Ki az úr a háznál? Csak tán nem a gyerek?!
Érdekességek2024. október 05.
Ki hordja a kalapot? Ki az úr a háznál? Csak tán nem a gyerek?! Bizony, vannak családok, ahol a gyerek uralkodik. A szülők, a legjobb szándékkal, de úgy elkényeztetik, vagyis inkább úgy elbizonytalanítják csemetéjüket, hogy náluk bizony a gyerek a ház ura. Körülötte forog minden.
Kényeske - fényeske
A kisgyermeket komolyan megterheli az a felelősség, amit a kényeztető szülő ráterhel. A gyereknek nagyon fontosak a korlátok, amiket a szülő állít fel, és amikhez konzekvensen ragaszkodik. Csak az a szülő tudja megtartani a tekintélyét, aki következetesen ragaszkodik a maga által állított elvekhez, korlátokhoz és ezektől nem tér el ésszerű ok nélkül. Azok a szülők, akik véletlenszerűen állítanak fel korlátokat a gyerek elé, félelmet és teljes belső bizonytalanságot váltanak ki a gyerekből. Joggal merül fel hát a kérdés, mi számít kényeztetésnek?
Elkényeztetett az a gyermek, akinek nincsenek egyértelmű korlátok az életében. Aki nem tudja, mennyi az elég csokoládé, mikor kell pihenni, és mikor van itt a játék ideje. Aki önkényesen akarja irányítani a szüleit, mert tőlük is azt látja, hogy önkényesen irányítják az ő napját. Nyafog, ha akarata nem teljesül.
A bántalmazó kapcsolat bizonytalansága
A bántalmazó kapcsolat egyik fő ismérve, hogy az egyik szülő - apa, vagy anya, bármelyik lehet! - nem állít fel konzekvens szabályokat. Vagy egyik percben tilt, a másikban megenged, vagy az egyik szülő által felállított és betartott szabályok megszegésére buzdítja a gyereket. Ilyen lehet péládul az ágyon ugrálás tilalma. Apa nem engedi, hogy a gyerek ugráljon az ágyon,anya jó mókának tartja és kifejezetten apát bosszantva támogatja a gyereket abban, hogy az ugrálhasson, ezzel aláásva a másik szavába vetett bizalmat. Vagy ha apa minduntalan friss - korábban nem látezett -szabályokat talál ki és anyára lőcsöli, hogy az tartassa be azokat úgy, hogy a szabályok korábban még vagy nem is léteztek, vagy anya másként húzta meg a határokat benne. Például a gyerek először lát kacsákat, anya ad neki kacsaeledelt, hogy ő etethesse a kacsákat, apa pedig lehurrogja anyát, hogy milyen hülye, nem tudja, hogy a kacsákat tilos etetni és különben is megcsípheti a gyerek kezét, és anyától várja, hogy a korábbi engedély ellenére elvegye - az érthetően hangosan méltatlankodó - gyerektől a kacsakaját. A bántalmazó kapcsolatban ezek a játszmák csak részben a gyerekről szüólnak, inkább azt célozzák, hogy az elnyomó fél uralkodhasson az elnyomottak felett - ilyenkor a gyerek szinte mindig elnyomott.
Ha a kapcsolatunk ilyen természetű, célszerű lehet a váláson, szakításon munkálkodni, mert a gyereket is tönreteszi, nem csak az elnyomott felet. Segítséget kérni nem ciki, számos közösség van, ahol támaszt adnak az ilyen családban élőknek.
H
atáron innen, határon túl
A gyermek határainak megszabása a szülő következetességétől függ. A kisgyermeknek különösen, de még a kamaszoknak is szükségük van feladatokra, fix pontokra a napirendjükben, amiket a családért, a közösségért kell elvégezniük. Ez nem mindig kellemes dolog, néha meg is lehet tőle szabadulni, de alapvetően az ő tisztük. Az egész piciknek a biztos napirend még egyértelmű, de az évek előrehaladtával ez egyre lazulhat.
A tiltás varázsa
Kati kisfia, mikor édesanyja következetesen tilt, rendszeresen megköszöni. Lelke mélyén érzi, hogy szüksége, mégpedig nagy szüksége van a tiltásokra. Kati kisfia ösztönösen felismerte azt, amit nagyon sok szülő csak a gyermek kamasz kora után ismer fel. A gyerek személyiségének szüksége van a jól felismerhető, megtartható tiltásokra.
Érvek a határok mellett
A következetlenség azért veszélyes, mert világosan kijelölt határok nélkül nem alapozódik meg, és nem erősödhet meg a biztonságérzete. Ez pedig olyan hiány, amelyet később vagy egyáltalán nem tud majd, vagy nagyon nehéz lesz pótolnia. Az, hogy valaki a fiatal felnőttkor szakaszában meg tudjon birkózni az egzisztenciateremtés nehéz feladatával, ennek sikeres megoldásának az alapfeltétele a belső biztonság. Amelyhez hozzátartozik annak ismerete, hogyan alakul ki egy közösség működésének rendje, amely szabályokon alapul: engedményeken és tiltásokon. E nélkül az ismeret nélkül nehéz összehangolnia a saját igényeit a külvilág akaratával.
Azon kívül pedig, amikor a felnőttségről alakuló képe nem vonzó, mert a szülő nem képes átlátható határokat teremteni, a pillanatnyi mindent szabad és mindent lehet kaotikus univerzumában, (mert hiszen a felnőttek sem tudják, hogy mit akarnak) semmi sem tudja motiválni arra, hogy megtanuljon szembenézni az emberi élet adta feladatokkal és vállalni döntéseinek a felelősségét, vagyis nem fog ezekkel szembenézni. Miért tenné?
Ésszerű határok
A biztonság alapfeltétele az átlátható határok. A határok kijelölésének bizonytalansága nem tartozik a fejlődő értelemre, nem cél, hogy olyasmivel terheljük meg, amihez még nem elég érett, de hiba lenne nem ismertetni meg fokozatosan a felelősséggel. Lassan és állandóan kell tanulnia azt a leckét, hogy akár a legapróbb cselekedeteinknek súlya és következménye van, és hogy cselekedeteink egy nagyobb rendbe illeszkednek, amit a mindenkori mikroközösség szab meg: a család. Amely viszont...
...figyel az igényeire
A fölállított napirendből adódó kötelességek állandóan bővülnek, de a gyereket bele lehet, és bele kell vonni abba, hol legyenek ezek a határok. A személyiségfejlődés része, hogy megtanuljon okos alkukat kötni, hogy véleményét, ha nem is történik minden aszerint, jogosnak tekintsék - vagyis: abszolút értelemben partner lehessen. Magyarul a határok nem arra szolgálnak, hogy fegyelmet teremtsünk a tekintélyelvűség alapján. Hanem arra, hogy a fegyelem fokozatosan a gyermek belső igénye legyen, és rávezetni a belátásra, hogy erre ő érdekeinek védelmében is szükség van. Vagyis a határok rugalmasak.
A szocializálódás része, hogy a gyermekünket megismertessük - nevezzük bárminek is: szabályoknak, határoknak, rendnek - azokkal a törvényszerűségekkel, amelyek meghatározzák az ember életét. Irántuk érzett szeretetünk visszaüthet, ha a határokat messzebbre toljuk abban a szent és megbocsátható tévedésben, hogy ráérnek még tanulni a felelősség és a kötelesség leckéjét. Mert voltaképpen erről van szó. Az irántuk érzett szeretet abban találja meg legszebb és legnemesebb kifejeződését, ha meg tudjuk a gyermeket tanítani arra, hogyan éljen okosan ezekkel a határokkal.
Csakugyan, csupán két csodálatos ajándékot adhatunk nekik. Gyökereket és szárnyakat.
forrás: Harmonet.hu
