Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Hogyan nézzünk szembe az elbocsátással?

Érdekességek2020. január 12.

Fotó: 123rf.com

Kimondták az „ítéletet”: elbocsátottak a munkahelyünkről… A sokk hatása alatt nagyon elveszettnek, szerencsétlennek érezzük magunkat. Nem tudjuk, hogyan nézzünk szembe ezzel a helyzettel, fokozatosan elveszítjük minden reményünket, és egyre inkább meggyőződésünkké válik, hogy úgysem találunk a régihez hasonló, igazán nekünk való, új munkahelyet. Mit tegyünk hát, hogy az elbocsátás utáni hetek-hónapok minél gyorsabban csak egy régi, rossz emlékké váljanak?

A munkahelyi elbocsátással kapcsolatos rossz hír hallatára először csak félni kezdtünk, mi lesz a karrierünkkel és a megélhetésünkkel… Később már deprimáltak lettünk, és egyre inkább úgy éreztük, hogy nem találunk megoldást arra, hogyan jussunk ki ebből az ördögi körből. Mindenesetre igaz, hogy nehéz új lendületet venni, ismét talpra állni, amikor az a benyomásunk, hogy a lábunk alól kicsúszott a talaj. De mit is kell tennünk ilyen nehéz helyzetekben? Először is űzzük ki a fejünkből a megoldhatatlanság sötét gondolatát, utána pedig hagyjuk abba saját magunk alulértékelését, hiszen az csak fokozza motiválatlanságunkat.

Kövessük a megszokott életritmust!

Ami a nehéz helyzet további kulcsmegoldásait illeti, nem könnyű sorrendet felállítani. De mindenképp fontos szem előtt tartani, hogy ne hagyjuk el magunkat azzal az ürüggyel, hogy nincs értelme túlzott intenzitással keresgélni, mert többé már úgysem találunk nekünk való munkát. Keljünk fel a szokott időben, és éljünk továbbra is olyan ritmusban, mint amikor dolgozni jártunk. Meg fogjuk látni, hogy sokkal motiváltabbak leszünk a munkakeresésben, mint az, aki reggel az ágyban lustálkodva szomorú sorsán elmélkedik. Azt a tanácsot is meg kell fogadnunk, hogy ne maradjunk egész nap a lakásban – többnyire egyedül – a problémánkon rágódva, hanem rendszeresen járjunk el otthonról. És persze ne csak a különböző munkaközvetítőket „boldogítsuk”, hanem szervezzünk magunknak kulturális és sportprogramokat, találkozzunk barátokkal.

Energikusan tervezzük a jövőt!

Használjuk ki megnövekedett szabad időnket arra is, hogy – noha furcsán hangzik – készítsünk „rohamtervet” rosszra fordult sorsunk ellen! Mert e nehéz időszak átvészelésének egyik legjobb módja lehet, ha elkeseredés helyett „rohamszerűen”, energikusan tervezzük a jövőt, bízunk benne, és minél előbb hozzáfogunk az új munkalehetőségek feltérképezéséhez. Ez nem csekély feladat, és elvégzéséhez nap, nap után teljes „erőbedobással” kell tevékenykednünk, és azon kell lennünk, hogy ne csüggedjünk el a negatív válaszok, sorozatos elutasítások ellenére sem. Ezért lényeges az is, hogy próbáljuk megőrizni korábbi jó kedélyünket, eltökéltségünket, önbizalmunkat ne hagyjuk „a padló szintjén” leledzeni, így ismerjük fel még inkább értékeinket, ne vegyük semmibe jó tulajdonságainkat, képességeinket. Egyszóval: szedjük össze magunkat, és szervezzük meg továbbra is jól az életünket.


Fotó: 123rf.comKészítsünk mérleget!

Véssük az agyunkba és tudatosítsuk magunkban, hogy az álláskeresés is munka: van úgy, hogy az egész nap eltelik vele. Ennek keretében megkönnyítjük a feladat elvégzését, ha mérleget készítünk szakmai múltunkról, hozzáértésünkről, tapasztalatainkról. Gondoljuk át szakmai életpályánkat, továbbá azt is, hogy a karrierépítés milyen fokán álltunk, milyen szakmai úton haladtunk az elbocsátás előtt, mi jelentett pozitív és negatív tapasztalatot a munkában töltött, korábbi éveink alatt. Azt is próbáljuk a mérleg serpenyőjébe tenni, mihez is értünk a legjobban, mivel szeretnénk a jövőben foglalkozni. Utána állítsunk fel egy tevékenységi tervet, és vegyük számba, milyen eszközöket tudunk igénybe venni célunk elérése érdekében.

Útkeresés – profilváltás

Eközben rendkívül fontos, hogy örökre vegyünk búcsút a korábbi munkafajtánkhoz való ragaszkodástól, és ne keressünk szisztematikusan ahhoz hasonló munkalehetőséget. Tudjunk változtatni, ha kell, és legyünk nyitottak más pozíciókra – ne csak olyanra vágyjunk, amilyet eddig betöltöttünk. Mert ha minden erőnkkel ugyanarra a munkafajtára, beosztásra törekszünk, azzal azt kockáztatjuk, hogy csak vesztegetjük az időt, és nagy valószínűséggel kudarcélményben lesz részünk. Hiszen egyre-másra csalódnunk kell, ha nincs megfelelő ajánlatunk, és elutasítások sokaságával kell szembenéznünk. Így hát miért ne profitálnánk ebből az „átállási időből” úgy, hogy belevetjük magunkat olyan elképzelések megvalósításába, melyek régi terveinket és nem a korábbi út folytatását jelentik? Merjünk szakmai profilt is váltani, ha alkalom nyílik rá!

Nyerjük vissza erőnket, önbizalmunkat!

Fogadjunk el mindenfajta segítséget, akár álláskereső irodától, vagy valamely szakmai szervezettől. Ne ingadozzunk hát a sokrétű segítség igénybevételében, hiszen ily módon könnyebben talpra állhatunk, nem érezzük magunkat elveszettnek életünk e nagy próbatétele során. Ilyenkor nagy szükségünk van az ösztönzésre. Ha hamarabb visszanyerjük önbizalmunkat, könnyebben vesszük az akadályokat, és vélhetően nem vergődünk sokáig a munkanélküliség hálójában. Ne gondoljunk módszeresen az átélt és ránk váró kudarcokra, hanem sokkal inkább képességeink kamatoztatásának lehetőségére más területeken – de hinnünk kell a sikerben!


forrás: Patika Magazin.hu
hírek, aktualitások

Tabu, ami megdönthető — a szülés utáni vizelettartási problémákról

2026. augusztus 07.

Hazánkban évente akár tízezer újszülött életét és fejlődését befolyásolja az édesanyák hallgatása. A kismamák többsége ugyanis tabuként kezeli a terhesség alatti és a szülés után jelentkező vizelettartási nehézségeket, annak ellenére, hogy ez a várandósággal együtt járó, szakemberek segítségével könnyen kezelhető, átmeneti tünet. Magyarországon minden harmadik kismama szembesül e problémával. Mindemellett a kezeletlen esetek több mint felénél mutatkoznak a terhességi depresszió tünetei, ráadásul az időben nem kezelt gyermekágyi inkontinencia később tartós vizeletinkontinenciához is vezethet. 

A gyermekáldás az egyik legcsodálatosabb esemény a hölgyek életében, mégis sokszor felesleges aggodalmak és tabuk nehezítik a gyermekvárást. Ennek háttérében sokszor a félelmek és az ismerethiány áll.

Minden harmadik kismama vizelettartási problémával küzd

Jól ismert társadalmi jelenség a gyermekvállalás későbbre tolódása, aminek a társadalmi mellett élettani hatásai is vannak. Ilyen a vizelettartási nehézség (inkontinencia) is ami – bár tudunk, de szemérmesen nem beszélünk róla –, mégis meghatározó tényező, hiszen minden harmadik terhességnél rövidebb-hosszabb ideig fennáll. Azaz a vizelettartási probléma a babavárás természetes velejárói közé tartozik, és be kell látnunk, igazán nincs rajta semmi szégyellni való. A veszélyt az jelenti, ha felismerés és kezelés nélkül marad a kismama. A szülést követően gyakrabban súlyosbodhat a önkéntelen vizeletvesztés – az esetek több mint felében, komoly életvezetési zavarokat, elszigetelődést, depressziót, szorongást okoz. Mindeközben a szakemberek tapasztalatai szerint a kismamák a megemelkedett vérnyomásról, vércukorszintről stb. sokkal nyíltabban beszélnek orvosukkal, mint a vizelettartási nehézségéről.

Vizelettartási problémák

2026. augusztus 06.

Csökkentse az inkontinencia kockázatát!

A nõket lényegesen gyakrabban érinti a vizelési inkontinencia - de vajon egyeseket miért jobban, mint másokat? E tekintetben melyek a legveszélyesebb életszakaszok, és milyen kiváltó okokat ismerünk? Mennyire örökletes a probléma? Fedezzük fel a fõ kockázati tényezõket az életünkben, és azt is, mit tehetünk elkerülésük érdekében!.

Míg sokan tudják, hogy például a terhesség kiválthat vizelettartási zavarokat vagy képtelenséget (inkontinenciát), addig az egyéb kockázati tényezõk csak kevéssé ismertek. Pedig közéjük tartozik többek közt a dohányzás, a túlsúlyosság, az örökletesség… Az alábbiakban rövid áttekintést adunk a legfontosabb kiváltó okokról és a baj orvoslásának bizonyos lehetõségeirõl is.

Segítség a dohányzás leszokásához

2026. augusztus 06.

A dohányosok 30 éves koruk körül már foglalkoznak a leszokás gondolatával, és mivel a dohányfüggőség a nikotinfüggés mellett lelki és szokásfüggés is, ez az életkor még jó eséllyel ezt lehetővé is teszi.



Sok dohányos egyedül próbálkozik a leszokással, de csak keveseknek sikerül. Néhányan nagyon megijednek egy élethelyzettől, mások a családi kapcsolataik vagy a munkakörük miatt teszik le a cigarettát. Többségük folyamatosan foglalkozik a gondolattal, de nem teszi meg, és halogatja a döntést. Megint mások próbálkoznak, de nem járnak sikerrel, alkalmatlannak vagy akaratgyengének tekintik magukat.

A leszokás nem egyszerű, de segítséggel könnyebb. Előremozdító lehet, ha a dohányos őszintén elgondolkodik azon, hogy mit talál jónak vagy mit talál rossznak a dohányzása kapcsán. Ugyan – így végiggondolja, hogy vajon mi lenne jó a leszokásban.

Talál számos érvet arra, hogy mit nyer a leszokással, mi lesz jobb, ha nem dohányzik. Tapasztalatok alapján ez a mérlegelési folyamat hiányzik sok leszokással próbálkozónál. Ha a nikotin hiányától való félelem vagy másoknál a megszokott rituálé elhagyása okoz nehézséget, akkor ezzel is számot lehet vetni. Valójában a sokszor hallott „fejben dől el” kifejezés ezt a mérlegelést és az ennek alapján meghozott személyes döntést jelenti.