Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
– Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
– Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
– Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
– Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Hat jó tanács

2026. október 23.

Kiadós ebédek, nem kevésbé tartalmas, késõi vacsorák, a téli idõszak zsírosabb, nehezebb ételei, netán a disznótoros mindmind megerõltetõ lehet a gyomor számára, s ez emésztési problémához vezet. Íme néhány könnyen betartható, egyszerû jó tanács. 

1. Ne maradjunk ágyban, inkább zuhanyozzunk meleg vízzel!

Amikor reggel arra ébredünk, hogy nincs rendben a gyomrunk és úgy érezzük, az egész emésztõrendszerünk "forrong", rendszerint nagy kedvünk lenne minél tovább ágyban maradni. Pedig jobban tesszük, ha normál idõben felkelünk és hathatós lépéseket teszünk a baj orvoslására! Elõször is zuhanyozzunk le jó meleg vízzel, aminek az elsõ hatása, hogy ellazítja nemcsak az izmokat, hanem az idegeket is. Hiszen a (reggel gyakran, szinte minden ok nélkül is jelentkezõ) stressz az emésztõrendszer egyik fõ ellensége, mert többek közt fokozza a gyomorsav termelõdését. Egy bõ tízperces tartózkodás a (majdnem) forró zuhany alatt pedig segíti az "emésztõgépezet" megfelelõ beindulását. Ha van idõnk, hosszabbítsuk meg a meleg zuhany gyomorra gyakorolt jótékony hatását azzal, hogy további 10 percre lepihenünk és egy meleg vizes tömlõt (lapos üveget vagy bármilyen, erre a célra megfelelõ tárgyat) teszünk a gyomrunkra.

Krónikus fáradtság szindróma - a genetikáé a jövõ?

2026. október 23.

Az egyik legsötétebb területe az orvostudománynak a krónikus fáradtság szindróma (elterjedt angol rövidítése CFS). Mindössze húsz éve ismerik, pontosabban azóta definiálják és tartják önálló "igazi" betegségnek. 

Meglepõ egy olyan kór esetén, amely angol felmérések szerint minden ezredik felnõttet, elsõsorban a 29-35 év közötti hölgyeket érinti. Sõt dr. Illés Zoltán, a pécsi Neurológiai Klinika docense tudományos közleményében 0,2-0,5 százalékos gyakoriságról beszél. Hogy nyugati forrásokat is idézzünk: a New Scientist szakírójának némileg demagóg és elfogult, epés megjegyzése szerint, elõrébb állnánk, ha az AIDS-re fordított összegnek legalább töredékét a CFS kutatására és gyógyítására szánnák.

A krónikus fáradtság szindróma valóban sötét betegség. Ennek egyik oka, hogy rendkívül heterogének, szinte személyenként változnak a tünetei. Leggyakoribb közülük a legalább hat hónapja fennálló, pihenésre sem szûnõ fáradtság, gyengeségérzés, memória- és koncentrációzavar, megnagyobbodott nyaki vagy hónalji nyirokcsomók, torokfájdalom. A fájdalom még számos helyen megjelenhet, az ízületekben, az izmokban, és gyakori az igen heves fejfájás is. A kiváltó okok sem egyértelmûek. A CFS megjelenését 75%-ban valamilyen fertõzés elõzi meg. "Hírbe hoztak" már vírusokat, többek között a herpesz és a Pfeiffer-féle mirigyláz (mononucleosis infektosa) kórokozóját.

Éljen megfontoltan, éljen tovább!

2026. október 22.

A várható élettartam évrõl évre nõ: vannak olyan szerencsés országok, ahol ez a nõknél majdnem 80, a férfiak esetében 75 év. Használja ki ön is az élet adta lehetõségeket, hiszen a kulcs - legalábbis részben - a saját kezében van. 

Vegye fontolóra, hogy az alábbi jó tanácsok közül melyeket tudná könnyedén megfogadni. Rá fog jönni, hogy a számuk nem is kevés. És máris tett valamit annak érdekében, hogy tovább éljen...

Nevessen sokat!

Nem is hinné, hogy egy kiadós nevetés felér némi testedzéssel, például 10 percnyi kocogással. Kimutatható, hogy csökkenti a stresszhormonszintet, erõsíti a szervezet természetes védekezõrendszerét és az antitesteket is aktivizálja (melyek hatására a szervezetben védõanyag keletkezik).

Tanuljon a déliektõl!

Közismert tény, hogy a mediterrán népek - pl. az olaszok, a spanyolok, a franciák - viszonylag tovább élnek, ami valószínûleg egészségesebb étrendjükkel, helyes táplálkozási szokásaikkal is magyarázható. Kövesse példájukat! Fogyasszon több friss árut, így ha teheti, naponta járjon a helyi piacra bevásárolni, és lehetõleg szakítson a "modern" világ áldásaival: a tartósított és a mélyhûtött élelmiszerekkel.