Jó kommunikációs készség: kulcs a sikerhez vita esetén
Érdekességek2019. október 26.
Ha valakivel problémás ügyünk van, vagy nézeteltérésünk támad – akár a munkahelyen, akár a családban vagy a baráti körben – a jó kommunikációs készség elsajátítása nagyon fontos az életnek ezen a területén is. Mindenekelőtt tanácsos olyan barátságos, jóindulatot sugárzó magatartást felvennünk, bármennyire zaklatottak vagyunk is, amely segíti az előrevivő párbeszédet, vagy a kapcsolat megújítását.
Íme öt további jó tanács a helyes kommunikációhoz vitás kérdések esetén, hogy tartósan kiegyensúlyozott legyen a kapcsolatunk kollégáinkkal, barátainkkal, rokonainkkal, mely a közös megértésen alapul, és nem a nyersen megfogalmazott neheztelés, bírálat, elhamarkodott ítéletalkotás a fő jellemzője.
Közeledjünk körültekintő magyarázattal, és ne vádaskodjunk!
Fejtsük ki nézőpontunkat anélkül, hogy megpróbálnánk uralkodni beszélgetőtársunkon, vádló vagy becsmérlő szavak hangoztatásával. Amellett próbálkozzunk azzal is, hogy ha szükséges, neheztelésünket, nézetkülönbségünket inkább első személyben fogalmazzuk meg. Ne „rontsunk rá” beszélgetőpartnerünkre második személyben ismételgetve mindazt, amivel nem értünk egyet vele („te” ezt tetted, vagy mondtad, „maga” volt a hibás stb.).
Ennek rendszerint az a vége, hogy csak vádaskodunk, és magunkat kihagyjuk a konfliktusból, mintha mi nem is lennénk ugyanolyan részesei. Fejezzük ki magunkat inkább úgy, hogy mi játszódik le bennünk, mit okoz számunkra a másik helytelen viselkedése, cselekedete, felénk irányuló közönye stb. Pld. beszéljünk így a partnerünkkel: „Nekem szomorúságot okoz, amikor nem figyelsz rám, szeretném, ha ezen változtatnál,” vagy: „Túl sok felesleges munkával és elpazarolt idővel jár, míg naponta rendet teszek a lakásban. Kérlek, vedd ezt figyelembe.”
Fontos a gondolatok kölcsönös megosztása
Minden helyzetben – legyünk bármilyen viszonyban a beszélgetőtársunkkal – jusson eszünkbe, hogy a kommunikáció a gondolatok megosztását jelenti. És amint kizárólag a másikat vádoljuk, hibáztatjuk, őrá nem is figyelve, a kommunikációban zavar keletkezik – kölcsönös megosztásról nem lehet szó.
Ez kissé hasonlatos ahhoz, mint amikor egy telefonálást sercegés, recsegés zavarja meg: többé már nem hallunk jól. A nyugodt, észérvekkel alátámasztott párbeszédre hasonlóképpen kevés az esély, ha a másikat „nem halljuk”, azaz nem szentelünk mondanivalójának kellő figyelmet.
Ismerjük el mások értékeit!
Amikor problémánk van valakivel, gondoljunk pozitív tulajdonságaira is. Időnként közöljük azokkal, akikkel naponta kapcsolatban vagyunk, és így olykor konfliktusba kerülünk, hogy mit értékelünk bennük. Más szituációkban gyakoroljuk magunkat abban is, hogyan ismerjük el, tudatosítsuk magunkban előre, ami jó (lehet) abban a partnerben, akivel találkozónk van.
Ez a gyakorlat jótékony hatású minden olyan párbeszéd esetén, amikor nem értünk egyet, sőt összeütközésbe kerülünk valakivel akár a környezetünkből, akár olyan személlyel, akivel ritkábban találkozunk. Ez a magatartás segít elkerülni a veszekedést, és egyezségre jutni. Bevezetésképpen pld. mondhatjuk: „Értékelem, hogy minidig meghallgatsz, tényleg lehet számítani rád, de most talán figyelmen kívül hagytál valamit.” vagy: ”Nagyon hatékonyan dolgozol, neked köszönhetően sokkal gyorsabban haladunk előre. Azért volna egy kis probléma…”stb.
Engedjünk teret a partnerünknek is!
Ne ragaszkodjunk oly mértékben a véleményünkhöz, nézőpontunkhoz, mintha az „utolsó bástyánkról” lenne szó, és csak mi lennénk az igazság egyedüli birtokosai! Hiszen nem kockáztatunk semmit, ha felhagyunk megingathatatlannak vélt pozíciónkkal, mert ez a térnyerés beszélgetőtársunkra kedvezően fog hatni figyelme és toleranciája szempontjából.
Eleve ne zárkózzunk el beszélgetőtársunk érvelésének helyessége elől! Hagyjunk kellő időt véleménye kifejtésére, mialatt lesz nekünk is időnk annak körültekintő megfigyelésére, hogy milyen nézőpontot képvisel. Próbáljuk meg nyugodtan, objektívan szemlélni a másikat, és a sikeres párbeszéd érdekében tegyük félre korábbi előítéletünket és kritikánkat. Végül összegezzük és válaszoljuk meg pld. a következő kérdéseket: Milyen formában jelenik meg nála „az” igazság, melyik arcát mutatja az ő oldaláról? Milyen közös perspektívára, megegyezésre látunk esélyt? Mit tanultunk belőle?
Csillapítsuk a heves érzelmi reakciókat!
Amikor megbántódunk, vagy megsértődünk egy nézeteltérés nyomán kibontakozó vita során, az általában legbelül érint minket, akár a gyermekkorból fakadó okok miatt is. Egy rosszul kommunikált probléma újraéleszthet régi sérelmeket, feltéphet korábban már begyógyult sebeket. Ezért van az, hogy érzékenyebbek vagyunk az ilyen fajta beszélgetések során, és sokszor túlreagáljuk a dolgokat. Egy lehetséges megoldás: tudatosítsuk magunkban, ami gondot okoz számunkra a másikkal fenntartott kommunikációban.
Egy szóbeli viszálykodás – bár tanácsos mielőbb megszüntetni – alkalmat ad az egyet nem értés forrásának felfedezésére is, azaz mi vagy ki vezetett a kommunikációs problémák kialakulásához. Ha rájövünk, könnyebben tudjuk rendezni a vitás helyzetet, és csillapítani haragunkat.
Egy ajánlott légzőgyakorlat: csukjuk be a szemünket, tegyük a kezünket a gyomrunkra, és lélegezzünk lassan, mélyeket. Érezzük légzésünk ritmusát be- és kilégzéskor. Ez nyugtató módon fog hatni ránk, és lehetőséget ad arra, hogy fékezzük érzelmi reakcióinkat a várható vita során.
forrás: Bébik.hu
