2021. szeptember 18.
Az arra érzékenyeknél elsősorban bizsuk viselése során jelentkeznek panaszok. Égő, viszkető érzés, bőrvörösség, viszketés jelzi, ha allergiásak vagyunk az ékszer valamelyik fém összetevőjére. A tünetek meg is szűnnek, ha levesszük a nyakláncot, vagy fülbevalót. Ám a fémallergia ennél összetettebb problémákat is okozhat, sokszor például még az allergénmentes fémekben sem bízhatunk meg.
A titániumra is lehetünk allergiásak
A fogászatban és az ortopédiai műtétek során alkalmazott implantátumok ezért – a fémallergiás betegek számára – a hypoallergénként ismert titániumból készülnek. Korábbi vizsgálatok is igazolták azonban, hogy sajnos ez sem jelent mindenki számára megoldást, mert bár nagyon ritkán, de a titániumból készült implantátumok, ékszerek is allergiás reakciót okozhatnak.
Ételek is kiválthatják
A nikkel allergia nem csak bőrtüneteket okozhat – figyelmeztet dr. Balogh Katalin allergológus, a Budai Allegiaközpont főorvosa. Bizonyos ételek – például a csokoládé, zab, mogyoró és paradicsom – nikkel tartalma magas, ha valaki nikkel allergia szindróma esetén ezeket fogyasztja, akkor a táplálkozás során bevitt nikkel gyakori fejfájást, krónikus fáradékonyságot, hasi panaszokat, görcsöket és vérszegénységet is okozhat az érintetteknél.
Tetoválást fémallergiával?
A tartós festékek legtöbbje valamilyen fémet tartalmaz, ezért fémallergiások körében egyértelműen magasabb az allergiás reakció kockázata. A tetoválás után néhány nappal vagy néhány héttel később az adott bőrterületen allergiás ekcéma – kiütések, bőrpír, viszketés – jelentkezhet. A vörös festék okozza a legtöbb problémát a tetováló festékek közül. Alapféme egy higany származék, ám ezen kívül több szín is tartalmaz króm- és vas-oxidot, kobalt és réz származékot, titán-dioxidot.
Nem mindegy, milyen kozmetikumot használ!
A sminkszerekben található összetevők, színezőanyagok, de a rúzstok fémtartalma, vagy a gyöngyházfényt eredményező bizmut miatt is jelentkezhetnek allergiás tünetek. A szemfesték kobaltot és nikkelt tartalmazhat, de a fémallergiásoknak a hajfesték megválasztása során is körültekintőnek kell lenniük, az allergiás reakció fejbőr viszketés, kiütések mellett hajhullást is okozhat.
2021. szeptember 17.
Csak könyököl a gyerek a tányérja mellett? Úgy véljük, hogy gyakran nem eszik eleget? Nincs nagy baj! Ahelyett, hogy fölöslegesen idegeskednénk, vagy aggódnánk emiatt, inkább kutassuk fel az okokat.
Még csak három falatot – ha nem eszed meg, aputól kikapsz, amikor hazajön! Gyakran ilyen és ehhez hasonló „fenyegetések” hangzanak el az anyák részéről, ha a gyereknél nehezen megy le a spenót, a sárgarépa-főzelék, vagy más, általa nem kedvelt étel, és a nagy része ott marad a feltálalt adagnak.
A gyermek buzdítása arra, hogy egyen meg mindent, ami a tányérján van, sokszor belénk rögződött reflex. Emellett nem szabad pazarolni – eleget hallottuk gyermekkorunkban, és meglehet, hogy tudat alatt ezt is „átörökítjük” csemetéinkre. Pedig a szakemberek rég rájöttek arra, hogy fölösleges erőltetni, ha nem akar már többet enni a gyerek, sőt, idővel megzavarhatja az étvágyát, kedvetlenné válhat, ha közeleg az étkezés ideje. Hagyjuk hát kelletlenül enni, finnyáskodni? Íme a gyermekpszichológusok és dietetikusok néhány jó tanácsa a kompromisszumos megoldásokra:
Bízzunk az étvágyában!
A kisbaba annyit eszik, amennyire szüksége van – ez veleszületett tulajdonsága. Nem falánkságból, vagy további kínálásra, mint mi felnőttek… És ahogy növekszik, minél inkább hagyjuk szabadon dönteni afelől, hogy mennyit egyen, annál hosszabb ideig megőrzi „hatodik érzékét” a helyes mennyiségű táplálék elfogyasztásához. Ez lehetővé teszi számára, hogy ne egyen se túl sokat, se túl keveset.
Ha gyermekünknek nehezére esik befejezni egy fogást az ebédnél, a szervezetének bizonyára már nincs szüksége több táplálékra.
Talán az étkezést megelőzően nem fordított elég energiát fizikai tevékenységre, vagy túl sokat evett előző este, esetleg kifáradt az iskolában – így egyszerűen már nem éhes. Meg kell értenünk az okokat, és nem szabad tovább erősködnünk, hogy pl. „tarts egy kis szünetet, és egyél még”…
Talán túl sokat tettünk a tányérjára…
Gyakran a gyermek azért húzódozik attól, hogy az elé tett mennyiséget elfogyassza, mert túl sokat tettünk a tányérjára (előfordul, hogy annyit, mint magunknak). A mennyiséget minden esetben igazítsuk az életkorához, és a porcióknál vegyük figyelembe azt is, hogy főétkezés után a legtöbb gyerek alig várja az édességet (ami nem feltétlenül süteményt, tortát jelent) – figyelmeztetnek a dietetikusok. Amennyiben túl sokat kívánunk tőle az asztalnál, és már „nyámmog” az ételen, azzal a kockázattal jár, hogy elrontja a gyomrát, elmegy az étvágya máskor is, és a súlyának sem teszünk jót.
2021. szeptember 17.
Önbecsülésnek nevezzük, ahogyan magunkat látjuk, azt, ahogyan értékeljük, milyenek vagyunk. A kisgyermekben a környezet visszajelzései alapján alakul ki ez a kép, ezért nagyon fontos az őt körülvevő felnőttek szerepe. Licsár Szilvia pedagógussal, a Játékliget szakértőjével arról beszélgettünk, milyen jelekből vehetjük észre, ha alacsony gyermekünk önbecsülése és milyen módon növelhetjük.
Alacsony önbecsülés – milyen jelekből vehetjük észre?
Lara úgy érzi, hogy a környezete elfogadja. Ennek megfelelően a fellépése magabiztos, büszkén mutatja a rajzot, amit éppen alkotott az óvodában. Tudja, hogy ügyesen rajzol. Ha régi emlékekről beszélgetünk, Lara kellemes történeteket idéz, olyan alkalmakat, amikor szerinte valami jól vagy viccesen sikerült. Bátran jelentkezik a következő feladatra, hiszen bízik magában, tudja, hogy képes azt megoldani.
Jázmin félve mutatja elkészült rajzát, mert nem bízik magában. Aztán végül bosszúsan megmutatja, de sajnálkozik, mert a madár szárnya nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Úgy érzi, soha nem fog olyan jól rajzolni, mint a többiek a csoportban. Nem is jelentkezik a következő feladatra, hogy elénekelje a dalt, ami alapján a rajza készült, fél, hogy nem sikerülne jól. Ha régi dolgokról esik szó, általában olyan történeteket mesél, amelyekben – szerinte – balul, vagy nem elég jól sültek el a dolgai.
Másként látjuk a világot
A stabil önbecsüléssel rendelkező gyerekek, mint Lara, nem félnek új dolgokat kipróbálni. Igyekeznek a legtöbbet kihozni magukból az adott helyzetben, de akkor sem csüggednek, ha nem járnak épp sikerrel. Akkor is újra próbálkoznak, ha eleinte kudarcot vallanak. Ez egy tanulási folyamat, mellyel sok tapasztalatot szereznek, ami tovább erősíti az önbecsülésüket. Ennek eredményeként pedig jobban teljesítenek az iskolában, otthon és a barátaik körében. Szemben a Jázminhoz hasonló, alacsony önértékelésű gyerekekkel, akik bizonytalanok magukban, sokszor már akkor sem csatlakoznak a többiekhez, ha valamiért úgy érzik, nem fogadják el őket. Nehezen állnak ki magukért, könnyen feladják vagy meg sem próbálják, sziklatömbként nehezedik rájuk egy-egy – mások által akár észre sem vett – hiba vagy kudarc súlya.
„Az önbecsülés a gyermeket körülvevő felnőttek visszajelzéseiből fejlődik, már egészen csecsemőkortól kezdve, amikor a kicsi pozitív figyelmet és szeretetteljes gondozást kap. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, szeretett és elfogadott, akkor az önbecsülése az évek során tovább fejlődik. A következő mérföldkő, amikor a gyermek elkezd önállóan próbálkozni, új dolgokat tanul meg. Az önértékelése növekszik, ha a szülők odafigyelnek rá, hagyják, hogy próbálkozzon és hogy megmutassa, büszke az új képességeire. Ez a folyamat nem áll meg, az önbecsülés tovább fejlődik, ahogyan a gyermek nő. Az önbecsülése nő, ha új ismereteket szerez az iskolában, vagy a sportban, zenében, ha érzi, hogy megértik és elfogadják a családi és baráti körben.”
