Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Állandó éhség és éjszakai falásroham? – Ezek lehetnek az okai

2025. november 28.

Prediabétesz, inzulinrezisztencia



A cukorbetegséget megelőző állapotban a vércukorszint már magasabb a normál tartománynál, ám nem elég magas ahhoz, hogy cukorbetegségről lehessen beszélni. A prediabétesz általában nem jár specifikus tünetekkel, az érintettek jellemzően egy-egy rutin laborvizsgálat során szereznek tudomást az emelkedett vércukorértékekről. Árulkodó tünet lehet azonban a fokozott szomjúság és szájszárazság, megnövekedett étvágy és a túlevés, valamint a testsúly változása és az állandósult energiahiány. A prediabétesz nagyon jellegzetes tünete még a cukor- és farkaséhség. A tünetek nagyon hasonlítanak a 2-es típusú cukorbetegség tüneteire, ám kevésbé kifejezettek, ezért nem feltétlenül veszik észre őket a betegek.
A fokozott éhségérzet, ami akár éjszaka is jelentkezik, mert ebben az állapotban nem jut elegendő glükóz a sejtekbe, ezért nem kapják meg a szükséges energiát, és „éhezni” fognak. A test azonnal érzékeli, hogy nincs elegendő vércukor a sejtekben, a problémára pedig fokozott étvággyal reagál. A túlevés miatt kialakuló magas vércukorszint viszont inzulinproblémát okoz – ami egy ördögi kör kialakulását eredményezi.

2-es típusú cukorbetegség

Cukorbetegség esetén azonban a glükóz nem jut el a sejtekig, hanem kiürül a vizelettel, ami miatt jelentkezhet az állandó éhség és az emiatt kialakuló hízás. (1-es típusú cukorbetegség esetén azonban még nagy mennyiségű étel elfogyasztása mellett is fogynak a betegek.) A diabétesznek azonban a növekvő étvágy mellett más tünete is lehet, mint a nagyfokú szomjúság, a gyakori vizelés, a látászavarok, a kimerültség.

Mi okozhatja a parkinsonizmust?

2025. november 27.

A leggyakoribb ok, ha olyan gyógyszert szed valaki, ami blokkolja vagy legalábbis megzavarja a dopamin hatását a központi idegrendszerben. Mivel pedig a dopamin egy olyan ingerületátvivő anyag, amely felelős a mozgás szabályozásáért és a megfelelő izomtónusért, a tünetek döntően ilyen területeket érintenek. Ilyen gyógyszerek lehetnek például az antipszichotikumok, amelyeket például skizofrénia vagy paranoia esetében alkalmaznak, illetve számos méreganyag, például higany, metanol – hangsúlyozza Dr. Füzesséry Judit, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa.

A parkinsonizmus további okai


Vaszkuláris parkinsonizmus: a parkinsonizmusnak ez a formája akkor fordul elő, amikor az agy bizonyos területein nincs elegendő véráramlás. Ez károsítja az agy érintett részeit, ami parkinsonizmus tüneteit okozza.
Poszttraumás parkinsonizmus: ez a fajta parkinsonizmus az ismételt fejsérülések okozta agykárosodás miatt alakul ki. Különösen gyakori a közvetlen, erős behatásokkal járó sportokban, mint például a boksz, a foci és a jégkorong.
Gyógyszer okozta parkinsonizmus: az ilyen típusú parkinsonizmus akkor fordulhat elő, ha egy gyógyszer zavarja a szervezet dopamintermelését vagy annak felhasználását.
Normálnyomású hidrocephalus: a normálnyomású hidrocephalus (vízfejűség) akkor jelentkezik, amikor túl sok agy-gerincvelői folyadék van a koponyában, ami nyomást gyakorol az agy azon területeire, amelyek a járásért és a húgyhólyag szabályozásáért felelősek. Ez sérülések, agyvérzés, daganatok és sok más ok miatt is előfordulhat.
Posztencephalitikus parkinsonizmus: az encephalitis egy fertőzéses eredetű agyvelőgyulladás, amely után parkinsonizmus alakulhat ki.
Atipikus parkinsonizmus: ezek olyan ritka állapotok, amelyek parkinsonizmust okoznak.
Toxin okozta parkinsonizmus: ez azért történik, mert a mérgező anyagok nagyon specifikus agysejttípusokat képesek elpusztítani.


Más degeneratív agyi betegségek és genetikai állapotok is okozhatnak parkinsonizmust, mint például az Alzheimer-kór, a Huntington-kór, a Wilson-kór.

Aeroszol oxidatív potenciál és az európai levegőminőség javítása

2025. november 27.

Nagyszabású kutatási együttműködés eredményeként új javaslatok születtek a levegő biokémiai minősítésére és a levegőminőség szabályozására Európában. A nemzetközi kutatás eredményei és következtetései a rangos Nature folyóiratban jelentek meg; a cikk egyik szerzője Salma Imre, az ELTE légkörkémikusa. A kutatók bíznak benne, hogy eredményeik, amelyek pontosabban veszik figyelembe a szálló por egészségi hatásait, jelentősen hozzájárulhatnak Európa levegőjének javításához.

A rossz környezeti levegőminőség – amelyet leginkább a szálló por (aeroszol) magas koncentrációszintje okoz – az egyik legsúlyosabb közegészségi probléma világszerte. Nem véletlen, hogy az aeroszol keletkezésének, kémiai, fizikai és biológiai tulajdonságainak és hatásainak jobb megismerése, valamint a levegőszennyezők közötti kapcsolat vizsgálata, az elmúlt években a légkörkémiai kutatások előterébe került.