Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Vigyázzunk a májunkra!

2026. szeptember 13.

A máj életfontosságú szervünk, testünk legnagyobb „vegyi üzeme”.



A máj feladatai szerteágazók: létfontosságú anyagokat állít elő, központi szerepet játszik a szervezet anyagcsere-folyamataiban, a zsírok feldolgozásához szükséges epét termeli, méregtelenítő funkciókat lát el. Érdemes hát nagyon vigyázni rá! Májkárosodás több irányból is kialakulhat, amelyekre oda kell figyelni.

Vírusfertőzés

A májgyulladás (hepatitis) okozója a hepatitis A-, B- és C-vírus. A betegség általában heveny tünetekkel, sárgasággal kezdődik, de előfordul, hogy szinte tünetmentesen zajlik le. Az akut hepatitis rendszerint teljesen meggyógyul, de néha krónikussá válik, és fokozatosan májsejtpusztulást okoz.

Elhízás, cukorbetegség

Az elhízás, a cukorbetegség is károsíthatja a májat. Ilyenkor ugyanis a májsejtekben zsír halmozódik fel, ami a májfunkciók romlásához vezet.

Társállatok tartása az egészséges életmód kulcsa?

2026. szeptember 13.

A ma már népbetegségnek számító elhízás, a mozgásszegény, egészségtelen életmód ránk, emberekre és házi kedvenceinkre is világszerte jellemzõvé vált. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számos feladatra hívja fel a kormányok, gazdasági szereplõk és a civil szféra figyelmét, amely többek között kiemeli az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás fontosságát. 

Mindezek mellett célszerû rávilágítani a társállattartás egészségmegõrzésben és betegségmegelõzésben betöltött szerepére, mind a gazda, mind pedig kedvence vonatkozásában. A rendezvény fõvédnöke: dr. Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott.

A halálesetek több mint 50%-át a szív és érrendszeri betegségek okozzák, ami az EU-átlag kétszerese. A felnõtt lakosság 35-40%-a túlsúlyos, 18%-a kövér. A felnõtt lakosság 2/3-a még alkalomszerûen sem sportol.

A probléma világméretû. A fejlett országokban például az elhízásból, a szív és érrendszeri, a daganatos, a cukorbetegségbõl, valamint a mozgásszervi és az emésztõrendszeri betegségekbõl származó halálozás eléri a 70%-ot. Ezeknél a betegségeknél a táplálkozásnak, a fizikai aktivitásnak kiemelt szerepe van.

Erekciós problémák: merjünk beszélni róla!

2026. szeptember 12.

Az erekciós (merevedési) zavarok számos férfi és partnere életét keserítik meg. Félelem a probléma megbeszélésétõl, az esetleges orvosi kezeléstõl, netán a férfiasság elvesztésétõl - mind-mind lelki válságba sodorhatja a férfit. A szakorvosi segítségen kívül a társ szerepe, intelligens reagálása döntõ fontosságú lehet az állandósulni látszó aggodalom eloszlatásában és a kudarcélmény megszüntetésében. 

"Úgy vágyom a feleségemre, mint 20 éves koromban, de amikor tettekre kerül a sor, megszûnik az erekcióm. Már a válás határán állunk". - panaszkodik András, a negyvenes éveinek vége felé járó vállalkozó. Õ, számos férfitársához hasonlóan, nehezen éli meg ezt a problémáját, amely miatt úgy érzi, férfi mivoltában leértékelõdik, és veszélybe sodorja a házasságát is.

Rendszerint anélkül, hogy reklamálnák partnerük teljesítményét, a nõk ilyen esetekben újra és újra felteszik maguknak a kérdést: mennyiben felelõsek a férfi szexuális téren elszenvedett kudarcaiért? Gyakran azon is tépelõdnek, hogy vajon már nem tetszenek-e a társuknak, férjüknek... Van, aki eljut addig a pontig, hogy azt javasolja a férfinak: nézzen más után, de csak azért, hogy megtudja, az erekciós problémákért ki a felelõs. Másoknál az elégedetlenség szinte "kitapintható": sokszor csend ereszkedik a partnerek, házastársak közé, akik nem merik már megérinteni sem egymást, nincs merszük kezdeményezni. És hatalmas teherként nehezedik rájuk a "nincs mit tenni" érzése. Pedig a baj orvoslásának a csendnél és a tétlenségnél nincs nagyobb gátja...