Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mitől függhet a fájdalomérzet?

Érdekességek2023. december 16.

Ki ne érzett volna fájdalmat élete során, azonban azt mindnyájan másképp éljük meg.

Az a mód, ahogyan érzékeljük a (krónikus) fájdalmat, ill. viszonyulunk hozzá, több tényezőtől függhet. Vegyük számba a fájdalom lehetséges okait, kiemelve néhány kezelési módszert.

Melyik nemhez tartozunk?

Kutatások szerint nagyobb számban érinti a nőket a krónikus fájdalom (amely 3-6 hónapnál tovább tart), és ők másképp viszonyulnak hozzá, mint a férfiak. A kutatók azt is kimutatták, hogy a nők elsősorban pszichés okokból a nemükhöz kapcsolódó fájdalomtól szenvednek a legtöbbet (endometriózis, menstruációs fájdalmak stb.). Amellett az ösztrogének (női hormonok) bizonyosan módosítják a fájdalomérzékenységet. Ennek eredményeképpen pl. a fibromyalgia (folyamatosan fennálló izomfájdalom), migrén, krónikus fáradtság, hátfájás több nőt érint. De kétségtelen, hogy közülük többen is beszélnek róla és fordulnak vele orvoshoz.

Pszicho-emocionális állapot

Az agyban a fájdalmat és az érzelmeket integráló régiók (hipotalamusz, amygdala, prefrontális kéreg, elülső cinguláris terület) nagyon közeliek, és kommunikálnak egymással. Így pl. a depresszió meglehetősen gyakori a fájdalomtól szenvedő embereknél, ami depressziós szindrómához vezethet. Ez ördögi kör, amelynek eredete nem ismert: vagy a fájdalomhoz, vagy a depresszióhoz köthető. De nem véletlen, hogy az antidepresszánsok olykor a fájdalmat is enyhítik.

Környezeti tényezők

Azok a személyek, akik már krónikus betegségben (pl. diabétesz, magas vérnyomás, légzési elégtelenség) szenvednek, vagy bizonytalan az állapotuk, és/vagy fogyatékossággal élnek, érzékenyebbek a fájdalomra. Ugyanakkor pl. azokban a kultúrákban, ahol az ember jobban kifejezi a szenvedését, a „dramatizálás” lehetővé teheti a fájdalom által generált stressz kiürítését és az endorfinok (a fájdalmat is enyhítő hormonok) felszabadítását is. Továbbá mindazok, akik spirituális életet élnek, szintén kevésbé éreznek fájdalmat.


Epigenetika (gének öröklődési formájának vizsgálata)

A krónikus fájdalom megváltoztatja a gének szabályozását a gerincvelőben és az agykéregben, ezáltal modulálva a fájdalomra való érzékenységet. Ezek a változások azonban nem öröklődnek egyik generációról a másikra. A kutatások kihívása annak meghatározása, hogy ezen neurotranszmitterek és receptorok változásai (agyi plaszticitás) visszafordíthatók-e gyógyszerekkel vagy ún. komplementer technikákkal (hipnózis, mindfulness meditáció stb.).

Fájdalomskála

A magas vérnyomással vagy a cukorbetegséggel ellentétben semmilyen vérvizsgálat vagy képalkotó eljárás nem tudja kifejezni a fájdalmat. Jelenleg az egyetlen módja a pácienseknél a fájdalom intenzitásának felmérésére, ha megkérik őket, rangsorolják az érzett fájdalom erősségét pl. egy 0-tól (nincs fájdalom) 10-ig (elviselhetetlen fájdalom) terjedő skálán. Ha a fájdalom egyenlő vagy nagyobb, mint 4-es, kezelésre van szükség. Egyébként különféle skálák léteznek, amelyek egy része újszülöttekre, gyerekekre, értelmi fogyatékos emberekre, idősekre vonatkozik.

Akut fájdalom kezelése

Többek közt egy kalapácsütés az egyik ujjra, az isiász (ülőideg-gyulladás), ficam vagy fejfájás hirtelen és általában átmeneti fájdalmat vált ki: különböző kezelésekkel lehet őket legyőzni. Kismértékű fájdalom esetén, vagy ha nem lehet szájon át szedhető gyulladáscsökkentőt alkalmazni a mellékhatása miatt (pl. gyomorproblémák), nemszteroid helyi gyulladáscsökkentők ajánlottak kenőcs, gél vagy tapasz formájában.

Az ilyen gyenge vagy mérsékelt fájdalmak (1. szint) elleni küzdelemre szánt, szájon át szedhető fájdalomcsillapítók közül ismert a paracetamol és az olyan nemszteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) gyógyszer, mint az aszpirin, az ibuprofen, a ketoprofen vagy a diclofenac… Ezek a fájdalomcsillapítók akkor hatnak a gyulladásra, amikor ez a fájdalom forrása, de sok közülük közvetlenül is képes blokkolni a fájdalmat kiváltó elektromos jel generálását. Egyes ilyen gyógyszerek vény nélkül kaphatók, ami nem jelenti azt, hogy veszélytelenek. Előfordult, hogy szomorú tapasztalataik voltak olykor pl. a migrénben szenvedőknek, akik, ha túl gyakran szedték ezeket a fájdalomcsillapítókat, a túlzó kezelések a migrénjüket krónikus napi fejfájássá változtatták. Az NSAID-ok terhesség alatt ellenjavalltak.

Nagyanyáink módszerei

Olykor hatásosan enyhítik a fájdalmat, még ha átmeneti időre is. Izomhúzódások, rándulások, görcs, szöveti/izomfeszülések, nyakmerevség (torticollis), menstruációs fájások stb. esetén, felmenőink módszerei nyomán, előnyben részesítjük a meleget (görcsoldó hatása miatt), zuhany, meleg vizes palack vagy akár forró vízzel átitatott borogatás formájában. A hidegnek viszont inkább gyulladáscsökkentő és érzéstelenítő hatása van.

A testhőmérséklet néhány másodperces csökkentésével a hirtelen hideg (pl. egy nedves ruhába csúsztatott jégcsomag) gátolja a bőr fájdalomreceptorait, és hozzájárul a megkönnyebbüléshez. Egyébként a hideget a gyulladásos fellángolások (kiújult fájdalom, bőrpír) vagy az osteoarthritis enyhítésére is használják. Vérömlenyre pedig egyesek szívesebben alkalmazzák pl. a zöld agyagot vastag rétegben felkenve a bőrre, míg mások arról gondoskodnak, hogy a mentaillóolajjal végzett halántékmasszázs enyhítse a fejfájásukat.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.