Mire tanít meg a szegénység?
Érdekességek2020. február 09.
Annyi szó esik spirituális körökben a bőségről, hogy már a könyökünkön is az jön ki. Mindenki bőségre törekszik, vonzza a pénzt, megrendeli az Univerzumtól, varázsolja, megteremti, beengedi a bőséget az életébe. Másoknak éppen ellenkezőleg, az ülepük is kivan a nagy válságban és szegénységben. Mit csinálunk rosszul? A szegénység létjogosultsága.
A szegénység az illúzió egyik legkíméletlenebb, de leghatásosabb tanítója – ráébreszt az igazán fontos dolgokra. Megérted, hogy már eleve bőségben élsz és ez soha nem is volt másképp, legfeljebb nem vetted észre. A szegénység megtanít a dolgok valódi értékére: tudni, mit jelent egy pohár víz, egy tál étel, egy órányi szabadság. Feltárja a valódi igényeidet, a valódi énedet. A szegénység megmutatja, valójában milyen kevés is az elég és milyen gazdag is vagy valójában.
A szegénység elveszi tőled, amiről azt gondoltad, te vagy és feltétlenül kell a boldogságodhoz. Megmutatja, mennyire egyszerű élni, leleplezi a boldog életről, a gazdagságról kialakított illúzióinkat.
A szegénység a hiány által tanítja meg a bőséget, ami a kezdetektől fogva a tiéd. A szegénység megmutatja, hogy mi NEM a bőség. A szegénység a bőség szolgálója.
A szegénység lerombolja az illúzióid áttörhetetlennek vélt falát és segít legyőzni a legyőzhetetlennek hitt félelmeidet. A szegénység olykor sarokba szorít és kihozza belőled a félelmeid, az egód által elnyomott rejtett képességeidet, a vibráló életösztönt és kreativitást.
Végső soron minden EGY – ugyanannak az érmének a két oldala, a jin és a jang. Rajtad áll, mit hogyan szemlélsz. Rajtad áll, a bőségre vagy a hiányra helyezed a fókuszt. Ám ahhoz, hogy valóban bőségben élhess, az egység jegyében célszerű megengedni magadnak azt is, hogy megéld a szegénységet. Méghozzá ítélkezés nélkül, anélkül, hogy további negatív érzelmeket vagy gondolatokat kapcsolnál hozzá. Azzal ugyanis csak benne tartod magadat a negatív spirálban anyagi és szellemi értelemben egyaránt.
Amikor veszteség ér, meglopnak vagy anyagilag a padlóra kerülsz, felteheted magadnak az alábbi kérdéseket: valóban szükségem volt-e arra a tárgyra, amit elvettek tőlem? Mi az, amit én nem adok meg magamnak? Miért engedem meg, hogy szűk-ségben éljek? Hogyan tudnám tágítani a szűk látókörömet? Meglátni azokat a lehetőségeket, amelyek eddig is itt voltak, csak nem vettem őket észre? Meg tudom-e engedni magamnak, hogy ítélkezés nélkül megéljem a hiányt?
A pénz ugyanolyan energia, mint bármi más a világon – jön és megy, akárcsak az apály és a dagály. Ha ezt az áramló, változó természetét elfogadod, könnyebb lesz beengedni az életedbe a pénzt és kiengedni is. Könnyebben megszabadulsz a szűkmarkúság, zsugoriság és az önsajnálat, szegénységtudat ördögi köréből.
forrás: Harmonet.hu
