Gyógyító Mesék - Meseterápia a gyakorlatban
Érdekességek2017. november 29.
Minden másodpercben változunk. A minket érő külső hatásokat belső mechanizmusaink segítségével átalakítjuk, szűrjük, és megéljük. Mindannyian keresünk valamit, ami végső soron visszavezet bennünket Önmagunkhoz. Csak akkor találhatjuk meg igazán Önmagunkat, ha megértjük, hogy azok a szituációk, melyekkel újra és újra szembetalálkozunk, azok a feladatok, melyek megoldhatatlannak tűnnek, mind - mind a lelkünk mélyéről hozzánk szóló, belső gyermek üzenetei számunkra.
Minden felnőtt lelkében hordozza gyermekkori énjének lenyomatait, és minden gyermek tükrözi a szülei személyiségének legmélyebb burkaiban rejtőző, az évek alatt a feledés homályába merülő önmagát.
Napjaink nagyobb részét - akár felnőttekről, akár gyermekekről van szó - folyamatos aktív cselekvésekkel töltjük. A szüntelen kifelé fókuszálás, a hétköznapi élet mókuskerekébe szorult felnőtteknél kimerültséghez, betegségekhez, depresszióhoz vezethet, míg gyermekeknél a folyamatos pörgés – forgás, rohangálás egy idő után áthalad az un. holtponton, és onnantól kezdve a gyermek energiái már nem töltődnek, hanem percről percre megmutatkoznak a fáradtság jelei, amik átcsaphatnak feszültségbe, alvászavarba, hiszti rohamokba egyaránt.
A megoldás gyermekeknél az, ha tudatosan arra törekszünk, hogy az aktív, vagy mozgásos és önkifejező kreatív játékokat mindig egy passzívabb, nem kifelé áradó, hanem befelé töltő foglalkozás kövesse. Így a gyermek egyenlő mértékben megélheti kiáradó, teremtő, – és külvilágra ható énjét, ugyanakkor megtapasztalja a csendnek az önmagához visszavezető erejét.
Felnőtt körökben sokszor elhangzik, hogy azért nem szeretnek egyedül lenni, mert a csend ijesztő, vagy a csend a leghangosabb dolog a világon. Ez valóban így van, hiszen a csend tanít. Amikor megszűnnek a külvilágnak a figyelmünket saját zajaira hívó hangok és hatások, akkor szólal meg belső énünk olyan hangerővel, melyet, ha jól megtanulunk értelmezni, újra eggyé válhatunk önmagunkkal, és megtalálhatjuk a rengeteg elágazó ösvény közül a valódi, saját utunkat. Ezáltal újra és újra feltöltjük energiakészletünket, hiszen a lélek legbelső és legőszintébb hangján felszabadulnak azok az energiaforrások, melyekkel folyamatosan képesek leszünk hatékonyan megvalósítani önmagunkat a külvilágban.
Így záródik be a kör, így hat vissza a passzív, befogadó figyelem az aktív kiáradó tevékenységre. A gyermekeknél sincs ez másképp. Ők a csendet a meséken keresztül tudják a leghatékonyabban megtapasztalni. A mese hallgatása, vagy olvasása meditatív hatással van rájuk. Kiterjesztik figyelmüket, és egy nyugodt, koncentrált közegben erőltetés nélkül, természetes módon tudják a történet szálait követve elkülöníteni a teret és az időt.
A tér maga a saját testük, mely elválasztja őket a külvilágtól, és attól a képzeletbeli világtól, amelyből a mese szól hozzájuk. Az idő pedig a saját, önálló idő, amikor a tevékenység közben kibontakozik az önmagával való első párbeszéd, és megszületik az első saját, belső képek meglátásának képessége, mely elengedhetetlen a képzelet, a fantázia fejlesztésében, ami pedig később, az iskolában a szövegértés, – szövegfeldolgozás, – fogalmazási feladatoknál fontos szerepet játszik.
A mese mindig színes. A színek világának belső megjelenítése, képekben való elképzelése mindig érzéseket generál a gyermekben. Akár a hideg, – akár a meleg színek csoportjáról beszélünk, egyaránt elmondható, hogy érzelmi hatásaik, és az általuk beindított belső változások egy jól figyelő szakember számára azonnal információként szolgálnak a gyermekekben zajló esetleges belső konfliktusokról, vagy akár érzelmeik, hangulatuk milyenségéről, képzelet,- és fantáziaviláguk aktivitásáról.
Óvodás csoportoknak leginkább fantáziafejlesztő, drámapedagógiai élmény-elemként építhetjük be a meséket, amikor is a képalkotó vizualizációt fejlesztjük. A képek belső elképzelése fontos eszköz az emlékezőképesség, a fantázia és a külső hatások önálló feldolgozásának fejlődésében.
Iskolásoknál a meséket már asszociációs és szituációs szerepjátékokon keresztül is feldolgozhatjuk.
Mindez segít abban, hogy a gyermekek minden korosztályban megtanulják megérteni a lelkükben zajló folyamatokat, valamint más megközelítésbe helyezni az Őket ért változásokat, hatásokat, legyen szó egy iskolai rosszabb szereplésről, a barátok összeveszéséről, a teljesítménykényszer szorításáról, a családon belüli feszültségekről, vagy akár a testvérféltékenységről. A gyermekek ugyanis azonosulnak a mesekarakterekkel, úgy képezik le a történetet, mintha az elbeszélés róluk szólna, velük történt volna meg az adott szituáció.
Hogy mit mesélünk, tulajdonképpen a képzeletvilág egyedi és végtelenül sok lehetőséget rejtő tárházából szabályok nélkül, szabadon választható. Vannak azonban mankók, melyeket érdemes követnünk, ha az a célunk, hogy kifejezetten gyermekünk egyéni lelkivilágához szóljunk, és a pont Őt fejlesztő és gyógyító szimbólumrendszert használjuk, és ezáltal hozzásegíthessük ahhoz, hogy hétköznapi életének, vagyis saját meséjének a tudatos hősévé válhasson.
Mivel minden gyermek más – és más személyiség, így karaktertípusához megfelelő mesékre, foglalkozásokra van szükség.
A kép forrása: Fehér - Pál Rita: Csillag-Szemek című meseregény
forrás: Harmonet
