Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
– Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
– Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
– Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
– Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Hogyan oldhatjuk mindennapi feszültségeinket?

2026. november 10.

A túlzott mértékû és rendszeres stressz nem csak mindennapjainkat mérgezi meg, de egészségünket is károsítja. Kikerülni nem mindig lehet, de a stresszt igenis kezelni kell!

A szakorvosi rendeléseken számos páciens fordul meg látszólag megmagyarázhatatlan eredetû fájdalmakról panaszkodva. A stressz számos tünetet produkálhat. Például:


· fejfájás
· gyomorfájdalmak
· az étvágy megváltozása
· hasmenés
· fokozott gázképzõdés


De elõfordulhat mellkasi szorító érzés, légszomj, feszült izmok, idegesség, fáradtság és szomorúság. A levertség mellett egyéntõl függõen fokozott ingerlékenység és érzékenység is jelentkezhet. Állapotunk hatására kapcsolatainkban is változás áll be, mind a munkahelyen, mind a magánéletünkben.

A stresszes életformát élõknél nem ritkák az alvási zavarok sem!

Tapasztalhatjuk az érdeklõdés, a motiváció csökkenését, vagy teljes elvesztését is. Szokatlan kiütések, szétszórtság, fülcsengés, nõk esetében menstruációs zavarok szintén a túlzott mértékû stressz következményeként fordulhatnak elõ.

Természetesen a sok káros hatás ellen több megoldás is létezik, mindenki kiválaszthatja a számára leginkább megfelelõt. Számos vizsgálat igazolta például a zenehallgatás (elsõsorban klasszikus zene) eredményességét.

Számtalan technika létezik, melyek a helyes légzés és az izmok ellazításának képességével ruháznak fel bennünket. A relaxációs módszerek mellett a másik igen hatékony módszer a nevetés. Számtalan kutatás igazolta a nevetés stressz csökkentõ hatását. A vidám percekkel, órákkal immunrendszerünk is erõsödik, de a szívinfarktus kockázata és a fájdalmak is csökkenthetõk.

A fogyás is lehet veszélyes

2026. november 10.

A fokozott stressz, idegesség és rohanás okozhat súlycsökkenést, amellyel tanácsos vigyázni! 
A tavasz beköszöntével sokan kellemetlen élményként szembesülünk a tél folyamán ránk rakódott plusz kilók kiábrándító látványával. Szerencsés esetben egy kis mozgás és diéta hatására könnyen visszanyerhetjük régi formánkat. Ám az is elõfordulhat, hogy hirtelen fogyni kezdünk, s ez nagymértékben veszélyezteti egészségünket.

Egy-egy rosszabb idõszakunkban, fokozott stressz, idegesség és rohanás mellett, némi vigaszt nyújthat a mérleg, s a ruhatárunk, melyek mind fogyásunkról árulkodnak. Ám rosszabb esetben a hangulatjavító vagy egyéb szerek szedése is okozhatja a súlycsökkenést.

Fogászati problémáink, a nyelési nehézségek (dysphagia) szintén kedvünket szeghetik, ha egy finom ebéd elfogyasztásáról van szó, s így szintén súlyvesztés következhet be.

Bizonyos esetekben nem az elfogyasztott táplálék minõsége, hanem annak nem megfelelõ mértékû felszívódása a probléma. A jelenség különösen gyakori például lisztérzékenység esetében. Vírus okozta, vagy bakteriális fertõzések, hormonális változások, vagy emésztõrendszeri rendellenességek gyakori velejárója a hányinger érzése, mely úgyszintén okozhat fogyást.

A krónikus vastagbélgyulladás vagy Crohn-betegség a bélszakasz gyulladásos megbetegedéseinek két leggyakoribb formája. Az emésztõrendszer krónikus gyulladásának következtében is megnehezedik az elfogyasztott tápanyagok megfelelõ hasznosulása.

A legszebb gyerekcipő is árthat

2026. november 09.

Ezekkel a hibákkal veszélyeztethetjük gyermekünk lábát



Sok szülő már akkor megveszi gyermeke első cipőjét, amikor a kicsi még csak kapaszkodva próbál felállni, pedig a járástanuláshoz otthon általában nincs is szükség lábbelire. A túl szűk, merev vagy rosszul kialakított cipők akadályozhatják a fejlődő láb természetes mozgását, és később fájdalmas panaszokat is okozhatnak. Gyebnár Ilona lábápoló mester szerint a szülők gyakran a cipő külseje alapján döntenek, miközben a megfelelő méretre és kialakításra kevesebb figyelmet fordítanak. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy a helytelen körömápolás kellemetlen problémákhoz vezethet, az ó-láb és az x-láb viszont sok esetben a természetes fejlődés része.

A legtöbb gyermek egészséges lábbal jön világra, lábfejének szerkezete azonban még hosszú éveken keresztül változik. A csontok, az ízületek, az izmok és a szalagok fokozatosan fejlődnek, a talpon található zsírpárnák pedig sokáig elfedik a lábboltozatot. Ezért tűnhet úgy, mintha a kisgyermekek többsége lúdtalpas lenne, holott a jellegzetes „macitalp” ebben az életkorban teljesen természetes.

A fejlődő láb különösen érzékeny a külső nyomásra, ezért egy rosszul megválasztott cipő kellemetlenségeket okozhat. A szűk orr-rész összenyomhatja a lábujjakat, a merev talp korlátozhatja a természetes mozgást, a rossz méret pedig kidörzsölődést és körömproblémákat idézhet elő.

„Amikor egy kisgyermek megszületik, a csontrendszere még nincs teljesen kialakulva, a lábában is sok a porcos rész. Emiatt különösen fontos, hogy milyen formájú és méretű cipőt adunk rá. Sok szülő azért választja a pónis, cicás vagy elefántos cipőcskét, mert megtetszik neki, és közben nem gondolja végig, hogy ortopédiai szempontból megfelelő-e” – magyarázza Gyebnár Ilona lábápoló mester, természetgyógyász, a Premiumwelt Kft. ügyvezetője.