Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
– Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
– Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
– Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
– Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Társas környezet – Miként viselkedünk?

2026. augusztus 29.

Már Triplett klasszikus kísérletének eredményei is előrevetítették, hogy a serkentés vagy gátlás kérdésében nagyon nem mindegy, mennyire összetett feladatot kell társas környezetben megoldani. Az egyszerűbb feladatok, mint például a horgászzsinór feltekerése esetén, szinte mindig érvényesül a facilitációs hatás, azaz javul az egyének teljesítménye. Erre egy másik jó példa a zsúfoltság: ha mondjuk egy metrón vagy buszon sokan vannak, az lehetőséget teremt a kölcsönös értékelésekre, miközben segíti is az egyszerűbb feladatok megoldását, hisz csak a viselkedés elemi szabályait betartva kell állni vagy ülni, és nem bámulni feltűnően valaki mást. Mindeközben azonban megnehezíti a bonyolultabbakét, mert egy zsúfolt buszon udvarolni például sokkal problémásabb.

És általában is, minél összetettebb egy feladat, annál nagyobb kockázatot vállalunk vele, és annál nagyobb kihívás azt másokkal együtt, vagy mások jelenlétében végrehajtani. Vagyis annál nagyobb annak esélye, hogy a társas gátlás lép fel, a serkentés helyett. Mint egy érettségi, vagy egy egyetemi záróvizsga, amik nem csak hogy igazán bonyolult feladatot jelentenek, de még a tétjük is nagy.

És egy másik szempont arra, hogyan is élünk meg egy-egy helyzetet, hogy milyennek érzékeljük a többiek reakcióját. Ez nyilván összefügg azzal, hogy mennyire akarunk megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Minél inkább függetleníteni tudjuk magunkat ezektől, annál kisebb az esélye a társas gátlásnak, miközben persze annál kevésbé figyelünk a többiekre, ami pedig az együttműködés esélyeit rontja.

Minden leégés egy életre szól!

2026. augusztus 29.

A Magyar Dermatológiai Társulat és az Euromelanoma bőrrákmegelőzési kampánya már kisgyermekkortól ajánlja a helyes UV-védelem oktatását.

Mivel a bőrrákos megbetegedések jelentős részében az UV-sugárzás a legfontosabb környezeti tényező, a betegség megelőzésében kiemelt szerepe van a primer prevenciónak, azaz a fényvédelem helyes gyakorlatának. A veszélyes elváltozások korai felismerése érdekében – szekunder prevencióként – ugyancsak elengedhetetlen a havonta elvégzett önvizsgálat, a gyanújelek ismerete és a rendszeres bőrgyógyászati ellenőrzés. Fontos, hogy bármilyen gyanús bőrelváltozással forduljunk mielőbb bőrgyógyászhoz, hiszen a késlekedés komoly következményekkel járhat.

Mit tegyen – mit ne tegyen


11 és 16 óra között, illetve magas UV-index esetén ne tartózkodjon közvetlen napsütésben, keressen árnyékos helyet.
Használjon a bőrtípusának megfelelő, magas faktorszámú napvédő készítményt, és kétóránként vagy fürdőzés/ úszás után ismét kenje be a bőrét.
A naptejet 15-30 perccel azelőtt vigye fel a bőrére, hogy napra megy, és ne hagyja ki a lábfejet, kézfejet, fület és az orrot sem.
Ha tartósan a szabadban tartózkodik, viseljen arcot árnyékoló kalapot vagy sapkát, illetve a teljes testet takaró, jól szellőző (esetleg UV-szűrős) ruházatot.
A tűző napsütés ellen mindig – nemcsak a strandon, de a kertben, sportolás és szabadtéri munka közben is – védekezzen.
Mutasson jó példát a gyermekeinek: vigyázzon rájuk, tanítsa őket is a fényvédelemre, hogy minél korábban kialakuljanak náluk a helyes prevenciós szokások.
Ismerje meg a bőrtípusából adódó lehetséges kockázatokat, és tartsa szem előtt azokat, amikor a szabadba megy.
A szolárium használatánál már egy alkalom is növelheti a bőrrák kockázatát.
A D-vitamin-készletek pótlása céljából nem kell napoznia. Tavasszal elegendő napi 15 perc napfürdő, télen D-vitamin szedése javasolt.
Viseljen UV-szűrős napszemüveget. Ha pedig már megtörtént a leégés, kérjen tanácsot a gyógyszerészétől.

Milyen naptejet válasszak?

2026. augusztus 28.

Nyáron egyre többen töltik idejüket a szabadban, élvezve a napsütést és a meleg időt. Bár a napfény jótékony hatásai közismertek, fontos tisztában lenni azzal is, hogy a túlzott UV-sugárzás komoly problémákat okozhat a bőrben.

A megfelelő napozószerek használata ma már nem csupán ajánlott, hanem alapvető része a tudatos bőrápolásnak.


A modern napvédő készítmények nemcsak a leégéstől óvnak, hanem segítenek megelőzni a bőr idő előtti öregedését és a pigmentfoltok kialakulását is. Érdemes olyan termékeket választani, amelyek széles spektrumú védelmet nyújtanak, azaz az UVA- és UVB-sugarak ellen egyaránt hatékonyak. Emellett fontos a megfelelő faktorszám kiválasztása is, amelyet a bőrtípusunkhoz és a napsütés erősségéhez kell igazítani.
A könnyű, gyorsan felszívódó formulák különösen népszerűek, hiszen nem hagynak zsíros érzetet a bőrön, így a mindennapi használat is kényelmessé válik. Sok korszerű készítmény ráadásul hidratáló összetevőket is tartalmaz, így egyszerre védi és ápolja a bőrt. A vízálló változatok ideálisak strandoláshoz vagy sportoláshoz, de ezek esetében is fontos az újraalkalmazás.
A tudatos bőrápolás része az is, hogy figyelembe vesszük egyéni adottságainkat. A világosabb bőrűek és a szeplősek különösen érzékenyek a napfényre, így számukra még nagyobb jelentősége van a megfelelő védelemnek. Nekik kifejezetten ajánlottak a magas faktorszámú, gyengéd összetételű készítmények, amelyek nemcsak védenek, hanem segítenek megőrizni a bőr egyenletes tónusát is.