Interjú Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal: ,,A gyermekeinket bevonjuk a zenei életünkbe is.”
Érdekességek2024. július 05.
Melyik az az iskolai óra, ahol a diák egyedi oktatást kap? Ahol a pedagógus egyenként foglalkozik minden gyerekkel? A zeneiskola! Ennek mérhetetlen értékét szeretné a helyén kezelni a zenészházaspár, minden segítséget, inspirációt megadva az alapfokú zenetanároknak.
Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, érdemes művész és Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész négy gyermekük mellett páratlan pedagógiai érzékkel fejlesztik a magyarországi zenei életet és zenei képzést minden korosztály számára. A FAB (Fesztivál Akadémia Budapest) Országjáró Mesterkurzusukkal egész tanévben járják az országot és a Kárpát-medencét közel 50, nemzetközileg elismert művészkollégájukkal, és koncerteket, kerekasztal-beszélgetéseket és egyéni mesterkurzusokat adnak a zeneiskolai diákoknak, amely a pedagógusoknak szakmai továbbképzést jelent. Elindították a 22 év alattiak számára a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyt, amely az évek során háromlépcsős rangos hegedűverseny-rendszerré és tehetségkutatóvá nőtte ki magát. Idén kilencedik alkalommal rendezik meg a Fesztivál Akadémia Budapest nyári fesztiválját, a FAB Summerfestet július 14–21-ig, ahova a világ legjelentősebb művészei érkeznek és több száz – részben külföldi – diák. Ezek csak a nagyobb vállalások, és akkor hol vannak még az egyéni fellépések, na és a család, amit minden körülmények között az első helyre sorolnak?
– Mi volt az indíttatás ezen a csodálatos pályán?
Kelemen Barnabás: Főleg anyai ágon számos felmenőnél a művészet, a zene központi téma volt. Ezért várható volt, hogy ez nálam is fontos szerepet kap. Anyai nagyapám világhírű cigányprímás volt. Édesanyám csembaló- és zongoraművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekarban ismerte meg édesapámat, aki ott csellózott. A zenekari próbák légköre beszippantott engem is. Amióta elkezdtem beszélni, hegedűs szerettem volna lenni. A hegedűt „Jancsi”-nak hívtam, Rolla János miatt – nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy mostantól az ő egykori Guarneri hegedűjén játszhatok, amely a magyar állam tulajdona.
Kokas Katalin: A családi krónikánk jegyzi, hogy az idős házi gyermekorvos csodálkozva hallgatta, ahogy még egy szót sem tudtam kimondani, de ha-há-zva kristálytisztán énekeltem. Még a férjét is elhívta az egyik vizitre, hogy meghallgasson. A szüleim zeneiskolai zenetanárok, anyukám felmenői elismert sportpedagógus-család, így a pedagógia és a színpad mindig jelen volt az életemben, és én ezt viszem tovább.
Fotó: Felvégi Andrea
– Mikor volt a nagy találkozás?
Kelemen Barnabás: A nagy találkozás előtt mi már 11 éves korunktól ismertük egymást, mivel a Zeneakadémián ugyanabba az előkészítő osztályba jártunk. Majd 17 éves korunkban Keszthelyen, Zsigmondi Dénes hegedűművész mesterkurzusán újra találkoztunk. Kati akkor már Kanadában tanult, de hazajött nyárra, és elég volt egy hét ahhoz, hogy tudjuk, örökre összetartozunk.
– Hogyan lehet megvalósítani mindezt: magánélet, család, 4 gyerek, hivatás, fellépések, és egy hatalmas, országos zenei pedagógiai program?
Kokas Katalin: Mindegyikünk összetartó családból származik. A gyökereink mutatják számunkra is a követendő példát. Mindkettőnk szülei szenvedéllyel – az én szüleim, sőt nagymamám a mai napig – élnek a hivatásuknak, párhuzamosan, példaértékűen a családi élettel, de az utóbbi mindig az első helyen állt. A család mindig mögöttünk áll, besegít. Minket nemcsak a házasság szentsége, az egymásnak tett fogadalom, hanem a közös szenvedélyünk, a nagybetűs Zene is összetart.
Tégláról téglára együtt építjük fel az általunk elképzelt utópikus vágyálmunkat a magyar pedagógiában az alapfoktól a középfokon át, a gyerekek felkarolását az utánpótlás érdekében, itthon és határainkon túl is. Hazahozzuk és összekapcsoljuk a külföldi sztárszólistákat, akik 10 nap alatt július közepén nemcsak világrengető koncerteket adnak, hanem tanítanak 150 egyetemista korú fiatal zenészt. 25 országból érkeznek hozzánk Pestre, a Zeneakadémiára ezek a diákok!
Barnabással közös céljaink vannak, azokért élünk, egy hajóban evezünk, viharban vagy jó szélben, a hullámok hátán igyekszünk tartani az irányt, mindig csak fölfelé.
Kelemen Barnabás: Sok a kapcsolódási pont, mivel a gyermekeink is fellépnek a rendezvényeinken, a lányunk mint színész, a fiunk mint hegedűs, és persze jönnek velünk a kicsik is, család és hivatás szerencsésen összeér. Gyerekekkel végig játszani, tanítani és vezetni egy ilyen 10 napos monumentális rendezvényt nem könnyű! De édes a teher, a nehezebb utat választani megéri, mert felemelő hatással van a családra, a diákok és a közösség felé is. Természetesen empátia és humor is kell mindehhez, és az akadályokat optimistán és hittel kell legyőzni.
– És miből fakad mindehhez az erő?
Kelemen Barnabás: A Jóistentől, de mondhatjuk sorsnak, a közös elhatározásunknak is.
Kokas Katalin: A kulturális szférában bár anyagi nehézségek vannak, de nagy bennünk az elszántság, és tudjuk, hogy a fontos küldetésünk meghallgatásra talál! Természetes az, hogy híres hazai sportolóink rivaldafényben vannak, más a hírértéke egy aranyéremnek, egy olimpiának, mint egy klasszikus zenei világversenynek. Ez rendjén is van. Nem kell a klasszikus zenének ezzel vetekednie. De nálunk is vannak világklasszisok, olimpikonoknak megfelelő művészek, akik a világot járják! Ahhoz, hogy ezeket a művészeket az arra nyitott, vidéken élő zeneiskolások megismerjék, a művészeknek kell odamenni az ország végső szegletébe is. Mi ezt segítjük már sok éve a Fesztivál Akadémia Budapest sorozatunkkal.
Eddig 248 mesterkurzust tartottunk a mögöttünk álló 50 művésszel – alkalmanként 3-4-en utazunk. Minden kurzuson átlagosan 7 gyerek játszik és 10-15 tanár hallgatja, akiknek mind 24 növendéke van. Ezeket a számokat beszorozva már a zeneiskolások széles táborához eljutottunk a mesterkurzuskoncertjeinkkel, több mint 2800 gyerekhez!
Joshua Bell és Kokas Katalin a FAB-on – Fotó: Felvégi Andrea
– A magyar gyerekeknek miért ne lehetne egy világhírű, magyar klasszikus zeneművész példaképe? Elképzelhetetlen a hívó szó, az inspiráló hatása ennek, felmérhetetlen ebben a jövőkép!
Kelemen Barnabás: A zenetanárok mindent megtesznek, de nekik az alapokkal kell foglalkozniuk, nem is akárhogyan! Heti kétszer 30-45 percet csak azzal az egy gyerekkel foglalkozni, szemtől szemben. És ráadásul az oktatás ingyenes. Az összes többi különóra, amire járatjuk a gyerekeinket, legyen az sport, egyéb művészet, nyelv stb. pénzbe kerül, és ott egy tanárra jut átlagosan 10-12 gyerek. Itt csak a tanár és egy gyerek van. A zenetanár és a gyermekeink közötti kapcsolódás óriási érték, amiről nem szokás beszélni. Sok szülő nem tudja magáról elmondani, hogy van kétszer félórája, amikor kizárólag a gyerekével foglalkozik. Ráadásul kimutatott tény, hogy a hangszeres játék az egyedüli olyan tevékenység, amely a jobb és bal agyféltekét egyszerre stimulálja! Azok a gyerekek, akik megtanulnak hangszeren játszani, az élet minden egyéb területén is kreatívabbak, rugalmasabbak, sikeresebbek lesznek!
– Ezt nem kezeljük a helyén, erre nem is gondolunk.
Kokas Katalin: A zenetanár énekelve tanít érezni, gondolkodni, tehát amelyik gyereket az anya beíratja a zeneiskolába, annak van esélye egészen más szinten indulnia az első osztályban. Tud összpontosítani pl. egy órán keresztül, és így az iskolában is jobban teljesít. Pont a zenével tudja kipihenni magát a gyerek, és ez nem terhelést jelent, mint azt sokan hiszik. A klasszikus zene és a népzene az, ami ezért is megérdemelné a segítséget, a szponzorációt!
Fotó: Felvégi Andrea
– Honnan jött az ötlet erre az egyetemes oktató-gyakorló művészeti módszerre?
Kelemen Barnabás: Én még a konzervatóriumba jártam, amikor úgy éreztem, hogy szívesen átadnám azt, amit már tudok. Amint befejeztük a Zeneakadémiát, mindketten azonnal tanítottunk a Zeneakadémián. Az évek során mi is folyamatosan fejlődünk. És most már, 20 év távlatából kellő rálátásunk van a tanítás hosszú távú lépéseinek megtervezésében. Júliusban lesz a Fesztivál Akadémia Budapest nyári fesztiválja és mesterkurzusai, előtte 10 nappal a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny, amire neves nemzetközi zsűrit kértünk föl, az elnök Shlomo Mintz lesz, aki – akárcsak sok világhírű hegedűs – szintén Fehér Ilona-tanítvány.
Kokas Katalin: Tavaly 25 országból 150 diák jelentkezett a nyári mesterkurzusra. Igazi unikum a FAB, mert itt olyan tanároktól tanulhatnak, akik egyébként szólisták a nemzetközi porondon. Így egész más légkör alakul ki a fesztiválprogramokon is, van egy campusjelleg, és a kurzusra érkező diákoknak is hihetetlen sok koncertélményben lesz részük. Tavaly pl. 1100 önálló órát kaptak a fiatalok a júliusi 10 nap alatt Budapesten: a Zeneakadémián és a Bartók Konzervatóriumban, a szüleim által 24. éve szervezett mesterkurzussal közösen, hidat képezve a magyar zeneiskolás gyerekeket és a világ minden tájáról érkező egyetemistákat összekötve.
– Hogyan zajlik a fesztivál szervezése? Hogyan van minderre időtök?
Kelemen Barnabás: Ebbe is beletanultunk az évek során… Hiszen 15 éve szervezünk fesztiválokat. Kis csapatunkkal összhangban dolgozunk, de fontosak azok a személyes kapcsolataink is, amiknek köszönhetően közvetlenül tudjuk meghívni művész barátainkat. Most már két fesztiválunk is van, a téli Winterfest, és a nagyobb, hosszabb nyári fesztivál. A nyári fesztivál nyilván komolyabb szervezést igényel, hiszen több mint egy héten át különböző helyszíneken lesznek koncertek, idén pl. a Dohány utcai Zsinagógában, három gyönyörű pesti templomban, a Magyar Zene Házában, a Millennium Házában, és természetesen a Zeneakadémián.
Kokas Katalin: Csodálatos művészek fogadták el az idén is meghívásunkat, javarészt olyanok, akikkel máshol már felléptünk együtt. Nicolas Altstaedt és Alexander Lonquich társaságában Barnabás nemrég Rómában és az amszterdami Concertgebouw-ban játszott. Dora Schwarzberg, aki a holokausztemlékkoncertünkön fog játszani, nemrég az otthonában látott vendégül, éjjeleken át beszélgettünk az életről, a szakmáról. És persze sok-sok külföldi szólista mellett a hazai kiválóságaink is jelen lesznek, Fenyő László, Fejérvári Zsolt, Kokas Dóra, Csalog Gábor, Benkócs Tamás, Bogányi Bence.
– Vannak további tervek?
Kelemen Barnabás: Igen! Mindezek intézményesítése. Azon dolgozunk, hogy ez még szervezettebb, még hatékonyabb legyen, kiszámítható rendszerben.
Kokas Katalin: A zenész holtáig tanul, tehát mi is folyamatosan fejlődni szeretnénk. A legnagyobb megtiszteltetés, hogy a legnagyobbakhoz mehetünk játszani. Olyan mesterek szemüvegén át érezhetjük meg pl. Bartók vonósnégyeseit, mint Rados Ferenc tanár úr vagy Kurtág Gyuri bácsi, akivel 48 óránk volt eddig, mindet kamerákkal rögzítettük, hogy később közkinccsé tehessük. A következő kvartettóránk nyilvánosan a BMC nagytermében lesz július 18-án délelőtt, a Fesztivál Akadémia Budapest égisze alatt, amelyen bárki részt vehet. És mindig gondolkodunk újdonságokban is. Most pl. egy különleges rajzversenyt hirdettünk Vivaldi Négy évszak zenéjére, amelyre már várjuk a jelentkezéseket.
– Kaptok valahonnan támogatást?
Kokas Katalin: A Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatja egész éves tevékenységünket, de persze bárkinek van lehetősége erre, akár bármely projektbe beszállni, akár az élére állni. Létezik ezenkívül a Vivaldi Alapítvány, amely a tanítványok és a tanárok boldogulását segíti. A mi diákjainknak is segítséget kíván nyújtani a jövőben!
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
forrás: Patika Magazin
