Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Tízezer fogyatékos fiatal tűnik el az iskola után

2026. július 21.

A fogyatékossággal élő, neurodivergens és speciális szükségletű fiatalok jelentős része az iskolából kilépve láthatatlanná válik: nem tanul, nem dolgozik, és fokozatosan elszigetelődik a társadalomtól. A Salva Vita Alapítvány It’s My Life projektje erre a súlyos, mégis keveset tárgyalt társadalmi problémára ad választ. Az Erasmus+ támogatásával megvalósult program öt év munkájának eredményeit, módszertanát és gyakorlati eszközeit most más szervezetek számára is elérhetővé tette – azzal a céllal, hogy minél több fiatal kapjon esélyt az önálló felnőtt életre.

Sok szó esik a speciális nevelési igényű fiatalok oktatásáról. Kevesebb arról, hogy mi lesz velük, amikor kikerülnek az iskolarendszerből. Pedig ez is jelentős társadalmi probléma: tízezres nagyságrendben vannak Magyarországon 18–30 éves fiatalok akik fogyatékosságuk, neurodivergenciájuk vagy speciális szükségleteik miatt az iskolából kilépve sem munkát, sem közösséget nem találnak. Sokan közülük papíron nem szorulnak segítségre – nincs diagnózisuk, nincs hivatalos támogatásra jogosító iratuk –, mégis képtelenek boldogulni a munkaerőpiacon és a társas életben.

Ha beteg a gyerek

2026. július 20.

Mi legyen a csecsemők és kisgyermekek házi patikájában?



Betegség, sérülés bármikor érheti a csecsemőket, kisgyermekeket is. Egy hirtelen láz, egy eldugult orr vagy akár egy apró horzsolás ellátásához szükséges patikaszereket célszerű otthon tartani – a házi patikában.

A csecsemők és kisgyermekek számára szükséges készítményeket a kezelőorvossal és gyógyszerésszel egyeztetve célszerű kiválasztani. Nem elegendő a gyógyszereket beszerezni, tisztában kell lenni azok szükség esetén történő használatának módjával, dozírozásával. Figyelmet kell fordítani a megfelelő hőmérsékleten történő tárolásra (pl. bizonyos lázkúpokat a hűtőszekrényben kell tárolni), illetve arra, hogy fénytől, hőtől védett, száraz és a gyermekek számára el nem érhető helyen legyen a házi patika.

A szociális facilitáció

2026. július 20.



Norman Triplett, az Indianai Egyetem pszichológusa figyelt fel arra, miközben felkérésre az 1897-es kerékpárosrekordokat elemezte, hogy a kerékpárosok jobb időket futnak másokkal együtt, mintha csak az óra ellen kellene versenyezniük. Vagyis jobban teljesítenek, ha nem pusztán egyedül, egy időfutamban kell tekerniük, hanem ott van előttük vagy mögöttük a hús-vér ellenfél, akit le kell, avagy le akarnak győzni.

Triplett ezt a hatást nevezte el társas facilitációnak, azaz serkentésnek, és hipotézise szerint a jelenség lényege, hogy a másik testi jelenléte eleve egy pozitív ingert jelent az egyén számára, amely egy magától fel nem szabaduló idegrendszeri energiát mozgósít.

Hogy hipotézisét igazolja, elvégzett egy kísérletet is. Ennek lényege az volt, hogy a résztvevőknek valami nagyon egyszerű, mechanikus feladatot kellett elvégezniük (ez esetben egy horgászzsinórt feltekerni), egyedül, illetve csoportosan, egymás társaságában is. A tapasztalat pedig az volt, hogy a társas helyzetben következetesen jobban teljesítettek a kísérleti alanyok, mint egymagukban. Feltehetően azért, mert bár a kísérletvezető erre semmilyen módon nem utalt, de a résztvevők maguktól is versenyhelyzetnek fogták fel a feladat végrehajtását, és ez meg is látszott a teljesítményükön.