Mit tennél, ha nem félnél?
Érdekességek2021. október 27.
A félelem legtöbbször bénítóan hat ránk. Meggátol a továbblépésben, az álmaink elérésében, a sikeres változásban. A félelmünk tárgyával való szembenézés azonban idővel elkerülhetetlenné válik. Az élet ugyanis addig-addig ütköztet azzal, ami félelmet ébreszt bennünk, míg egyszer kénytelenné nem válunk felvállalnia vele való megküzdést.
ÉNVÉDŐ MECHANIZMUSOK
Természetes, hogy az, amit nem ismerünk, félelemmel tölt el. Az olyan helyzetek, melyekkel kapcsolatban nem rendelkezünk közvetlen vagy közvetett tapasztalattal, óvatosságra intenek, hiszen potenciális veszélyforrást jelenthetnek ránk nézve.
Manapság ez a fajta veszély elsősorban nem a testi épségünket, vagy az életünket fenyegeti, sokkal inkább az önbecsülésünk kapcsán okozhat sérüléseket.
A kudarc, a próbálkozást követő csúfos bukás az ego-t, az ént veszélyeztetik, ezért aztán hajlamosak vagyunk bármit megtenni – tudatos vagy tudattalan módon – annak érdekében, hogy elhárítsuk a sérülés lehetőségét.
Elkerüljük az új, vagy ismeretlen helyzeteket, nem vállaljuk fel a hibázás lehetőségét.
A „de mi lesz akkor, ha nem sikerül”, vagy az „és, ha nem leszek jó benne” kételyek mindannyiunkban ott élnek. A kérdés csak az, engedjük-e, hogy átvegyék az irányítást a döntéseink felett.
A bennünk élő bizonytalanság akadályát jelentheti annak, hogy nagy lendületet véve nekifussunk ismeretlen helyzeteknek. Új ismeretet azonban csak új tapasztalások révén szerezhetünk. A tanulás folyamata során pedig meg kell engednünk magunknak a hibázás lehetőségét.
A BIZTONSÁG SZEREPE
A félelem természetes reakció, a kihívások kerülése, vagy a kudarc lehetőségének fel nem vállalása azonban hosszú távon nem kifizetődő stratégiák. A kudarckerülő magatartás elszigetelhet embertársainktól, a sikerélmény hiánya pedig negatívan hathat az önbecsülésünk szintjére.
Mivel félelmet csak az ébreszt bennünk, amivel kapcsolatban a biztonságérzetünk nem biztosított, amint képessé válunk felismerni, megérteni és megteremteni ez utóbbi feltételeit, a félelem kihívássá válik, mely mögött márott rejtőzik a sikerélmény átélésének lehetősége.
A védekezés természetes reakció a fájdalommal, a veszteséggel, a kudarccal szemben. Abba a világba azonban, ahová börtönként zár minket, nem juthat be a jó sem.
Sokan vágyunk a változásra, ugyanakkor tartunk is tőle.
Változni, változtatni önmagunkon vagy az életünkön annyi, mint kilépni a komfortzónánkból.
A korábbiakban megszokotthoz képest eltérő módon kell szemlélnünk a világot. Másképp kell cselekednünk, reagálnunk adott helyzetben. Más módon kell élnünk az életünket,ez pedig – legalábbis míg meg nem tesszük az első lépéseket - bizony tűnhet félelmetesnek.
Ahhoz, hogy elindulhassunk a változás útján, szembe kell néznünk a félelmeinkkel, s fel kell tárnunk a megküzdést segítő – olykor rejtett – erőforrásainkat.
A FEJLŐDÉS ÚTJÁN
A változás egy folyamat. A környezetünk csak akkor fog változni, ha mi magunk változunk, ehhez azonban túl kell lépnünk a félelmeinken.
Sokan követjük a következő stratégiákat: menekülünk, bezárkózunk, védekezünk. Meggyőzzük magunkat önnön tehetetlenségünk érvényességéről. Csakhogy a falakat, melyek elzárnak bennünket a siker átélésének lehetőségétől mi emeljük magunk köré, így lebontani, a védelmi pajzson lyukat ütni is csak mi tudunk.
A félelmet meg kell élni. Ki kell mondani. Szembe kell vele nézni. A bukás lehetőségét fel kell vállalni. Az alapos felkészülés azonban segíthet minimalizálni a kockázatot.
Ne feledjük, bárhogyan alakuljanak is a dolgok, minden történetből tanulhatunk valamit önmagunkról, másokról, vagy az adott probléma természetéről. Leginkább azt, hogy a fejlődés érdekében folyamatosan haladnunk kell előre, mindig új, ismeretlen, olykor félelmetesnek tűnő helyzetekkel farkasszemet nézve.
Mi teszi félelmetessé?
Mi a legrosszabb, ami történhet?
Mi növelné a biztonságérzetedet?
forrás: Harmonet.hu
