Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Ananász – A sokoldalú, téli vitaminforrás

2026. február 08.


Lédús húsa és kellemes íze miatt kedveljük leginkább ezt a Közép- és Dél-Amerikából származó, trópusi gyümölcsöt. De jó, ha tudjuk, hogy sokat profitálhatunk a benne lévő vitaminokból, ásványi anyagokból és speciális enziméből is. A nyers ananász jótéteményei közül kiemelünk néhányat.


Az ananász fogyasztása leginkább frissen ajánlott, hiszen a konzerválás során veszít vitamin- és tápanyagértékéből. Konzerv alakban a cukormentes változatot válasszuk, ha mégis szükségünk van rá, és máshogy nem jutunk hozzá a gyümölcshöz, pl. sütemények, bólék készítésekor. Rostanyagtartalma segíti a telítettségérzés kialakulását, így a fogyókúrás étrendeknek is gyakori szereplője.

További „erényei” még a következők:


Az ananász hatékony antioxidáns: rendkívül gazdag C-vitaminban (100 grammja fedezi napi szükségletünk 80%-át), és többek közt bővelkedik mangánban is (46%), mely hatékonyan felveszi a harcot a káros szabad gyökökkel. Tartalmaz még B6 és E-vitamint, folsavat, káliumot, béta-karotint.
Javítja az emésztést: ezért a tisztítókúrák gyakori alapanyaga. A friss, nyers ananász bromelain nevű enzimet tartalmaz, amely megkönnyíti az állati eredetű fehérjék lebontását a szervezetben. (A konzervananászban nem található meg a hőkezelés negatív hatása miatt.)
A bromelain gyulladáscsökkentő hatású is: emellett védő és tisztító hatást gyakorol a keringési rendszerre. Erősíti az immunrendszert. A gyümölcsből kivont koncentrátuma enyhíti pl. az ízületi vagy az arcüreggyulladást. Köhögéscsillapító hatása szintén ismert.
Vizelethajtó (ödémacsökkentő) hatás: káliumforrásként az ananász hatékonyan részt vesz a retenció (vízvisszatartás) elleni küzdelemben, így ödéma kezelésére is ajánlott. Segíti továbbá a méreganyagok eltávolítását a szervezetből.

Tévhit, hogy télen zsírosat kell enni - melegítő téli étrend

2026. február 08.

Ha a nagy hidegben lehűl a szervezetünk, a kórokozók könnyebben ledöntenek minket a lábunkról. Tévhit azonban, hogy télen nehezebb ételekre van szükségünk. Ha szervezetünket nem terheljük meg zsíros ételekkel, akkor a hőtermelésre tud koncentrálni az emésztés helyett.

Mit együnk a nagy hidegben? - melegítő ételek

Ha nagy tápértékű, melegítő hatású ételeket eszünk, akkor nagyobb az esélyünk arra, hogy megfázás és plusz kilók nélkül vészeljük át a fagyos napokat.



Több C-vitamint!

Télen nagyobb mennyiségű C-vitaminra van szükségünk: karban tartja a keringést és erősíti az ellenálló-képességet. Hiányában vérellátási zavarok léphetnek fel, emiatt könnyebben elkezdünk fázni. Ha keveset fogyasztunk belőle, akkor csökken egyes immunsejtek aktivitása, így könnyebben megbetegszünk. C-vitaminban gazdagok például a citrusfélék (citrom, narancs, grapefruit), a kiwi, a zöldpaprika, a fejes saláta, a káposztafélék. Fogyasszuk őket frissen és nyersen, mert fagyasztás, főzés, sütés közben veszítenek vitamintartalmukból.


Klasszikus téli vacsora

2026. február 07.

Gyermekkoromban téli estéken sokszor ettük ezt az összeállítást! Külön-külön semmi különleges, de együtt nagyon finom!

Klasszikus téli vacsora

Hozzávalók: 10 db közepes szem burgonya, 30-40 dkg baconszalonna, fejenként 2 tojás, só, bors, olaj

A burgonyát megmosom, karikákra vágom és egy nagy, kiolajozott tepsibe terítem. Megszórom kevés sóval és borssal. A tetejét kirakom a baconszalonna szeletekkel. Kevés vizet öntök alá és alufóliával letakarva 180 fokon 40 percig sütöm. Közben a tojásokból hagyományos módon keménytojást főzök.

A kész tepsis burgonyát négy darabba vágott tojással tálalom! Savanyú káposztát vagy más savanyúságot kínálok hozzá!