Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mi segíthet a gyógyulásban?

Érdekességek2022. március 30.

Mit tegyünk, ha egy szerettünk nem akar meggyógyulni? Vajon hol húzódik a határ, meddig érdemes próbálkozni, és mikor kell elfogadni a döntését?

Fotó: gettyimages.comGondolkodunk néha azon, hogy vajon milyen tényezőkön is múlik a gyógyulás sikeres kimenetele? A két fő tényező maga a kezelés és a gyógyulásba vetett hit. Mindkettő szükséges, egyik nélkül a másik sem lehet teljes. Gondoljunk csak bele, ha valaki meg akar gyógyulni, de mégsem megy el a számára szükséges műtétre, vagy nem szedi be a fertőzés leküzdéséhez szükséges gyógyszert, akkor mégis, hogyan gyógyulhatna meg?

A másik véglet az, amikor minden terápiát végigcsinál az illető, de nem hisz abban, hogy valamelyik is segíthet számára. Hiányzik belőle a gyógyulni akarás. Úgy van vele, hogy rajta nem lehet segíteni, és egyszer csak feladja. Aki már nem akar élni, mégis, hogyan segíthetne rajta a világ összes gyógymódja?

Nagyon fontos annál a betegnél, akinél hiányzik valamelyik a két fő elem közül, hogy megtámogassuk őt. Itt lépnek be a járulékos tényezők, amelyek szintén lényegesek, hogy ez a kettő célt érhessen.

Melyek a járulékos elemek?

Több ilyen is létezik, az egyik, amely kiemelendő, az az empátia. A másik pedig a támogatás.

Miért fontos az empátia?

Együttérzés, empátia nélkül csak elfogadni tudunk bizonyos helyzeteket,eseteket, embereket, de megérteni nem fogjuk tudni teljes mértékben. Egy komoly betegség idején pedig leginkább arra van szüksége az egyénnek, hogy megértsük őt, hogy pontosan tudjuk, ő min megy keresztül. Természetes, hogyha nem járunk hasonló cipőben, nem fogunk tudni 100%-osan azonosulni a problémájával, de sokat számíthat neki, ha csak részben megpróbálunk együttérzést tanúsítani. Már az is rengeteget segíthet, ha nem ítélkezünk felette, nem csak őt és az életmódját hibáztatjuk azért, amiért beteg lett.

Támogatás, de nemcsak fizikailag

A másik járulékos paraméter szorosan összefügg az empátiával, hiszen támogatni valakit sokkal könnyebb, ha megértjük őt, és érdekel minket a sorsa. Nem fordulunk el tőle csak azért, mert belekerült egy küzdelmes, rossz időszakba. Valakinek, aki mindennap küzd önmagáért, az életéért, rengeteget jelenthet, ha csak pusztán mellé ülünk és megsimogatjuk a hátát, viszünk neki egy pohár vizet. Nem beszélve arról, ha netán aktívan tudjuk segíteni a mindennapjait. A beteg hálás, még akkor is, ha ez nem mindig látszódik! Lehet, hogy néha ingerültebb, de egy olyan helyzetben nem meglepő az a viselkedés.


Mit tegyünk, ha egy családtagunk/ismerősünk nem akar küzdeni?

Beszélgetni kell vele nagyon sokat megpróbálni hatni rá, és megtalálni a számára ösztönző húzóerőt. A nehézség az egészben az, hogy a beteg döntéseit tiszteletben kell tartani! Ez mérhetetlenül küzdelmes tud lenni, iszonyú nehéz elfogadni, ha valaki már feladta, és nem akar több kezelést. Amellett, hogy orvosa elfogadja a döntését, a családtagoknak is el kell. Mégis érdemes olykor megpróbálni a gyógyulás felé terelgetni őt akár, csak egy kis tanács formájában. Lehet, csupán arra vár, hogy valaki megmutassa neki, miért érdemes tovább küzdeni. Lehet, hogy saját magának sem akarja ezt bevallani, de titkon vár a jelre.

Fotó: gettyimages.com

Mégis, hol a határ?

Meddig lehet elmenni a „rábeszélés megpróbálásában”? Mi az, ami még beleillik a „tiszteletben tartjuk a döntését” fogalomba, és nem lépünk át egy erőszakos, érzelmi zsarolásba? Ha aktívan részt veszünk az illető mindennapjaiban, jogunk van elmondani az érzéseinket, azt is, hogy miért szeretnénk, ha küzdene, miért jelent számunkra olyan sokat, hogy harcoljon, miért kellene mégis megpróbálnia a kétesélyes dolgot is, de talán ez minden.

Dr. Scheszták Dóra Melánia
gyógyszerész


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?

2026. május 04.

Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.

Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:


Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.


Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.

Milyen virágot adjunk anyák napjára?

2026. május 03.

Az anyák napja a gondoskodásról, a figyelemről, és az apró, mégis mély jelentéssel bíró gesztusokról szól.

Bár ilyenkor még kevés a saját kertből szedhető csokor, létezik egy ajándék, amely nemcsak most, hanem hónapokon át örömet ad.

Egy gondosan kiválasztott rózsa többet jelent egy egyszeri meglepetésnél: a nyár elejétől egészen az első fagyokig újra és újra virágba borul, így hónapokon át díszíti a kertet. Olyan ajándék, amely napról napra emlékeztet a szeretetre.

David Austin-rózsák

A rózsamániások nagy kedvencei. Nevüket az angol rózsanemesítőről kapták, aki pályafutása során közel 200 egyedi fajtát alkotott meg. Munkásságát világszerte elismerik: egyik legismertebb fajtája, a Graham Thomas rózsa a „Világ kedvenc rózsája” címet is elnyerte.

Ezek a rózsák a klasszikus formavilágot ötvözik a modern színárnyalatokkal. Közös jellemzőik a különleges telt virágaik, a fűszeres illatuk és a betegségekkel szembeni ellenálló képességük. Gondozásuk egyszerű, mégis lenyűgöző látványt nyújtanak, és minden rózsatípus megtalálható közöttük.

A Magyar Fagylalt Napja

2026. május 03.

300 helyszín és féláras fagylalt

Május 8-án ismét megrendezik a Magyar Fagylalt Napját, amelyhez idén akár 300 cukrászda és fagylaltozó is csatlakozhat országszerte. A résztvevő helyeken legalább négyféle fagylalt lesz elérhető féláron, helyben fogyasztásra.

Az esemény az elmúlt években az egyik legnagyobb hazai gasztrokezdeményezéssé nőtte ki magát: míg tavaly több mint 150 hely vett részt benne, idén ennek dupláját várják a szervezők. A bővülés nemcsak a népszerűséget mutatja, hanem azt is, hogy egyre több hazai cukrászda tekint közös ügyként a rendezvényre. A 2026-os év egyik legfontosabb újdonsága, hogy a „Magyar Fagylalt Napja” hivatalos védjegyoltalmat kapott. Ez azt jelenti, hogy az esemény elnevezését kizárólag regisztrált, ellenőrzött partnerek használhatják, ami hosszú távon a minőségbiztosítást és a rendezvény egységes arculatát is erősíti.