Ki vagyok a társam mellett?
Érdekességek2020. február 07.
Az egyik tanfolyamon felmértük, hogy ki hogyan, milyen minőségben kapcsolódik a férfihez a párkapcsolatában. Nőként állunk-e a társ mellett, vagy esetleg megmentője, szülője szeretnénk lenni, illetve előfordul, hogy áldozatszerepet működtetünk? Az eredmény meglepő volt.
A csoportban résztvevő hölgyek közül senki nem a női minőséghez kapcsolódott a társa mellett. Sőt volt, aki kifejezetten elutasította azt. Legtöbben a megmentő minőséghez kapcsolódtak, aztán következett a szülő-gyermek kapcsolódás, az anyaszerep és az áldozatszerep.
Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban?
Amikor társként kapcsolódunk egy férfihez, a bennünk tudatalatt jelenlévő minták szerint kezdünk el működni. Gyakran a szüleink kapcsolatát mintázzuk le. Ha az anya áldozatszerepben élt, akkor gyakran mi is olyan partnert választunk tudatalatt, akivel ezt megélhetjük. Így vagyunk tudatalatt hűségesek az édesanyánkhoz, illetve ezt a minőséget láttuk, ezt tanultuk meg. Bert Hellinger, a családállítás módszerének megalkotója beszél arról, hogy a gyermeki lélek hogyan veszi át a szülői mintákat, hitrendszereket.
Mit jelent a megmentő szerep a kapcsolatban?
Leggyakrabban azt, hogy mi akarjuk megoldani a másik problémáit, életét, megmentendő valakit látunk benne, aki nélkülünk elveszne. Rengeteg nő lép bele olyan kapcsolatba, ahol a társ előző házasságban mély lelki sérüléseket szerzett, vagy az édesanyjával való kapcsolat vált sérültté, ezért érzelmileg elérhetetlen. Ilyenkor bennünk, nőkben megjelenik az érzés, hogy majd mi megmentjük, majd mi ismét megtanítjuk szeretni. Valójában nem őt akarjuk megmenteni, hanem valaki mást, akit elveszítettünk. Lehet, hogy az elveszített ikrünket, vagy egy olyan családtagot, aki nagyon közel állt hozzánk. Mivel ez nem sikerült, így a megmentést folytatjuk, a társunkon vagy más helyzetekben. Sok segítő foglalkozású ember ezért választja a segítő hivatást.
Mit jelent, ha szülő-gyermek minőséget működtetünk a társ mellett?
Ebben az esetben, a társra valamelyik szülőt vetítjük ki, és azt várjuk el tőle, amit a szülőtől nem kaptunk meg. Gyakori ilyen esetben a nagy korkülönbség, férfiaknál a sokkal idősebb nő választása, nőknél a sokkal idősebb férfi választása. Így energetikailag létrejön egy szülő-gyermek felállás, ami rengeteg konfliktust, vitát, kioktatást stb. von maga után. Jellemző „tünet”, hogy megszűnik a szexuális vonzalom. Legtöbb kapcsolatban előfordul, hogy időnként belelépünk ebbe a szerepkörbe, ami addig nem veszélyes a kapcsolatra, amíg csak rövid ideig tart. Ha ismerjük ezeket a dinamikákat, rögtön ki is tudunk lépni belőle. Fontos a szülőkkel való kapcsolat rendezése.
Mit jelent, ha áldozatszerepet működtetünk a kapcsolatban?
Akkor vagyunk áldozatszerepben, ha bántalmazó kapcsolatban élünk. A bántalmazás lehet fizikai vagy lelki, mindkettő ide tartozik. Ide tartozik a nárcisztikus partnerrel való kapcsolat is. Ha a családban valaki ezt a minőséget működtette, akkor nagy a valószínűsége, hogy mi is elkezdjük ezt élni.
Mindig a saját rezonanciánknak megfelelő társat vonzzuk be. Ha mi nem vagyunk áldozatszerepben, nem ezt az energiát sugározzuk ki, akkor egészen biztos, hogy nem bántalmazó partnerrel fogunk kapcsolódni. Tehát nem a másikkal van a probléma, ő csak olyan, amilyen. Ilyenkor mi működtetünk valamit tudatalatt, ami a bántalmazó felet bevonzza. Ráadásul, előfordul, hogy a partnerben nincsen meg a bántalmazó hajlam, de a mi energiánk kiváltja belőle.
Amikor a szülőkkel való kapcsolat rendezetlen, ellentétek vannak, dühöt, neheztelést, haragot őrzünk magunkban a szüleinkkel szemben, addig a párkapcsolatunkra is kivetülnek ezek az érzések. Sokszor a társ mondja el, hogy nem tud önmaga lenni a kapcsolatban a másik mellett. Ez azért van, mert tudatalatt visszatükrözi a szüleinkkel megoldatlan problémáinkat, és különböző helyzetekben fogalma sincs, hogy miért reagál úgy, hogy az számunkra bántó.
Mindezek a minták családállítással és Théta Healinggel feloldhatók, megváltoztathatók.
forrás: Harmonet.hu
