Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Hogyan tanulunk mozogni? Kúszástól a versenysportig

Érdekességek2023. november 01.

A mozgástanulás egész életünket végigkíséri. Gondoljunk csak bele, mennyi tanulásra, ismétlésre van ahhoz szükség, hogy tudjunk kanállal enni, futni, úszni vagy egy lábon ugrálni, nem beszélve a mozgásformák tökéletesítéséről, finomításáról és megtartásáról. A titok nyitja az ismétlésben rejlik. Mi zajlik ilyenkor a testünkben és melyek a mozgástanulás szakaszai?

Fotó: 123rf.comSokan példát vehetnénk a gyermekekről, milyen kitartással gyakorolják az egyes mozdulatokat, hogy ülésből állásba jussanak, vagy, hogy először bizonytalan, majd később stabil járással elinduljanak és felfedezzék a világot. Rengeteget gyakorolnak, lehuppannak, de újra és újra felállnak, amíg tökéletessé nem fejlesztik az egyes mozzanatokat.

A mozgás sokkal összetettebb, bonyolultabb folyamat, mint ahogy azt gondolnánk. A központjában az agy áll, amely meghozza a döntést. Ezt a döntést az idegek viszik tovább a test többi részébe, hogy az izmok segítségével végrehajtsák azt. A mozgásforma azonban nem csupán az izomerőtől lesz magabiztos, szükség van bizonyos mennyiségű ismétlésre is ahhoz, hogy a közvetítő, azaz az idegrendszer begyakorolhassa, megtanulja. Ezért, ha pl. a súlyemelést gyakoroljuk, előbb érdemes kis súllyal kezdeni, hogy elsőként a mozdulatsort elsajátíthassuk. Az ismétlésnek köszönhetően egyre egyszerűbbé és könnyebbé válik majd a mozgás, ezután elkezdhetjük növelni a súlyokat. A fokozatosság tehát nagyon fontos, a gyakorlásnak köszönhetően lesz a mozgásunk egyre tökéletesebb és pontosabb.

Ez történik a testünkben, ha ismert mozgásformát végzünk

Biztosan sokan tapasztaltuk, hogyha pl. futni indulunk, amit egyébként gyakran szoktunk végezni, az agyunk már jó előtte elkezdi felkészíteni a testet a mozgásra. Így pl. megemelkedik a pulzusszám, nő a vérnyomás, feszültebbek lesznek az izmaink. Mivel ez a mozgásforma már ismert számunkra, sokszor gyakoroltuk és ismételtük, induláskor az agyunk felidézi és eljuttatja a már ismert motoros mintát az izmoknak. Futás közben folyamatos az információáramlás, így pl. érzékeljük a kátyút vagy az előttünk futót, a hőmérséklet-változást, és ezekre az agyunk és a testünk folyamatosan reagál.


De mi történik, ha valami új mozgással találkozunk?

Ebben az esetben nincs olyan motoros mintája az agyunknak, amit felidézhetne, ezért a mozgást sok gyakorlással és ismétléssel tudjuk elsajátítani. Segítség ebben pl. egy edző, akinek az utasításait betartva gyakoroljuk a végrehajtást. A testünkben több folyamat is zajlik egyszerre. A központi idegrendszerünk a hallott információkat követve (pl. hogyan tartsuk a hátunkat, milyen legyen a terpesz stb.) felkészíti a testünket, azaz pl. gyorsul a pulzus, több vér áramlik a mozgásban aktívan részt vevő izmokba. Az agyunk mindeközben igyekszik feldolgozni a hallott utasításokat, és ennek megfelelően üzenetet küldeni az izmoknak. Egy-egy javítás során az agyunk is pontosítja az izmoknak szánt információt, a mozgásunk pedig egyre tökéletesebbé válik.

Melyek a mozgástanulás fázisai?

A mozgástanulás három szakaszra osztható:

1. A durva mozgáskoordináció szakasza – amikor megismerkedünk az új mozgásformával és végrehajtjuk azt.

2. Létrejön a finomkoordináció – a mozgásszerkezeti hibák eltűnnek, a mozgás folytonos lesz.

3. Kreatív mozgáskoordináció – a végrehajtás automatikussá, optimálissá, a környezettől szinte teljesen függetlenné válik.

Az, hogy egy mozgás mikor válik automatikussá és tökéletessé, sok tényezőn múlik. Nagyon fontos, hogy meglegyenek az előkészítő gyakorlatok, reális célokat tűzzünk ki magunk elé, pontosak legyenek az utasítások, és esetleg lássuk is azt, hogy hogyan kell elvégezni helyesen egy mozgásformát. Az ismétlések lehetővé teszik, hogy a mozgást egyre magasabb szinten végezhessük, rögzüljön és megszilárduljon a mozgáskészség. Az egymást követő gyakorlásnak köszönhetően a kezdetben megerőltető és bonyolult mozdulatok rutinszerűvé válnak. Ezért nagyon fontos, hogy kitartóak legyünk, és az a kitartás meghozza majd a gyümölcsét.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.