Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Lelki és mentális okok a betegségek mögött

Érdekességek2023. március 15.

A holisztikus szemléletet követve érdemes tudatosítanunk, hogy a fizikai test táplálása és karbantartása mellett ugyanilyen fontos az érzelmeinket, a lelkivilágunkat és a gondolatainkat is megfelelően gondozni. Hiába a tökéletesen egészséges test, ha valaki rideg vagy egyenesen gyűlölködő magatartást tanúsít másokkal szemben, ha képtelen az érzelmeinek megélésére a kapcsolataiban, vagy nem tud megbocsátani egy régóta dédelgetett sérelmet. A negatív érzelmek, mint a harag, a neheztelés, az önvád, a félelem, a szorongások, az aggodalmak valós romboló hatást gyakorolnak nemcsak lelki, de hosszú távon testi egészségünkre is, csakúgy, mint a negatív gondolatok, a sajnálkozás, az ítélkezés.  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A betegségek az esetek nagy többségében éppen amiatt fejlődnek ki, hogy a tünetek révén ráirányítsák a figyelmünket egy-egy ilyen téves érzelmi vagy gondolati beakadásra, ismétlődő mintára, amelyet szükséges lenne elengednünk, megváltoztatnunk.

„Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás.”
(Rudolf Steiner)

A betegség sokszor egy sajátos hibajelzés – a lélek üzen a testen keresztül, hogy valami nem stimmel. A fizikai tünet gyakran azt jelzi, hogy egy érzésnek, gondolatnak, egy szükségletnek, önmagad egy aspektusának, részének nem adtál elég energiát, nem figyeltél rá oda kellő mértékben. A „hiba” tehát nemcsak a testben lehet, a lelki, emocionális vagy mentális tényezők ugyanúgy képesek testi tüneteket eredményezni, mint a fizikai test meghibásodásai. A betegség egyfajta felhívás, hogy ideje visszatérnünk az egységbe. Ideje helyreállítani a rendet, az egész-ségünket. Ideje változtatnunk azon, mit gondolunk önmagunkról, hogyan érzünk önmagunkkal, másokkal kapcsolatban, milyen mintákkal, értékrendszerekkel azonosítjuk magunkat.

Hogyan gondoljuk magunkat betegre?
Vagyis, hogyan lehetséges a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel megbetegíteni önmagunkat? Bár ez elsőre elég abszurdnak tűnik – ki akarná magát szántszándékkal megbetegíteni? –, de ha elfogadjuk, hogy a gondolataink és az érzelmeink is egy bizonyos mennyiségű energiatöltettel bírnak, akkor nem nehéz elképzelni azt sem, ha gyakran gondolunk valamire, azzal egyre jobban megerősítjük azt az adott dolgot vagy eseményt, egyre erősebb lesz a rezgése, míg el nem kezd konkrétan megvalósulni az életünkben. Ez természetesen a folyamat leegyszerűsített sémája, de a lényeg ez: aminek figyelmet, energiát adunk, amivel kapcsolatban erős érzelmeket vagy gyakori gondolatokat táplálunk, az nagyobb valószínűséggel megjelenik az életünkben, mint amivel nem foglalkozunk.

Ha például a családunkban minden anyai ági nőrokonunknak mellrákja volt, valószínűleg sokat gondolunk erre a témára, elég sokszor találkoztunk vele a közvetlen környezetünkben ahhoz, hogy a mellrák „rezgése” jelen legyen a gondolatainkban. Lehetséges, hogy ehhez valóban társul egy „genetikai” hajlam, ám ha ezt folyamatosan megerősítjük a mellrákra irányuló gondolatainkkal és esetleg még erőteljes érzelmeket, például félelmet is táplálunk azzal kapcsolatban, hogy talán nálunk is diagnosztizálják, emiatt rendszeresen keressük a csomókat a mellünkben, rettegve attól, hogy találunk is  – mindez összeadódva már elég erős „energiacsomagot” jelent ahhoz, hogy valóra váltsuk a félelmeinkkel (nagyon erős érzelmi energia!), a negatív gondolatainkkal felerősített örökletes hajlamunkat.


Egy más megfogalmazás ezzel kapcsolatban úgy szól, hogy az energia a tudatot követi. Ahová a figyelmünket irányítjuk, oda áramlanak a kreatív, teremtő energiáink. Amire fókuszálunk, azt valósítjuk meg az életünkben. A sokat emlegetett vonzás törvényének alapműködése szerint amire gondolunk, ahogy érzünk, amilyen a rezgésmintánk (gondolataink, tudatalatti hiedelmeink, érzelmeink összessége), az Univerzum is arra válaszol, azt fogjuk megkapni az élettől. Nagyon leegyszerűsítve, ha képesek vagyunk teljes lényünkkel a gazdagságra összpontosítani és a bőség rezgését fenntartani, úgy folyamatosan bőségben is fogunk élni.  Ugyanez vonatkozik az egészségre is – bár ismét hangsúlyozom, hogy a kérdés ennél összetettebb egy-egy konkrét élethelyzetben. Mégis, mindez azt jelenti, hogy komoly felelősségünk van a betegségeinkkel kapcsolatban (is)!

Elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy megbetegszünk-e, nem pedig a körülményeink. A világról alkotott gondolataink, elképzeléseink, hiedelmeink – melyek általában a tudatunk felszíne alatt, észrevétlenül hatnak – alakítják olyanná a valóságunkat, amilyennek gondoljuk. Az az élet, amit jelenleg élsz, pontos tükörképe annak, mit hiszel el önmagadról és a világról, mit tartasz valósnak, mit tartasz lehetségesnek. Az egészségi állapotod például megmutatja, mit tartasz hihetőnek és valóságosnak a saját testedről.

Szokták mondani, hogy minden agyban dől el és ez sokkal velősebb gondolat, mint elsőre hinnénk. A saját hiedelmeink, hitrendszerünk, a jóról és rosszról kialakított elképzeléseink azok, amelyek révén megalkotjuk a saját valóságunkat és kialakítjuk a saját életünket. Ha megváltoztatod, miben hiszel, megváltozik a valóságod is. Persze nem egycsapásra és valószínűleg nem mindenben, de lépésről lépésre haladva komoly és tartós eredményeket lehet elérni.
   
Gyógyulás a gondolat erejével
Hogyan lehetsz egészséges pusztán a gondolkodásmódod megváltoztatásával? Talán azt nem választhatod meg, vagy legalábbis nem mindig, hogy mi történik az életedben, de azt igen, hogy mi módon reagálsz rá. Minden helyzetnek, még egy súlyos betegségnek is megtalálhatod a pozitív oldalát: azt, ami előrevisz, felemel vagy tanít. Meghallhatod a neked szóló üzenetet, ami életed felülvizsgálatára és átalakítására ösztönöz. Minél inkább képes vagy a pozitív, előremutató dolgokra összpontosítani, annál kevesebb nehéz helyzetben lesz részed.

Az első lépést mindig az aktuális helyzet elfogadása jelenti, valamint az, hogy megkeressük a pozitív aspektusait, jelen esetben tehát például az, ha észreveszed a betegséged pozitív oldalát, például a fejlődési, tanulási lehetőséget. Ez  a szemléletváltás oly mértékben javítja majd a saját rezgésmintádat, hogy egyre többet vonzol azokból a dolgokból, helyzetekből, eseményekből, amelyek segítenek minél egészségesebb életmódot követned.

Ha elkezdesz a betegség helyett az egészségben hinni, egyre jobban és jobban fogod magad érezni a fizikai testedben. Egyre több olyan eseményt, személyt és más egyéb tényezőt hívsz az életedbe (tudatosan és tudat alatt is), amelyek hozzásegítenek az egészséges életvitel fenntartásához.

Ha tudatosan megválogatod, miben hiszel, ez a hit gyakran már önmagában elegendő ahhoz, hogy az ennek megfelelő életet tudd élni. Ha hiszel abban, hogy képes vagy egészségesen élni, a hitednek megfelelő tapasztalatokat fogod kapni az életben. A tudatosabbá válás azt is jelenti, hogy megválogatod, mit fogadsz el valóságosnak.

A felelősséged tehát abban áll: válogasd meg, miben hiszel!
A valódi gyógyulás az elménkben kezdődik, a megértéssel – amikor átalakítjuk a valóságról alkotott elképzeléseinket és belső tudásra teszünk szert.
A gyógyulás ezért egy hosszú szellemi utazás is egyben, melynek során mély megértést és bölcsességet szerzünk önmagunkról és a világról.  A tudatosodás, a szellemi ébredés, a szellemi nagykorúvá válás folyamata. Amikor a szellemi ébredés elindul, gyakran bizonyos testi tünetek is megszűnnek, eltűnnek, hiszen ha szellemileg egészségesebbé válunk, a testünk is megerősödik és új energiát nyer.

A tudatosodás mélyreható változásokat idéz elő az emberben, testi, lelki, szellemi értelemben egyaránt és fokozatosan aktivizálja az öngyógyító képességeket. A tudatosság, a tudatos gondolkodás, a világnézetünk kiszélesítése önmagában gyógyító erejű. A betegség, mint láttuk, gyakran amiatt alakul ki, hogy a tünetek segítségével felhívja a figyelmünket valamire, amit nem jól csináltunk, ráirányítja a figyelmet testünk eddig elhanyagolt részeire, elfojtott érzelmeinkre vagy káros gondolatainkra és a kellemetlenség révén kényszerít  arra, hogy végre törődjünk önmagunkkal, ismerjük meg, milyen gyógymódokat használhatunk, mely gondolataink vagy érzelmeink hatnak károsan a testi működéseinkre is stb.

Ha megfejtjük a betegség üzenetét és megtesszük a szükséges változtatásokat, akkor a betegség gyakran magától elmúlik, hiszen nincsen már rá szükség.

A súlyosabb betegségek (pl. rák) a létünket alapjaiban rengetik meg, és az ezekből való kigyógyuláshoz teljes és gyökeres szemléletváltásra is szükség lehet. Gyakran azonban az ilyen komoly traumák döbbentenek rá arra, hogy hol is helyezkedünk el a világban, mi a célunk, hova tartunk.

Ha felismered a létezésed célját, értelmét, ha megtalálod a helyed a világban, újra helyreáll az egyensúly a korábban említett három terület, test, lélek és szellem között, mindenféle szinten és értelemben.

Amikor egészségessé tesszük az érzelmeinket és a gondolatainkat, akkor az elme, a megbetegítő gondolatok és szokások nem foglalnak már le túl nagy kapacitást az életenergiánkból, és a szervezet végre azzal foglalkozhat, ami valóban fontos: a hibák helyrehozatalával, az egészség fenntartásával. Ekkor válik igazán lehetővé az öngyógyítás.

Az embernek ugyanis eredendő tulajdonsága az öngyógyítás, az öngyógyító mechanizmusok természetesen működnek bennünk, ha egyensúlyban vagyunk és tudatosan élünk. A testünk képes korrigálni, kijavítani a hibákat és helyreállítani a zavart funkciókat, működéseket.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.

A mellrák megelőzése: Hogyan táplálkozzunk?

2025. november 19.

A daganatos betegségekkel kapcsolatban rengeteg információ kering a neten. Sokszor egymásnak ellentmondó tanácsokkal, „csodadiétákkal” és tiltólistákkal kecsegtetnek olyan lifecoachok, edzők, influencerek, akik nem tanult szakemberei a táplálkozástudománynak. Különösen sok a fals dolog az emlőrákkal kapcsolatban, talán azért, mert az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében, sajnos, minden nyolcadik nőt érint élete során Magyarországon. Rákellenes csodadiéták azonban nincsenek, ennél a tudományos igazság sokkal hétköznapibb és egyszerűbb. A valódi megoldás a táplálkozási szélsőségek kerülése. A testünket nem büntetni kell, mint inkább egyensúlyba hozni. A legfontosabb két szó: a változatosság és a mértékletesség.
Fontos megjegyezni azt is, hogy nem kell minden falatnál tökéletesnek lenni, elég, ha az adott napon belül megtaláljuk a helyes arányokat, és a testünket partnerként kezeljük, nem ellenségként.

Ehhez nem kell jobb útmutató a hazai táplálkozási ajánlásnál, az OKOSTÁNYÉR®-nál, ami remek kiindulópont a megbízható, tudományosan alátámasztott táplálkozási elvekhez és adagokhoz. Ezekkel az egyszerűen megfogadható étkezési tanácsokkal már sokat tehetünk azért, hogy megőrizzük az egészségünket, vagy ha már kialakult a betegség, akkor a kezelések alatti erőnlétünket. A tudomány egyértelműen azt állítja, hogy a változatos, mértékletes és kiegyensúlyozott étrend az, ami valóban segít. Ez az alapja a megelőzésnek, és annak is, hogy a kezeléseket könnyebben elviseljük.

Vannak azonban olyan ételek, amelyekkel nem baj, ha kicsit óvatosabban bánunk. Ezek túlzott fogyasztása ugyanis valóban növelheti az emlőrák kockázatát. Nem arról van szó, hogy ezeket teljesen ki kell iktatni az étrendből, inkább arról, hogy fogyasztásuknál tényleg nagyon fontos a mérték. A cél nem a tiltás, hanem a tudatosság.

Az egyik leggyakoribb ízületi probléma: a porckopás

2025. november 18.

A porckopás (artrózis) ma Magyarországon és Európában is az egyik leggyakoribb mozgásszervi probléma: becslések szerint a felnőttek 15-25%-át érinti valamilyen mértékben, és a 65 év felettieknél szinte mindenkinek van kimutatható elváltozása.

Mi az az artrózis?

Az artrózis (ízületi kopás) a végtagok vagy a gerinc kisízületeinek megbetegedése, melynek során az ízületi felszíneket borító porc fokozatosan elvékonyodik, minősége romlik. Számos egyéb negatív következménye is lehet, például csontkinövések jelenhetnek meg, valamint a fokozott mechanikus igénybevételtől, súrlódástól a környező szövetek begyulladhatnak. Ennek következtében az ízület fájdalmassá, merevebbé válik, a mozgástartomány beszűkülhet. A betegség leggyakrabban a térd- és csípőízületben jelentkezik. A folyamat nem visszafordítható, de jól kezelhető, a panaszok jelentősen csökkenthetők.

A korszerű ellátás egyénre szabottan kombinálja a fájdalom- és gyulladáscsökkentést, a gyógytornát, a testsúlyrendezést és – amennyiben szükséges, – az ízületbe adott kezeléseket. „A kulcs, hogy ne várjuk meg a tartós mozgáskorlátozottságot: a korai, célzott gyógytorna és az életmódbeli lépések már enyhe panasz esetén is sokat számíthatnak és késleltethetik a rosszabbodást” – hangsúlyozza dr. Hidas Péter PhD, a Budai Egészségközpont ortopéd–sportsebész főorvosa.