldell, és nem kell feltétlenül gondozottnak lennie, mint egy tökéletesen nyírt angol pázsitnak. A fű nem ítélkezik: feltétel nélkül megragad minden lehetőséget a növekedésre, persze csak ha akad elegendő víz. Ezért gyakran olyan helyeken is nő, ahol taposnak rajta. Mindazonáltal egyre tovább nő, magot hoz és szaporodik. Mintegy tükröt tartva elénk, ezt sugallja nekünk: „Feltétel nélkül ragadj meg minden életlehetőséget, tekintet nélkül a várható kilátásokra!”

Ez szöges ellentétben áll az „először gondolkodj, azután cselekedj” szemléletmóddal, amelyen a legtöbbünk felnevelkedett. A fű a feltétel nélküli mostban csírázik, sarjadzik és virágzik. Nem is lehetne egyszerűbb. Az embernek azonban ehhez bizonyos fokú bátorságra vagy kalandkedvelő jellemre van szüksége.

Az ember szívében van egy életcsíra, amely éppen olyan idegen a halandó ember számára, mint a zöld fű a szürke aszfalt számára. Ez hajszolja az embert mindig a „kultúra” irányába. Megpróbálja a világát összhangba hozni vele, és tökéletességre törekszik, a paradicsom valamilyen formájára, ahogyan ő azt elképzeli. A természet azonban nem azon a célon alapul, hogy kultúrával a paradicsomi tökéletességig műveljük. Csak egy valami állandó benne: a változás. A természet csak a környezetet adja, amelyben az ember képes tudatára ébredni örökségének, és feltárhatja azt. Nem arról van szó, hogy a természet emberét kell tökéletesíteni; sokkal inkább a csírának kell kifejlődnie. Ehhez pedig az eredeti, paradicsomi életterület fénye szükséges.

Ez a fény mindenütt jelenlévő, és minden szívhez eljut, feltéve, hogy nem „aszfaltoztuk” le túl alaposan, vagyis az érzelmeink nem csaponganak egyik indulatból a másikba. Egy ilyen rétegen ugyanis a fénynek egyetlen szikrája sem képes áthatolni, és az ige, a mag nem tud kicsírázni.

Gyakran minket is majdnem ellapít a buldózer, mint a füvet. Ez nem a belénk vésett archetipikus képek vagy a sors műve, hanem néha a „haladás” vagy a „gazdaság”, vagy egyéb közkedvelt ideák és rendszerek győznek le minket. Az önmegvalósítás nyomasztó kényszerében nem használjuk ki, vagy éppen észre sem vesszük a megszabadulásra kínálkozó lehetőségeket.

Aki tényleg a megszabadulást keresi, annak minden kis repedést ki kell használnia az önmegvalósítás páncélján, hogy beengedje a fényt. Az nem fogja ezeket a réseket eltömíteni a változástól vagy a bizonytalan jövőtől való félelemmel.

Szabadság

A teremtés egyik nagy titka éppen annak határtalan szabadságában rejlik. Ez biztosítja azt, hogy semmi sem lesz unalmas vagy előre megjósolható, hanem minden sziporkázó és meglepetésekkel teli marad.

Az előre látható ritmusok keretei között (nappal és éjszaka, nyár és tél váltakozása, a tavaszpont vándorlása és még sok egyéb dolog, amiről alig tudunk) hatalmas és soha kellően nem becsült lehetőség kínálkozik arra, hogy mi magunk irányítsuk az életünket, feltéve, ha készek vagyunk feladni személyes fenntartásainkat és előítéleteinket. Életünk sosem fog magától fejlődni, az automatikus beteljesülésről nem is beszélve. Mint már említettük, az ember hivatása magasabb, távolibb és ragyogóbb annál, mintsem hogy csak eggyé kellene válnia a természettel. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a szabadság felelősséggel is jár.

Akkor fogjuk igazán megtapasztalni ezt a szabadságot, ha felelősséget vállalunk az örökkévalóság bennünk lévő csírájáért, és ennek alapján látunk munkához. Akkor spontán és feltétel nélkül fogunk cselekedni ezen csíra impulzusai alapján. A fejlődés ösvényének elején ez nem csak vágyakozásként fog megnyilvánulni, hanem reményként is. Hát nem figyelemre méltó, hogy a remény színe éppen a zöld?


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Korszerű idegsebészeti hibridműtőt alakítanak ki

2019. július 07.

Érkatéteres és nyitott idegsebészeti beavatkozások elvégzésére egyaránt alkalmas hibridműtőt alakítanak ki a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) – jelentette be Rovó László rektor.

Az orvosprofesszor a több mint kétmilliárd forintos beruházást bemutató sajtótájékoztatón elmondta, a tervek szerint az őszre elkészülő új műtő olyan világszínvonalú ellátást biztosít a régióban élők számára, amely Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban elérhető.

Az új műtő alkalmas lesz arra, hogy a dél-alföldi régióban élő 2-2,5 millió ember agyi érelzáródás esetén hat órán belül olyan ellátást kapjon, amely életmentő, illetve jelentősen javítja a páciensek későbbi életminőségét – mondta Barzó Pál, az SZTE idegsebészeti klinikájának vezetője.

Az új műtőben bonyolult, többlépcsős vagy más módszerekkel igen nagy kockázatúnak minősülő beavatkozások is elvégezhetők. Lehetőség nyílik arra, hogy egy nyitott idegsebészeti műtét során jelentkező komplikáció esetén érkatéteres eljárással helyreállítsák az agyi véráramlást. De ugyanígy a katéteres eljárás során jelentkező vérzés ellátása is megkezdhető helyben negyedórán belül egy nyitott műtét során – tudatta a professzor.

Oroszné Vincze Rita, a Siemens Healthcare Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, a világon mintegy 1200 hibrid műtő működik, ezek többségében azonban szív-érrendszeri beavatkozásokat végeznek.

Európában ötnél kevesebb olyan intézmény van, ahol a területen piacvezető cég robotkarral működő képalkotó berendezését idegsebészeti műtétekhez használják.

Így számolj le a nemszeretem dolgokkal

2019. július 07.

Túl sokan próbálnak magukra erőltetni olyan dolgokat, amiket nem szeretnek. Pedig úgy tűnik, egy dolog igazán fontos a szokásaink terén: hogy élvezzük őket!  

Talán nem meglepő, hogy milyen sokan próbálnak magukra erőltetni olyan dolgokat, amiket nem élveznek. Sajnos  eléggé általános az, hogy az emberek nem szeretik azt a munkát, amit végeznek. A megélhetés kedvéért mégis csinálják. De ha már nem váltunk és nem keresünk egy másik állást, legalább keressük és találjuk meg, hogy a jelenlegi munkánkban mi az a dolog, amit kedvelni tudunk. Még ha icipici dologról is van szó. Minden érmének két oldala van, sosem csak rossz, vagy csak jó valami. Így egész biztosak lehetünk abban, hogy egy kötelező munkában is találhatunk örömet. Ha mást nem, akkor azt, hogy egyszer végzünk és hazaindulhatunk és ki tudjuk fizetni általa a számláinkat.

Érdekes módon ez az erőltetettség a magánéleti szegmensben is sokszor előfordul, nemcsak a munkavégzések kapcsán. Az emberek társaságban isznak, pedig valójában nem akarnak, megnéznek egy filmet, amire nem is kíváncsiak, szórakozni mennek, pedig inkább otthon töltenék az estét. Ki éli ezt az életet? Miért próbálunk annyira megfelelni a környezetünknek? Hiszen a környezetünk is egyedi emberekből áll, saját félelmekkel, vágyakkal.

Az emberek megpróbálnak mások lenni, mint amik. Igyekeznek fegyelmezni magukat, mert azt hiszik, hogy ettől jobb emberré válnak. Azonban hogyan tudnál jobb ember lenni ha olyan dolgok közepette éled az életed, amiket nem szeretsz?
És a további hátulütő: ha mindennek tetejébe szokást, rendszert próbálsz csinálni abból, amit eleve sem szeretsz csinálni. Ebben az esetben biztosítva van a sikertelenség és/vagy az örömtelenség.

Van-e különbség a derékfájás és a lumbágó közt?

2019. július 06.

A felnőttek négyötöde találkozott már a derékfájdalommal, amelyet sokan lumbágóként azonosítanak. Dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos a derékfájás lehetséges okaira és a kezelés széleskörű lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

Túlterheljük a gerincet

A gyakori derékfájdalom hátterében többek közt olyan tényezők állnak, mint a kényszertartások, a nem megfelelő munkahelyi körülmények és a késői kezelés. A működésbeli elváltozások (például amikor az izomerő kiegyensúlyozatlansága miatt nem tudjuk teljesen kihúzni magunkat), a kényszertartások előbb-utóbb túlterhelik a gerincet. Ha ez évekig fennáll, nagy valószínűséggel kialakulnak krónikus kopások, porckorong károsodások és más, tartós problémák. Vagyis mindenképpen orvoshoz kellene fordulnia annak, aki nem sérülésből eredő fájdalmat, mozgásbeszűkülést tapasztal. (Természetesen ez esetben is érdemes segítséget kérni, de a sérülés nyilván más jellegű kezelést igényel.) Csak szakszerű segítséggel védhetők ki a tartós elváltozások!

A derékfájás maga a lumbágó?

A leggyakrabban jelentkező problémát, vagyis a derékfájást magát valóban szokás lumbágónak is nevezni. Ez az a fajta fájdalom, amely hevességével hívja fel magára a figyelmet, és amelynek kapcsán szinte minden mozdulatnál belenyilall a deréktájba a gyötrő érzés. A lumbágó okai a gerincet mozgató és összetartó izomzat, kötő- és támasztószövetek mikrosérülései, amelynek következtében steril gyulladás alakul ki. Pontosabb okát az esetek háromnegyed részében nem sikerül kideríteni, de az bizonyos, hogy nincsenek olyan idegrendszeri tünetei, mint például a porckorongsérvnek. Kezelésének célja a fájdalom, az izomfeszülés oldása és a gyulladás csökkentése. A különböző borogatások mellett szteroid injekció és nem szteroid gyulladásgátlók is beválhatnak.