Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az extrém hideg miatt fokozott készültséget kért az NNGYK

2026. január 09.

A rendkívüli téli időjárás fokozott egészségügyi kockázatot jelent, elsősorban a veszélyeztetett csoportok számára. A biztonságos és zavartalan betegellátás fenntartása érdekében a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) időben megtette a szükséges intézkedéseket, és felkérte az egészségügyi ellátórendszer szereplőit az extrém hideg időjárásra való felkészülésre. Egyúttal kéri a lakosságot, hogy a rendkívüli hideg idején fokozottan figyeljen önmagára és környezetére.

A folyamatos és biztonságos betegellátás érdekében az NNGYK arra kérte a fekvőbeteg-ellátó intézményeket, hogy az extrém hideg időjárásra tekintettel tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ennek keretében kérte, hogy mérlegeljék a dializált, valamint kúraszerű ellátásban részesülő betegek ideiglenes fekvőbeteg-ellátását. A patikákat arra kérték, hogy ellenőrizzék és töltsék fel készleteiket. Különösen figyeljenek a sürgősségi gyógyszerekre, a krónikus betegek orvosságaira, valamint az ügyeleti időszakban várható igényekre, hogy elkerüljék az időjárás okozta esetleges ellátási akadozást.

Az extrém hideg időjárás különösen veszélyes az idősekre, a csecsemőkre és kisgyermekekre, a krónikus betegségben szenvedőkre, a mozgásukban vagy mentálisan korlátozott személyekre, a szociálisan hátrányos helyzetűekre, valamint a hajléktalan emberekre. Az idősek szervezete a hidegre fokozottan reagál: az alacsony hőmérséklet növeli a szív- és érrendszer terhelését, emelheti a vérnyomást, szívritmuszavart idézhet elő, valamint súlyosbíthatja a légúti és anyagcsere-betegségeket. A krónikus betegek számára ezért különösen fontos, hogy extrém hidegben lehetőség szerint ne tartózkodjanak huzamosabb ideig a szabadban.

Vírusos szemölcs gyerekeknél

2026. január 08.

A gyerekeknél előforduló szemölcsök szinte minden szülőt megijesztenek, különösen, ha először találkoznak velük. A szemölcsök valójában a bőr felszínén kialakuló jóindulatú kinövések, amelyeket leggyakrabban a humán papillomavírus (HPV – a bőrt és nyálkahártyát támadó vírusok csoportja) okoz. Bár a szemölcsök önmagukban nem kifejezetten veszélyesek, kellemetlenek, fájdalmasak lehetnek, és gyorsan terjedhetnek, ezért fontos, hogy komolyan vegyük a jelenlétüket, és időben szakemberhez forduljunk.

A témában dr. Nguyen Melinda, az L33 Medical sebész szakorvosra van a segítségünkre

Nem minden szemölcs egyforma

A szemölcsöknek több típusa létezik. A leggyakoribb a vulgáris szemölcs, amely a kézen, ujjakon vagy térden alakul ki, általában apró, kemény, szemcsés felszínű csomócskaként.

A lábujjakon vagy talpon megjelenő plantáris szemölcs sokszor fájdalmas, mert a járás során nyomásnak van kitéve, és a bőr belülről nyomódik a szövetbe. Léteznek még a lapos szemölcsök, amelyek inkább a kéz- és arcbőrön fordulnak elő, simább felszínűek és kisebbek, de számos apró kinövés formájában is terjedhetnek. Bármelyik típusról is legyen szó, a gyerekek számára a legzavaróbb gyakran az esztétikai tényező, a viszketés vagy a fájdalom, de az iskolai közösségben való megjelenés miatt szociális feszültséget is okozhat.

A vírusos szemölcs kellemetlensége nemcsak a kinövés formájában jelentkezik, hanem azért is, mert nagyon könnyen átadható. A HPV közvetlen bőrkontaktussal, de akár nedves felületeken keresztül is fertőzhet, uszodákban, közös törölközőn, zuhanyzókon vagy játékokon. Gyerekeknél ezért gyakran látjuk, hogy a szemölcs gyorsan terjed a kézen vagy lábon, sőt, a családtagok között is megjelenhet.

Hipertónia, a „néma gyilkos”

2026. január 08.

A magas vérnyomás (hipertónia) hazánk egyik leggyakoribb krónikus betegsége: a felnőtt lakosság csaknem fele érintett, és sokan nem is tudnak róla, mert a betegség gyakran hosszú ideig tünetmentes. Világszinten évente mintegy 10,8 millió haláleset köthető a magas vérnyomáshoz, így a korai felismerés és az életmódbeli beavatkozás kiemelten fontos (1, 2).

A jó hír, hogy a vérnyomás csökkentése sok esetben már életmódbeli változtatásokkal is elérhető: a sóbevitel mérséklése, a káliumban gazdag étrend, a testsúlykontroll, a fizikai aktivitás és a mértékletes alkoholfogyasztás önmagukban is mérhető vérnyomáscsökkenést hozhatnak, és fokozzák a gyógyszeres terápia hatékonyságát is (3, 4).

Mi a hipertónia?

A vérnyomás azt mutatja, hogy a keringő vér mekkora nyomást fejt ki az érfalakra. Két értéket különböztetünk meg:


szisztolés (felső): amikor a szív összehúzódik,
diasztolés (alsó): amikor a szív elernyedt állapotban van.


Hipertóniáról akkor beszélünk, ha a nyugalomban mért vérnyomás több különböző alkalommal tartósan meghaladja a 140/90 Hgmm értéket. Az alábbi táblázat összefoglalja a felnőttek vérnyomásértékeinek osztályozását az Európai és Magyar Hypertonia Társaság ajánlása alapján (5, 6):