Mit árulnak el rólad újévi fogadalmaid?
Érdekességek2022. január 05.
Szépség, bőség, harmónia, hála - sok nemes dolgot szeretnénk megvalósítani az újesztendőben. És valóban igaz elhatározások ezek, mert mindnyájunk élete szebb lesz, ha bárki szépséget teremt maga körül; legyen az egy jó film, vagy egy szép lakás, ahol sokan összejöhetnek a barátság jegyében.
Ne fukarkodjunk tehát fogadalmakat tenni az új évre, mert ha mindent nem is tudunk megvalósítani, egy kevés boldogság is új fényt hozhat az életünkbe.
Egyik barátommal a Titok című filmet néztük, elemeztük. Az ő nagy problémája, hogy minden lány táncolni szeretne, neki pedig „nincs ritmusérzéke”. Minden, amiről mesél, arról tanúskodik, hogyan szuggerálja magába ezt a tudatot. Hogyan lehetne ritmusérzéke, ha egyetlen tánc után elmenekül azzal, hogy ez neki nem megy? Másik barátomnak levágták térdből a lábát, és két évvel a műtét után műlábbal kiválóan forgatta a lányokat a parketten.
Milyen felemelő fogadalom:
Megtanulok táncolni
Önmagunk megismerése nem azzal kezdődik, hogy jól megszidom magam, mi mindent nem tudok, mit nem sikerült elérnem. Ez a legelső, amit ki kell hajítani a gondolkodásunkból jó messzire. Még az iskolában is szörnyű volt az a tanár, aki a rosszra figyelmeztette a gyereket. A jó tanár nem kérdezte, hogy szeret-e, tud-e táncolni a gyerek, hanem történelem órán történelmi táncot tanítva mindenkit sorba állított. Minden fiúnak, lánynak szerzett párt, akár maga is beállt táncolni, a legsutábbnak látszó gyereket is megtanította háromig vagy négyig számolni, hogy kilépjék a „palotás” vagy a keringő lépéseit (például akár magyar órán is a Kőszívű ember fiainak oktatása közben). S egy anyák napján vagy karácsonyi ünnepen minden szülő elámulhat, hogy kétballábas fiacskája-leánykája milyen szépen mozog. Hát ezt felnőtt embernek magának kell véghezvinni. De semmi ok a félelemre, mert van tánciskola bőven, s vannak hozzánk hasonlóan félénk természetű egyének, akiknek instrukció kell.
Új autót veszek ebben az évben
Kell-e nekem az az új autó? Hát persze. Az embernek ősidők óta örök vágya, hogy gyorsabban érjen az elérni kívánt célba, nem kelljen járművekre várva fagyoskodni a többi mogorva polgár között. Csak hát nincs kéznél 4-10 millió forint. A lakáshitelt is törleszteni kell. Félelmetes hírek terjengenek az eladósodott autóvásárlókról.
Pedig milyen egyszerű a megoldás! Azonnal bemegyek a bankba, és a mindenkori fizetésem tíz százalékát lekötöm. Egy-két hónap alatt kiderül, képes vagyok-e megspórolni azt a pénzt. Mi a legfontosabb? Hogy ne kerüljek a saját vágyaim csapdájába.
Megtervezem előre a tévéműsort
A tévébámulás rengeteg időt vesz el tőlünk. Kapcsolgatni egyik csatornáról a másikra egyre idegesebben, hogy nem tudnak valami érdekes műsort készíteni. De hát miért kellene másnak gondoskodni arról, hogy jól érezzük magunkat? Mit akarunk folyamatosan elfelejteni az állandó zörejjel, ami családi életünk hátterében zajlik? Azt a munkát, amit magunknak választottunk? Ám ha nem magunk választottuk, éppen szabad időnkben lehetne gondolkozni arról mit változtatnánk az életünkön.
Ebben az időben beszélhetnénk meg nyugodtan családtagjainkkal, mit szólnak a terveinkhez. Csendes, zavartalan beszélgetéssel előjöhetnek lelkünk mélyén elnyomott vágyaink, míg állandó tévézés mellett csak a feleslegesen felszított indulatok, irigység a jómódúak iránt csapódik ki családi életünkre. Egy gyerek se tudta még elmesélni, mit is látott ezekben a filmekben. Meg lehetne próbálni elmeséltetni a gyerekkel, mit látott, s ha ez sehogy se sikerül, megpróbálhatjuk magunk elmesélni neki, amikor is kiderül, hogy ez lehetetlen, mert zagyvaság.
Olyan karcsú leszek, mint Julia Roberts
Miért is nézzük olyan szívesen Juliát? Mert megtestesíti ideálunkat. Egy icipici reggeli futás felkelés után hihetetlen változást tud jelenteni életünkben. No, nem a busz után, hanem csak éppen „feleslegesen” a ház körül. Éppen ez az icipici lesz a legfontosabb az életünkben, amit valami egész más cél irányít. Nem futóbajnokságra pályázunk, csak arra, hogy képesek legyünk egy kicsit behúzni a hasunkat, kitolni a mellünket. Ennyi a varázslat. Egy icipici változás, amit másképpen teszünk, mint eddig. Amit nem automatizmus vezérel.
Csak magunkból indulhatunk ki, ha változni akarunk. Öt perc, tíz perc, tíz százalék félretéve, és semmi olyat ne tegyünk, amit este szeretnénk elfelejteni. Ha szeretjük a munkánkat, nem kell elfelejtkezni róla, gondolkozhatunk róla esténként, szabadidőnkben is, és olyan ötleteink születhetnek, amire eddig sose gondoltunk. De csak pozitív célokat tűzzünk ki, mert mint tudjuk, a negatív ötletek is megvalósulnak, pedig nem azt akartuk.
Valósuljon meg minden szép ábrándunk idén, apró lépésekben, amiként a fű nő, ahogy a pók fonja a hálóját, türelmesen, lépésről lépésre.
forrás: Harmonet.hu
