Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Gyógyító illatok: 7 aromaterápiás ötlet

Érdekességek2023. október 30.

A szelíd gyógymódok között az egyik legcsodálatosabb az aromaterápia, amely számos betegség kiegészítő terápiájaként, de sokszor önmagában is igen hatékony. Sőt, még betegnek sem kell lennünk ahhoz, hogy áldásos hatásait élvezhessük: megelőzés, hangulatjavítás céljából is használhatjuk az illóolajokat.  

Az emberi szervezet saját védekezőképességének erősítésére és beindítására irányuló szelíd gyógymódok között az egyik legcsodálatosabb az aromaterápia, amely számos testi-lelki betegség kiegészítő terápiájaként, de sokszor önmagában is igen hatékony. A legjobb benne mégis az, hogy még betegnek sem kell lennünk ahhoz, hogy áldásos hatásait élvezhessük: megelőzés, hangulatjavítás céljából is sokféleképpen használhatjuk a gyógyító, finom illóolajokat. Melyik illóolajat mire használd? Néhány tipp az otthoni felhasználáshoz.

1. Párologtatás

A párologtatáshoz, illatosításhoz használt olajok nagy választékban kaphatók, így mindig kiválaszthatjuk a hangulatunknak megfelelőt, arra azonban jobb, ha odafigyelünk, hogy erre a célra is érdemes tiszta, természetes olajat használni, mint az olcsóbb utánzatot.

Ezeket ugyanis sokszor mesterséges aromákkal helyettesítik vagy javítják fel, így elvész az egészségünkre, hangulatunkra, idegrendszerünkre gyakorolt finom hatás!

A párologtató edénykébe mindig öntsünk egy kis vizet, és ebbe cseppentsünk néhány csepp olajat – az égésveszély miatt jobb, ha nem használjuk az illólajokat tisztán. Az alábbi olajakkal kísérletezhetünk kedvünkre, egyéni ízlésünknek megfelelő keverékeket is összeállíthatunk, de ha komolyabb gyógyító célra szeretnénk használni az aromaterápiát, inkább forduljunk szakemberhez vagy nézzünk utána egy szakkönyvben.


2. Serkentő, élénkítő hatás

Ha agyunkat szeretnénk elmélyültebb koncentrációra serkenteni, párologtassunk borsmentaolajat, esetleg citromolajat. A citrom, citromfű olaja, a mentaolajak kiválóak a szagok semlegesítésére, a légtér frissítésére is.

3. Ha inkább ellazulnál

Nyugtató, lazító hatású a levendula és a narancs keveréke, érzéki atmoszférát teremt az ylang-ylang, a jázmin, a rózsa és a pacsuli olaja. A lassan beköszöntő hideg időben melengető hatást érhetünk el a narancs, fahéj, szegfűszeg olajának használatával – ezeket természetesen a párologtatás mellett használhatjuk bőrápolás céljából is.

4. Meghűlésre: párolgtatáshoz és gőzöléshez

A fenyő-, illetve citrusfélék olajai kiemelkedőek a meghűléses megbetegedések kezelésére ajánlható gyógyhatású szerek között. Ebben az esetben nemcsak párologtatóban használhatunk fenyő, eukaliptusz, borsmenta, citrom, grapefruit, citromfű illóolajokat, hanem forró gőzös inhalálással is sokat segíthetünk a beteg állapotán.

5. Fürdők készítése aromaolajokkal

A fent leírt kombinációkat használhatjuk a fürdővízben is. Ha illóolajos fürdőre vágyunk, mindig valamilyen hordozóanyaggal együtt tegyük a vízbe az illóolajat, hogy jól elkeveredjen. Száraz bőr esetén szóba jöhet tejszín, normál bőr esetén méz, de ha zsírosabb a bőrünk, válasszunk inkább tengeri sót. Vigyázzunk, hogy a fürdővízbe ne tegyünk néhány cseppnél többet, mert nagyobb mennyiségben az illóolajok viszketést, irritációt okozhatnak érzékenyebb bőrűeknél.

6. Krémek, testápolók, olajok

Kedvenc illóolajunkat illatmentes krémbe vagy olívaolajba, mandulaolajba, jojobaolajba keverhetjük, az így elkészített keverék kiváló masszázsolaj vagy testápoló is lehet. Használjunk kamillaolajat érzékeny, gyulladásra hajlamos bőrre, ylang-ylang vagy grapefruitolajat zsíros bőrre, narancsot száraz bőrre.

7. Masszázshoz

Frissítő masszázs esetén szóba jöhetnek a citrusfélék, citrom, grapefruit, a fenyőolajok, és egy-két csepp borsmenta, fodormenta. Lazító, nyugtató masszázshoz a levendulát, rózsafát, narancsot ajánlatos használni. A narancsbőr és striák kezelésére alkalmas a rózsaolaj, ami igen drága, de helyettesíthető rózsafaolajjal.

 


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.