Manapság léteznek még női és férfi szakmák?
Érdekességek2023. szeptember 01.
A női és férfi szerepek az idők kezdetétől világosan elkülönültek - gondoljunk csak arra, amikor az előbbiek szigorúan csak gyűjtögettek, míg ez utóbbiak vadásztak. Ez az egyértelmű felosztás azonban gyökeresen megváltozott az első világháborúval, amikor a nők is elkezdtek tömegesen munkába állni - ezzel párhuzamosan pedig a feminista mozgalmak kezdték tégláról téglára lebontani a korlátokat. Ez a tendencia pedig egészen kiteljesedett a XXI. századra, pontosabban napjainkra.
De ez egyben azt is jelenti, hogy már nem léteznek férfi és női szakmák? Nézzük meg a kérdést közelebbről!
Kezdjük a sztereotípiákkal!
Bármennyire is nyitottnak gondoljuk a ma társadalmát ahhoz képest, mint ami száz vagy akár csak ötven évvel ezelőtt létezett, a sztereotípiákat igen nehéz kipusztítani. Vegyünk alapul néhány példát!
Képzeljük el, hogy milyen karakterek végeznek el egy rendszergazda képzést! A legtöbben a monitor előtt görnyedő, szakállas, szemüveges férfiakat képzelünk el, pedig egy nyitott, sportos, friss egyetemi diplomával rendelkező nő is ugyanolyan sikeres tudna lenni ezen a területen. A hangsúly pedig azon van, hogy tudna: a legtöbben a káros előítéletek miatt nem is mernek belevágni az álmaik hajszolásába. Most pedig képzeljünk el egy szépségszalont: a gondolatainkban kik ülnek a LED-lámpák másik oldalán? Jó eséllyel fiatal, kedves, beszédes lányokat képzelünk el, és nem a rendszergazda képzés kapcsán leírt férfiakat.
Kétségtelen tehát, hogy mind a mai napig léteznek férfiak és nők által dominált foglalkozások – ezeket pedig leginkább az előítéletek tartják fenn. Ami a „férfi szakmákat” illeti, tipikusan ezek közé sorolhatók az építkezésen végzett kétkezi mesterségek, a szoftverfejlesztés, de a gépészmérnökök, az építészek, a pilóták és a tűzoltók munkája is. A nőknek tulajdonított területek közé pedig olyan karrierek sorolhatók, mint a tanári, a fogorvosi, az ápolói, illetve különböző szépészeti elfoglaltságok, például a fodrászat vagy a manikűr-pedikűrös.
Mi ennek az alapja?
Mint már említettük, a sztereotípiák nagy része a hagyományokban gyökerezik – ám nem merül ki ennyiben. Mindkét nem rendelkezik ugyanis a saját, genetikájába kódolt, alapvető személyiségjegyekkel, amelyek – a legtöbb esetben – biológiailag meghatározottak.
A nőkre például általánosan jellemző, hogy figyelmesebbek és türelmesebbek, így szívesen hallgatják meg mások gondját-baját, kérdéseit. Emellett, és ez köztudott, sokkal jobban tudnak egyszerre több feladatra is koncentrálni anélkül, hogy a fókuszuk összeomlana. De sokkal könnyebben, érzékenyebben kapcsolódnak más emberekkel is, így képesek a kollégákkal közelebbi viszonyt ápolni, amiben az őszinteségük és empátiájuk egyaránt segíti őket. És ez nem minden: kutatásokkal bizonyították, hogy a nők produktívabbak és képesek keményebben dolgozni, mint férfitársaik, ennélfogva pedig terhelhetőbbek is.
Ami pedig a férfiakat illeti, őket általában a magasabb technikai szakértelem hajtja és a stratégiai perspektíva előtérbe helyezése. Alapvetően gyorsabban átlátják a technológiai kérdéseket és az ilyen területek működését. A férfiak továbbá nem félnek improvizálni és kockáztatni, magabiztosabbak, amikor a teljesítményükről van szó. Emellett jobbak a feladatok delegálásában, egyértelműbben fogalmazhatnak és következetesebbek lehetnek.
Itt persze muszáj hangsúlyoznunk, hogy ezekkel a tulajdonságokkal nem minden férfi vagy éppen nő rendelkezik, hiszen mindannyian mások vagyunk, teljesen eltérő és szerteágazó személyiségekkel.
Mit tehetünk, ha szembemennénk az árral?
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy huszonéves nőként ne törhetnénk programozói babérokra, vagy hogy és ötvenéves férfiként egy szakmaváltás során ne dönthetnénk úgy, hogy fodrásznak állunk. Hiszen éppen az a szép a sztereotípiákban, hogy meg lehet őket törni! Nézzük, hogyan érdemes ebbe belevágni.
Akadnak olyan tulajdonságok, amelyeket szinte minden munkáltató elvár, de legalábbis biztosan kiemelnek majd minket a mezőnyből – ezekkel pedig nem árt tisztában lenni, különösen, ha a karakterünkhöz mérten „szokatlan” területre tévedünk.
Mindenhol nagyra értékelik az ambíciót, a megfelelő – környezethez illeszkedő – kommunikációs készséget, a problémamegoldó-képességet, a kritikus gondolkodást és a magabiztosságot. Szintén fontos a határozottság és az, hogy nyitottak legyünk új dolgokra, új készségek, gyakorlatok elsajátítására. De az olyan személyiségjegyeket is fontosnak tartanak, mint az őszinteség, a megbízhatóság, a hűség és a pozitív, proaktív gondolkodás. Nem utolsó szempont az sem, hogy mennyire tudunk csapatban dolgozni, valamint hogy milyen a munkamorálunk.
Ha tehát rendelkezünk egy sor olyan tulajdonsággal, amiket a munkáltatónk elvár, és emellett megvan a megfelelő előképzettségünk és tapasztalatunk, a biológiai vagy társadalmi nemünk már nem is lehet a munka-kérdésben meghatározó. Mi legalábbis szeretnénk azt gondolni, hogy a XXI. században ez már így működik!
forrás: Harmonet.hu
