Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Hogyan kezeld a kiégést?

Érdekességek2020. október 08.

A szakirodalom Burnout szindrómának nevezi azt az állapotot, amikor az ember olyan rossz állapotba kerül (stressz, folyamatos lelki terhelések, mentális vagy fizikai kimerültség miatt), hogy reménytelennek érzi a létét, menet közben elveszíti céljait, álmait, nehéznek érzi a mindennapjait. Mi is ez az állapot és hogyan kezelhető?  

Bárkinél megfigyelhető, aki több területen igyekszik teljesíteni, hogy a lelkes időszakot követheti egy kedvtelen vagy csökkent lelkesedéssel járó időszak. Aki próbálta, tudja, hogy lehet egy ideig maximálisan teljesíteni és megosztani a figyelmünket, de aztán jön a megtorpanás. Természetes, hiszen teljesítőképességünk véges, szembesülnünk kell, hogy nem tudunk egyformán maximálisan teljesíteni mindig mindenhol, mert ilyenkor folyamatos stressz jellemezheti az életünket. Fontos tudni, hogy a kiégés nem egy egyszeri jelenség, ciklikusan ismétlődik az életünkben, ezért ennek megfelelően kell felkészülni rá.

Mi okozza?

Számtalan napi kudarc érhet bennünket, sérelmek, konfliktusok. Munkahelyi elnyomás, agresszió, személyeskedés, intrika, esetleg veszekedés. Ezeken túl további stresszt okoz, ha úgy éljük meg, hogy nincs elég időnk a családunkra, önmagunkra, pihenésünkre. Ha mindezek halmozottan jelentkeznek, akkor a szervezetünk is gyengül, csökken az ellenálló képességünk, esetleg az alvásba menekülünk, hogy ne kelljen szembesülni a problémákkal.

Milyen tünetei lehetnek a kiégésnek?

  1. Alvászavarok,
  2. fáradékonyság,
  3. fejfájás,
  4. migrén,
  5. türelemvesztés, kedvetlenség,
  6. testsúlyváltozás vagy éppen
  7. pszichoszomatikus megbetegedések.

Hogyan ismerhetjük fel önmagunkban vagy a szeretteinkben?

Nagyon sok tünet van, amely felváltva, időnként akár több is jellemző lehet: kiábrándultság, bizonytalanság, reménytelenség, cinizmus, ingerlékenység, önértékelési zavarok, elégedetlenség a feladatainkkal kapcsolatban, emberi kapcsolataink csökkenése (barátok, család elhanyagolása), csökkenő igény szabadidős programokra, szorongás, állandó szomorúság, depressziós tünetek. Esetleg a felelősség folyamatos hárítása, menekülés a problémák, ill. feladatok elől (gyakori betegállomány, kollégák kerülése, állásváltoztatás).


A kiégés szakaszai

1. szakasz: Lelkesedés időszaka

Lelkesedés, aktív kommunikáció, nyitottság jellemzi mind a munkahelyen, mind a magánéletben.

2. szakasz: Realizmus

A munkahelyen a lelkesedés alábbhagy, de a kreativitás még megmarad. Együttműködés és elkötelezettség jellemzi, ám megjelenik a távolságtartás. A harmadik szakaszba általában azok esnek át, akik nem tudják megtalálni az egyensúlyt a munka felé való elkötelezettség és a távolságtartás között.

3. szakasz: Stagnálás, megrekedés

A kiábrándulás folyamata és a taposómalom jellemzi. A nyitottság, az érdeklődés és a teljesítőképesség is csökken. Az illető kezd befelé fordulni, és ha nem lép időben, azt veszi észre, hogy már nincs megállás.

4. szakasz: Frusztráció

Ebben a fázisban már olyan érzések jönnek elő, mintha csupa rossz dolog történne az életben. Feleslegesnek és üresnek érezheti magát, talán tenne ellene, de folyamatosan növekszik a feszültség. Mindenhol, a munkahelyen, otthon, önmagával szemben is csak a rosszat látja.
 

5. szakasz: Apátia, fásultság

Feszült és kimerült, leterheli minden emberi kapcsolat. Gyakorlatilag észre sem veszi, mi történik már vele, robot módjára éli túl a napokat. Nem lát kiutat, bánatában azt sem veszi észre, ha valaki segíteni szeretne. Ilyenkor mihamarabb egy új nézőpontból kell vizsgálódni, életmódváltásra, gyökeres változásokra van szükség!

Van megoldás!

Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a kiégés igazából olyan mély állapot, amelyet egyedül szinte reménytelen leküzdeni, külső segítségre van szükség! Megelőzni akkor tudjuk, amikor már túljutottunk egy hasonlón, és a szakember segítségével megtanultuk a megelőzés eszközeit.

Rá kell néznünk saját életünkre, meg kell vizsgálnunk mindennapi rutinjainkat, és meg kell találnunk azon területeket, ahol érdemes lehet új munkastílust vagy módszereket kipróbálnunk. Egyszerűbb esetben fel kell ismernünk, hogy meg tudunk-e újulni. Átkeretezésnek nevezik, ha ugyanott maradunk, de változtatunk a hozzáállásunkon, úgymond nézőpontot váltunk, amitől változik a hozzáállásunk és ettől a környezetünk reakciói is. Nem árt tisztáznunk magunkban, hogy életünk milyen értékrend szerint alakul, és mi lenne az, amely szerint alakulnia kellene. Néha mindenkinek meg kell állnia és megfogalmazni, hogy miért teszi azt, amit, mi a motivációja és miért nem változtat. Nem árt megvizsgálni, hogy hol tarthatunk a kiégés folyamatában  főleg, ha tudjuk, hogy ez ciklikusan ismétlődik minden ember életében.

Fontos, hogy megtaláljuk a legfőbb stresszforrást:  munkahely, párkapcsolat, családtag, élethelyzet, saját testünk stb.  és változtassunk rajta. A kiégést soha nem a körülmények okozzák, hanem az, ahogyan megéljük, amilyen hatással van ránk. Nézzünk szembe a tarthatatlan dolgokkal, tisztázzuk, mit akarunk valójában az élettől, és kezdjünk el rendet tenni önmagunk körül.

Érdemes átgondolni, hogy jó-e az, ha folyamatosan magasra tesszük saját mércénket, de az önbizalomhiány vagy helytelen énkép is sikertelenség-érzetet adhat, ami kiégéshez vezethet. Fel kell ismernünk az elnyomó személyeket munkahelyünkön, családunkban, akik folyamatos lelki terrorral támadnak. Meggyőződésem, hogy egy ideális munkahelyi környezetben, egészségesen működő családi és baráti kapcsolatokban a kiégés jelentősen csökkenthető vagy gyorsan kezelhető, kellő odafigyeléssel bele lehet “avatkozni” a folyamatba.

Hogyan változtassunk?

Ha felismerjük önmagunkban, akkor kellő tudatossággal új rendszert vihetünk az életünkbe, amely átlendít a kiégésen.
Pl. igyekezzünk többet aludni (7-8 óra naponta, lehetőleg minél többször éjfél előtt, hogy az idegrendszer regenerálódni tudjon). Aki nem tud aludni, az sétáljon elalvás előtt egy jót vagy olvasson, de semmiképp se a TV előtt várja az álmát.
A rendszeres sport is sokat segíthet. Fontos lenne önmagunkkal programot szervezni, kell idő saját magunkra (nyugodt óráinkban tudjuk megvizsgálni céljainkat és az oda vezető utat). Tudni kell nemet mondani, meg kell tanulni beosztani az időnket, hogy legyen idő a kikapcsolódásra, regenerálódásra.
Nagyon fontos az egészséges és rendszeres táplálkozás, sok gyümölcs és zöldség fogyasztása.
És nem utolsósorban az egyik legfontosabb, el kell kerülnünk a lehúzó, negatív embereket, akik puszta lényükkel generálják a problémákat. Soha sem tudja a magasabb rezgésű ember felemelni a maga szintjére a negatívabbat, inkább úgy működik, hogy az alacsonyabb tónusú szintjére csúszik le a pozitívabb személy, ha tartósan a problémás ember közelében van!

Egy kellő önismerettel rendelkező személy megelőző hozzáállásával hatékonyan tudja kezelni saját kiégési ciklusát.
Ha nem megy neki, fontos, hogy a környezete (munkahelyi vezető, kollégák, barátok, család) ezt időben realizálja. Bele lehet nyúlni szelíd módszerekkel az életébe, hogy legyen rálátása a problémájára. Vagy önmagunkban, vagy valakivel (pl. egy pszichológus, életvezetési tréner) közösen meg kell vizsgálnunk, hogy jó úton haladunk-e, ennyit várunk-e az életünktől vagy érezzük, hogy több van bennünk. Ha például nem a belső vágyaink szerint választunk munkát, amely megújulást, kiteljesedést, önmegvalósítást ad, akkor lappangani kezd bennünk a kétely, belső feszültségeket okozva. Egy munkahelyen, ha maradni akarunk, akkor  jó módszer lehet egy továbbképzés, tanfolyam, átképzés, áthelyezés egy másik munkakörbe, ami újra meghozhatja a vágyott sikert, átlendít a kiégésen és segít a megújulásban.

Ha egyértelművé válik, hogy nem lehet megújulni, fel kell ismerni, hogy beleragadtunk és váltanunk kell. Egészen a döntés meghozataláig nagyon nehéz, de ha meghozzuk a döntést, újult erővel előretekinthetünk és megreformálhatjuk életünket. A félelmeinket leginkább úgy tudjuk legyőzni, ha belemegyünk (egyedül vagy külső segítséggel), ugyanis akkor eltűnik és így egy sokkal teljesebb életet élhetünk, amíg újra nem közelít a következő kiégés. Na, akkor kell felismerni, és már tudatosan kezelni!!


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.