2026. augusztus 09.
A hőgutáról lesz szó, mely hirtelen bekövetkező, percek alatt eszméletvesztéssel járó rosszullét.
Az ún. bevezető, figyelmeztető időszak, a koncentrálóképesség csökkenésével, kábultsággal, fejfájással, szédüléssel, hányingerrel, hányással jelzi a veszélyt. Figyelmeztető tünet a törzsön a verejtékezés kifejezett csökkenése. A test gyors túlfűtöttségére utal a forró, kipirult és száraz bőr. 41 °C-ot meghaladó láz esetén az agykárosodás és egyéb szervek (máj, vese, szív) működészavara végzetes lehet.
A leglényegesebb elsősegélynyújtói feladat a testhőmérséklet lehető leggyorsabb csökkentése. Hűvös helyre vinni a beteget, eltávolítani róla minden ruhát. Testét becsavarni hideg vizes lepedőbe, melyet 2–3 percenként cserélni kell, vagy közvetlenül a testfelszínre locsolni hideg vizet. Amikor a lázmérő higanyszála 38 °C alá csökkent, a nedves lepedőt szárazra kell cserélni.
2026. augusztus 09.
Az elhízás nem egyik napról a másikra kialakuló betegség (!), hanem hosszabb idő alatt lassan, szinte lappangva kialakuló folyamat eredménye. Ennek megfelelően nem lehet egyik napról a másikra „meggyógyítani” sem!
Alapigazságok
A legnagyobb tévedés, amit a beteg elkövethet, hogy nemcsak az egyszerre elfogyasztott ételek mennyiségét, hanem a napi étkezések számát is minimálisra csökkenti. A koplalás azonban nem fog segíteni. A test – szerencsére – úgy van beprogramozva, hogy az ilyen hiányállapotot veszélyként észleli, és ezért úgy viselkedik, mint extrém helyzetekben, például, mint amikor éhezik. Ekkor teste minden egyes kalóriához, így a zsírokhoz is ragaszkodni fog, és amit alkalomszerűen elfogyaszt, az szinte rögtön a zsírraktárakba fog kerülni, ezáltal biztosítva a „túlélést”.
A fokozatosság elve a testtömegcsökkentésben nagyon fontos. Nem szabad drasztikus módszerekkel kezdeni, ez túl nagy „sokkot” fog előidézni. Először a „selejt” élelmiszerektől (egyszerű cukrok, túl zsíros ételek és fehér lisztből készült termékek) célszerű megszabadulni, és az étkezések közötti nassolásról „leszokni”.
Kezdetben a diéta ideje alatt – a fogyókúra okozta nehézségek megkönnyítése érdekében – hetente egy alkalommal „félre ehet” a fogyókúrázó. Ezt célszerű hétvégére beiktatni. Ilyenkor ehet, amit megkíván, de arra azért ügyeljen, hogy az energiabevitel ne sokkal haladja meg az addigiakat.
Naponta szükséges nagy rosttartalmú élelmiszereket fogyasztani! A zöldségek, darák és korpák fokozzák a telítettségérzetet, segítik a gyorsabb emésztést és a méregtelenítést.
2026. augusztus 08.
Kokas Katalin hegedűművésszel, négy gyermek édesanyjával tabutémákat feszegetünk.
A veszteségekről a nők nem beszélnek. Négygyermekes családként a színpadon látnak bennünket, nagyobb gyermekeinket is. Ez egy ideális kép. De vannak olyan dolgok, amiket tabuként kezel a társadalom. Pedig akkor, amikor abban az élethelyzetben vagyunk, az nagy szenvedés, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek sorstársai. Én kifejezetten azért beszélek erről, mert fontosnak tartom, hogy másnak segítsek, aki hasonló élethelyzetben van.
18 éves korunk óta férjemmel, Kelemen Barnabással tudtuk, hogy nagy családot, sok gyermeket szeretnénk. A legnagyobb boldogság az, amikor az ember gyermeket vár. Én ugyanakkor hét alkalommal is megéltem a veszteséget, hogy a magzat meggondolta magát.
Első gyermekünk, Hanna születése nem úgy zajlott le, ahogy szerettük volna, pedig csak egy picit érkezett korábban. Előtte való nap fejeztem be a diplomadolgozatomat, és másnap megszületett, amikor már éppen nem számított koraszülöttnek. Otthonszülést szerettünk volna, de Kaposváron folyt el a magzatvíz, ezért az ottani kórházba vittek.
Én kifejezetten nem kértem fájdalomcsillapítót, mert érezni akartam, hogy mi történik. Oxitocint sem szerettem volna, de azt kötelezően adtak, izomba.
A szülést követően Hanna nem lélegzett fel, és ezért azonnal elvitték tőlem Pécsre. Saját felelősségre azonnal robogtam utána apukámmal autóval, és a koraszülött intézetben leszidtak, hogy mit keresek ott, a kisbabámnak nem rám, hanem rájuk van szüksége.
Ez óriási trauma volt!
A heti munkaidő 1 órával való növelése azzal jár, hogy a dolgozók átlagban 13 százalékkal többször mennek orvoshoz. A munkavállalók úgy érzik, hogy ennyivel hosszabb munkaidő esetén két százalékkal romlik az egészségi állapotuk – közölték a halle-wittenbergi és az erlangen-nürnbergi egyetem kutatói a Labour Economics című szakfolyóiratban.
