Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Modern élet a természet ritmusára

Érdekességek2026. május 13.

Itt a tavasz, a változékony időjárás. Vajon mennyire sikerül mindehhez alkalmazkodnunk?

Fotó: sweetcrisis © 123RF.comEgy kedves ismerősömmel a nyár kapcsán arról beszélgettünk, ki hogyan szereti tölteni a szabadidejét. Az ismerősöm arról számolt be, talán kicsit bosszúsan, hogy télen imád filmezni, ám amint eljön a „jó idő” (ami alatt ő a meleg, napos időt érti, és amivel személy szerint én és sokan mások, a hűvösebb időt kedvelők nem értünk egyet), egy film sem tudja már lekötni. Úgy érzi, hogy kint kell lennie a szabadban, az utcán, a városban, a réten, a téren. Ilyenkor nála az aktív szabadidős tevékenységek válnak elsődlegessé, mint a sétálgatás, a kocogás, az utazás és a többi. Sőt, hozzátette, hogy ilyenkor azt tapasztalja, nem tud annyit dolgozni, mint „rossz”, azaz hideg, esős időben.

Az időjárás megváltoztat minket?

A hallottak kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen nagy hatással van az időjárás, az évszakok váltakozása arra, hogy hogyan esik jól feltöltődni, pihenni, és hogyan esik jól dolgozni (legyen szó otthoni vagy munkahelyi feladatokról). Eszembe jutott, hogy nem olyan régen, a napsütések kezdetén én is eljutottam egy hasonló felfedezéshez. Azt vettem észre, hogy amíg a hideg időben jól esett korán lefeküdni, most egyszerűen még nem jön álom a szememre akkor, mint pár hete, egyszerűen később esik jól lefeküdni. Egy kicsit én is bosszús voltam, azt hiszem, hogy a gondosan ápolt „alvási higiéniám” egy fontos összetevője, a rendszeres alvásidőm felborul. Aztán arra gondoltam, hogy valójában az lenne különös, ha nem hatna az alvásomra az, hogy most már órákkal később is világos van este, nem úgy, mint télen. És ekkor történt meg a „reveláció”: az a gondolatom támadt, hogy mi sem természetesebb, hogy a napi aktivitásom, ébrenlétem és alvásom alkalmazkodik a változó évszakokhoz, a megváltozott külső körülményekhez, mint a fény és a hőmérséklet. Arra jutottam, hogy talán pont az lenne természetellenes, ha mereven próbálnám ugyanazt a napi ritmust erőltetni magamra, amit a tél során. Talán ez csak az én modern, városi énem, ami azt gondolja, hogy függetlenül az időjárástól, a természettől tudok létezni, tevékenykedni. Pedig ismerem én is a történeteket nagyszüleim, de még inkább dédszüleim korából arról, miként hangolták össze életüket a természet ritmusával, miként szervezték ők életüket az időjárás és az évszakok váltakozása köré, és nem fordítva. Például csak szezonális gyümölcsöt és zöldséget ettek, nem volt más választásuk.


Természetesen sok lehetőséget ad, hogy mi már nem vagyunk ennyire kiszolgáltatva a természet változásainak, és emiatt például télen is könnyűszerrel hozzájutunk friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz. Ám érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy mennyire alkalmazkodunk mindennapi életünkkel a környezet, a természet, az időjárás változásához. Avagy inkább elvárjuk, hogy fordítva történjen, és bosszúsan fogadjuk, ha ez nem történik meg? Például, amikor minden februárban lélekben megrázzuk az öklünket az ég felé: „Hogy lehet már megint/még mindig ilyen alattomos, latyakos hideg idő?”. Esetleg, amikor március havában nem viszünk esernyőt magunkkal, hisz’ olyan tiszta az ég, majd alaposan megázunk, és megállapítjuk: „Ebben a bolond időjárásban nem lehet megbízni!”. Vagy amikor a nyár a tetőfokára hág, és elképedve legyezzük magunkat: „Hogy lehet ilyen meleg nálunk? Hol vagyunk, a trópusokon?”. Fontos elismerni, hogy komoly boszszúságot és nehézséget okozhat, hogy részben valóban ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, és az évszakok váltakozásának. Nem tudjuk kontrollálni, hogy tavasz van-e vagy ősz, hogy esik-e vagy fúj, hogy rekkenő melegtől vagy reszkető hidegtől szenvedünk.

Viszont tudunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.

Ahogy régen is tették elődeink. Megpróbálhatjuk megközelíteni ezt a problémát vagy kihívást kíváncsisággal. Vajon mi esne jól nekem? Ha szenvedek a hőségtől, hogyan tudok egy kicsit alkalmazkodni az időjáráshoz, hogy átvészeljem a nyarat? Hogyan esne jól pihenni? Mikor és milyen módon tudok aktív lenni, ha szükséges? Most inkább az otthoni vagy a kültéri tevékenységek vonzanak? És így tovább… Érdemes lehet átgondolni, hogyan tudnánk egy kicsit jobban ráhangolódni a természetre, az időjárásra és az évszakok váltakozására annyira, amennyire szeretnénk, és amennyire modern életünk is engedi.

Langer Viola
pszichológus
www.nyugizona.hu


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Munkahelyi kultúra és mentális egészség

2026. június 21.

A dolgozók fizikailag bent vannak – mentálisan viszont már rég kiléptek



A legtöbb vállalat még mindig teljesítményproblémaként kezeli azt, ami valójában mentális probléma. A vezetők sok helyen azt látják, hogy csökken az innováció, egyre nehezebb megtartani az embereket, romlik a csapathangulat, nő a passzív agresszió, a meetingeken ugyanazok szólalnak meg, miközben a többiek hallgatnak. A háttérben azonban sokszor nem motivációhiány, hanem pszichológiai bizonytalanság áll.

A Mindwell Business szerint ma már egyértelműen látszik, hogy a munkahelyi kultúra mentális állapota közvetlenül hat a teljesítményre, a lojalitásra és a cégek hosszú távú működésére is. A szervezet pszichológiai biztonsága már nem csupán egy „nice to have” HR-eszköz, hanem üzleti túlélési kérdés lett.

„Nagyon sok munkahelyen ma már nem az a probléma, hogy az emberek nem akarnak dolgozni, hanem az, hogy félnek megszólalni” – mondja dr. Dura Mónika, a Mindwell Business alapítója. – „A dolgozók jelentős része évek óta folyamatos készenléti állapotban működik. Nem mernek hibázni, kérdezni, visszajelzést adni vagy akár segítséget kérni. Ez hosszú távon nemcsak emberileg romboló, hanem üzletileg is.”

Önnek is vannak mániái? – 2. rész

2026. június 20.



Kissé furcsán viselkedik valaki? Nincs abban semmi rendellenes. Kérdezze csak meg egyik barátnőjét, biztos neki is vannak bizonyos mániái, rossz szokásai: rágja a körmét vagy folyton csavargatja egy hajfürtjét, ha gondban van.

Általában senki nem tud elszakadni a maga kis mániáitól, szokásaitól, melyekhez hosszú idő óta elkísérik már. Amit azonban már „nevetséges szokásnak” szoktak nevezni, az rendszerint kimeríthetetlen forrását jelenti a gúnyolódásnak és a kellemetlen tréfáknak. Ezek ritkán károsak, de rosszul esnek az érintett személynek.

Az érzelmeket hangsúlyozó vagy például az izgalommal, lámpalázzal járó mozdulatok tulajdonképpen az érzelmi kitörést palástolják – vélik a pszichológusok. Vagy a gyakori köhécselés beszéd közben szinte kivétel nélkül a szociális zavarodottság elleplezésének a jele. Az ilyesminek általában nincsenek káros következményei az egyénre nézve. Tanácsos tehát velük együtt élni – amíg nem kerítik hatalmukba az érintett személyt –, hiszen bájt és egyéniséget kölcsönözhetnek.

Jól elkülöníthetők ezek a kis rossz szokások a komoly bajtól, a kényszeres mániától, a megszállottságtól. Ez utóbbi a felnőtt lakosság mintegy 2%-át érinti, ugyanannyi nőt, mint férfit, és a pszichiátriai rendelőkben a negyedik leggyakrabban előforduló probléma.

Szeretne lefogyni? A siker az életmódváltásban rejlik

2026. június 20.

A fogyást eredményező diétát és mozgásterápiát (összességében életmód-változtatást) úgy célszerű megválasztani, hogy a test teljes zsírtartalmának csökkenése viszonylag folyamatos legyen és a zsírraktárakból hetente felhasznált mennyiség ne haladja meg az 1,0–1,5 kg-ot (felnőtteknél). E feltétel teljesítése nem egyszerű!

Az alapanyagcsere testtömegtől függően változik. Bizonyított, hogy egy adott testösszetételhez és testmagassághoz tartozó valamilyen szinten egyensúlyban lévő testtömeg néhány kg-mal való csökkentése az alapanyagcsere csökkenését eredményezi. Tehát már kezdetben találkozni lehet a beteg panaszával: „Lényegesen kevesebbet eszem, mint eddig, mégsem fogyok.”

Következményesen kialakuló anyagcsere-változás a fogyasztás hosszú folyamatában is bekövetkezik. Pl. 8–10 kg raktározott zsír leadása után sokkal nehezebb a heti kb. 1 kg további fogyás, mint korábban, még akkor is, ha jelentős súlyfelesleg áll még fenn, mert a szervezet próbál alkalmazkodni a kevesebb kalóriához. Nem fogyással „válaszol”, mert takarékosabban bánik az étel felhasználásával.