Könnyebb haladni az életben, ha mindenben a jót látjuk
Érdekességek2025. június 14.
– Ahogy beléptem hozzád a helyiségbe, láttam, hogy az van kiírva: Nővarázsoló Műhely. Mit jelent ez?
– Ez már egy 18 éves program. Alapjában véve egy fotóstúdió nevét takarja, de ennél azért sokkal többet jelent. Régen volt egy saját tervezésű kismamaruha-kollekcióm, amit folyamatosan fotózni kellett. Mivel én amatőr fotós is voltam, ezért elgondolkodtam, hogy kellene csinálni egy fotóstúdiót, mert ez megkönnyítené a munkát. Az eszközöket kellett hozzá beszereznem, és beindítottam. Egyszer aztán jött egy hölgy, hogy csináljak róla kissé szexisebb fotókat, amit a párjának ajándékozna. Ez annyira jól sikerült, hogy terjedt a hír, és egyre csak jöttek-jöttek a nők fotózásra. És jöttek a kérdések is: sminkes van? Fodrász van? Stylist van? Hát akkor lesz, gondoltam, s már csak azt vettem észre, hogy egy működő fotóstúdióm van. De kellett egy név is. Így született meg a Nővarázsoló Műhely. Nyilván azóta már számtalan módon fejlődött ez a program.
– A Nővarázsoló Műhely fotózása a külsőnkre és a lelkünkre is hat?
– Igen, nagyon is! S a nők nemcsak azért festenek jól a kész fotókon, mert jó a smink, a haj, a ruha, hanem azért, mert amikor ebben a „felturbózott” állapotban belenéznek a tükörbe, maguk is meglátják önnön csodálatosságukat! Kérdik: „Te jó ég, ez én vagyok?” Az a mélységes hála, önelfogadás és önszeretet kiül az arcukra, megjelenik a tekintetükben, a kisugárzásukban, és már ragyognak is a képen.
– Amikor olvastam az önéletrajzodat, az fogalmazódott meg bennem, hogy te egy komplex nő vagy, annyi mindennel foglalkozol. Tudatosan váltál ilyenné?
– Emlékszem, hogy már a húszas éveim elején volt bennem egyfajta tudatosság. Úgy gondoltam, az a biztos, ha több dologgal foglalkozom. Kevesebb az esélye annak, hogy egyszerre mindegyikre kevés az igény. De a legfőbb oka ennek, hogy nagyon sok mindent szeretek csinálni. Nyitott és kíváncsi ember vagyok. És mindig többet akarok tudni, ezért folyamatosan képzem is magam. Amit szeretek, azt szeretném csinálni is.
– A sok tevékenységed közül van, amelyik elsőbbséget élvez? Mit mondasz magadról, te ki vagy, mit csinálsz?
– Azt hiszem, egyfajta „Adó” vagyok, én adok az embereknek. Ezen sokat gondolkodtam, hogy mi az én életfeladatom. Hiszek benne, hogy ezt mindenkinek meg kell találnia. Történhet az emberrel sok nehéz dolog, nekem is többször kellett újraépítenem az egzisztenciámat a három gyermekemmel. Nem volt könnyű az életem nekem sem, most kezd egy kicsit könnyebb lenni, de ebben sok szellemi munka is van. Alapvetően énekesnő vagyok, műsorvezető, rádióztam is, 31 éve éneket oktatok, 18 éve fotóstúdióm van, és 2 éve dolgozom családállító terapeutaként is. Ezen elgondolkodva, hogy ezekben mi a közös, és mindezt a holisztikus, a tudatos gondolkodásommal szemlélve, rájöttem, hogy mindegyikben adok valamit az embereknek. Sokszor érzem azt, hogy nagyon szeretném átadni az embereknek az én gondolkodásmódomat. Azt, ami nekem segít, ha nem vagyok jól, kibillenek az egyensúlyomból vagy netán dühöt, félelmet érzek. Szeretném, hogy mindenkinek könnyű legyen elengedni embereket, helyzeteket, hogy az emberek csak addig legyenek szomorúak, amíg az felismerést, megértést hoz, és így a szükséges megélést. Hogy a lehető leggyorsabban legyenek képesek visszanyerni stresszhelyzetben a belső békét. Mindig kell tudnunk másik szemszögből, másik oldalról is ránézni a dolgokra, különösen a rossz dolgokra, amik velünk történnek. És ha tudunk úgy gondolkodni, hogy ez a számunkra rossznak tűnő dolog vajon mit akar nekünk mutatni? Miért történik ez velünk? Mire akar tanítani? Akkor tudunk úgy élni, hogy megértjük, mi mit tanít nekünk, és mi az a jó, amit magával hozott. Így nem temetkezünk önsajnálatba. Azzal előbbre jutunk, ha csak kesergünk? Semmiképpen! Inkább tegyünk fel jó, előre vivő kérdéseket önmagunknak: „Miért jött ez a rossz dolog az életembe? Mit tudok belőle kamatoztatni? Vajon milyen pozitív hozadéka lesz? Miképpen lehetek ettől jobb, erősebb, értékesebb ember?” Ezzel a gondolkodással, szerintem, sokkal gyorsabban lehet előrejutni, és kevesebb lesz a fájdalom. Sok szomorú nőt látok, mert pl. elhagyta a férje egy fiatalabbért. Én erről úgy gondolkodom, hogy ha engem valaki elhagyott, nem kellek neki, akkor az a valaki nekem sem kell. Vagy azt is lehet gondolni, hogy eddig tartott a közös utunk, beteljesült a karmánk, ennyi volt a közös tanulási idő. Most már más lesz az utunk.
Azt hiszem, én az elengedésben elég jó vagyok, nem ragaszkodom feleslegesen a dolgokhoz. látom, hogy 15-20 éve élnek emberek társas magányban, nem is beszélgetnek már egymással, arról nem is szólva, hogy meg sem ölelik egymást. Akkor miért vannak együtt? A gyermekek miatt, a vagyon miatt? Ez az ÉLET, nem valami kis jelentéktelen, átmeneti esemény! Én többször is döntöttem úgy, akkor inkább egyedül vagyok, mintsem egy kapcsolatban rosszul. Rosszabbul nem akarok lenni csak azért, hogy legyen egy párom.
– Beszéljünk a legújabb tevékenységedről, a családállításról.
– A családállítás számomra egy óriási szerelem. Csodálatos módszernek tartom, kb. 14 éve van az életemben, és 2 éve már én is vezetek csoportokat és egyéni család/rendszer állítást is csinálok.
A hivatalos megfogalmazás szerint ez a módszer valójában a transzgenerációs blokkok oldása. Én azonban azt gondolom, hogy ennél sokkal-sokkal több. A családállítás lényege a csoportos és az egyéni esetében is az, hogy kívülről tudunk rátekinteni önmagunkra, a családtagjainkra, a párunkra, kollégáinkra, a velük való kapcsolódásainkra és azoknak a dinamikájára. Kapcsolódás alatt sok mindenre lehet gondolni, ez lehet a szüleinkkel, a gyerekeinkkel, a barátainkkal, a munkánkkal, egy betegséggel, de önmagunkkal is. Ennek a két energiának az egymáshoz való viszonyát boncolgatjuk, értelmezzük. A jelenből indulunk ki, és megyünk vissza a múltba. Vagy pl. van egy pánikbeteg egyén. Egy csoportos foglalkozáson kinevezünk valakit, aki a pánikbetegséget képviseli, és így ketten tudnak egymással beszélgetni, természetesen ezt kíséri más terápiás mozzanat is. Ez az úgynevezett képviselő vagy segítő szerepkör azért fontos, hogy első körben mindenki kívülről tudjon rátekinteni saját magára, mert úgy egy másik megvilágításból lát mindent. Egy idő után az érzetek és a beszélgetések hatására a fókusz átkerül, mondjuk, a dédmamára. Hetedíziglen dolgozunk, tehát addig tudjuk visszavezetni a problémákat. Érdekes, hogy a nőknél először általában a női vonal kerül előtérbe, a férfiaknál a férfi. El kell simítani, úgymond, az illető személy és valamelyik felmenője közötti kóros energiaáramlást, amely hatással lehet a jelenünkre, ránk.
Ehhez nem szükséges ismernünk az adott felmenőnket, és nem is kell jelen lennie senki másnak az állítást kérőn kívül a családjából. A módszer így és jól működik. Sok pszichológus küld hozzám klienseket, ajánlják a módszert a pácienseiknek. Olyan is előfordulhat, hogy ha valaki, mondjuk, már nem jól él a férjével, de még nem váltak el, nem tudja, mit csináljon, hogyan döntsön, akkor is segítség lehet ez a terápia.
Lehet, hogy víziszonya van valakinek, és nem tudja, hogy ez mi, honnan jött. Ilyenkor kirajzolódhat, hogy pl. az üknagyapja megfulladt, és innen ered ez a rossz érzése a vízzel kapcsolatban, azaz azonosult ezzel a felmenőjével. Ezen is így lehet segíteni.
Az is előfordul, hogy valaki pl. azért lesz beteg, mert más helyett akar elmenni. Ezt nem tudatosan tesszük, ezt a lélek szintjén mondjuk, amikor a lelkünk úgy dönt, hogy megbetegszünk azért, nehogy anya meghaljon, mert őt meg akarjuk védeni.
Vagy pl. volt nálam egy pár, és megjelent a terápia során egy meg nem született babájuk, aki 6 hetesen ment el. utána született egy kisfiú, miatta jöttek el, az ő feszült, ideges mindennapjai miatt. Ez a kisfiú tudatalatt bűntudattal élt a meg nem született testvére miatt. Azzal az érzéssel, hogy én megszülethettem, te pedig nem, sajnálom, hogy én a te károdra élek. Ezek súlyos érzések és kemény élethelyzeteket hoznak. Egy ilyen helyzetet lelkileg rendbe lehet tenni ebben az úgynevezett morfogenetikus mezőben, amivel dolgozunk. Fel kell ismerni, majd ki kell mondani a problémát, végül vissza kell adni a terhet, s mindenki fellélegezhet és megnyugodhat.
– Kinek ajánlhatók ezek a módszerek?
– Minden problémára, kivétel a kifejezett pszichiátriai eseteket. Kismamáknak is lehet, ha nem kifejezetten érzékenyek. Tudni kell, hogy a képviselői szerep is csodálatos lehetőség, hiszen felismerésekre, megértésre ad lehetőséget, ill. komoly önfejlesztő metódus minden résztvevő számára.
– Mondtad, hogy van egyéni és van csoportos foglalkozás.
– Igen, a módszer csoportos és egyéni verzióban is elérhető. Szerintem csak akkor válassza az egyénit valaki, ha nagyon intim a témája. Például volt olyan, hogy valaki régen örömlány volt, és ezzel kapcsolatban szeretett volna feloldani szituációkat, letenni terheket, fájdalmat, ezt nyilván nem szeretné 10 fős csoportban megtenni. Vagy a férfiaknál ilyen a merevedési probléma. Ilyenkor természetesen az egyéni állítás a megfelelő, de ha ilyen indikáció nincs, mindenképp a csoportost javaslom a maga katartikus megéléseivel.
– Annyi mindent csinálsz, van prioritás, hogy mit szeretsz a legjobban?
– Nem, nincsen, mindig az a jó, amelyiket éppen csinálom. Talán épp ezért nem is tudok kiégni, mert ennyi mindent csinálok, egyik sem tűnik egyszerre soknak. De én is járok pszichológushoz, én is járok családállításra, mert nekem is kell ápolni a lelkemet. Mert ha én nem dolgoznék magamon, nem is lehetnék jó terapeuta. Akkor felfedezhetném a saját traumámat, amit nem tudtam feldolgozni. Vagy ami még rosszabb, úgy állok egy szituációhoz valamelyik páciensnél, hogy én is érintett vagyok. Ezt nem lehet! Fontos, hogy bennem minden ki legyen oldva, meg legyen dolgozva. De visszatérve a kérdésedre, nem tudom megmondani, hogy mi a sorrend. Ha bármelyikről le kellene mondanom, akkor nagyon szomorú lennék. Azt a tendenciát látom, hogy nagyon erősödik a családállítás. Van három zenekarom, az egyik partizenekar, a másik kettő rockabilly, van gyerekműsorom is. A fotózást is folyamatosan végzem. Merre tovább? Ha egyszer valami nagy áldás érne, akkor lenne egy kis vidéki tanyám, ahol elvonulásokat tudnék tartani, ahol állatok is lennének. Oda vagyok a csacsikért. Családállítás, meditációk, együttgondolkodás, a lélek ápolása, feltöltése, nyugalom.
Dr. Szarvasházi Judit
forrás: Patika Magazin
