Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Lelki és mentális okok a betegségek mögött

Érdekességek2023. március 15.

A holisztikus szemléletet követve érdemes tudatosítanunk, hogy a fizikai test táplálása és karbantartása mellett ugyanilyen fontos az érzelmeinket, a lelkivilágunkat és a gondolatainkat is megfelelően gondozni. Hiába a tökéletesen egészséges test, ha valaki rideg vagy egyenesen gyűlölködő magatartást tanúsít másokkal szemben, ha képtelen az érzelmeinek megélésére a kapcsolataiban, vagy nem tud megbocsátani egy régóta dédelgetett sérelmet. A negatív érzelmek, mint a harag, a neheztelés, az önvád, a félelem, a szorongások, az aggodalmak valós romboló hatást gyakorolnak nemcsak lelki, de hosszú távon testi egészségünkre is, csakúgy, mint a negatív gondolatok, a sajnálkozás, az ítélkezés.  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A betegségek az esetek nagy többségében éppen amiatt fejlődnek ki, hogy a tünetek révén ráirányítsák a figyelmünket egy-egy ilyen téves érzelmi vagy gondolati beakadásra, ismétlődő mintára, amelyet szükséges lenne elengednünk, megváltoztatnunk.

„Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás.”
(Rudolf Steiner)

A betegség sokszor egy sajátos hibajelzés – a lélek üzen a testen keresztül, hogy valami nem stimmel. A fizikai tünet gyakran azt jelzi, hogy egy érzésnek, gondolatnak, egy szükségletnek, önmagad egy aspektusának, részének nem adtál elég energiát, nem figyeltél rá oda kellő mértékben. A „hiba” tehát nemcsak a testben lehet, a lelki, emocionális vagy mentális tényezők ugyanúgy képesek testi tüneteket eredményezni, mint a fizikai test meghibásodásai. A betegség egyfajta felhívás, hogy ideje visszatérnünk az egységbe. Ideje helyreállítani a rendet, az egész-ségünket. Ideje változtatnunk azon, mit gondolunk önmagunkról, hogyan érzünk önmagunkkal, másokkal kapcsolatban, milyen mintákkal, értékrendszerekkel azonosítjuk magunkat.

Hogyan gondoljuk magunkat betegre?
Vagyis, hogyan lehetséges a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel megbetegíteni önmagunkat? Bár ez elsőre elég abszurdnak tűnik – ki akarná magát szántszándékkal megbetegíteni? –, de ha elfogadjuk, hogy a gondolataink és az érzelmeink is egy bizonyos mennyiségű energiatöltettel bírnak, akkor nem nehéz elképzelni azt sem, ha gyakran gondolunk valamire, azzal egyre jobban megerősítjük azt az adott dolgot vagy eseményt, egyre erősebb lesz a rezgése, míg el nem kezd konkrétan megvalósulni az életünkben. Ez természetesen a folyamat leegyszerűsített sémája, de a lényeg ez: aminek figyelmet, energiát adunk, amivel kapcsolatban erős érzelmeket vagy gyakori gondolatokat táplálunk, az nagyobb valószínűséggel megjelenik az életünkben, mint amivel nem foglalkozunk.

Ha például a családunkban minden anyai ági nőrokonunknak mellrákja volt, valószínűleg sokat gondolunk erre a témára, elég sokszor találkoztunk vele a közvetlen környezetünkben ahhoz, hogy a mellrák „rezgése” jelen legyen a gondolatainkban. Lehetséges, hogy ehhez valóban társul egy „genetikai” hajlam, ám ha ezt folyamatosan megerősítjük a mellrákra irányuló gondolatainkkal és esetleg még erőteljes érzelmeket, például félelmet is táplálunk azzal kapcsolatban, hogy talán nálunk is diagnosztizálják, emiatt rendszeresen keressük a csomókat a mellünkben, rettegve attól, hogy találunk is  – mindez összeadódva már elég erős „energiacsomagot” jelent ahhoz, hogy valóra váltsuk a félelmeinkkel (nagyon erős érzelmi energia!), a negatív gondolatainkkal felerősített örökletes hajlamunkat.


Egy más megfogalmazás ezzel kapcsolatban úgy szól, hogy az energia a tudatot követi. Ahová a figyelmünket irányítjuk, oda áramlanak a kreatív, teremtő energiáink. Amire fókuszálunk, azt valósítjuk meg az életünkben. A sokat emlegetett vonzás törvényének alapműködése szerint amire gondolunk, ahogy érzünk, amilyen a rezgésmintánk (gondolataink, tudatalatti hiedelmeink, érzelmeink összessége), az Univerzum is arra válaszol, azt fogjuk megkapni az élettől. Nagyon leegyszerűsítve, ha képesek vagyunk teljes lényünkkel a gazdagságra összpontosítani és a bőség rezgését fenntartani, úgy folyamatosan bőségben is fogunk élni.  Ugyanez vonatkozik az egészségre is – bár ismét hangsúlyozom, hogy a kérdés ennél összetettebb egy-egy konkrét élethelyzetben. Mégis, mindez azt jelenti, hogy komoly felelősségünk van a betegségeinkkel kapcsolatban (is)!

Elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy megbetegszünk-e, nem pedig a körülményeink. A világról alkotott gondolataink, elképzeléseink, hiedelmeink – melyek általában a tudatunk felszíne alatt, észrevétlenül hatnak – alakítják olyanná a valóságunkat, amilyennek gondoljuk. Az az élet, amit jelenleg élsz, pontos tükörképe annak, mit hiszel el önmagadról és a világról, mit tartasz valósnak, mit tartasz lehetségesnek. Az egészségi állapotod például megmutatja, mit tartasz hihetőnek és valóságosnak a saját testedről.

Szokták mondani, hogy minden agyban dől el és ez sokkal velősebb gondolat, mint elsőre hinnénk. A saját hiedelmeink, hitrendszerünk, a jóról és rosszról kialakított elképzeléseink azok, amelyek révén megalkotjuk a saját valóságunkat és kialakítjuk a saját életünket. Ha megváltoztatod, miben hiszel, megváltozik a valóságod is. Persze nem egycsapásra és valószínűleg nem mindenben, de lépésről lépésre haladva komoly és tartós eredményeket lehet elérni.
   
Gyógyulás a gondolat erejével
Hogyan lehetsz egészséges pusztán a gondolkodásmódod megváltoztatásával? Talán azt nem választhatod meg, vagy legalábbis nem mindig, hogy mi történik az életedben, de azt igen, hogy mi módon reagálsz rá. Minden helyzetnek, még egy súlyos betegségnek is megtalálhatod a pozitív oldalát: azt, ami előrevisz, felemel vagy tanít. Meghallhatod a neked szóló üzenetet, ami életed felülvizsgálatára és átalakítására ösztönöz. Minél inkább képes vagy a pozitív, előremutató dolgokra összpontosítani, annál kevesebb nehéz helyzetben lesz részed.

Az első lépést mindig az aktuális helyzet elfogadása jelenti, valamint az, hogy megkeressük a pozitív aspektusait, jelen esetben tehát például az, ha észreveszed a betegséged pozitív oldalát, például a fejlődési, tanulási lehetőséget. Ez  a szemléletváltás oly mértékben javítja majd a saját rezgésmintádat, hogy egyre többet vonzol azokból a dolgokból, helyzetekből, eseményekből, amelyek segítenek minél egészségesebb életmódot követned.

Ha elkezdesz a betegség helyett az egészségben hinni, egyre jobban és jobban fogod magad érezni a fizikai testedben. Egyre több olyan eseményt, személyt és más egyéb tényezőt hívsz az életedbe (tudatosan és tudat alatt is), amelyek hozzásegítenek az egészséges életvitel fenntartásához.

Ha tudatosan megválogatod, miben hiszel, ez a hit gyakran már önmagában elegendő ahhoz, hogy az ennek megfelelő életet tudd élni. Ha hiszel abban, hogy képes vagy egészségesen élni, a hitednek megfelelő tapasztalatokat fogod kapni az életben. A tudatosabbá válás azt is jelenti, hogy megválogatod, mit fogadsz el valóságosnak.

A felelősséged tehát abban áll: válogasd meg, miben hiszel!
A valódi gyógyulás az elménkben kezdődik, a megértéssel – amikor átalakítjuk a valóságról alkotott elképzeléseinket és belső tudásra teszünk szert.
A gyógyulás ezért egy hosszú szellemi utazás is egyben, melynek során mély megértést és bölcsességet szerzünk önmagunkról és a világról.  A tudatosodás, a szellemi ébredés, a szellemi nagykorúvá válás folyamata. Amikor a szellemi ébredés elindul, gyakran bizonyos testi tünetek is megszűnnek, eltűnnek, hiszen ha szellemileg egészségesebbé válunk, a testünk is megerősödik és új energiát nyer.

A tudatosodás mélyreható változásokat idéz elő az emberben, testi, lelki, szellemi értelemben egyaránt és fokozatosan aktivizálja az öngyógyító képességeket. A tudatosság, a tudatos gondolkodás, a világnézetünk kiszélesítése önmagában gyógyító erejű. A betegség, mint láttuk, gyakran amiatt alakul ki, hogy a tünetek segítségével felhívja a figyelmünket valamire, amit nem jól csináltunk, ráirányítja a figyelmet testünk eddig elhanyagolt részeire, elfojtott érzelmeinkre vagy káros gondolatainkra és a kellemetlenség révén kényszerít  arra, hogy végre törődjünk önmagunkkal, ismerjük meg, milyen gyógymódokat használhatunk, mely gondolataink vagy érzelmeink hatnak károsan a testi működéseinkre is stb.

Ha megfejtjük a betegség üzenetét és megtesszük a szükséges változtatásokat, akkor a betegség gyakran magától elmúlik, hiszen nincsen már rá szükség.

A súlyosabb betegségek (pl. rák) a létünket alapjaiban rengetik meg, és az ezekből való kigyógyuláshoz teljes és gyökeres szemléletváltásra is szükség lehet. Gyakran azonban az ilyen komoly traumák döbbentenek rá arra, hogy hol is helyezkedünk el a világban, mi a célunk, hova tartunk.

Ha felismered a létezésed célját, értelmét, ha megtalálod a helyed a világban, újra helyreáll az egyensúly a korábban említett három terület, test, lélek és szellem között, mindenféle szinten és értelemben.

Amikor egészségessé tesszük az érzelmeinket és a gondolatainkat, akkor az elme, a megbetegítő gondolatok és szokások nem foglalnak már le túl nagy kapacitást az életenergiánkból, és a szervezet végre azzal foglalkozhat, ami valóban fontos: a hibák helyrehozatalával, az egészség fenntartásával. Ekkor válik igazán lehetővé az öngyógyítás.

Az embernek ugyanis eredendő tulajdonsága az öngyógyítás, az öngyógyító mechanizmusok természetesen működnek bennünk, ha egyensúlyban vagyunk és tudatosan élünk. A testünk képes korrigálni, kijavítani a hibákat és helyreállítani a zavart funkciókat, működéseket.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Nem csak az aktuális COVID okozhat szaglásvesztést

2025. június 04.

A szaglásvesztés egy nagyon kellemetlen jelenség, amelynek lehet olyan banális oka, mint egy megfázás, de akár egy súlyosabb kórkép, például Parkinson- és Alzheimer-kór egyik tünete is lehet az anosmia, mások mellett. Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa arról beszélt, mi lehet a kivizsgálás menete, és mikor érdemes a fül-orr-gégészeti kivizsgálás után neurológushoz fordulni.

Állandó vagy átmeneti a szaglásvesztés?

A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), és főként azért érdemes róla tudni, mert veszélyes lehet, ha valaki nem érzi például a gázszagot. Ennek egyik sajátos példája a Kallmann szindróma, ami többek közt ún. hipogonodizmussal, tehát a szexuális szerepekben fontos részt jelentő szervek alulműködésével és szagláshiánnyal jár. Ez utóbbi is jelzi, hogy a szagok, illatok és a szexuális késztetés közt szoros összefüggés van. 
A másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. Ebből úgy látszik, hogy a vírus először valószínűleg a szaglási központokat, szaglóhámot támadta meg. Sajnos a COVID okozta szaglásvesztés meglehetősen elhúzódó jelleggel bírt, volt, akinek csak részlegesen tért vissza a szaglása. Ennél a jelenségnél nincs gyógyszeres beavatkozási lehetőség.
A COVID még ma is sokaknál diagnosztizálható, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát.
Szaglásvesztés esetén a fül-orr-gégészt feltétlenül érdemes felkeresni, hiszen például polipok miatt is kialakulhat ilyen tünet. A polipok gyakran az orr nyálkahártyán és az orrmelléküregekben jelennek meg, és ha nagyon sok van belőlük vagy problémát okoznak, akkor érdemes azok eltávolításáról gondolkodni.

Neurológiai okok: agytumortól az Alzheimer-kórig

Neurológiai szempontból az a probléma, hogy a szaglás elődleges központja közvetlen az orrüreg teteje fölött van, és elég sérülékeny. Koponyatraumák esetén például éppen amiatt merülhet fel a koponyaalap törésének gyanúja, ha valaki fejsérülés után nem érez szagokat – ismerteti dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. – A szaglásvesztés lehet féloldali is, ha például csak az egyik oldalon sérül a szaglóideg. Ez esetleg nem is feltűnő, de a traumás következmény kimutatásának természetesen van jelentősége. Ugyancsak sajátos szaglásvesztéssel jár a ritkán előforduló Foster-Kennedy szindróma, amelynek az a lényege, hogy egyik oldalon látóideg sorvadás, a másik oldalon papilla pangás lép fel, ami gyakran jár a szaglás elvesztésével. Ez a homloklebenyi agytumoroknak egy jellegzetes szindrómája. Nem alapvetően jellemző, de az Alzheimer-kórnál és a Parkinson-kórnál is felléphet szaglásvesztés, és számos más oka is lehet még ennek a tünetnek a myastenia gravistól a cinkhiányig, de legtöbbször más panaszok is csatlakoznak az anosmia mellé.

Miért nem tud mindenki ritmusra tapsolni?

2025. június 04.



Az emberi agy és a zene ritmusának összhangja régóta foglalkoztatja a kutatókat. Vajon mi segít abban, hogy tartsuk a ritmust, miközben zenélünk vagy táncolunk? Az ELTE PPK kutatói ennek a rejtélynek jártak utána a Scientific Reports-ban megjelent legújabb tanulmányukban. 

A zene az emberiség történetének kezdete óta velünk van. Amikor táncolunk rá, nem is gondolunk arra, milyen bonyolult dolgot művelünk: holott ahhoz, hogy együtt mozogjunk a zenével, mozgásunkat össze kell hangolni a ritmussal, agyunknak érzékelnie kell a zene ismétlődő, hangsúlyos pontjait, követnie kell a „lüktetést”. Hogy ez miként is történik, ma is izgalmas kutatások tárgya, hiszen ez az alapja annak is, hogy együtt tudjunk zenélni, táncolni vagy akár csak tapsolni egy koncerten.

Persze nem vagyunk egyformák a zenei képességekben: vannak, akik könnyedén tartják a ritmust, pontosan tapsolnak vagy dobolnak, míg másoknak ez nehezebben megy. Az eddigi kutatások szerint a háttérben a szaknyelvben neurális entrainmentnek nevezett folyamat áll, döntően ennek minősége szabja meg, hogy agyunk mennyire képes szinkronizálódni a ritmushoz. De valóban ilyen egyszerű ez?

Az ELTE PPK kutatói – Maria de Lourdes Noboa, Kertész Csaba és Honbolygó Ferenc – a Nature Scientific Reports folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a ritmikus mintákhoz való neurális entrainment mennyire jelzi előre a szinkronizációs készséget felnőtteknél. Ehhez olyan kognitív jellemzőket is vizsgáltak, mint a munkamemória és a zenei képzettség. 

Magyarországon először végeztek MR-vezérelt katéteres ablációt a Semmelweis Egyetemen

2025. június 03.



Itthon először hajtottak végre szívkatéteres ablációt MR-készülék segítségével a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A betegnek pitvari flattern, azaz pitvari lebegés miatt volt szüksége a beavatkozásra. A jobb képalkotást lehetővé tevő és a hagyományos, röntgenes ablációhoz képest sugárzással sem járó eljárást európai szinten is az elsők között végezték el a Semmelweis Egyetemen, a katétereket gyártó cég legújabb térképezési szoftverét pedig a régióban először alkalmazták a műtét során.


„A katéteres abláció fejlődését végigkövethettem pályámon: a ’90-es évek közepén én honosíthattam meg a katéteres ablációt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán és az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvari lebegés ablációját Magyarországon elsőként alkalmaztuk. Most pedig ugyanitt az országban elsőként végezhettünk el pitvari lebegés ablációját MR-készülék segítségével” – mutatott rá dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a klinika igazgatója.


Mint elmondta, a városmajori klinika Kísérleti Kutató Laboratóriumában számos ablációs vizsgálatot és ablációskatéter-fejlesztést végeztek. Az MR-készülékben végrehajtott beavatkozást több mint öt éve tervezték, mire eljutottak a mostani műtétig.


A katéteres abláció egyik nehézsége, hogy a szívben elektromos jelek és röntgensugár segítségével tájékozódunk. A röntgen alapján azonban nem kapunk visszajelzést a különféle ablációs energiák szívre gyakorolt hatásáról, vagy arról, hogy mekkora a lézió, azaz a célzott károsodás. Ezek megoldására teremt egy új opciót, hogy a mágneses rezonancia vizsgálattal együtt végezzük az ablációs műtéteket, hiszen az MR-ben a szív leképezése szöveti szinten történik, ezzel egyidőben pedig létre tudunk hozni egy anatómiai térképet a szervről, amely segít a tájékozódásban


– magyarázta. Mint dr. Merkely Béla elmondta, a beavatkozás egyelőre bizonyos betegségcsoportok esetén alkalmazható itthon, de ahogy fejlődik a technológia, úgy lesz lehetőség egyre több indikációban használni. A jövőben akár a stroke-kal kapcsolatos katéteres intervenciók is elvégezhetővé válnak MR-ben.