Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Leukémia – vajon mindig egyenlő a halálos ítélettel?

Érdekességek2020. április 05.

A leukémia, azaz a fehérvérűség igen veszélyes, sürgős kezelést igénylő megbetegedés, melyre olykor csupán egy rutin vérkép vizsgálat során derül fény.  A kór érintheti mind a gyermekeket, mind a felnőtteket, és mindegyik korosztályra bizonyos leukémia típusok jellemzőek. Hogy milyen fajtái vannak, arról dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa beszélt. 

 Fotó: gettyimages.comA vér rákos megbetegedése

A leukémia a vérképzőrendszer rosszindulatú megbetegedése. A fehérvérsejtek osztódása során DNS-mutáció miatt éretlen- normális esetben csak a csontvelőben, nyirokszervekben  található-, különböző érési stádiumban levő sejtek jelennek meg a vérben. Ezek a kóros sejtek igen gyorsan szaporodnak, csakúgy, mint más rákos daganatok sejtjei.

Sokan úgy vélik, a leukémia elsősorban a gyermekeket érinti, ám felnőtteknél is ugyanúgy megjelenhet. Több típusa is ismert, attól függően, hogy a betegségnek milyen gyors a megjelenése és lefolyása, valamint, hogy a vérsejtek, nyiroksejtek mely típusát érinti. Előbbi esetben létezik heveny és krónikus lefolyású, utóbbinál pedig limfoid és mieloid fajtákat különböztetünk meg. Ezeket figyelembe véve az alábbi csoportosításba szokták a leukémiákat sorolni:

Limfoid leukémia

A daganat a limfociák elősejtjeiből indul ki, és hogy hogy melyik elősejtből alakul ki a kóros sejtszaporulat, a betegség lehet B-és T-sejtes limfoid leukémia. Gyors és lassú lefolyású formája is ismert, ezek szerint különböztetjük meg az akut (ALL) és a krónikus  (CLL) limfoid leukémiát. Az ALL elsősorban gyermekkorban fordul elő (ritkábban időseknél is) és megfelelő terápia nélkül akár hetek alatt halálos kimenetelű lehet.

Tüneteit tekintve gyakori a nyirokcsomó megnagyobbodása, vérszegénységből adódó sápadtág, fáradtság, fogyás, étvágytalanság, gyengeség és a gyakori fertőzések. Szerencsére, ha a gyermek időben segítséget kap, úgy igen jó esélyekkel gyógyulás vár rá (idősek esetén ennek esélye csekély). Krónikus változata (CLL) a felnőtteket érinti, azon belül is inkább az idősebbeket veszélyezteti. A B-limfociták kóros elszaporodásával jár. A nyirokcsomók mellett a lép is megnagyobbodhat. Kezdetben általában semmilyen tünetet nem okoz, így sokszor rutin vérkép során figyelnek fel a túlságosan magas fehérvérsejt számra. Később izzadás, fogyás, ismeretlen eredetű láz és gyakori fertőzések hívhatják fel rá a figyelmet. Bár nem gyógyítható, de kezelhető. Lassú lefolyású, évtizedekig kordában tartható a betegség.


Mieloid leukémia

A mieloid leukémia lényegében a csontvelő daganata. Szintén lehet akut (AML) és krónikus (CLM), és gyermekeket, felnőtteket is veszélyeztet. AML esetén a granulociták éretlen előalakjainak mennyisége nő meg drasztikusan a vérben és a csontvelőben. Mivel a kóros sejtek elfoglalják a csontvelőt, így nem tudnak képződni sem egészséges fehérvérsejtek, sem vörösvérsejtek, sem pedig vérlemezkék, ezért a beteg gyakori fertőzésekben, vérzékenységben és vérszegénységben szenved.  Tünetei közt szerepel a fáradékonyság, fogyás, gyengeség, fogínyvérzés, valamint csontfájdalomról is panaszkodhat olykor a beteg. A mihamarabbi kezelés kulcsfontosságú, melynek során a paciens kemoterápiában és gyógyszeres kezelésben, csontvelő átültetésben részesül – mondja dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa.

Krónikus formája a CML, ami felnőttkorban szokott megjelenni, és hátterében az élet folyamán kialakult kromoszóma rendellenesség áll. A betegség 3 fázisra osztható: krónikus, gyorsuló és blasztos fázis (átmenet AML-be). A beteg fáradékony, gyenge, étvágytalan, izzad, valamint a mája és a lépe megnagyobbodott. Terápiája speciálisan csak a kóros sejtekhez kötődő gyógyszerek alkalmazása, mely évekig adható a krónikus fázisban, továbbá kemoterápia és csontvelő átültetés is szükséges lehet. 


forrás: Patika Magazin.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.