Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Különórák – a sport ne maradjon el!

Érdekességek2018. október 15.

Szeptemberben újra elkezdődött az iskola, de azt még ki kellene találni, hogy mit sportoljanak a gyerekek délutánonként a sok teendő mellett… Szülőként fontos odafigyelnünk, hogy milyen szabadidős tevékenységet választunk gyermekeink számára, mivel a csontok, az izmok és az ízületek egészséges fejlődését kb. 25%-ban életmódbeli tényezők határozzák meg…

A megfelelő mozgás elengedhetetlen gyermekeink számára, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, mennyit és hogyan sportolnak. Az ízületkímélő úszás például jót tesz, de a „HOPP és PUFF” elemekkel tarkított ütközéses mozgás (pl.: ugrálás) erősíti igazán a csontokat, és ez járulhat hozzá akár az időskori csontritkulás megelőzéséhez is*. Íme, néhány hasznos tanács az Ízületőr szakértő gyógytornászaitól a mozgással kapcsolatban.

Mozgással az egészséges csontokért!

Az iskolába lépés időszaka komoly változást jelent a gyermekek számára mind lelki mind fizikai szempontból. Azzal, hogy a kisgyerekek beülnek az iskolapadba napjuk nagy részét mozgás nélküli ülőmunkával töltik. Csontjaink egészséges fejlődésének érdekében azonban elengedhetetlen a fizikai aktivitás, csakúgy mint a helyes táplálkozás. A fehérjék, zsírok és ásványi anyagok kiegyensúlyozott bevitele ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a megfelelő mennyiségű kalcium és D-vitamin fogyasztása. Fontos viszont, hogy a kalcium csak akkor hasznosul igazán szervezetünkben, akkor tud beépülni csontjainkba, ha a gravitáció ellenében végzünk mozgást, például gyalogolunk vagy ugrálunk.


Monek Bernadett, az Ízületőr program szóvivője és az ORFI vezető gyógytornásza hangsúlyozza: „Életünk során a testünk által igényelt mozgásforma időről időre változik. Gyermek- és fiatal felnőttkorban sok „HOPP és PUFF” típusú, úgynevezett ütközéses mozgásra van szüksége a csontoknak, így az ugróiskola, a fogócska vagy a békaugrás ugyanúgy segíti a csontok egészséges fejlődését, mint a szökdelés vagy a tánc. A csontállomány erősítésének szempontjából a népszerű úszás inkább kiegészítő sportként javasolt, de ne feledkezzünk meg számos egyéb jótékony hatásáról, például az állóképesség növeléséről vagy az izom erősítéséről.” Körülbelül harmincéves korunk után azonban ezek a mozgásformák már inkább terhelést, mint hasznot jelentenek szervezetünk számára, ezért azokat jobb, ha elkerüljük. Természetesen 35 éves kor felett is nyugodtan futhatunk, kocoghatunk és röplabdázhatunk is, de megfelelő felszereléssel tegyük mindezt. Ha azonban a mozgás fájdalommal jár, mindenképpen ízületkímélő mozgásra és szakember tanácsára van szükség.

Kiemelten fontos: gyermekkorban a csontritkulás ellen

A Nemzetközi Osteoporosis Szövetség 2016-os összefoglalója* hangsúlyozza a mozgás kiemelt szerepét a csontritkulás megelőzésében a pubertás- és korai pubertáskorban, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a már serdülőkor előtt megkezdett rendszeres ütközéses mozgás hatékonyabb az időskori csontegészség szempontjából.

A mozgás hiánya nemcsak a „csúcs csonttömeg” növekedésére hathat negatívan (csontunk épülése, más néven a csonttömeg növekedése általában 20-25 éves korunkra fejeződik be), de az elért csontállomány megtartására és az izomzat fejlődésére is. Az időben megkezdett megfelelő és rendszeres mozgás fiatal felnőttkorban (23-30 évesen) a csont ásványi anyag-tartalmának emelkedését, és a combcsont keresztmetszeti méretének, valamint a csont sűrűségének növekedését eredményezi. A serdülőkor ebből a szempontból kiemelten fontos időszak, mert „csúcs csonttömegünk” 60%-át ekkor szerezzük, és a testsúlyterhelés alatt álló csontok egészen időskorig megalapozzák a csontvázrendszer egészségét.

A gyermekkori fizikai aktivitás tehát bizonyítottan növeli a csont méretét, így élénkítve a csontépítés folyamatát, és jórészt meghatározva az időskori csonttömeget is. Nem mindegy azonban, hogy miként mozgunk gyermekkorunkban. Az alsó végtagi ellenállással szemben végzett tréning (például az ugrálás, a kocogás vagy a futás) növeli a csonttömeget a csípőcsontban, de nem növeli a gerincben. Fontos tudnunk, hogy a csontszövet lényegesen lassabban reagál a gyakorlatokra, ezért minimum 6 hónapos tréning szükséges a mérhető változások elindulásához.

Eleget mozgunk?

A Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társaságának egy nemrégiben készített felmérése rámutatott, hogy a magyar nőknek mindössze 17%-a, a férfiaknak pedig csupán 25%-a sportol rendszeresen, ráadásul összességében véve heti rendszerességgel csupán minden negyedik ember sportol Magyarországon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlása** szerint a 18 és 64 év közötti felnőttek szervezetében a mindennapi sport elősegíti a szív- és érrendszer, valamint a csontok egészségét, és hozzájárul az izmok fitten tartásához is, éppen ezért a mozgás mindenki számára kiemelten fontos.

Az 5 és 17 év közötti gyerekeknek napi legalább 60 percnyi közepes (aerob) vagy erős (anaerob) intenzitású mozgás ajánlott, ami lehet játék, sport, gyógytorna, testnevelés vagy családi kirándulás is. Aerob mozgásról akkor beszélünk, amikor a szervezet oxigénfelvétele és -leadása egyensúlyban van, így nem fulladunk ki, és beszélgetni is tudunk mozgás közben. Anaerob mozgás esetén a szervezetnek több oxigén kell a szükséges energia előállításához, és ilyenkor lihegve, zihálva lélegzünk, kifulladunk. Monek Bernadett, az ORFI vezető gyógytornásza felhívja a figyelmet, hogy „egy nemzetközi kutatás*** igazolta, hogy a korai pubertáskorban már a csengetéskor végzett 3×1 perces felugrásos gyakorlatok is elegendőek ahhoz, hogy a tanév végére jelentős csonttömeg-növekedést eredményezzenek a csípőízület környékén.”

Hogyan és mit sportoljanak a gyerekek?

Tippek az Ízületőr (www.izuletor.hu) szakértőitől:

• Napi 60 perc fizikai aktivitás ajánlott minden gyermek számára, főleg manapság, amikor a számítógép vagy egyéb okoseszközök melletti üldögélés az egyik leggyakoribb időtöltés. Utóbbi időt csökkentsük le amennyire csak lehet, a 60 percet pedig akár fel is oszthatjuk több részre!
• A csontszövetben az érzékelhető változások elindulásához legalább 6 hónapos folyamatos megfelelő típusú mozgás szükséges. A legjobb, ha az ütközéses mozgás 25-30 éves korunkig (a „csúcs-csonttömeg” kifejlődéséig) a mindennapjaink részét képezi.
• Az ütközéses („HOPP és PUFF”), saját testsúllyal végzett tréning (pl.: ugrálás, ugróiskola, szökdelés, békaugrás, trambulin, kötélhúzás, felülés, fekvőtámasz, guggolás, kitörés, mászókázás, lépcsőzés, futás, tenisz, néptánc, kosárlabda, kézilabda, stb.) elengedhetetlen a gyerekek számára az egészséges felnőttkori csontozat kifejlődéséhez.
• Kisgyermekkorban inkább futkározzanak, ugráljanak, fogócskázzanak szabadon a gyerekek, a fejlettebb mozgáskoordinációt igénylő ütközéses mozgásokkal tarkított csapatsportok választása kisiskoláskorban és 14 éves kor felett előnyösebb.
• Közepes (aerob) és magas intenzitású (anaerob) mozgás egyaránt szükséges az egészséges csontozat kifejlődéséhez. Ideális estben a fizikai aktivitás nagyrészt aerob mozgásból áll, de lehetőleg minimum háromszor egy héten magas intenzitású edzés is szerepeljen a gyerekek napirendjében.
• A közepes intenzitású tréning változatos legyen (pl.: kerékpározás a barátokkal vagy a családdal, aktív játék a kertben, gyaloglás, rollerezés, tánc, kutyasétáltatás, fogócska, frizbizés), és izomerősítő gyakorlatokat is tartalmazzon.
• A vízben végzett mozgás kímélő ízületeink számára, és számos jótékony hatása van, de gyermekkorban nem feltétlenül előnyös a csontok fejlődése szempontjából, mivel a víz felhajtóereje „kikapcsolja” a gravitáció hatását, a csontok megfelelő fejlődéséhez pedig szükséges a gravitáció ellenében végzett mozgás.
• Mindig tartsuk szem előtt a fokozatosság elvét! A túlzottan intenzív fizikai mozgást igénylő sportok hátráltathatják a zavartalan csontfejlődést, főleg abban az esetben, ha a testtömeget korlátozó diétát is előírnak a serdülők számára.
• Fontos, hogy a gyerekek élvezzék a mozgást és a sportot, amit választottak, ám az extrém terheléssel járó aktivitás (pl.: súlyemelés, ritmikus sportgimnasztika, 4-5 órás edzések a versenysportban) inkább kerülendő. A sokak által kedvelt ritmikus sportgimnasztika (RSG) például az ízületek fokozott igénybevételét okozza, megterheli az ízületi szalagokat, a porcot, az ízületi tokot, valamint extrém megnyúlást követel az izmoktól és a szalagoktól is.

Fogadjuk meg az Ízületőr szakértőinek tanácsait, és minden korban ügyeljünk csontjaink épségére! Ne feledjük: csontjaink megfelelő fejlődésének érdekében fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás és a mozgás, az időskori csontritkulás megelőzése pedig már gyermekkorban elkezdhető. Éppen ezért bátorítsuk gyermekeinket az egészséges életmód kialakítására, saját egészségünk megőrzése érdekében pedig, ha szükséges, használjuk kúraszerűen a patikákban kapható glükózamin és kondroitin tartalmú porcépítő készítményeket!


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Milyen vizsgálatokra lehet szükség angina pectoris esetén?

2024. április 10.

Sokakat megijeszthet az úgynevezett angina pectoris, hiszen aki először tapasztalja ezt a mellkasi szorítást, könnyen azt gondolja, ez maga a szívinfarktus. És bár a tünetek elmúlnak, dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa elmondja, miért fontos mégis az utólagos kivizsgálás. 

Hogyan különböztethető meg a szívinfarktus és az angina pectoris?

Az angina pectoris kifejezés annyit jelent, hogy mellkasi szorítás, fájdalom. Éppen ezért feltételezhetik sokan, amikor ezt a bizonyos fájdalmat tapasztalják, hogy szívinfarktusuk van, hiszen ez a vezető tünete mindkét eseménynek.

– Ennek kapcsán azt is érdemes tudni, hogy bár könnyen úgy gondolhatjuk, hogy az angina valójában nem veszélyes, de ez nem feltétlenül igaz. Ennek megértéshez tudni kell, hogy kétféle anginát lehet megkülönböztetni: a stabil és az instabil anginát – ismerteti Vaskó doktor.

– A stabil angina pectoris azt jelenti, hogy a mellkasi fájdalom mindig ugyanannál a tevékenységnél lép fel. A hozzá kapcsolódó tünetek szerteágazók és másodlagosak, előfordulhat például verejtékezés, hányinger, karzsibbadás, gyengeség. A stabil angina pectoris leggyakoribb formája pedig az effort angina, ami azt jelenti, hogy a mellkasi fájdalom a fizikai tevékenység egy bizonyos fokán jelentkezik és a tevékenység abbamaradásakor megszűnik. Az instabil angina pectoris ezzel szemben független a terheléstől, tehát bármikor jelentkezhet. Ez utóbbi forma az infarktushoz hasonlóan vészhelyzetet jelent, vagyis a beteget sürgősséggel kell kardiológiai centrumba juttatni, mert ez akár a közelgő szívinfarktusra is utalhat. Ha tehát a fájdalom nem múlik, esetleg fokozódik, mindenképpen mentőt kell hívni!

A kivizsgálás anginánál is szükséges

Az angina pectoris és a szívinfarktus közti legfőbb különbség, hogy míg a stabil angina pectoris legfőbb okozója a koszorúér szűkülete, addig az infarktus nem elsősorban a koszorúér meszesedésének következménye, hanem egy elzáródás az érben, ami egy ún. „vulnerábilis” plakk leválása miatt alakul ki. Az anginás roham után azért kell feltétlenül kardiológiai vizsgálaton részt venni, mert az eredményekre építve azt kell elérni, hogy lehetőleg ne legyen több roham, illetve ne váljon súlyosabbá a helyzet. Az alábbi vizsgálatokkal lehet meggyőződni arról, hogy a mellkasi fájdalom oka valóban angina pectoris volt-e, és megfigyelni, hogy milyen állapotban van a koszorúér:


laborvizsgálatok,
szívultrahang,
EKG,
24 órás – 7 napos Holter EKG (elsősorban a tünetet nem okozó angina kimutatására),
sok esetben szükséges a kardio CT és a szívkatéterezés.

Válogatósság, vagy evészavar? Így ismerhetjük fel gyerekeknél!

2024. április 09.

Más típusú kezelést igényel, ha a gyermek nem egyszerűen válogatós, hanem evészavaros. Az étkezési problémákkal kapcsolatban Sarnyai Tündét, a Gyermekgyógyászati Központ dietetikusát kérdeztük.

Gyakori panasz a szülő csoportokban

A játszótéren, online csoportokban vagy a bölcsődei, óvodai folyosókon is gyakran felmerülő téma az étkezés. Alig eszik, válogatós, most éppen három féle kedvence van és csak azokat eszi – ahány gyerek, annyi féle étkezési probléma merülhet fel. Ilyenkor általában a legyünk türelmesek, próbálkozzunk időnként újra más ízekkel, vagy a majd kinövi tanácsokkal vigasztalják egymást az elgyötört szülők abban bízva, hogy az idő majd megoldja a problémát. 

Sarnyai Tünde elmondta, hogy a 1,5-6 éves gyerekek harmadánál előfordulhatnak különböző evészavarok, melyek súlyossága a normál válogatósságtól a súlyos evészavarokig terjedhet. Sajnos a kivárás olykor komoly következményekkel is járhat, ezért nem érdemes halogatni a szakember felkeresését. A probléma azonosításával és célzott terápiával elkerülhetjük ezeket, illetve az otthoni étkezések is kevésbé lesznek feszültek, ami önmagában is sokat jelent a szülőknek.

Árulkodó tünetek

Mindkettő hasonló korcsoportban fordul elő, a különbség, hogy az evészavar már születéstől jelen lehet, a válogatósság átlagosan 1,5 éves kor körül kezdődik. Jellemzően mindkettő már az óvodáskor előtt, vagy kiscsoportban kialakul, az első tünetek tehát már ekkor megjelennek.

Alapvető különbség, amit a szülő észrevehet, hogy a válogatós gyerek, ha éhes, megeheti, amit korábban elutasított. Evészavar esetén azonban az éhség ellenére sem fogadja elfogadni a problémás ételt. A válogatósságra általánosságban is jellemző, hogy bizonyos ételeket átmenetileg elutasít a gyermek, majd újra elfogadja. Evészavar esetén eleve lényegesen szűkebb a lista, amit hajlandó megenni, és ezek mellett hosszú távon is kitart. A válogatós gyerekek közösségbe kerülve rendszerint szívesen fogadják az új ízeket, az evészavar esetében azonban nem jelent befolyásoló tényezőt a közösség.

Nem bírja a terhelést? Így diagnosztizálható a szívelégtelenség

2024. április 09.

A szívelégtelenség eleinte csak olyan általános tüneteket produkál, mint a kimerültség, a köhögés, a csökkenő terhelhetőség. Azonban már ezekkel a panaszokkal is fontos orvoshoz fordulni, mert megfelelő kezeléssel és életmóddal a folyamat jelentősen lassítható. Dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa a kivizsgálás lehetőségeiről és jelentőségéről beszélt.

Milyen tünetek utalhatnak szívelégtelenségre?


Ödéma a bokánál
A szívelégtelenség vezető tünete a járóképes pácienseknél az alsó végtagon megjelenő ödéma. (Az ágyhoz kötött betegeknél a gravitáció miatt az ödéma nem láthatóan, a mélyen fekvő területeken jelentkezik.) Az érintettek azt tapasztalhatják, hogy a zokni nagyon mélyen bevág a lábszárukba, bokájukba és a cipőjük szűknek tűnik. 
Indokolatlan kimerültség
Ha a szív gyengesége miatt nem jut elég vér az izmokba, a szervekbe, a korábban természetes, mindennapos tevékenység is fárasztónak tűnhet.
Légszomj
A légszomj, a zihálás főként fizikai aktivitás közben jelentkezhet, de később akár alvás közben is ébredhet arra a páciens, hogy levegőért kapkod. Ha egy diagnosztizált betegnél jelentkezik fekvő pozícióban a légzési nehézség, érdemes megemelni a felsőtestet. 
Erős szívdobogás
A gyors, erős szívdobogás (palpitáció) azért alakul ki, mert a szív így próbálja normalizálni a vérkeringést. 
Köhögés
A tüdőben pangó folyadék miatti köhögés gyakran fehér vagy rózsaszínes váladékot hoz felszínre.
Étvágytalanság, hányás
Előfordulhat, hogy emésztőrendszer elégtelen vérellátása miatt a beteg úgy érzi, teli van, nem tud enni, akár hányingert, hányást is tapasztalhat. 


Milyen vizsgálatokra lehet szükség?


Ha valaki az ismertetett tünetekkel vagy akár csak ennél enyhébb panaszokkal fordul orvoshoz, és a kikérdezés, a fizikális vizsgálatok során felmerül a szívelégtelenség gyanúja, további vizsgálatokra van szükség, hogy kizárjuk vagy beigazoljuk ezt a diagnózist. Ráadásul a betegségnek különböző típusai vannak, így a szisztolés – és a diasztolés szívelégtelenség, valamint a bal oldali -, a jobb oldali – és a globális szívelégtelenség, amelyek különböző kezelést igényelnek. Már csak a különbségtétel miatt is nagyon fontos idejében orvoshoz fordulni – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa.