2025. október 22.
A daganatos betegség mélyebb, kutatásokon alapuló megértése az elmúlt évtizedekben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nem csak hatékonyabb, de a páciensek számára is kíméletesebb kezelési protokollok segíthessék a gyógyulást. A képalkotó és szövettani módszerekkel megerősített diagnózist követően ma már rendszerint egy több szakterületből álló onkoterápiás csapat dönt a további lépésekről, figyelembe véve a daganat méretét és típusát, a nyirokcsomó-érintettséget, valamint a beteg preferenciáit és általános állapotát. A kezelési út általában sebészeti beavatkozással indul -az emlődaganat esetében a műtétet gyakran megelőzheti a gyógyszeres kezelés- amelyet szükség esetén sugárkezelés, hormonkezelés vagy gyógyszeres terápia egészíthet ki – emellett pedig egyre nagyobb szerep jut a fent említett életmódbeli változtatásoknak és a beteg mentális jóllétének is. A cél a gyógyítás mellett a túlkezelés elkerülése és a mellékhatások minimalizálása, illetve a lehető legjobb életminőség elérése a páciens mindennapjaiban.
A diagnosztika mellett a terápiák is fejlődnek: számos új, innovatív terápiát hagytak jóvá az elmúlt néhány évben, így a betegek kilátásai még a magasabb kockázatú esetekben is nagymértékben javultak. Az első 5 évben ugyanis a diagnosztizált emlődaganatos esetek mintegy 10%-ában újul ki a betegség, míg a legnagyobb esély erre az első és a második év közötti időszakra tehető a kutatások szerint. Ennek elkerülésében jelentős szerepet játszanak a kifejezetten személyre szabott, gyógyszer- és hormonterápiát kombináló kezelések. „A terápiás döntések során ma már nemcsak a daganat biológiai tulajdonságai számítanak, hanem az is, hogy a beteg számára milyen életminőség biztosítható hosszú távon. Ebben sok az egyéni tényező, de minden innovációs törekvés abba az irányba mutat, hogy egyre célzottabb kezelésekkel nemcsak tovább élni, hanem jobban élni is segítsünk az érintetteknek. Emellett a folyamatban kulcsszerep jut a kommunikációnak és annak, hogy beteg számára teljesen átlátható legyen a betegút teljes egésze” – mondta Prof. Dr. Bodoky György az eseményen.
2025. október 22.
A zavarok, amelyek a látás és a szenzoros feldolgozás területén jelentkeznek, különböző tünetekkel járhatnak. Ezek közé tartozik a szenzoros túlérzékenység, az alulérzékenység és a szenzoros élménykeresés. Az alábbiakban részletezzük, hogy ezek a zavarok milyen, látással kapcsolatos tüneteket okozhatnak:
Fényérzékenység: a gyermek kényelmetlenül érzi magát erős fényben, pl. napfényben vagy neonlámpák alatt. Előfordulhat, hogy hunyorog vagy elfordítja a fejét.
Keresi az intenzív vizuális ingereket: a gyermek hajlamos lehet arra, hogy olyan tevékenységeket válasszon, amelyek erős vizuális hatást gyakorolnak rá (pl. gyors mozgású játékok).
Kreatív játékok: gyakran választ olyan játékokat vagy tevékenységeket, amelyek intenzív vizuális hatásokat kínálnak (pl. színes építőkockák, vibráló fények).
2025. október 21.
A szakítás sokkja után a szerelmi csalódás valódi szenvedéssé válhat, ami könnyen depressziót eredményezhet. De milyen jelei lehetnek ennek az elválás miatt bekövetkező pszichés állapotnak, és miként győzhetők le a gyakran szívszorító vagy elkeserítő tünetek?
A depresszió megjelenését „gyorsító” események közül a szerelmi szakítás meglehetősen az élen áll. Szomorúság, sírás, álmatlan éjszakák, gondolkodás az elválás előtti időkről, azok újbóli átélése – normális reakció, ami a legtöbbször „szívfájdalommal” jár… De olykor igazi, mélyebb fájdalmat rejthet, amely meghallgatást és megértést igényel egy szakember részéről, akár felnőttről, akár serdülőkorú fiatalról van szó.
A szakítás utáni depresszió jelei
A szerelmi csalódás utáni depresszió a legtöbbször átmeneti pszichés állapot, de a klasszikus (típusos) depresszió összes tünete megjelenhet. A jelek sokfélék lehetnek, de általában nem mutatkozik valamennyi:
Alvászavarok: elalvási nehézségek, éjszakai felébredések és képtelenség az újbóli elalvásra, rémálmok.
Szomorúság rejtett, mély, állandó lelki fájdalom kíséretében, amelyet semmi nem tud enyhíteni.
Étkezési zavarok: étvágytalanság, undor bizonyos ételektől vagy éppen ellenkezőleg, kényszeres evés (bulimia).
Tépelődés fájdalmas gondolatok miatt, amelyek a helyzethez kapcsolódó értelmezésekből fakadnak, és csak táplálják a boldogtalanságot.
Az idővel kapcsolatos változás: a múltról való gondolkodás (akár jó, akár rossz emlékekről van szó) melankóliát és tépelődést hoz. A jelen az érzelmi depressziós beteg számára nyomasztó, aktuális fájdalom, amelyet képtelenség elfogadni vagy kivetíteni másokra. Az idő nehezen kezelhető fogalommá válik az egyén számára.
Bűntudat érzése amiatt, hogy az érintett ebben a helyzetben van, illetve, hogy abba belebetegszik.
Kognitív rendellenességek: koncentrációs nehézségek, időszakos memóriavesztés, fáradtság.
A pszichomotoros (lelki eredetű és mozgásban megnyilvánuló) készségek lassulása, ami nem csak krónikus fáradtságban nyilvánul meg. Minden lelki eredetű és mozgással kapcsolatos feladat erőfeszítést igényel, megoldhatatlannak tűnik, és ez a kedélybetegség már a szakítást követő napokban elkezdődik.
Az öröm és a vágy hiánya: a korábban kedvelt dolgok iránti érdeklődés, kedv elvesztése, vagy teljes érdektelenség.
Az önértékelés, önbizalom rohamos csökkenése: az érintett személy saját életének és személyiségének kritikus szemlélése.
Elszakadás az érzelmektől: képtelenség az érzelmek felismerésére és kifejezésére.
Öngyilkossági gondolatok: a halál nyilvánvaló megoldást jelent a problémákra és az állandó rossz közérzetre.
