Melyik az a virág, amelyet ha tíz percig alulról szagolunk, az életünkbe kerül?
Érdekességek2020. augusztus 30.
Melyik az a virág, amelyet ha tíz percig alulról szagolunk, az, az életünkbe kerül?
/A tavirózsa vagy a vízililiom./
A gyöngyhalász munkamódszere jól példázza az alternatívák keresését lehetővé tevő, horizontális megoldási módszert, azaz a divergens gondolkodást.Egyszerre nagy mennyiségű kagylót hoz fel, és csak ezután lát a kagylók felnyitásához – holott a konvencionális megoldás szerint minden lemerülés alkalmával csak egy kagylót kellene felszínre hoznia, utána felöltöznie és hozzákezdenie a kagyló felnyitásához, majd levetkőzve újra lemerülnie. Megoldása annyira kézenfekvő, hogy eszünkbe sem jut az, hogy ezt másként is el lehetne végezni.
Az életben elénk kerülő feladatoknál mégis könnyen beleesünk az általunk ismert vagy kedvelt megoldások csapdájába, pedig kis gondolkodással gyorsabban, kevesebb fáradsággal és a vártnál sikeresebben is boldogulhatnánk a feladattal.
Edward de Bono angol pszichológus a kreativitás ilyen megnyilvánulásait, (a horizontálisan egymás mellett található lehetőségek végiggondolását, majd az ezek közül való választás módszerét) „lateral thinking”-nek nevezte el.
Miként lehet rászoktatni magunkat a többféle megoldás keresésére, a lateral thinkingre?
Ennél a pontnál merül fel a játékos módszerek alkalmazásával történő fejlesztés.
Feltehetjük a kérdést, hogy bizonyos mindennapi tárgyak, mint a ceruza, gemkapocs, telefonkönyv, telefonkártya, cellux, kulcs vagy éppen a gesztenye mire használhatók még azonkívül, mint amire eredetileg szánták őket.
Például a klasszikus (fába ágyazott grafitszálú) ceruza segítségével a legeltérőbb dolgokat művelhetjük azon túl, hogy írni-rajzolni lehet vele. Használhatjuk magnókazettában a kiszaladt szalag visszacsévélésére; tárcsás telefonkészüléknél a hívott szám választására; a cédrusfa illatának szemléltetésére; ha megdörzsöljük, a benne lévő grafitszál elektródaként alkalmazható; pénzérme képének papírra másolásához a ceruza kihegyezetlen végét alkalmazva; játékos pörgettyű száraként használva, ha egy közepes méretű, kilyukasztott kartontárcsát húzunk fel rá; reklámhordozóként vagy diákok puskaként, rávésve a tételeket; fejbőr vagy fültő vakarására; karmesteri pálcaként zenekar vezénylésére; hasonló módon bűvészek számára varázspálcaként szolgálhat; leírt szöveg titkosítására oly módon, hogy egy vékony papírcsíkot spirálisan rátekerünk a ceruzára, majd a hosszában felírt szöveg, a papír letekerése után, érthetetlen, illetve felismerhetetlen lesz; vonalzóként; olvasáskor a sorok kijelölésére, követésére; asztalon ritmust adni vagy azt követni vele; ajtón-ablakon kopogtatni; stb.
Ha időnként ilyen ötletelésekkel eddzük szellemünket, újabb és újabb felhasználási lehetőségeket gyűjtünk össze, egyben hozzászokunk az alternatívák végiggondolásához, hiszen egy valóságos probléma felmerülésekor is hasonló módon lehet számba venni a lehetséges megoldásokat. Kevesebb bosszankodást jelenthet például az asztalra kiszóródott kristálycukor, amit gyorsan és nyom nélkül kell összeszednünk, vagy a télikabát leszakadt gombja, amikor nincs a közelünkben varrófelszerelés. Az efféle elvi játékok során derül ki, hogy az életben mennyi minden nem jut eszünkbe az egyébként alkalmazható lehetőségek közül.
- A kreativitás fejlesztéséhez más típusú, verbális játékok is igen jól hozzájárulnak.
Írjunk körül egy-két mondatos közmondásokat vagy szólásokat oly módon, hogy az új meghatározás jól adja vissza annak lényegét, ugyanakkor komoly fejtörést jelentsen az eredeti mondásra rátalálni. Például: „Fogyatékos állat is kerülhet fennmaradását megoldó helyzetbe” (vak tyúk is talál szemet). „Nem földrengés okozta, helyrehozhatatlan kár. Bár romok nincsenek.” (Egy világ omlott össze bennem). A másik játék néhány kereskedelmi vagy üzleti tevékenység szlogenszerű megfogalmazása, illetve termékre jellemző márkanév kitalálása, ezek rövid, ugyanakkor informatív, jól megjegyezhető esetleg még reklámízű szavak legyenek. Magas fokon űzve betűszavas rövidítés is lehet, és az elhangzó javaslatok közül jól kiválasztható a legfrappánsabbnak ítélhető megoldás. A következő fejtörő feladatot Zbigniew Pietrasinski említi:„Ajándékba vásárolt, többször körbetekerhető nyakláncban váltakozva fehér és fekete gyöngyök sorakoznak egymás mellett. Utolsó pillanatban fedezzük csak fel, hogy egy helyen – nyilván véletlenül – három fekete gyöngy került egymás mellé, megbontva az egyenletes felépítést és lerontva az esztétikai összbenyomást. A gyöngysort nem akarjuk e szépséghibával átadni, a problémát tehát meg kell oldani. Becserélés nem lehetséges, újrafűzésre már nincs idő, mégis megoldást kell találni a váratlanul felmerülő problémára!
Megoldás: az egymás melletti háromból két fekete gyöngy összetörésével juthatunk el a célhoz (mondjuk egy kemény tárgy, például egy kéznél lévő kapukulcs vagy egy darab kő segítségével). ”A megoldás drasztikus, de egyszerű, és kevés embernek jut eszébe, hogy adott esetben éppen a rombolás az egyetlen lehetséges választás. A paradox látszat ellenére, ez a megoldás is kreatív!
A másik fejtörő feladat már párbeszédes formában bonyolítható. Egy előttünk tornyosuló, igen kiterjedt méretű fal másik oldalára kell rövid időn belül valahogyan átjutnunk, és ehhez nem áll rendelkezésre semmilyen segédeszköz. Kérdezni szabad. A résztvevők nyilván mindenféle lehetőséget felsorolnak, ezek között egy sor igen bonyolult is felmerül. Miből van a fal? Milyen vastag? Milyen magas? Van-e kéznél létra? Van-e közelben fa? A talaj kikaparható-e alatta? Milyen kiterjedésű a fal? Folytathatnánk a sort, de bátran elhárítható minden igény, mert a legszimplább és egyben célhoz juttató kérdés merül fel a legritkábban, nevezetesen: van-e ajtó a falon? Van, és ez a megoldás! A feladatot Marco Meirovitz (a „Master Mind” nevű kiváló gondolkodásfejlesztő játék kitalálója) használta annak demonstrálására, hogy a legtriviálisabb eshetőségre senki sem gondol, ugyanis csak egy kilincset kell lenyomni! Tagadhatatlan, hogy a lehetőségek végiggondolása kreatív tevékenység, pontosabban szellemi síkon kifejtett hatékonysági próba. A nemzetközi MENSA-szervezet magas IQ-val rendelkező tagjai alkalmazzák e játékos módszereket egymás szórakoztatására, szellemi képességeik csiszolására.
Érdekes eredményre vezet az is, ha ezeket a folyamatokat közvetlenül táblás játékok segítségével gyakoroljuk. Az absztrakt stratégiai játéknál, a sakknál mindenki számára természetes, hogy egy-egy lépés megtétele előtt egy sor alternatívát gondolunk végig, és próbáljuk meg kiválasztani a legkedvezőbb lépést. Vannak ennél egyszerűbb társasjátékok is, ahol a lateral thinking elvet ugyancsak jól nyomon lehet követni, és egyben érzékelhetjük a kreatív gondolkodás játékos úton való gyakorlását. A labirintusjátékok (pl. zegzugos, nemegyszer zsákutcában végződő pályán vezetett golyók eljuttatása a kiindulópontból egy belső parkolóhelyre) kiválóan illusztrálják a közlekedési alternatívák kicsiben történő modellezését. Váratlan fordulat demonstrálására a szárral ellátott, kissé lecsapott gömb alakú pörgettyű (vagy játékcsiga) szolgálhat. A jelenség sima felületen történő megpörgetés után következik be, előzőleg azonban tegyük fel a kérdést: Mit fogunk tapasztalni?
A feladat ez esetben a feltett kérdés megválaszolása, de ezen túlmenően a lehetséges ok(ok) meghatározása. Nem várt jelenségnek lehetünk tanúi, ugyanis hamarosan megfordul és fejtetőre áll, így pörög tovább. Ennek oka, hogy egy görbült felület mentén érintkezik az asztallappal, és nem egy pontszerű csúcs körül forog.A tárgyakkal megvalósuló játékos improvizáció is kiválóan alkalmas a gyors problémafelismerés gyakorlására. Valamely kézbe adott tárgy segítségével létrejövő szituációs játék sok tanulsággal szolgál, mert alkalmat ad a gyors helyzetfelismerésre és a kreatív rögtönzésre. A feladat az, hogy az illető tárggyal az eredeti rendeltetésétől eltérő, de valószerű tevékenységet végezzünk, illetve azt szóban körülírjuk. Ilyenkor célszerű ugyanazt a tárgyat egymás után több személynek is átadni, ami még jobban inspirálja az így rögtönzött csoport tagjait a különféle új helyzetek kitalálására.
- A feladatmegoldás és ezen belül a kreatív megközelítés érdekes módon jelentkezik a gondolkodásfejlesztő mechanikai játékok (ismertebb nevükön logikai játékok) esetében. Megoldási folyamatok típusai:– matematikával alátámasztott elméleti út;– véletlenszerű megoldáskeresés (vaktában próbálkozás);– rajzban fölvázolva a lehetséges célt (anélkül, hogy a konkrét játékot kézbe vették volna);– szemlélődve, spekulatív módon keresve a megoldást;– egyedül bajlódók;– csoportban, másokkal együttműködve dolgozók;– szisztematikus kérdezgetéssel közelebb jutni a végeredményhez;– szívósan kitartó és lelkiismeretes megoldáskeresők;– hamar feladók (vagy kevéssé kudarctűrők).
Kreativitással kapcsolatos kérdés, hogy miként reagálunk a hirtelen felmerülő jelenségekre, másként fogalmazva: milyen reflexeket vált ki belőlünk a váratlan helyzetekben való viselkedés, magatartás. Leginkább sokkoló hatással van ránk a megoldandó probléma, vagy gyorsan találunk új megoldási lehetőséget és boldogulunk a feladattal? Bár különleges esetekről van szó, mégis, valamennyire hozzá lehet szoktatni magunkat a meglepő helyzetekben való reagálásra és magatartásra. Például úgy, hogy egy nyugodt társasági együttlét, játékos folyamat közben hirtelen elhatározással olyan feladat elvégzésére szólítjuk fel a többieket, amelynek során azonnal (ott helyben) kell megoldást találniuk a problémára. Célszerű valóságos feladatot megadni, amely nem lehet zavarba hozó vagy nevetségessé tevő, sem beugrató jellegű, mint mondjuk a „ki van szakadva a ruhád” ráijesztés. Például: felkérjük a társaság egyik tagját, hogy védjen ki egy intenzív gyomronöklözést, egy másikat pedig arra, hogy ezt hajtsa végre.
Annyi segítséget felajánlunk a túlzó erejű vagy nagy lendületű ütés elkerülésére, hogy mindketten álljanak egy kiterített újságpapírra. Az újságot a helyiségben bárhova lefektetheti, csak sima felület legyen. A feladat egyik legötletesebb megoldása az, ha a két szoba közötti ajtó küszöbére helyezi el az újságpapírt, és miután a „bokszolásra” felszólított partner már ráállt az egyik oldalára, akkor a szenvedő fél becsukja az ajtót, majd maga is rálép a másik felére. Az ajtó így kettőjük közé került és elválasztja őket, ezért a bokszolás illuzórikussá válik. A probléma megoldására felkért partner kezdetben nyilván meghökken vagy éppen megbotránkozik a szokatlan feladaton. A bemutatott megoldást nevezhetjük ravasznak is, de alapvetően mégis humoros jellegű, és a váratlan helyzetre való hozzákészülés jól végigvezet a folyamaton, érzékeltetve a szokatlan problémán való felülkerekedés egyik lehetőségét.
- Az életben felmerülő problémák körében sokszor a feladat sincs meghatározva, csupán a jelenséget látjuk, tapasztaljuk, de azt, hogy célként hová kell eljutni, az nincs definiálva. Például egy játéküzletben a feliratok alapján nem tudjuk megállapítani, hogy mit és hogyan lehet a játékkal játszani, és a megajándékozandó gyerek számára alkalmas eszköz lehet-e. További példát szolgáltat egy gépjármű működésében fellépő hiba, amely mondjuk, egy távol eső helyen következik be, és nincs a közelben senki, aki segítene. Előbb ugyanis be kell határolni a hiba helyét, ezzel összefüggésben az okát, és csak ezután következhet a megjavítás. Az e kérdéscsoportra való felkészülés is jól gyakorolható játékosan, például egy bizonyos tárgyat elővéve és azt látható erőkifejtéssel fej fölé emelve a résztvevőknek ki kell találniuk, hogy adott esetben mit kellene tenni, a konkrét helyzetben mit is kell megoldani, mi az elérendő cél. Másként fogalmazva: Valójában mi a feladat? A megoldás, hogy segítsenek a tárgyat tartani, vagy egyszerűen könnyítsenek a helyzeten azzal, hogy kiveszik a kezéből, és leteszik mellé az asztalra.
- A közösségben megvalósuló játékos kreativitásfejlesztés nagyfokú hasonlatosságot mutat az ún. brain-storming módszerhez (Consultation Magazin 2001.február). Ennél ugyanis a csoportban való, egymással versengő, egymást túlszárnyalni kívánó megoldáskeresés mindennél jobban serkenti a résztvevőket az új és még újabb lehetőségek megtalálására. A megoldások sok esetben meghökkentő vagy frappáns megközelítést jelentenek, de ez is a cél. Egy ismert fiatal orgonista említette, hogy új darabok tanulása során mindig a végén, az utolsó szakasz megtanulásával, begyakorlásával kezdte a munkát, ami mögött az a megfontolás rejlett, hogy egy hosszú zenedarab nyilvános, közönség előtti bemutatója alkalmával az elején még friss volt és könnyebben tudott emlékezni a részletekre, míg később, ahogy fokozatosan fáradt, egyre nagyobb erőfeszítést jelentett számára felidézni a részleteket. Az általa alkalmazott – tulajdonképpen szokatlan – tanulási módszerrel viszont kompenzálni tudta az egyre növekvő fáradtságérzés hatását azzal, hogy az élesebben rögződött és jobban begyakorlott utolsó szakaszra könnyebben emlékezett vissza, és ezáltal azt nagyobb rutinnal játszotta el. Más esetekben igaz az, hogy a meghökkentő kivitellel már eleve fél sikert ér el valaki, még abban az esetben is, ha nem az a legtökéletesebb megoldás.
- Végül egy mechanikai feladat, amelyben próbára tehetjük kreatív gondolkodásunkat! Három üvegpohár és egy A4-es méretű papírlap szükséges, illetve csak ezeket lehet használni. A cél két, egymástól kb. 15 cm-re felállított pohár közé, de egyidejűleg azok fölé, egy harmadik elhelyezése úgy, hogy az a két előző pohár egyikét se érintse. Mindezt egy sima és üres asztallapon valósítsuk meg. Megoldás: a papírt sok apró, hosszirányú hajtogatással összeharmonikázzuk majd áthidalóként a két pohárra fektetjük. Ez így, elég merev felületet alkot, amelyre a harmadikat már nyugodtan ráállíthatjuk. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy egy-egy feladatnak elvileg igen sok lehetséges és helyes megoldása létezik, amelyek meghatározzák a teljesítményt és a hatékonyságot. Utóbbit még a felmerülő ötletek száma, változatossága és eredetisége is jellemzi.
A célhoz jutás alternatív módszereinek keresésében a kreativitásnak alapvető szerepe van, ami viszont játékos úton is jól gyakoroltatható és fejleszthető.
forrás: Harmonet.hu
