Kösd le a gyereket! Legyen érdekes az iskola! Fejlesztés és motiváció - Hogyan?
Érdekességek2021. október 01.
A kicsi gyermek is megérti, hogy miért kell neki tanulnia. Látni lehet boldog arcán, mikor ráébred arra, hogy valamely feltett kérdésre jól felel. Ha apró, kicsiny lépéseit ismeretei növelésében a tanító, vagy a szülő elismerően értékeli, akkor ez szárnyakat ad neki arra, hogy akarjon még többet tudni. Hogyan motiváld?
A tanítók és szülők együttműködése - Következetesség, igényesség
Elnézést kell kérjek a kedves Szülőktől, hogy nagyon meglepődve, szinte megdöbbenve hallgatom sok tanító, tanár panaszát: "Beleírtuk gyermekük ellenőrzőjébe, hogy mikor várjuk a kedves szülőket szülői értekezletre, s alig 2-3 szülő jön el, hogy halljon valamit, vagy kérdezhessen gyermeke tanulásával kapcsolatban."
Beszéltem olyan felső tagozatban tanító tanárokkal, kik elmondták: még azt sem nézi meg a szülő,- ha nem helyben jár a gyermeke iskolában,- hogy a városban hol van, és milyen az, az iskola, ahol tanul. Úgy érzem, ezt nem lehet sem megérteni, sem elfogadni.
Az együttműködés munkája a szülőknél kezdődjék az otthon életében. Mint már előbb is olvashatták, az Apa és Anya összhangban neveljék gyermekeiket, most itt leírom, hogy egyik se használja a másikat "mumusnak", s amit az egyik szülő nem engedett meg, azt a másik tartsa tiszteletben. Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy hűek legyenek Istenhez és mindenkihez, akivel kapcsolatba kerülnek életükben.
Ha ilyen neveléssel küldik őket iskolába, nem lesz ok aggodalomra; támogatják majd tanítóikat, és tanulótársaiknak is példaképül, bátorításul szolgálnak. Azok a szülők, akik ilyen nevelést nyújtanak, valószínűleg nem bírálgatják a tanítót gyermekeik jelenlétében. Érzik, hogy gyermekeik érdeke és az iskola iránti igazságos eljárásuk megköveteli, hogy amennyire csak lehetséges, támogassák és becsüljék azt, aki megosztja velük a felelősséget.
A tanítók látogassák meg tanítványaikat otthonukban, így megismerik azokat a körülményeket és hatásokat, melyek között élnek. Személyes érintkezésbe kerülve velük, megerősíthetik a hozzájuk kapcsoló kötelékeket, s jobban fogják tudni, hogy hogyan kezeljék őket.
A tanuló célja és motivációja
A kicsi gyermek is megérti, hogy miért kell neki tanulnia. Látni lehet boldog arcán, mikor ráébred arra, hogy valamely feltett kérdésre jól felel. Ha apró, kicsiny lépéseit ismeretei növelésében a tanító, vagy a szülő elismerően értékeli, akkor ez szárnyakat ad neki arra, hogy akarjon még többet tudni.
Szép ez a meghatározás: "Minden igazi nevelés jelszava, minden igazi élet törvénye ez legyen: mindig valami jobbat felmutatni!" Meg kell tanulják, már kicsi korban, hogy a lépcső, amelyre ráléptek, s amelyen tovább szeretnének haladni; elég meredek. Nem könnyű rajta járni. Önuralom, türelem, kitartás, akadályok legyőzése, mind, mind szükséges lesz ahhoz, hogy a lépcsőn felfelé haladjanak.
Ugyanakkor az apró sikerek melyeket elértek, kell, hogy nagyobb tervek elérésére bátorítsa őket. Legyen bennünk egy egészséges önbizalom, hogy a jó Isten segítségével, már értek el sikert, Ö a következő célkitűzéseikben is megsegíti őket, ha azok jók, nemesek, szépek. A próbákat nem úgy álljuk ki, hogy elmenekülünk előlük, hanem úgy, hogy vállaljuk. A próbák által fegyelmezve vagyunk, s lehet hogy fájdalmas, mert keresztezi az ember természetes vágyait és hajlamait, de minden legyőzött hiba és nehézség egy lépcső az értékes és magasabb dolgok eléréséhez. Csak javukra válik, ha megtanulnak bátran szembeszállni az élet bajaival, s nem ápolják magukban az önsajnálatot. Az a nevelés, amely úgy fejleszti az értelmet, hogy önálló gondolkodásra bátorít, olyan erkölcsi jelentőséggel bír, amelyet csak nagyon kevésen értékelnek. A helyes és helytelen közötti különbségtevés képességével csak akkor rendelkezhetünk, ha egyénileg mindig Istenre támaszkodunk.
A gyermek kézügyességének fejlesztése
Azok a legboldogabb emberek, akik munkatervvel kezdik a napot, s este el tudják mondani, hogy el is végezték azokat. Akik mindig örömmel végzik a reájuk váró feladatokat, s megelégedéssel néznek vissza az elvégzett munkára. Van egy - mondhatnom meglett férfi, akit születésétől fogva ismerek - s elég sűrűn látom hol kerékpárral, hol gyalog rója az utakat, legtöbbször minden cél nélkül. Miért? Mert értelmi képessége nem éri el a megkívánt szintet. Nem Ő az egyedüli, sajnos sokan vannak. Jó volna, ha az értelmi sérültek is teljes életet élhetnének. Közülük is többen tudnának valamilyen hasznos munkát elsajátítani, - elvégezni, s örülni is annak.
- Ha mindig lenne egy olyan szervezet, ahova a kisegítő-iskolák át tudnák adni a fiatalokat, s amely kikutatná, melyik gyermeknek mire van hajlama, mit tud könnyebben megtanulni, s képezné is őket, Ha - lennének olyan iparosok, akik nagy türelemmel és megértéssel fejlesztenék bennük képességeiket, s így előbb-utóbb hasznos munkások lennének. Ők is vágynak a jól végzett munka örömére.
Ha - e fiatalok szülei, tanáraikkal, nevelőikkel, vagy mestereikkel, programokkal összefognák ezeket a fiatalokat. Ebben a körben ők is jobban éreznék magukat, mint máshol, ahol kinézik őket.
Szívből kívánom, hogy (tisztelet a kivételnek és még több ilyen - a szerk.) egy ilyen szervezet létrejöjjön. Az értelmi sérülteknek is szükségük van emberi méltóságuk megbecsülésére, valamint a bennük lévő képesség fejlesztésére. Ők is emberek, a társadalom tagjai, többet, és jobban kellene törődni velük. Tapasztaltam, hogy a szülők sem tudják átérezni gyermekük helyzetét, vagy nincs lehetőségük változtatni azon.
Ez nagyon szomorú.
forrás: Harmonet.hu
