Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Miért vált olyan fontossá manapság az energiahatékonyság szerepe?

Érdekességek2023. november 02.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Az energiahatékonyság a modern világ kihívásainak köszönhetően kulcsfontosságúvá vált a 21. században. Nem kizárólag az államok és a multinacionális vállalatok számára fontos, egyéni szinten is elkezdtünk odafigyelni rá. A klímaváltozás elleni harc egyik legjelentősebb eszköze, érdemes tehát alaposabban megismerkedni vele, és megtudni, miért is válik egyre sürgetőbbé az energiatakarékosság kérdése.  

Mi is az az energiahatékonyság?

Az energiahatékonyságról szóló törvény (mely a vonatkozó Európai Uniós Irányelvet vette alapul) így határozza meg a fogalmat: „a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa”. Ez nemzetgazdasági szinten azt mutatja meg, hogy egységnyi mennyiségű energiával mekkora mértékű nemzeti össztermék jött létre, vállalkozási szinten pedig azt, hogy egységnyi mennyiségű energiával mekkora mértékű haszonra tesz szert a vállalkozás.
 


Köznapi nyelven energiahatékonyságról beszélünk, ha egy feladat elvégzéséhez kevesebb energiát használunk fel, az elért eredmény azonban ugyanaz marad, vagy amikor nagyobb energiamennyiséget vagyunk képesek előállítani ugyanakkora energiaforrásból.

Miért vált ez fontossá a 21. században?

Az energiahatékonyság jelentősége sok szempontból megnőtt az utóbbi évtizedekben, az alábbiakban csak a legfontosabbakat emeljük ki.

Környezetvédelem

A globális felmelegedés, illetve az éghajlatváltozás kihívásaira tekintettel kijelenthető, hogy az energiahatékonyság a környezetvédelem egyik legalapvetőbb eszköze. A nem megújuló erőforrásokat, mint például a szén, bányászat útján hozzák a felszínre. Egy új bánya megnyitása jelentős környezetkárosítással jár, hiszen a közelében kiirtják a természetes növényzetet, eltüntetve az állatok élőhelyét. A kőolajhoz és a földgázhoz tengeri és szárazföldi fúrótornyokon keresztül jutnak hozzá, melyek meghibásodása az erőforrásokat a talajba és a tengervízbe juttatja, így szennyezve azokat.

Ha a kitermelés problémamentesen megtörtént, az energiahordozókat a felhasználás helyére kell szállítani vasúton vagy tengeri úton, gyakran pedig csővezetékeket építenek a szállításhoz. Ha a folyamatba hiba csúszik (például a tankerhajó balesetet szenved, a csővezeték kilyukad) annak ismét a környezet issza meg a levét.

A felhasználás során a nem megújuló energiahordozókat az erőművekben elégetik, ennek során nagy mennyiségű égéstermék keletkezik. Ezek a légszennyező anyagok aztán óriási szerepet játszanak az éghajlatváltozásban, károsítják a növényzetet és szennyezik a talajt, a nagyvárosokban pedig az egészségre káros szmogot okoznak.

Látható tehát, hogy a nem megújuló energiaforrások kezelése a kitermeléstől a felhasználásig valamennyi stációban káros a környezetre. Ennek fontosságát ma már kevesen vonják kétségbe, ezért a hangsúly áthelyeződik a megújuló energiaforrásokra. Kisebb mértékű negatív hatásai ezeknek is vannak: a napelemek nagy területet foglalnak el és használat után veszélyes hulladék keletkezik; az erőművek építése tájátalakítással jár, és megzavarhatja az élővilágot. Ezek a hátrányok azonban eltörpülnek az előnyök mellett, a megújuló energiaforrások használatára való áttérés tehát rendkívül fontos.

Az erőforrások véges volta

A fosszilis tüzelőanyagok
, mint a kőolaj, a szén és a földgáz, korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Az energiahatékony technológiák miatt azok kimerülése elodázható, így hosszabb ideig megőrizhetjük őket a jövő generáció számára.

Energiabiztonság

Azon országok számára, melyek a felhasznált energia egy részét importálják, egyre nagyobb terhet jelent a külső forrásoktól való függőség. Az energiahatékonyság következtében egyre kevésbé lesz szükséges a máshonnan történő behozatal, ami pedig a gazdaság érdekét szolgálja, hiszen nemcsak az egyéni fogyasztók költségei, de az állam kiadásai is csökkennek. A megújuló energia előállítása ráadásul a kutatást, a technológiai fejlesztést is ösztönzi, ami az ipar szempontjából fontos.

Vállalkozásokra gyakorolt hatás

Az energiahatékonyság az üzleti életben megkerülhetetlen kérdéssé vált az utóbbi időben. Egy vállalkozás energiafogyasztása az elektronikai eszközöktől kezdve a gépekig, gyártósorokig igen jelentős, és bár a megújuló energiaforrásokra való átállás költséges folyamat lehet, a rendkívül magas energiaárakra tekintettel a befektetés hosszú távon megtérül.

A környezetbarát technikák használata, a fenntarthatóság fejlesztése ma már a fogyasztók számára is igen jelentős kérdés, a vásárlási döntésekben ez is szerepet játszik. Hozzájuk hasonlóan a leendő munkavállalók és az üzleti partnerek is figyelembe veszik ezeket a szempontokat, tehát a versenyképesség fenntartása érdekében a vállalatoknak előbb-utóbb lépniük kell.

Az energiahatékonyság már nem csak egy lehetőség

Az Európai Unió a klímaváltozás elleni küzdelem és a kapcsolódó energiapolitikai célok elérése érdekében rendkívül fontosnak tartja az energiahatékonyság kérdését. Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv 32,5%-os energiahatékonyság-javulást írt elő 2030-ig a tagállamok számára, ebből pedig Magyarországnak is ki kell vennie a részét.

Az energiahatékonysággal nemcsak költségeinket csökkenthetjük, de az emberiség környezetre gyakorolt hatását is enyhíthetjük. A technológiai fejlődés révén folyamatosan új lehetőségek állnak az államok, a vállalatok és az állampolgárok rendelkezésére, a valódi változás tehát már igazán csak rajtunk múlik.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.