Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Kötelező véleményezni?

Érdekességek2021. december 05.

Vajon miért hisszük, hogy mindenről kell lennie véleményünknek? Ki vagy mi kötelez arra, hogy állást foglaljunk, mellette vagy ellene? Mi van akkor, ha MÁR nincs véleményünk?  

A vélemény szó önmagában hordozza saját árnyékát: vél, vagyis gondol, igaznak fogad el. Nem tud, mégis valamiért ítél. Olyan valami tehát, amit az elme kreál, de maga sem veszi komolyan.

Úgy tűnik, jobb nem megszólalni. Mindegy, mit gondolnak mások. Akkor találod meg és akkor tudod fenntartani a békédet, ha nem foglalsz állást. Ugyanis nincs rá szükséged. Divattá vált hangoskodni, valamiért (rendszerint bármiért) „küzdeni”, ennek lehetőleg nagy nyilvánosságot adni, mert ha nem, akkor bizony nem is vagyunk fontos személyiségek…

Nézzük csak. Hangoskodni ugyan minek? Mindennek megvan a maga helye és ideje, mindenre megvan a megfelelő fórum, ahol jelezni lehet a problémát, jogorvoslatot lehet kérni, ha súlyosabb az ügy, konkrét segítséget vagy védelmet igényelni, és csak halkan mondom: lehet egyszerűen tudomást sem venni dolgokról. Olyan még nem volt az emberiség történetében, hogy hangoskodással sikerült valamit megoldani. Különösen nem azzal, hogy az utcára megyünk hangoskodni. A megoldás ugyanis soha nem az utcán hever. Egészen máshol. A felelősséggel élt, szeretetteljes, egymást segíteni törekvő, szolgáló életben. Egyenként és mindenki ezért, és csak ezért felel. A hangoskodás békét még soha nem teremtett.

Igen, divat küzdeni. Divat keménynek lenni, kivont karddal hirdetni azt, amihez egyáltalán nincs szükség fegyverre. Nincs ugyanis ellenfél – hacsak nem mi magunk vagyunk azok, a magunk teremtette gondolataink, emlékeink, programjaink, a saját démonjaink, a fejünkben zajló legnagyobb háborúk. Vajon hány évre, évtizedre vagy évszázadra van szükség ahhoz, hogy belássuk, nem a „küzdelem” hoz eredményt, hanem a tudatosság, az ébredés, annak a felismerése, hogy létezik a miénknél egy intelligensebb elme, aki teremtett minket, aki mindenben támogat, és még ha kételkedünk is benne, mindenkinél jobban szeret?

Mi lenne, ha a ma már szinte korlátlan nyilvánosságot arra használnánk fel, hogy szolgáljunk? Mi lenne, ha nem a gyűlölet, a nagy manipulátor, a pénzéhes híripar híreit osztanánk meg? Mi lenne, ha vigyáznánk magunkra, és nem keverednénk zsákutcába torkolló, fölösleges, groteszk közösségi médiumi politizálásba?

Persze, a kérdés költői. Mert az időnk nagy részét nem abba fektetjük, ami valóban szolgálja az életünket. Például a nyugalmunkat, a békénket, a saját lelki fejlődésünket, a spirituális élményeinket. Kimaradunk a csodákból. A pillanat csodáiból, mert azzal vagyunk elfoglalva, hogy a másik mit, miért, mikor…

Pedig van dolgunk elég, méghozzá saját magunkkal. Azért vagyunk ugyanis itt a Földön, hogy a hibáinkat kijavítsuk, amit csak lehet, azt helyrehozzuk, egy szó, mint száz: jobbakká váljunk.


Ha csak annyit megteszünk, hogy igyekszünk vigyázni magunkra, megválogatjuk – amennyire csak tudjuk -, hogy mit engedünk be az életünkbe, próbáljuk megállni, hogy ne véleményezzünk mindent, ami elénk kerül - már nagyon sokat tettünk a saját fejlődésünkért.

Az életünkben megjelenő helyzetek, emberek pontosan azért jönnek, hogy nekünk adjanak új lehetőséget. Dolgunk van minden egyes helyzettel, minden egyes emberrel, aki felbukkan. Bizonyosan nem az, hogy küzdjünk ellene, hogy véleményezzük, jól vagy éppen rosszul tette-e, hanem az, hogy ezentúl másképp reagáljunk, hogy végre megváltozzunk, és a saját változásunkkal változtassunk a világon. Nincs más út. Csak a felelősség. Felelősség a saját életünkért, a saját gondolatainkért és tetteinkért.

Lehet, hogy legközelebb nem feltétlenül írsz kommentet? Nem teszel dühös smile-t, és nem osztod meg, nem meséled el, nem teszed közzé a nap negatív híreit? Lehet, hogy este nyugodtabban hajtod le a fejed. Lehet, hogy másnap még jobba indul a reggeled. Ha annyira bíznál a saját békédben, mint abban, hogy másnap felkel a Nap, hogy felébredsz, hogy kinyitod a szemed – nos, más lenne a világ. Nagyon más. Ugyanis van, aki gondoskodik erről. És te bízol benne. Talán valamiért még magadnak sem vallod be.

Én megtapasztaltam. Már nincs véleményem. Nincsenek ítéleteim, előítéleteim, mert rájöttem, hogy ezek orrunknál fogva vezetnek minket. A múltban gyökereznek, a múltbéli tapasztalatokra épülnek, és semmi közük nincsen a jelen, való élethez. Már mindennél jobban óvom és őrzöm a saját békém. A véleményemtől pedig nem jut előbbre a világ. De a békémtől igen.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Június 15-22: Az inkontinencia hete

2026. június 18.

Amikor senki nem meri kimondani: inkontinencia a családban



Sok családban nem az inkontinenciatermék kiválasztása a legnehezebb lépés, hanem az első mondat. Az, amikor valaki végre kimondja: segítségre van szükség. Addig sokszor mindenki kerülgeti a témát. Az idős hozzátartozó szégyelli, a család nem akarja megbántani, a probléma pedig közben egyre több kellemetlen helyzetet okoz.

A vizelettartási nehézség gyakran nem egyik napról a másikra válik nyilvánvalóvá. Először csak apró jelek tűnnek fel: gyakoribb ruhacsere, nedves ágynemű, kellemetlen szag a szobában, sietős mosás, bezárt fürdőszobaajtó, elmaradó családi programok. Az érintett kevesebbet mozdul ki, kerüli a hosszabb utakat, nem szívesen alszik máshol, ingerülten reagál a kérdésekre, vagy azt mondja: „nincs semmi baj”. A család ilyenkor sokszor érzi, hogy változás történt, de nem tudja, hogyan közelítsen.

Pedig a hallgatás ritkán segít. Az inkontinencia nem szégyen, hanem gyakori egészségügyi és gondozási helyzet. Lehet átmeneti, lehet tartós, jelentkezhet műtét, betegség, szülés, prosztataprobléma, mozgáskorlátozottság, gyógyszerszedés vagy időskori állapotromlás mellett is. Éppen ezért visszatérő vagy tartós panasz esetén fontos az orvosi kivizsgálás. A megfelelő betét, nadrágpelenka vagy pelenkanadrág sokat segíthet a mindennapokban, de nem helyettesíti annak tisztázását, hogy mi áll a tünet mögött.

Csak ne nassolnék annyit...

2026. június 17.

Rossz táplálkozási szokásaink

Munkahelyen vagy otthon, étkezések között vagy tévénézés közben, vendégségben vagy a késve érkezõ baráti társaságot várva - nassolhatunk mindenütt és a nap minden szakában, alkalomban nincs hiány... Könnyen kísértésbe esünk, és "meggyõzzük magunkat" róla, mert a rágcsálnivaló rendszerint kéznél van. Pedig a nassolást nem szabad túlzásba vinni, még kevésbé rendszeressé tenni! Néhány megoldás a fölösleges "ropogtatás" csökkentésére vagy elkerülésére.

Hiába a sok figyelmeztetés és ellenvetés, táplálkozási szakemberek intelmei, a nassolásnak egyre több buzgó követõje akad... Egy kis rágcsálni való igazán nem árthat délutánonként vagy éppen este, a tv elõtt ülve - vélik sokan -, pedig tévednek: a rendszeres "ropogtatás" vagy "egy kis plusz" a hûtõszekrénybõl nem marad negatív következmények nélkül egészségünkre nézve. Ezért hát tennünk kell ellene, illetve meg kell elõznünk ezt a fajta "függõséget"...

Szénanátha, légúti allergiák, gyulladások ellen

2026. június 17.

A légút érzékeny nyálkahártyáját folyamatosan érik támadások a beszippantott különféle porok (pl. virágpor), cigaretta és városi füstök, valamint a szinte mindenütt jelen lévõ vírusok és baktériumok által. Immunrendszerünk nyújt védelmet a káros hatásokkal szemben, ha azonban a szervezet legyengült, az immunrendszer nem képes megfelelõen ellensúlyozni a légutat ért káros hatásokat.

Torma, fokhagyma, gyömbér és antioxidánsok

A légút nyálkahártyája az irritációk és az immunreakciók eredményeként gyulladásba kerül, ami váladékozást, valamint a légutak tisztítását célzó reflexfolyamatot, köhögést eredményez. Elõfordul, hogy az immunrendszer túlzott mûködésbe jön. Például a szénanátha esetében, melyet virágporok, pollenszemcsék váltanak ki. A szervezet ellenreakciója olyan heves lehet, hogy légúti és szempanaszokat: köhögést, viszketésérzést, könnyezést, orrfolyást, görcsöt eredményezhet.