Mi lesz a depressziós anyák gyermekeivel?
Érdekességek2019. október 04.
Amikor a félelem megöli az anyai ösztönt, ami ki kellene, hogy fejlődjön az anyában... Aggódom az ilyen anyák gyermekeiért, mert az anya aurája nem öleli magába be a gyermeket. Így a gyermek nincs védve.
A szülés utáni depresszió igen sok nő életét keseríti meg. Amíg a babát hordja az anya, benne van az Istenanya testében és energiájában, segíti hordani a terhességet. Ahogy a szülés lezajlik, elhagyja a testet.
Mintha ezt megérezné az anya teste, amely szült, mert elveszített egy erőt, egy biztonságérzetet és kicsúszik a középpontból. Eltolódik magában ott belül vagy jobbra, vagy balra, és elkezdődik egy rémállapot. Birtokba veszi az anyát a félelem, mert lezáródott az energia is, ami szétárad a gerincen, hogy onnan ossza szét a testben. Energia-nélkülivé lesz az anya.
Ezzel megkezdődik a félelem minden arca. Írtam már a középpontba visszahelyezésről, a „Virrasztok a világ felett „ című könyvemben, itt ezt a kezelést kell alkalmazni. Van akinél oly erős mértékben van eltolódás, hogy csak több kezelés segít visszatenni a középpontba az anyát. Már a kezelés alatt is újra elcsúszik jobbra, vagy balra, attól függ, hogy kinél merre történt az elcsúszás. Ekkor újra és újra visszaemelem a középpontjába, közben a testet oldom és a gerincet igazítom. Ezt a betegséget már megelőzte a gerinc elfordulása, mert szülés nélkül is létrejön a depressziós állapot, ha egy-egy csigolya, vagy az egész gerinc meg van fordulva, ki van csúszva a helyéből. Van aki azt hiszi, hogy egy terhesség megmenti félelmeitől, rémképeitől. Ez csak robban szülés után, súlyosabb állapotba kerülhet az adott ember. A félelem megöli az anyai ösztönt, ami ki kellene, hogy fejlődjön az anyában. Aggódom az ilyen anyák gyermekeiért, mert az anya aurája nem öleli magába be a gyermeket. Így a gyermek nincs védve.
Ekkor a családban mindenki más aggódik, hogy mi lesz a gyermekkel, csak az anya nem. Így nem jó energiákat kap a baba, mert azt a szeretetet, amit az anya ad, azt semmi mással nem lehet pótolni, sem adni. Hiába szereti más anyai érzéssel, az akkor sem az anya rezgése, védelme, aki szülte. Az ilyen gyermek hamar Én-tudatra ébred, mert rájön, hogy nincs aki dédelgesse, védje, óvja és nagyon nagy baj ez, mert a gyermek fordul vissza az anyja felé és az életét is feláldozza az anyára vigyázással. Egész életében az anyját lesi, hogy mi a kívánsága. Nagyon sok anya él vissza gyermeke életével, nem engedi útjára.
Az anyának kell ezt megérezni, és elengedni gyermekét, de ezek az anyák önző módon maguknak őrzik meg gyermeküket. Minden kis mozdulásra, ami mások felé irányul gyermekében, hogy kapcsolatot teremtsen, az anya addig munkálkodik, amíg szét nem szedi a leggyengédebb szálat is, bármit szőtt össze másokkal gyermeke. Nem tűri meg az ilyen anya a barátokat gyermeke körül. A társadalom nem védi meg ezeket a gyermekeket és nem tépi ki az anya hatalma alól, mert nem látja, hogy az egy beteg ember. Egy rejtett betegség rabja. Nem adja oda az életnek gyermekét. Rabságban élő emberek és elérik az öregkort is úgy, hogy nem kötnek kapcsolatot, mert az anya őrzi őket, igen kifinomult idegrendszerrel, tudattal és tudatosan teszi ezt egy idő után.
Bárki lenne az aki a szemére vetné, mert felismerte, hogy mit tesz az anya gyermekével, soha nem ismerné el. Nem lehet megfogni, nem lehet rábizonyítani, láthatatlan erővel tartja rabságban gyermekét. Sajnos igen sok áldozatuk van, főleg a fiú gyermekek esetében. A lányok sokoldalúbbak, könnyebben kicsúsznak az anya hatalma alól. A társadalom csak addig aggódik, amíg a gyermek kicsi. Később nem figyel rá senki erre a jelenségre, sőt fel sem ismerik. Még az anya halála után sem képesek némelyek kapcsolatot teremteni, mert ők is betegek lettek, életképtelenek.
Ez is olyan betegség, ami nem kimutatható, csak elmondható. Ha megkérdeznénk az ország minden férfiját, vajon hány ember merné elmondani ezt a láthatatlan gúzsbakötést anyjáról? Ez a depresszió ára, a férfiak az áldozatok.
Az anya az Istennő az ő szemükben, és azt megsérteni sem szabad, semmi rosszat nem mondhatsz rá, mert veszélyes számodra. A gyermek sérthetetlennek, tökéletesnek éli meg anyját és csak az ő szava a szent, megfellebbezhetetlen.
Olyan erős lesz az összefonódásuk, hogy előfordul az anya távozása után magával viszi gyermekét, mert oly erőssé válnak, hogy nem szakad el a szál az anya távozása után. Ha mégis előfordul a házasság akkor a feleség számára pokollá válik az élet, mert az anya mindent megtesz a menye ellen, hogy eltűnjön kettőjük közül.
Nem figyel fel a társadalom a következményekre, már régen elfelejtették, hogy milyen beteg volt gyermeke szülése után. Nem figyel a látszólagos gyógyulásra. A gyógyulás utáni viselkedésre. Megnyugodtak, mert a gyermek felnőtt. Nem látják azt a birtoklást, amit az anya tesz gyermekével, mert a szülői szeretetnek tudják be. PEDIG NEM AZ! Nem a szeretetről szól ez: a birtoklás.
Régen egy nagy család volt minden család. Mindig ott voltak az idősebb szülők, a gyermek neveléséhez és nemigen lehetett felismerni úgy ezt a betegséget, mint ma. Most, amikor a fiatalok külön, önállóan élnek most rá lehet látni erre a problémára, mert az anya egyedül van a gyermekével és monotonná válnak a hétköznapok. Mindig ugyanaz a teendő, nap mint nap és kezdenek beleőrülni szépen,csendben. Mikor a férj hazamegy, teljes egészében odaadja neki a gyermeket, mint egy megunt játékot. Most szinte a férfiak fele neveli a gyermeket.
Nem jó ez a férfinak, mert a pihenőidejét elveszik tőlük a nők, és sajnos hullanak túl fiatalon. Minél jobb körülményeket teremt meg a férfi a családnak, annál nagyobb a veszélye a depresszió fellépésének, mert megismerik a nők az unalmat. Nincs feladat, ami inspirálja, ami ösztönözze a feleséget, mert a férj mindent megteremt a nőnek. S igen nagy áldozatot kér a nő a gyermek neveléséért a férjétől, a környezetétől. Áldozatnak érzik magukat a nők, mert egy gyermeket kell nevelniük. Ennek a mostani modern társadalomnak nem kell a pólya. A baba már újszülött korban „rugiban „ van. És mire jutottatok vele?! Nyeklik a gyerek feje előre-hátra.
Elmozdulnak azok a gyenge csontok, és lezáródik az energiaáramlás. Már gyermekkorban jönnek a félelem érzetek. Nagyobb korban szégyelli bevallani de nem marad el a súlyosabb következménye. Örök nyafogás van jelen. Nem érzi jól magát. Nem találja helyét, célját, útját az életben. S ami a legszörnyűbb, testnedvesség csere nélkül felrakódnak anyagok a nyak körül, kisagyban és önálló életet kezdenek élni, burjánzásba kezdenek. Őrült fejfájások, vékony, magas, nyúlánk, rossz tartású gyerekek lesznek belőlük. S ez mind a pólya nélküli babakornak köszönhető.
forrás: Harmonet.hu
