Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
– Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
– Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
– Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
– Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Hasmenés: Okok és kezelések

2026. november 04.

A hasmenés, habár rendkívül kellemetlen tud lenni, az esetek túlnyomó többségében néhány napon belül múló panasz, azaz akut hasmenésről van szó.



A hasmenésnek számos oka lehet.


Az akut hasmenések mintegy 90%-ának a hátterében baktérium vagy vírus okozta fertőzés áll. A hirtelen jelentkező, hányással társuló hasmenést gyakran rota- vagy norovírus okozta fertőzés váltja ki. Mindkét vírus okozta betegség gyorsan terjed, különösen olyan helyeken, ahol sok ember tartózkodik összezárva, pl. tömegközlekedési eszközökön, egylégterű irodákban. A hasmenést kiváltó baktériumok általában szennyezett élelmiszerekkel kerülnek a szervezetbe.
(Egzotikus) utazások alkalmával is felléphet hasmenés: minél inkább idegen az utazó számára az új helyen az éghajlat, és alacsony a közegészségügyi színvonal, annál valószínűbb, hogy fellép a hasmenés.
Nem elhanyagolható a pszichés faktorok szerepe sem! A stressz kedvezőtlenül tudja meggyorsítani az emésztési folyamatot; ami miatt fontos találkozók, randik vagy vizsgák előtt többen is tapasztalnak hasmenést.
Lehetséges, hogy élelmiszer-összetevőkkel (pl. a tejben található laktózzal) szembeni intolerancia az oka a hasi fájdalomnak, a görcsöknek és a hasmenésnek.
A (mesterséges) édesítőszerek (pl. szorbit, mannit) használata, különösen akkor, ha nagyobb mennyiségben fogyasztják azokat, szintén hasmenést okozhat.
Gyógyszermellékhatás is kiválthat hasmenést. Számos gyógyszer, köztük antibiotikumok, magnéziumsók, de akár a nagy dózisú C-vitamin mellékhatása is lehet a híg és gyakori széklet.
Az előbbiektől elkülönítendő a krónikus hasmenés, ami már hosszabb ideje – legalább négy hete – fennálló problémát jelent. ennek a hátterében általában valamilyen alapbetegség (pl. Crohn-betegség, irritábilis bél szindróma) áll. Ilyen esetben lényeges orvoshoz fordulni!

A menopauza többé nem tabutéma

2026. november 04.



A változókor nem a nőiesség vége, hanem egy új életszakasz kezdete. Mégis nők generációi nőttek fel úgy, hogy szinte semmit nem tudtak arról, mi vár rájuk negyven-ötven éves koruk környékén. A hőhullámokról legfeljebb félhangosan beszéltek, a hangulatingadozásokat és az alvászavarokat pedig sokszor az életkor számlájára írták. Ma már szerencsére változott a helyzet: egyre több nő beszél nyíltan a tapasztalatairól, és egyre természetesebb, hogy a menopauza nem titkolnivaló állapot, hanem olyan életszakasz, amelyre érdemes tudatosan felkészülni. Október 18., a menopauza világnapja jó alkalom arra, hogy ne csak a tünetekről, hanem a lehetőségekről is beszéljünk.

„Szerintem az egyik legfontosabb változás, hogy ma már nem kell szégyellni, ha egy nő a menopauzáról beszél. A korábbi generációk sokszor úgy élték meg ezt az időszakot, hogy egyszerűen túl kell lenni rajta. Ma viszont egyre többen szeretnék megérteni a testük működését, és tudatosan tenni azért, hogy ebben az életszakaszban is jól érezzék magukat. Ez óriási előrelépés” – mondja Blahó Ágnes, a Stilladrops társalapítója.

Nem ötvenévesen kezdődik minden

A menopauzáról sokan még mindig úgy gondolkodnak, mint egy pontosan meghatározható eseményről: egyszer csak elmarad a menstruáció, és ezzel elkezdődik a változókor. A valóság ennél összetettebb. A menopauzát megelőző átmeneti időszak, a perimenopauza akár évekkel az utolsó menstruáció előtt elkezdődhet, és már ekkor jelentkezhetnek a hormonális változásokkal összefüggő tünetek.

A WHO szerint a természetes menopauza jellemzően 45 és 55 éves kor között következik be, és orvosi értelemben akkor állapítható meg, ha tizenkét egymást követő hónapon át nem jelentkezik menstruáció, más kiváltó ok nélkül.

„Sokan akkor kezdenek gyanakodni, amikor már a menstruációjuk is rendszertelenné válik. Pedig előfordulhat, hogy valaki először csak azt veszi észre, hogy rosszabbul alszik, türelmetlenebb, nehezebben koncentrál, fáradékonyabb, vagy a korábban bevált életmódja mellett is változik a testsúlya. Ezeket könnyű a stresszre vagy a túlterheltségre fogni, pedig hormonális változások is állhatnak a háttérben” – hívja fel a figyelmet Blahó Ágnes.

A depresszió leküzdése

2026. november 03.

Hosszan tartó, sötét hangulat vagy futó rosszkedv gyakran előfordul mindenki életében. A helyzet akkor válik komollyá, amikor az igazi depresszió leselkedik valakire. Tanulja meg, hogyan kell észrevenni ennek a betegségnek a fenyegető jeleit, melyek nagyon komolyak lehetnek. 

Munkahelyi gondok, fájdalmas válás, gyász... Az élet során mindegyikből kijut, a nehéz korszakok nem kímélnek senkit. Ilyenkor meginog az önbizalom, az ember sérülékennyé, melankolikussá, érzelgőssé válik, azaz depresszióba esik. Azért figyelem, nincs mindig feltétlenül depresszióról szó. Ugyanarra a megpróbáltatásra mindenki másképp reagál alkata, személyisége szerint. Egyesek képesek az őket lesújtó fájdalom ellenére továbblépni, míg mások belesüllyednek a bánatba.

A nehezen felállítható diagnózis

Az orvosok számára a depresszió jól meghatározható betegség, mely nem tévesztendő össze az egyszerű rossz kedélyállapottal. A pszichiáter szerint a depresszió legfőbb jele, ha valaki képtelen örülni annak, aminek korábban tudott: nem használ semmit például, ha valamilyen szép helyre utazik üdülni, mert semmivel sem érzi magát jobban.