Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Nyírfapollen allergia: Érdemes már most kivizsgáltatnia, hogy alkalmas-e az immunterápiára

2025. november 23.

A nyírfa virágzása csak jövő tavasszal okoz ismét panaszt, de aki allergiás rá és tartós megoldást szeretne a tüneteire, annak legkésőbb decemberben el kell kezdenie a kezelést. Az allergén immunterápia segítségével már a következő pollenszezonban is jelentősen, akár 80 százalékkal csökkenthetők az allergiás tünetetek, megelőzhetők a szövődmények, de a kezdés előtt időt kell szánni az előzetes kivizsgálásra is. Dr. Lukács Anita, az Allergiaközpont – Prima Medica allergológusa, klinikai immunológus, fül-orr-gégész, audiológus mondta el, ki alkalmas az immunterápiára, hogyan zajlik az eljárás és kik azok, akiknek más megoldást kell választaniuk.

Egyre hosszabb az allergiaszezon a klímaváltozás miatt

Minden allergiás érezheti a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait: a hirtelen belobbanó allergiás tüneteket és az egyre hosszabb allergiaszezont, ez pedig különösen erősen sújthatja a nyírfapollen allergiásokat. Az utóbbi években az ősz és a tavasz sokkal rövidebb lett, a hőmérséklet nem fokozatosan emelkedik, a tavasz szinte napok alatt robban be. A hirtelen jött meleg miatt az összes kora tavaszi allergén szinte egy időben indul virágzásnak, emiatt a pollenkoncentráció nagyon magas ebben az időszakban. A botanikai rokonság miatt pedig a nyírfapollen allergiásoknál még erősebb tünetek jelentkeznek.
Az utóbbi években jelentősen megnőtt a nyírfapollen allergiások száma is, igaz, még mindig a parlagfű a leggyakoribb allergén. A korfa is terebélyesedett: míg korábban főként a 20-30 évesek körében, napjainkra ennél fiatalabb és idősebb korban is jelentkeznek a pollenallergia tünetei.

5 szokás, amivel megelőzhetjük a porckopást

2025. november 23.


Mozgásprogram okosan: heti 3-4 alkalommal 30-45 perc ízületkímélő erősítés (combfeszítők, farizmok, core), állóképességi tréning (kerékpár, úszás, gyaloglás), rendszeres nyújtás. A cél a stabilizálás és a terhelés elosztása.
Testsúly-kontroll: már 5-10% fogyás mérhetően tehermentesíti a térdet; a kevesebb teher = kevesebb térdfájdalom.
Ergonómia mindenhol: munka közben és sportnál is érdemes óvni az ízületeket: alacsonyabb, de gyakoribb terhelés, helyes technika, megfelelő lábbeli.
Okos regeneráció: alvás, stresszkezelés, gyulladáscsökkentő étrend (megfelelő fehérje, zöldség- és folyadékbevitel).
Időben forduljunk orvoshoz: tartós duzzanat, éjszakai fájdalom, ismétlődő elakadásérzés esetén ne várjunk: ilyenkor ortopédsebész felkeresése javasolt – a korai ellátás a legolcsóbb és leghatékonyabb.


„A prevenció nem kampány, hanem szokás: mozgás, testsúlykontroll, munkahelyi és sport-ergonómia, életmód. Ha pedig eljutunk a műtéti indikációig, ma már olyan precíz eszközeink vannak, amelyekkel rövidebb a felépülés és kiszámíthatóbb az eredmény – a magabiztos, aktív mindennapok visszanyerése” – hangsúlyozza dr. Hidas Péter PhD, a Budai Egészségközpont ortopéd–sportsebész főorvosa.

Pazarlás helyett havi 30-50 ezer forint spórolás?

2025. november 22.

Élelmiszerpazarlási körkép a Munch-csal

Bár saját bevallásuk szerint ritkán dobnak ki élelmiszert, mégis több tízezer forintot spórolhatnának az ételpazarlás csökkentésével a magyar háztartások – derül ki a Munch és az Ipsos közös kutatásából.

A pazarlás kis túlzással már a bevásárlással elkezdődik: ha a családban nincs megfelelő kommunikáció a megvásárolandó vagy otthon már megtalálható élelmiszerekről, az könnyen vezethet a feleslegesen megvásárolt étel kidobásához.

Az étel mellett az időnk is kárba vész

A válaszadók 51%-a az elkészített, de el nem fogyasztott főtt étel kidobását jelölte meg a pazarlás elsődleges okaként. Az adatból jól látszik, hogy az élelmiszer mellett nemcsak a bevásárlásra, hanem a főzésre fordított idő is feleslegesen a kukában végzi. Második helyen a túlzott vásárlás miatti romlás áll.

Annak ellenére, hogy a kutatás résztvevőinek 32%-a azt állítja, hogy csak ritkán dob ki ételt, a háztartások közel 40%-a legalább kéthetente pazarol élelmiszert.

A pazarlás jelentős pénzügyi teher

Fontos megjegyezni, hogy a havi élelmiszerkiadások összege jelentősen polarizált, függ a válaszadó lakóhelyétől, korosztályától és iskolai végzettségétől is.

A számítások szerint egy átlagos magyar család tudatos tervezéssel, bevásárlással és a főtt ételmaradékok csökkentésével havonta akár 30-50 ezer forintot is megspórolhatna. A Munch és az Ipsos szakértői szerint ez nem elérhetetlen cél, hiszen a háztartások többségében mind pénzügyi, mind fenntarthatósági szempontból egyre fontosabb az ételpazarlás csökkentésével kapcsolatos tudatosság.