Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Megtanulható: nyugodt kommunikáció és konfliktuskezelés

Érdekességek2023. október 21.

A környezetünkben lévőkkel folytatott kommunikáció fejlesztése vagy optimalizálása, a mindennapi életben felmerülő, kisebb-nagyobb konfliktusok higgadt rendezése, a békés kapcsolattartás – mindnyájan vágyunk rá.

A nyugodt, jóindulatú kommunikációt azonban meg kell tanulni, ha eddig nem tettünk szert rá. E cél elérését segítheti az alábbi 3 jó tanács, mely a szofrológia eszköztárából merít.

1. Meghallgatás – befogadás

A kommunikáció területén a meghallgatás befogadást jelent. Meghallgatni a másik felet egyenlő azzal, hogy befogadjuk őt. A jóindulat elnyerése is rendkívül fontos, mivel általa a másik felet úgy könnyebben megnyerjük magunknak.

Amikor befogadunk valakit a házunkba, igyekszünk feloldani a feszengését, szívélyesnek, előzékenynek, figyelmesnek mutatkozunk előtte. Meleg/szívélyes fogadtatásban részesítjük. Természetesen értékeljük a személyét, és őszintén kedvében szeretnénk járni.

– Viselkedjünk ugyanígy, amikor meghallgatjuk beszélgetőpartnerünket, bárhol is vagyunk.

– Befogadónak és barátságosnak mutassuk magunkat.

– Értékeljük a kapcsolatot, semmint ócsároljuk, kritizáljuk.

– Ne ítélkezzünk azonnal.

– Változtassunk a negatív kritikán, címkézésen, hozzáálláson, jelzésen, mindezt pozitívra hangolva (elismerést nyújtva).

– Gondoljunk arra, hogy beszélgetőtársunknak is megvan a maga problémája.

– Inkább arra koncentráljunk, hogy mit adhatunk hozzá a beszélgetéshez, és számunkra milyen pozitív vagy ösztönző hozadéka lehet.


2. Kérés kifejezése

Teljesen nyugodtak legyünk és biztosak magunkban, ami a legfontosabb. Ha óhajtást, kérést kell kifejeznünk, azt derűs, nyugodt, békés módon tegyük meg. Mielőtt előadnánk a kérést, de még bizonytalanok vagyunk, készüljünk elő egy vizualizációs gyakorlattal.

– Először végezzünk három mély, hasi légzést. A belégzés történjen az orron át, felfújva a hasat, nyugalommal feltöltve a szervezetünket. Hosszan végezzünk kilégzést szájon át, elűzve a stresszt és a feszültséget.

– Lazítsuk el testünk izmait a fejünk tetejétől a lábujjunk hegyéig.

– Ezután képzeljük el, hogy éppen egy kérést kell előadnunk/megfogalmaznunk.

– Nem az eredményre összpontosítunk.

– Fogalmazzuk meg óhajunkat vagy javaslatunkat, teljes nyugalommal.

– Vizualizáljuk azt is, hogy milyen hatással van a kérésünk a beszélgetőpartnerünkre, vagy ha többen vannak, valamennyiükre.

– Végül köszönjük meg a figyelmet, vagy, hogy meghallgattak minket.

A vizualizációs gyakorlat befejeződött. Most már „élesben” is képesek lehetünk rá.

3. A beszélgetőtárs elismerése

Minden körülmények között, amikor nézeteltérésünk/konfliktusunk van egy kívülálló személlyel, próbáljuk egy pillanatra magunkat az ő helyébe képzelni, igyekezzünk egy hullámhosszon lenni vele. Tegyük a következőket:

– Mondjuk el a partnernek, amit értékelünk benne.

– Gondoljunk 3 jó tulajdonságára, és próbáljuk belevenni a beszélgetésbe, de hízelgés nélkül.

– Minden alkalommal, amikor kapcsolatba kerülünk valakivel, gondoljunk arra, hogy ő is szeretne kibontakozni, és vágyakozik rá, hogy elismerjék. Azt is képzeljük el, hogy neki is megvannak a maga problémái és nehézségei az életben, ezért legyünk iránta jóindulatúak. Még akkor is, ha a kommunikációjával nem vagyunk megelégedve.

– Gyakoroljuk az elismerést, és találjuk meg, mi lehet a pozitívum, szép vagy jó általában azokban az emberekben, akikkel találkozunk.

– Magatartásunkkal járuljunk hozzá, hogy partnerünk a legjobbat hozza ki magából a kommunikáció terén. Így mi is profitálhatunk a beszélgetésből.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.