Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Manapság léteznek még női és férfi szakmák?

Érdekességek2023. szeptember 01.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A női és férfi szerepek az idők kezdetétől világosan elkülönültek - gondoljunk csak arra, amikor az előbbiek szigorúan csak gyűjtögettek, míg ez utóbbiak vadásztak. Ez az egyértelmű felosztás azonban gyökeresen megváltozott az első világháborúval, amikor a nők is elkezdtek tömegesen munkába állni - ezzel párhuzamosan pedig a feminista mozgalmak kezdték tégláról téglára lebontani a korlátokat. Ez a tendencia pedig egészen kiteljesedett a XXI. századra, pontosabban napjainkra.  

De ez egyben azt is jelenti, hogy már nem léteznek férfi és női szakmák? Nézzük meg a kérdést közelebbről!

Kezdjük a sztereotípiákkal!

Bármennyire is nyitottnak gondoljuk a ma társadalmát ahhoz képest, mint ami száz vagy akár csak ötven évvel ezelőtt létezett, a sztereotípiákat igen nehéz kipusztítani. Vegyünk alapul néhány példát!

Képzeljük el, hogy milyen karakterek végeznek el egy rendszergazda képzést! A legtöbben a monitor előtt görnyedő, szakállas, szemüveges férfiakat képzelünk el, pedig egy nyitott, sportos, friss egyetemi diplomával rendelkező nő is ugyanolyan sikeres tudna lenni ezen a területen. A hangsúly pedig azon van, hogy tudna: a legtöbben a káros előítéletek miatt nem is mernek belevágni az álmaik hajszolásába. Most pedig képzeljünk el egy szépségszalont: a gondolatainkban kik ülnek a LED-lámpák másik oldalán? Jó eséllyel fiatal, kedves, beszédes lányokat képzelünk el, és nem a rendszergazda képzés kapcsán leírt férfiakat.

Kétségtelen tehát, hogy mind a mai napig léteznek férfiak és nők által dominált foglalkozások – ezeket pedig leginkább az előítéletek tartják fenn. Ami a „férfi szakmákat” illeti, tipikusan ezek közé sorolhatók az építkezésen végzett kétkezi mesterségek, a szoftverfejlesztés, de a gépészmérnökök, az építészek, a pilóták és a tűzoltók munkája is. A nőknek tulajdonított területek közé pedig olyan karrierek sorolhatók, mint a tanári, a fogorvosi, az ápolói, illetve különböző szépészeti elfoglaltságok, például a fodrászat vagy a manikűr-pedikűrös.



Mi ennek az alapja?

Mint már említettük, a sztereotípiák nagy része a hagyományokban gyökerezik – ám nem merül ki ennyiben. Mindkét nem rendelkezik ugyanis a saját, genetikájába kódolt, alapvető személyiségjegyekkel, amelyek – a legtöbb esetben – biológiailag meghatározottak.

A nőkre például általánosan jellemző, hogy figyelmesebbek és türelmesebbek, így szívesen hallgatják meg mások gondját-baját, kérdéseit. Emellett, és ez köztudott, sokkal jobban tudnak egyszerre több feladatra is koncentrálni anélkül, hogy a fókuszuk összeomlana. De sokkal könnyebben, érzékenyebben kapcsolódnak más emberekkel is, így képesek a kollégákkal közelebbi viszonyt ápolni, amiben az őszinteségük és empátiájuk egyaránt segíti őket. És ez nem minden: kutatásokkal bizonyították, hogy a nők produktívabbak és képesek keményebben dolgozni, mint férfitársaik, ennélfogva pedig terhelhetőbbek is.

Ami pedig a férfiakat illeti, őket általában a magasabb technikai szakértelem hajtja és a stratégiai perspektíva előtérbe helyezése. Alapvetően gyorsabban átlátják a technológiai kérdéseket és az ilyen területek működését. A férfiak továbbá nem félnek improvizálni és kockáztatni, magabiztosabbak, amikor a teljesítményükről van szó. Emellett jobbak a feladatok delegálásában, egyértelműbben fogalmazhatnak és következetesebbek lehetnek.

Itt persze muszáj hangsúlyoznunk, hogy ezekkel a tulajdonságokkal nem minden férfi vagy éppen nő rendelkezik, hiszen mindannyian mások vagyunk, teljesen eltérő és szerteágazó személyiségekkel.

Mit tehetünk, ha szembemennénk az árral?

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy huszonéves nőként ne törhetnénk programozói babérokra, vagy hogy és ötvenéves férfiként egy szakmaváltás során ne dönthetnénk úgy, hogy fodrásznak állunk. Hiszen éppen az a szép a sztereotípiákban, hogy meg lehet őket törni! Nézzük, hogyan érdemes ebbe belevágni.

Akadnak olyan tulajdonságok, amelyeket szinte minden munkáltató elvár, de legalábbis biztosan kiemelnek majd minket a mezőnyből – ezekkel pedig nem árt tisztában lenni, különösen, ha a karakterünkhöz mérten „szokatlan” területre tévedünk.

Mindenhol nagyra értékelik az ambíciót, a megfelelő – környezethez illeszkedő – kommunikációs készséget, a problémamegoldó-képességet, a kritikus gondolkodást és a magabiztosságot. Szintén fontos a határozottság és az, hogy nyitottak legyünk új dolgokra, új készségek, gyakorlatok elsajátítására. De az olyan személyiségjegyeket is fontosnak tartanak, mint az őszinteség, a megbízhatóság, a hűség és a pozitív, proaktív gondolkodás. Nem utolsó szempont az sem, hogy mennyire tudunk csapatban dolgozni, valamint hogy milyen a munkamorálunk.

Ha tehát rendelkezünk egy sor olyan tulajdonsággal, amiket a munkáltatónk elvár, és emellett megvan a megfelelő előképzettségünk és tapasztalatunk, a biológiai vagy társadalmi nemünk már nem is lehet a munka-kérdésben meghatározó. Mi legalábbis szeretnénk azt gondolni, hogy a XXI. században ez már így működik!

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.

Ha gyengül a sugár

2026. szeptember 19.

A férfiak tabutémái közé tartozik a prosztata, még inkább annak vizsgálata, ellenõrzése. Ám a férfiasságát az ilyen jellegû "titkolózással" az erõsebbik nem nem tudja megvédeni, sõt... Épp a komolyabb, és nehezebben is gyógyítható problémák elkerülése miatt fontos, hogy a férfiak beszéljenek - ha másnak nem is, az orvosnak, de neki mielõbb - a tünnetekrõl, illetve hogy negyven éves kor felett rendszeresen vegyenek részt szûrõvizsgálaton.

A szûrés sok késõbbi betegséget képes megelõzni. Felismerhetõvé teszi a prosztata-megnagyobbodást már a kezdeti stádiumban, illetve segítségével lehetõség adódik az ennél sokkal veszélyesebb prosztatarák korai stádiumának kiszûrésére is.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (benignus prosztata-hiperplázia, BPH) kellemetlen panaszokat okozó betegség, mely a 60 évesnél idõsebb férfiak több mint felénél kialakul.

A betegséggel és az általa okozott panaszokkal azonban nem kell szükségszerûen együtt élni. A folyamat megállítható, sõt akár vissza is fordítható...