Hogy az örökbefogadás ne átok, hanem áldás legyen
Érdekességek2017. március 31.
A nők két dologért képesek mindent megtenni: azért, hogy legyen gyermekük és azért, hogy ne legyen. Az utóbbi könnyebben megoldható, hiszem a fogamzásgátlás számtalan módja áll ma már a hölgyek rendelkezésére. A gyermek utáni vágy azonban hiába él azokban a nőkben, akiknek nem születhet babájuk. Ilyenkor két lehetőség közül választhatnak: a mesterséges megtermékenyítést vagy az örökbefogadást.
A lombikbébi program adja meg az utolsó lehetőséget azon nők számára, akikre kimondták a szörnyű diagnózist: meddő. Sajnos ez a módszer sem mindig működőképes, sőt sok esetben több próbálkozás kell a sikerhez.
Amikor az utolsó reménysugár is eltűnt, akkor szoktak a házaspárok elgondolkodni az örökbefogadás lehetőségén. Nem árt azonban tudnunk néhány dolgot, mielőtt úgy döntünk: egy idegen pár babáját fogadjuk örökbe.
A családállítások során sokszor kerülünk szembe olyan helyzettel, amikor az örökbefogadott gyermek már felnőttként kéri az állítást, súlyos problémái miatt, vagy házaspárok jönnek el, akik gyermeket fogadtak örökbe. Utóbbi esetben általában a kapcsolatuk megromlására panaszkodnak, vagy arra, hogy az örökbefogadott gyermekkel nem találják meg a közös hangot, kapcsolatuk nagyon rossz.
Az első dolog, amit minden örökbefogadónak tudnia kellene, hogy egy gyermeknek csak egy édesanyja és édesapja lehet. Az örökbefogadó vagy nevelőszülők soha nem léphetnek a valódi szülők helyébe. A legtöbb problémát az okozza, amikor a gyermektől a nevelőszülők elvárják, hogy őket apának és anyának szólítsák. Ebben az esetben, a gyermek lelkében hatalmas kettősség keletkezik, hiszen az örökbefogadók nem az „édes” szülei, nem a gyermek valódi apja és anyja. Lelki szinten ezzel arra kényszerítik őt, hogy megtagadja a valódi szülőket. Bármilyenek voltak és bármit tettek is a szülők, a gyermek igazi szülei mindig ők maradnak. Később, felnőttként a gyermek lelkében majd a megfelelő helyre kerülnek a szülei (ha ebben segítséget kap), de gyermekként ezzel a feladattal még nem képes szembenézni.
Egy gyermeket örökbe fogadni csak akkor lehetne, ha a gyermeknek nincs senkije. Sokszor előfordul, hogy az apa nem is tud a gyermek létezéséről. Ebben a helyzetben először az apát kellene megkeresni, mert a gyermeknek ebben az esetben az apa mellett a helye. Ha az apa sem jöhet szóba a gyermek számára, akkor a következő lépésként a nagyszülőket, illetve nagybácsikat, nagynéniket kell megkeresni. Ha ők sem felelnek meg, akkor jöhet szóba örökbefogadás. Az örökbefogadás helyett azonban jobb, ha megelégszünk a nevelőszülői státusszal. Ezzel meghagyjuk a gyermek jogát a szüleihez. Egy gyermeknek joga van a szüleihez, és a szülei családjához. Ha ezt a jogot elveszik a gyermektől, ez később a nevelőszülőkkel való kapcsolatában tudattalanul valamilyen módon negatívan fog visszatükröződni.
Ha úgy döntünk, hogy mégis örökbe fogadunk egy gyermeket, és utánajártunk a családi rendszerének is, van még egy dolog, amire érdemes odafigyelnünk.
Az örökbefogadók általában a nevükre szeretnék venni a gyermeket. Előfordul ez abban az esetben is, amikor a szülők elválnak, és az anya új társa a saját nevére venné a gyermeket.
Ez akkor gyakori, amikor az édesapa nem is tartja a kapcsolatot a családdal.
Egy gyermek nevének a megváltoztatása szintén súlyos problémák forrása lehet. Amennyiben elveszik tőle a valódi családja nevét, a gyermek ezért később szintén az örökbefogadó szülőkön áll tudattalanul bosszút. Lehet, hogy kapcsolatuk megromlik, esetleg végleg eltávolodik azoktól az emberektől, akik őt felnevelték.
Mit tehetünk tehát azért, hogy békességben és boldogságban nevelhessük fel azt a gyermeket, akit szeretnénk örökbefogadni? Mindenekelőtt egy családállítással megnézhetjük azt, mi zajlik a gyermek lelkében, van e olyan körülmény, amely az örökbefogadás kapcsán gátló tényező lehet.
Figyeljünk arra, hogy ne válasszuk el őt a valódi családjától. Válasszuk inkább a nevelőszülőséget, hiszen akkor is mi gondoskodunk róla, de így meghagyva a szabadságát. Amikor úgy látjuk, ez lehetséges, mondjuk el neki, hogy nem mi vagyunk az igazi szülei.
Lehet, hogy tragikusan érinti majd, de joga van tudni a valóságot. A lélek mélyén az igazság úgy is ott van.
forrás: Harmonet
