Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mi és mennyi van a kozmetikumokban?

Érdekességek2017. július 14.

Lépten-nyomon arról hallani, hogy nem mindegy, hogy mit kenünk magunkra és gyermekünkre. A kozmetikumok egyes komponensei ugyanis száríthatják a bőrt, annak kipirosodásához vezethetnek, netán allergizálhatnak is. Az összetevők milyensége mellett a készítményekben található koncentráció is lényeges; minél magasabb töménységben fordul elő egy nem kívánatos összetevő egy kozmetikai termékben, annál inkább kerülendő a használata.

Egy, az Európai Unióban, így hazánkban is érvénybe lépett szabályozásnak köszönhetően ma már viszonylag egyszerűen és gyorsan lehet arról tájékozódni, hogy melyik összetevő, mekkora mennyiségben lelhető fel egy adott termékben.
Három éves türelmi időszakot követően 2013. július 11-e óta az 1223/2009 rendeletnek megfelelően minden kozmetikai terméken a Kozmetikai Összetevők Nemzetközi Nevezéktanának, vagy röviden az INCI-nek (International Nomenclature of Cosmetics) megfelelően kell feltüntetni az összetevőket.

Mit jelent ez a mindennapi gyakorlatban?

A kozmetikai készítmény valamennyi komponensét fel kell sorolni az összetevők listáján (angolul: Ingredients), mégpedig a koncentrációik csökkenő sorrendjében. Ennek értelmében a lista legelején az adott készítménynek az az összetevője áll, amiből a legtöbbet tartalmaz a termék, míg a felsorolás végén azoknak az alkotóknak a nevei sorakoznak, amiket kisebb mennyiségben adtak a kozmetikumhoz.

Azoknál az összetevőknél, amik 1%-nál alacsonyabb koncentrációban vannak jelen a termékben, a felsorolásra vonatkozóan nincsenek szabályok. Ezeket az anyagokat tetszőleges sorrendben lehet a lista vége felé elhelyezni,- természetesen csak azokat a komponenseket követve, amik 1%-nál nagyobb töménységben vannak a termékben.

A kozmetikumokban esetlegesen előforduló színezőanyagok nevének a feltüntetésére sem vonatkozik a koncentrációk sorrendjét érintő szabályozás. Tény, hogy ezek az összetevők alacsony koncentrációban használva is intenzív színt adhatnak egy-egy terméknek. A színezőanyagok általában CI (azaz színindex, angolul Colour Index) és egy számként pl. CI 17200 kerülnek megnevezésre, feltüntetésre.


Sok termékben nem csak a „közönséges”, desztillált víz (Aqua) található meg, hanem speciális eredetű termálvíz, ásványvíz vagy gyógyvíz (pl. Avene Aqua) netán tengervíz (INCI alapján Maris Aqua) is gazdagítja az összetételüket. A speciális vizeknek a nevét minden esetben külön fel kell tüntetni. Ezeknek a mennyisége általában jóval alacsonyabb, mint a „közönséges” vízé, így a felsorolásban is jellemezően a harmadik-tizedik helyre szorulnak.

Amennyiben az összetevők mérete a nano-tartományba esik, azaz nano-részecskék találhatók az adott kozmetikumban, ezt egyértelműen – a [Nano] feltüntetésével – listázni kell, az INCI-nek megfelelően a következőképpen: pl. Zinc Oxide [Nano]

A sokat emlegetett, potenciális allergénként leírt, konzerválószerként használt parabének nagy családja a következő neveken szerepelhet a termékekben: Methylparaben, Ethylparaben, Propylparaben, Butylparaben. Óvatosságra int az a tény, ha a propil- és a butil-parabének együttes mennyisége meghaladja a 0,19%-ot. Sajnos azonban ez az INCI-nek megfelelő felsorolásból sem derül ki számszerűen.

Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Élelmiszerbiztonság nyáron

2025. szeptember 03.

Ételfertőzés vagy ételmérgezés?

A nyári meleg kedvez a szabadtéri sütögetéseknek, piknikeknek, de sajnos a kórokozóknak is. Ilyenkor különösen figyelni kell az ételek helyes tárolására, mivel könnyen kialakulhat ételfertőzés vagy ételmérgezés. Bár a két fogalom hasonlónak tűnik, nem teljesen ugyanazt jelenti. (1) Ételfertőzésről akkor beszélünk, ha élő kórokozók – például baktériumok, vírusok vagy paraziták – jutnak a szervezetbe a táplálékkal, és ott elszaporodva betegséget okoznak. Ezzel szemben az ételmérgezést mérgező anyagok, például baktériumok által termelt toxinok váltják ki, vagyis nem mindig a kórokozó, hanem annak „terméke” a baj forrása.

A panaszok mindkét esetben hasonlóak lehetnek: hasmenés, hányás, gyomorfájdalom, láz, rossz közérzet, levertség. A tünetek akár néhány órával az étel elfogyasztása után is jelentkezhetnek, de néha csak 1-2 nap elteltével válnak észrevehetővé.

A leggyakoribb, élelmiszer-eredetű megbetegedést okozó baktériumok közé tartozik a Salmonella, amely elsősorban nyers tojásban, nem megfelelően hőkezelt baromfihúsban fordul elő, különösen kisgyermekeknél és időseknél veszélyes. Szintén gyakori a Campylobacter, amely a szárnyas húsokkal kerülhet a szervezetbe, ha nem sütjük át azokat megfelelően. A Listeria monocytogenes különösen veszélyes lehet a várandós nőkre, idősekre és legyengült immunrendszerű emberekre. Hűtőben tárolt, de nem kellően hőkezelt ételek – például lágy sajtok vagy felvágottak – is hordozhatják ezt a kórokozót. Az E. coli baktérium egyes törzsei szintén súlyos megbetegedést okozhatnak. Gyakran darált húsban vagy nyersen fogyasztott zöldségekben (például levélzöldségek, salátafélék) található meg, ha azok szennyezett vízzel kerültek kapcsolatba.

Egyszerű technikák a mindennapos lelki feltöltődéshez

2025. szeptember 02.

"Nem is volt semmi baj, mégis rámtört…" – sokan így írják le az első pánikroham élményét. A szorongás egyik leglátványosabb megjelenési formája, mégis gyakran évekig rejtve marad a háttérben. A felgyorsult tempó, az állandó készenlét és a belső elvárások fokozatosan merítik ki a mentális energiatartalékokat – míg a test végül jelez. 

A jó hír: amíg nincs nagy baj, addig a lelki feltöltődés nem nagy dolgokon múlik. Kis, ismétlődő gesztusokon, figyelmi pontokon, amelyek napról napra visszahoznak önmagadhoz.



A rohanó mindennapokban gyakran elfelejtjük, hogy nemcsak testünknek, hanem lelkünknek is szüksége van töltődésre. A mentális energiaszint fenntartása nem luxus, hanem alapfeltétel ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan működjünk a kapcsolatainkban, a munkánkban és a saját magunkkal való viszonyunkban.

Ehhez nem kell sem sok idő, sem drága eszközök. Csak tudatosság, figyelem, és néhány egyszerű szokás, amit bármikor beemelhetsz a napjaidba.

1. Mini-pihenő: 5 perc némaság

Napi többször érdemes beiktatni egy olyan időszakot, amikor csak csöndben vagy. Telefon nélkül, zene nélkül, beszéd nélkül. Nem meditáció, nem relaxáció – csak csend. A némaság csökkenti a mentális zajt, segít észrevenni, mi zajlik benned, és lelassítja az árnyékban működő stressz folyamatokat.

Ez az egyszerű gyakorlat különösen hatékony, ha egy-egy érzelmileg telített helyzet után alkalmazod: egy megbeszélés, családi vita vagy zsúfolt nap közben. A csönd térként szolgál az érzelmek leülepedéséhez, és segíthet abban is, hogy a tested újra biztonságban érezze magát. Már napi 2–3 ilyen kis csend-zóna is érezhető változást hozhat.


Bizonyos kórképek és a betegségek miatti immobilitás

2025. szeptember 02.

Vannak olyan betegségek, melyek megléte megnöveli a trombózis rizikóját, így nem ritka, amikor már eleve véralvadásgátlót kapnak prevenció gyanánt, főleg, ha mellette más alvadást fokozó tényező is jelen van. Ilyen betegség többek közt a cukorbetegség, a pitvarfibrilláció, bizonyos daganatok, a súlyos visszértágulatok és a magas vérnyomás, a gyulladásos bélbetegségek, a vesebetegségek. Más betegségek azért kockázatosak ebből a szempontból, mert ágyhoz kötik a beteget, és az immobilitás önmagában is rizikófaktor. Ilyen lehet például egy törés utáni gipszelés vagy egyes neurológiai betegségek.

Korábbi trombózis és/vagy trombofília

Amennyiben valaki átesett már trombózison, úgy sajnos fennáll a veszélye annak, hogy megismétlődik a baj, főleg akkor, ha a kezelési tartományon alatt van az INR szint. Ekkor ugyanis poszttrombotikus szindróma léphet fel, amikor nagyobb eséllyel keletkeznek újra vérrögök. Fontos, hogy ha az illető valamilyen trombofíliával küzd, akkor is megnő a kockázat. Éppen ezért a trombofília súlyosabb formáinál megelőzésképpen szükséges a véralvadásgátló terápia – mondja Blaskó professzor. – Nagyon fontos, hogy az orvos felvilágosítsa a beteget a trombofília típusáról, annak súlyosságáról. Ugyanis kezelés vagy prevenciós terápia tekintetében ez nem mindegy, hiszen míg enyhe esetben elég lehet csupán az életmódra odafigyelni, rendszeresen sportolni, addig súlyos formában gyógyszeres kezelés is indokolt lehet, még akkor is, ha az érintettnek még nem volt trombózisa.