Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?

Érdekességek2024. október 02.

A táplálkozás a „hiányzó láncszem” az edzés és a teljesítmény között.  Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa elmagyarázza, miért fontosak a szénhidrátok a teljesítményhez, és hányféle típusuk ismert.

Fotó: 123rf.comA szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak. A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.

Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat.Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.

Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
– Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
– Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
– Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a „cukormentes” felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint,aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor). 
– Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő. A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében – leegyszerűsítve – a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben.

Fotó: 123rf.com

Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of SportsMedicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia. Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.

–  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Viszont, hogy konkrétan kinek milyen pótlást érdemes alkalmaznia, és milyen étrendet érdemes követnie, az csakis egy dietetikai konzultáción derülhet ki – hangsúlyozza Szarka Dorottya, a Sportorvosi Központ sportdietetikusa.

– Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Nyilván teljesen más javasolható egy fogyni vágyó, mint egy teljesítményt növelni kívánó sportolónak, más egy edzőtermi sportoló és egy terepfutó dietetikai megközelítése. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk. Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

A vasalás egészségügyi szerepe

2026. november 07.



A vasalási szokások az évek során sokat változtak: míg korábban szinte minden ruhadarabot vasaltak, ma sokan csak azokat a textileket kezelik így, amelyeknél a megjelenés vagy a higiénia különösen fontos.

A vasalás története több ezer évre nyúlik vissza. Az ókori Kínában forró fémedényekkel simították a selymeket, Európában pedig később megjelentek a parázson melegített öntöttvas vasalók. A XIX. században különleges formájú vasalókat is készítettek, például gallérokhoz, csipkékhez vagy akár kalapok formázásához. A faszenes vasalókat idővel felváltották az elektromos készülékek, majd megjelentek a gőzölős, préselős és a modern intelligens vasalók.

Érdekes különbség van a gőzölés és a hagyományos vasalás között is. A kézi ruhagőzölők az utóbbi években nagyon népszerűvé váltak, mert az enyhébb gyűrődéseket kisimíthatják. Ugyanakkor a mélyebb töréseket, az erősebben gyűrt pamut- vagy lenanyagokat, illetve az ingek, nadrágok éles formázását továbbra is a klasszikus vasalás adja meg.

Mitől lesz a ruha gyűrött?

A textíliák mosás közben mozgásnak, vízterhelésnek és centrifugálásnak vannak kitéve. Ilyenkor az anyag szálai elmozdulnak, megtörnek és új formában száradnak meg. Minél természetesebb egy anyag – például pamut, len vagy viszkóz –, annál hajlamosabb a gyűrődésre. A centrifuga, a túlzsúfolt mosógép vagy az, ha a ruha sokáig a dobban marad mosás után, tovább fokozhatja a gyűrődéseket.

Tényleg kerülni kell a feldolgozott élelmiszereket?

2026. november 07.



A fagyasztott zöldség gyanús? A konzervparadicsom tiltólistás? A teljes kiőrlésű kenyér is kerülendő? Ha minden feldolgozott élelmiszert száműznénk az étrendünkből, jó néhány egészséges választásról is lemondanánk. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) szerint ideje leszámolni egy gyakori tévhittel, hiszen nem minden feldolgozott élelmiszer rossz, és nem minden „természetesnek” tűnő termék automatikusan egészséges. Tiltólisták helyett válasszunk okosan! Az információk megtalálhatók a csomagolás hátoldalán, az élelmiszercímkén. Hogy mire érdemes figyelni? Ebben segít a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének új, Címkétől az asztalig aloldala az OKOSTÁNYÉR® honlapján.

Az élelmiszerfeldolgozás önmagában nem rossz, hiszen az is feldolgozásnak számít, ha megfőzzük a krumplit, lefagyasztjuk a bogyós gyümölcsöket vagy pasztőrözzük a tejet. Sőt, ezek az eljárások sokszor kifejezetten előnyösek: biztonságosabbá, tartósabbá vagy könnyebben emészthetővé teszik az élelmiszereket. A gond tehát nem feltétlenül a feldolgozással van, hanem azzal, ami közben az ételbe kerül – például a túl sok hozzáadott cukorral, sóval vagy a telített zsírokkal..

Nem figyel a gyerek? Lehet, hogy erről a szülő is tehet!

2026. november 06.

A kiegyensúlyozott táplálkozás, a mikrotápanyagok megfelelő bevitele és a korai fejlődést támogató környezet biztosítása alapvető fontosságú a gyermekek optimális szellemi és fizikai fejlődése szempontjából.



Kognitív folyamatok – többek között – az észlelés, az emlékezés és az információfeldolgozás mentális folyamatai. Ezek során az ember információkat gyűjt, terveket készít, megoldásokban gondolkodik és problémákat old meg.

Az első 1000 nap

A fogantatástól számított első három év kritikus fontosságú az agy fejlődése szempontjából. Ebben az időszakban a megfelelő tápanyagok (pl. a fehérjék, ómega-3 zsírsavak, vas, cink és kolin) alapvetőek a normális agyi fejlődéshez. A tápanyaghiányok hosszú távon kognitív és viselkedési zavarokhoz vezethetnek.

A szoptatás hossza és a gyermekek kognitív fejlődése között összefüggés mutatható ki. Szoptatás során a csecsemők olyan tápanyagokhoz jutnak, amelyek támogatják az agyi fejlődést.

Az iskoláskor

Az iskola megkezdésével az agyi fejlődés felgyorsul, ami kifinomultabb és összetettebb cselekvést, magasabb szintű gondolkodást tesz lehetővé.

A kutatások szerint a vas, a cink, a folsav, a B-vitaminok és a réz kulcsszerepet játszanak, mivel ezeknek a tápanyagoknak a hiánya különböző neurofejlődési zavarokat okozhat. A kognitív folyamatokban bekövetkező zavar esetén pedig tanulási nehézségek is megjelenhetnek.

A tápanyagok időzítése kulcsfontosságú a kognitív fejlődés szempontjából. A kutatások eredményei szerint az egyes életkorokban a tápanyaghiány jelentékeny hatással lehet az agy fejlődésére, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy a tápanyagok megfelelő időben és mennyiségben álljanak rendelkezésre a fejlődő agy számára.