Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Hazánkban ritka betegség ma már a turberkulózis

Érdekességek2019. május 05.

Ez a fertőző betegség még ötven éve is népbetegségnek számított, akkor százezer emberből ötszázan haltak meg tbc-ben Magyarországon. Az utóbbi években átlagosan százezer lakosból tízen betegedtek meg újonnan évente, a tbc előfordulásának csökkenése háromszorosa a többi európai országban mértnek.

Fotó: 123rf.comTavaly pedig ennél is kevesebb, 618 új beteget regisztráltak, ami a társadalmi és a szakmai összefogás egyik nagy eredménye – mondta Horváth Ildikó, az egészségügyért felelős államtitkár a tbc-világnapja alkalmából.

Magyarország és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közötti együttműködésre a tbc elleni harcban. Utalt rá, hogy a WHO-val közösen dolgozták ki a tüdőszűrés új rendszerét, amely – mint mondta – beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és olyan gyakorlat alakult ki, hogy nem kell mindenkit kötelező tüdőszűrésre behívni.

Szintén alacsony a gyermekkori tbc-s megbetegedések száma, ugyanakkor elvétve előfordult meningitis basilaris (az agyhártyák tbc-baktériumok által okozott gyulladásos beszűrődése), ami indokolja a BCG-oltás fenntartását. Még sokat kell dolgozni azért a kitűzött célért, hogy egymillió emberből mindössze tíz betegedjen meg tbc-ben.

Ledia Lazeri, a WHO magyarországi irodájának igazgatója arról beszélt, hogy a tbc elleni küzdelemben továbbra is globális erőfeszítésekre van szükség, hiszen évente még mindig 4500 ember hal meg és 30 ezer betegszik meg ebben a megelőzhető és gyógyítható betegségben. Az eddigi intézkedéseknek köszönhetően 2000 óta 54 millió ember életét mentették meg, 42 százalékkal csökkentették a halálozást.

Magyarországon szoros a szakminisztérium és az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet együttműködése annak érdekében, hogy egy új finanszírozási mechanizmus és egy jóval inkább betegközpontú ellátás valósuljon meg. Hozzátette: úgy látja Magyarországon az egészségügy vezetői és a szakma is elkötelezett a tbc-elleni harcban, ami példa lehet a régió többi országa számára is.


Kovács Gábor, a Korányi intézet főigazgatója elmondta: az, hogy tavaly százezer lakosra vetítve hatnak volt újonnan felfedezett tbc-s betegsége, nyolcszázalékos csökkenés még 2017-hez képest is. 

A gyermekkori tbc-s megbetegedések is nagyon alacsonyak az országban, 0-14 éves kor között tavaly mindössze három esetet regisztráltak. A költséges és nehezen kezelhető úgynevezett multidrogrezisztens tbc a betegek 3,3 százalékát érintette, ami szintén az – ötszázalékos – európai átlag alatt van.

A tbc-rizikócsoportba tartozó hajléktalanok körében egy év alatt 74-ről 50-re csökkent a megbetegedettek száma. Közülük a kezelni kezdett betegek öt százaléka abbahagyja a gyógyszeres terápiát.

A főigazgató-főorvos említést tett arról is, hogy nem emelkedett a migrációval behurcolt esetek száma; ezeknek a betegeknek a kétharmada román, szlovák, ukrán születésű volt.

Az ország északkeleti megyéiben volt magas a tbc-s megbetegedések száma, a helyi intézkedéseknek és együttműködésnek köszönhetően azonban abban a régióban is nyolcszázalékosnál nagyobb arányban csökkent a tbc előfordulása.

Molnár Andrea, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház gazdasági igazgatója arról beszélt, hogy egy új módszertannak és finanszírozásnak köszönhetően sikerült a betegséget visszaszorítani. A teljesítményvolumen-korlát helyett esetfinanszírozást vezettek be: minden új beteg kezelésekor egy fix összegű finanszírozást kap a kórház, függetlenül attól, hogy járóbeteg- vagy kórházi ellátás keretében látja el a pácienst. A pilotprogram egyéves tapasztalatai pozitívak a tbc-s betegek diagnosztizálásában és kezelésében egyaránt. (MTI)


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Porckopás és csontritkulás – van köztük kapcsolat?

2025. november 20.

A porckopás és a csontritkulás két külön betegség, eltérő megelőzési és kezelési elvekkel. Előbbi az ízületi felszín és a lágyrészek problémája; utóbbi a csontok ásványianyag-cseréjének zavara. Közös félreértés, hogy „fájdalom esetén pihenni kell, mert a mozgás árt”. A tartós inaktivitás rontja az izmok állapotát és fokozza a fájdalmat, ezért valójában a jól felépített, ízületkímélő mozgás mindkét esetben alapkezelés. Idős korra jellemző az izomtömeg vesztése, ami rendszeres mozgással lassítható. A mozgás ezenfelül az általános, anyagcserére gyakorolt pozitív hatásai mellett javítja az ízület körüli lágyrészek vérellátását, valamint a porcsejtek táplálkozását.

Emellett artrózisban más szempontból is fontos az izmok megerősítése. A megfelelő izomzat fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, ezáltal bizonyítottan csökkenti az időskori eséseket. „A mozgás nem ellenség, hanem gyógyszer, de fontos a fokozatosság, a rendszeresség és a személyre szabott mozgásterápia” – teszi hozzá a szakember.

További gyakori tévhitek:


„Csak az idősek/nők betegsége.” Mindkettő gyakoribb idősebb korban és nőknél, de férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat korábbi sérülések, túlterhelés, genetikai hajlam, hormonális változások, életmód miatt.
„A vitaminok/étrendkiegészítők majd megoldják.” Az étrendkiegészítők mint a kalcium, D-vitamin, kollagén stb. szedése csak része a megoldásnak, de a bizonyított alap a mozgás, a testsúlykontroll és – ha kell – az orvosi kezelés.
„A testsúly nem tényező.” A túlsúly plusz terhelés az ízületnek, mely minden lépésnél jelentkezik. A cél az egészséges, fenntartható testsúly.
„A ropogtatás/időjárás okozza.” Nincs rá bizonyíték, hogy akár artrózist, akár csontritkulást okoznának, legfeljebb a panaszokat befolyásolhatják.
„Ha porckopásom van, nem lehet csontritkulásom (és fordítva).” Egy embernél együtt is előfordulhat a két betegség; a szűrés és a célzott edzés akkor is fontos, ha a másik kórkép már fennáll.

Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei

2025. november 20.

Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.

A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre

Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…

A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.

A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.