Miért kívánunk meg bizonyos ételeket?
Érdekességek2024. október 14.
Azon túl, hogy esetleg a tápanyagtartalmuk hiánypótlást adhat a szervezetünknek. Természetesen ez is kapcsolódik, kapcsolódhat az érzelmeinkhez épp annyira, mint amennyire az éhségünkhöz.
Azt tudjuk, hogy sokan érzelmi evőkként a szomorúságot, magányt, tanácstalanságot vagy akár a dühöt is képesek vagyunk étkezéssel elfojtani vagy vigasztalódni. Ugyanakkor nem csak kompenzációra használjuk az evést, hanem érzelmek felidézésére, újraélésére is.
Amikor megkívántam hirtelen egy ételt, akkor egy pillanatra beugrott vele egy érzés, és még épp el tudtam csípni, hogy mi is volt az. Ehhez kapcsolódóan eszembe jutottak korábbi hasonló esetek az ételekkel.
Például, amikor még ettem húst, többször váratlanul megkívántam a vajas-kolbászos kenyeret.
Nekem ez az étel sok-sok emléket felidéz és biztos vagyok benne, hogy Te is fel tudnál sorolni pár hasonlót a saját életedből. Ez a gyerekkoromhoz kötődik. Sokáig nyaranta, amikor már kora reggel ragyogóan sütött a nap, hétvégente kinéztünk az ablakon és a szüleim mondták, hogy akkor ma is megyünk vízhez. Felkerekedtünk és elautóztunk valamelyik városközeli tóhoz.
Ilyenkor anyukám csomagolt útravalót. Én leginkább a vajas-kolbászos kenyérre emlékszem. Gyerekként egész nap játszottam kedvemre a vízben, ismerkedtem vagy épp száradtam a napon. És amikor megéheztem, kiszaladtam a partra, a hajamból is folyt a víz, ugrás a törölközőre és bontogattam a szendvicseket. Hűtőtáskánk nem volt, így a nap átforrósította az ételeket. A kenyér meleg volt, a vaj megolvadt, a kolbászból kissé kiolvadt az olaj. És a kenyér mindezt beszívta. Én pedig imádtam ezeket az olvadt kolbászos kenyereket!
Azután amikor hirtelen bevillant, hogy de szívesen ennék kolbászos kenyeret, megfigyelve magam láttam, hogy valójában nem is az ételre vágytam, hanem arra a Pillanatra, amikor régen azokat az olvadt szendvicseket ettem. Arra az elégedettségre és gondtalanságra a napon száradva...
Jó tudni, hogy milyen étel milyen érzelmeket hordoz a számunkra. Mert akár engedünk végül a belső késztetésnek és eszünk végül, akár nem: Ha tudjuk, hogy valójában egy érzelmet kívántunk meg általa, akkor ezt a hiányt pótolhatjuk az életünkben. Ha másképp nem menne, akkor emlékezéssel és az emlékek átélésével.
forrás: Harmonet.hu
