Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Miért nem tud mindenki ritmusra tapsolni?

Érdekességek2025. június 04.

Fotó: rawpixel © 123RF.com

Az emberi agy és a zene ritmusának összhangja régóta foglalkoztatja a kutatókat. Vajon mi segít abban, hogy tartsuk a ritmust, miközben zenélünk vagy táncolunk? Az ELTE PPK kutatói ennek a rejtélynek jártak utána a Scientific Reports-ban megjelent legújabb tanulmányukban. 

A zene az emberiség történetének kezdete óta velünk van. Amikor táncolunk rá, nem is gondolunk arra, milyen bonyolult dolgot művelünk: holott ahhoz, hogy együtt mozogjunk a zenével, mozgásunkat össze kell hangolni a ritmussal, agyunknak érzékelnie kell a zene ismétlődő, hangsúlyos pontjait, követnie kell a „lüktetést”. Hogy ez miként is történik, ma is izgalmas kutatások tárgya, hiszen ez az alapja annak is, hogy együtt tudjunk zenélni, táncolni vagy akár csak tapsolni egy koncerten.

Persze nem vagyunk egyformák a zenei képességekben: vannak, akik könnyedén tartják a ritmust, pontosan tapsolnak vagy dobolnak, míg másoknak ez nehezebben megy. Az eddigi kutatások szerint a háttérben a szaknyelvben neurális entrainmentnek nevezett folyamat áll, döntően ennek minősége szabja meg, hogy agyunk mennyire képes szinkronizálódni a ritmushoz. De valóban ilyen egyszerű ez?

Az ELTE PPK kutatói – Maria de Lourdes Noboa, Kertész Csaba és Honbolygó Ferenc – a Nature Scientific Reports folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a ritmikus mintákhoz való neurális entrainment mennyire jelzi előre a szinkronizációs készséget felnőtteknél. Ehhez olyan kognitív jellemzőket is vizsgáltak, mint a munkamemória és a zenei képzettség. 


A vizsgálat során EEG segítségével mérték a résztvevők agyi aktivitását, miközben ők rövid, ritmikus zenei részleteket hallgattak, amelyekkel semmilyen feladatuk nem volt. Ezek között voltak szabályos hangsúlyú, nem szinkópált, valamint hiányos, szinkópált ritmusok is. A résztvevőknek ezt követően metronóm által játszott ütemre ujjukkal kopogniuk kellett, hogy felmérhessék a ritmikai képességeiket. A kutatók vizsgálták a résztvevők rövid távú emlékezetét is. Azt már korábban számba vették, ki rendelkezik zenei képzettséggel.

Meglepő eredmény született: azok, akiknek agya jobban követte a szabályos, hangsúlyos ritmusokat, gyengébben teljesítettek a kopogási feladatban, vagyis kevésbé pontosan és következetesen szinkronizálódtak a lüktetéshez. Ezzel szemben azok, akiknek jobb volt a munkamemóriájuk, pontosabban és egyenletesebben tudtak kopogni. A zenei képzettség nem bizonyult meghatározó tényezőnek, ami arra utal, hogy a zenetanulás nem feltétlenül fejleszti a ritmusszinkronizációs készséget, és lehet valaki zenész gyenge ritmuskészséggel is. 

Mindez arra utal, hogy „szinkronban lenni” a zenével összetett folyamat eredménye, nem pusztán az agyunk ritmushoz való automatikus igazodása. Az erőteljes lüktetéshez való túlzott igazodás akár csökkentheti is mozgásaink időzítésének rugalmasságát. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a jó emlékezeti működés fontosabb szerepet játszik a ritmushoz való sikeres alkalmazkodásban, mint korábban gondoltuk. 

A kutatás új nézőpontot kínál a ritmusérzék megértéséhez, és rámutat arra, hogy ez egy összetett, többféle területet érintő képesség. Mivel egyes fejlődési zavarokban, mint például a diszlexia, a dadogás vagy a figyelemzavar, gyakran sérül a ritmusérzék, annak mélyebb megértése lehetőséget adhat arra, hogy célzott ritmusfejlesztéssel ne csak a zenei, hanem más, ezzel összefüggő készségeket is fejlesszünk.

Fotó: A képen a kutatás egyik résztvevője látható, EEG sapkával a fején.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Így éld túl a nyarat cukorbetegként

2025. július 20.

Fontos tanácsok és tévhitek

A nyári meleg mindenki számára kihívást jelenthet, azonban a cukorbetegek és inzulinrezisztenciában (IR) szenvedők számára különösen komoly kockázatokat rejthet. Magyarországon több mint egymillió ember érintett cukorbetegségben, és még többen élnek inzulinrezisztenciával. Nyáron a hőmérséklet-emelkedés miatt fokozott figyelemre van szükségük, hiszen a magas vércukorszint és a kiszáradás veszélye jelentősen megnőhet – hívja fel a figyelmet a Budai Egészségközpont szakembere a cukorbetegek világnapja alkalmából.

Rejtett veszélyek a hőségben

A nyári hónapokban a cukorbetegek könnyebben kiszáradhatnak, mivel a magas vércukorszint fokozza a vizeletürítést. Ha a betegség szövődményeként már kialakult ér- vagy idegkárosodás, akkor a verejtékmirigyek sem működnek megfelelően, így könnyen hőgutát kaphatnak.

„Nyáron gyakran észrevétlen maradhatnak a kiszáradás korai tünetei – például a szomjúságérzet, fejfájás, sötétsárga és kevés vizelet, szédülés, fáradékonyság, étvágytalanság –, ezért cukorbetegek esetében még tudatosabban kell odafigyelni a folyadékbevitelre, különösen, ha idősek” – figyelmeztet dr. Borús Hajnal, a Budai Egészségközpont diabetológus, belgyógyász, endokrinológus szakorvosa.

A nagy meleg az inzulinrezisztensekre is veszélyt jelenthet, mivel stresszreakciót okoz a szervezetben, ami kortizol- és adrenalinfelszabadulással járhat, ez pedig megemeli a vércukorszintet és növeli az inzulinrezisztenciát. Melegben aludni sem tudunk olyan jól, ami szintén rontja az inzulinrezisztenciát.

A betegségben érintettek közül kiemelt figyelmet kell szánni a gyerekeknek és kismamáknak. Gyermekek esetében fokozott figyelmet kell fordítani a folyadékpótlásra, nyári táborokban pedig szükséges a megfelelő orvosi dokumentáció inzulinadagokkal, étkezési utasításokkal, és egy olyan felelős személy jelenléte, aki érti az 1-es típusú cukorbetegség kezelését, mivel ezzel szokott probléma lenni. Kismamáknál kiemelten fontos a folyamatos vércukorszint-monitorozás, hiszen a magzat egészségére is hatással lehet a vércukorszint jelentős ingadozása.

Honnan tudod, hogy eleget iszol?

2025. július 20.

A legmegbízhatóbb jelzés nem a szomjúság, hanem a vizeletürítés. A vesék óránként maximum 1 liter vizet képesek feldolgozni, ezért a legjobb stratégia a folyamatos, egyenletes folyadékbevitel. Napi 8–10 pohár, azaz óránként kb. 2,5 deci víz tökéletesen támogatja a szervezetet, amivel a bőrünknek, a közérzetünknek, sőt a teljesítőképességünknek is jót teszünk! Ha napi 7–8 alkalommal van vizeleted, és annak színe sohasem sötét sárga, akkor jó úton jársz! Ha nem, ideje még egy pohár vízzel többet inni.

Külön odafigyelést igényelnek

A gyerekek és az idősek! A kisebbekben még nem tudatosul a vízfogyasztás fontossága, ezért a folyadékbevitelükre a felnőtteknek kell figyelnie. Gyakran úgy belemerülnek a játékba, hogy még a szomjúságot sem érzik. Ráadásul a kicsik testének víztartalma magasabb, mint a felnőtteké. Az időseknek pedig az életkor előre haladtával romlik a szomjúságérzete, ezért nem érzékelik, hogy inniuk kéne. Többségük nehezen mozog, ezért kétszer is meggondolják, kimenjenek-e egy pohár vízért, vagy éppen azért nem isznak, hogy ne kelljen a mosdóba járniuk. Illetve sokan élnek olyan krónikus betegséggel, vagy szednek olyan gyógyszereket, amelyek hatással vannak testük folyadékegyensúlyára. Már azzal is sokat segítünk, ha mindig kezük ügyébe teszünk egy pohár innivalót: cukormentes teát, vizet, limonádét, és ügyelünk arra is, hogy napi rendszerességgel egyenek magas víztartalmú fogásokat, például levest.

A másik terület, amikor fokozottan figyelni kell a folyadékpótlásra, ha a szervezet valami miatt túlzott mennyiségben veszít folyadékot. Itt nem csak a kánikula miatti izzadásra kell gondolni, hanem a nyáron gyakori lázas, hányással, hasmenéssel járó betegségekre is. Ilyenkor ezt a nagyobb folyadékveszteséget is vissza kell pótolni, hogy elkerüljük a súlyosabb, kiszáradásos állapotot, ami már kórházi ellátást igényel.

Az állati és a növényi fehérjék közötti lényeges különbségek

2025. július 19.

Aminosav-összetétel: Az állati fehérjék – például a hús, tejtermékek és tojás – általában „teljes fehérjéknek” számítanak, mert természetes formájukban tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat az emberi szervezet számára. A növényi fehérjék – például hüvelyesek, gabonák, magvak – viszont gyakran valamely esszenciális aminosavban (például metioninban vagy lizinben) alacsonyabb mennyiséget tartalmaznak, így többféle növényi fehérje kombinációja lehet szükséges a teljes aminosav-profil biztosításához.

Felszívódás és biológiai érték: Az állati fehérjék biológiai értéke általában magasabb, vagyis hatékonyabban hasznosulnak a szervezetben. A növényi fehérjék emésztése néha hátráltatott lehet a rostok és bizonyos antinutriensek miatt, amelyek csökkenthetik az emészthetőséget. Az antinutriensek olyan természetes növényi vegyületek, amelyek bizonyos tápanyagok (például ásványi anyagok vagy fehérjék) felszívódását csökkenthetik, negatívan befolyásolhatják. Ilyenek például a fitinsav (teljes kiőrlésű gabonákban), a lektinek (babfélékben), az oxalátok (spenótban) és a tanninok (teában, kakaóban). Viszont megfelelő előkezeléssel (főzés, áztatás, fermentálás) hatásuk csökkenthető.

További tápanyagok és egészségügyi hatások: Az állati eredetű élelmiszerek gyakran tartalmaznak olyan mikrotápanyagokat, mint a vas, B12-vitamin, cink, amelyek fontosak, de magas telített zsírsav-tartalmuk miatt bizonyos egészségügyi kockázatokat is hordozhatnak. A növényi források esetében a fehérjék mellett magas a rost-, vitamin- és antioxidáns-tartalom szól.