Mióma – Mikor van szükség műtétre és mikor nincs?
Érdekességek2018. január 10.
A nők körben az egyik leggyakoribb daganat típus a mióma, mely a méhizomzat jóindulatú sejtburjánzása. Sokan úgy gondolják, hogy a daganat minden esetben műtéti beavatkozást kíván, pedig van, hogy gyógyszeres terápia is elég a gyógyuláshoz. A mióma kialakulásáról és kezelési módjairól dr. Hernádi Balázst, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyászati onkológusát kérdeztünk.
Ösztrogénfüggő daganat
A mióma egy hormonfüggő daganat típus, mely nagymértékben reagál a szervezet ösztrogén szintjére, hiszen megjelenéséhez és növekedéséhez ösztrogén-hatásra van szükség. Éppen ezért a fogamzókorú nők a veszélyeztetettek – főleg, ha ösztrogéndominanciával küzdenek-, így klimax után és a pubertáskor előtt általában nem fordul elő.
Érdemes tudni, hogy a mióma rendszerint nem válik rosszindulatúvá, ám érdemes odafigyelni rá, hiszen ahogy növekszik, egyre súlyosabb következményeket von maga után, ráadásul a gyermekáldás elmaradásának is gyakori oka!
Vannak, akik nem is tudnak róla
A miómák méretüket tekintve igen változatos képet mutatnak, hiszen vannak a pár milliméteresek, de akár emberfőnyi méretűre is megnőhetnek! Amennyiben apró elváltozásról van szó, úgy semmilyen tünetet okoz, és gyakran egy rutin nőgyógyászati vizsgálat során találkozunk vele. Ahogy a mióma nő, egyre figyelemfelkeltőbb panaszokat okoz: pl. vérzészavarok, fájdalmas menstruáció, gyakori húgyúti fertőzések, meddőség, vérszegénység, fájdalmas vizelési inger, alhasi fájdalom. Amennyiben a mióma méretéből és elhelyezkedéséből adódóan nyomja a környező szerveket, úgy erre típusos tünetek jelentkezhetnek. Sőt, ritkán akár egy vénát is nyomhat, ami következményes trombózishoz is vezethet, éppen ezért ilyen esetben érdemes mióma irányába is vizsgálatok végeztetni!
Nincs mindig szükség műtétre
Sokan máig úgy gondolják, hogy a mióma egyedül műtéttel orvosolható, pedig vannak olyan esetek is, amikor elég csupán a rendszeres megfigyelése (ez természetesen a kisméretű, panaszt nem okozó daganatok esetén lehetséges). Nagyobb méretű miómák jelenlétekor alapos kivizsgálás után a nőgyógyász a pácienssel közösen dönthet a gyógyszeres kezelés és a műtét/ek között. Hogy melyik mellett teszi le a voksát a szakember, az függ többek között a tumor méretétől, elhelyezkedésétől, növekedésének ütemétől, a panaszok súlyosságától, a páciens életkorától (klimax után rendszerint visszafejlődik), illetve attól, hogy szeretne-e még gyermeket az illető.
Műtét esetén meglehet, hogy elég csupán az érintett részt kimetszeni, ám az is előfordulhat, hogy az egész méh eltávolítására szükség van. A reproduktív életkorban csak ritkán végzünk mióma miatti méheltávolítást. A méh megtartására több út is kínálkozik: gyakori az ún. embolizáció, mely során lényegében elzárják a mióma véráramlását, így az összezsugorodik- ezt radiológusok végzik. A nőgyógyászati műtétek közül, elsősorban a fertilitás fokozása érdekében, nagyszámban végzünk ún. laparoszkópos mióma enukleációt, amikor is a méh megtartása mellett kiágyazzuk a göböt/göböket- mondja dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyászati onkológusa, aki hozzátette, különösen nagyobb miómák esetén a műtétet rendszerint gyógyszeres kezelés is megelőzi, a kisebb miómák rövidebb idő alatt operálhatóak.
A fertilis életkoron túl, vagy ha műtét nem jön szóba, úgy a gyógyszeres kezelés a választandó út. A terápia célja a női hormonegyensúly visszaállítása, illetve az ösztrogén szintjének csökkentése vagy a hormonhatás blokkolása. Ez megoldható progeszteronpótlással, de akár mesterségesen előrehozott menopauzával is (GNRH kezelés)- természetesen ekkor számolni kell az esetleges mellékhatásokkal is (hőhullámok, izzadás, túlsúly, ingerlékenység, alvászavar). Szerencsére azonban már létezik olyan korszerű gyógyszeres terápia is, mely komolyabb mellékhatásoktól mentes, valamint jelentősen csökkenti mind a mióma méretét, mind az abból adódó vérzéses panaszokat.
forrás: Patika Magazin
