Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Negyedévente cseréli a fogkeféjét a magyar

Érdekességek2020. július 30.

Fotó: gettyimages.com

A magyarok harmada évente mindössze egyszer megy fogorvoshoz, a fogkeféjét pedig csak negyedévente cseréli – derült ki egy friss kutatásából. A felmérés szerint a szájhigiénés kérdéseikkel a válaszadók ugyan jellemzően szakemberekhez fordulnak, ennek ellenére fogorvosi rendelőbe sokan csak akkor mennek, amikor már nagy a baj. A kutatás arra is rámutatott, hogy a kitöltők közel harmada még sosem volt fogkőleszedésen, a leggyakoribb fogászati probléma pedig a fogszuvasodás, a fogínyvérzés, valamint a rossz lehelet.

A magyar emberek fogápolási szokásait és tájékozottságát vizsgálta a LACALUT online felmérése[1]. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, mennyire tartják magukat tudatosnak a magyarok a fogápolás terén, milyen gyakran járnak fogorvoshoz, és mit tesznek napi szinten a megfelelő szájhigiénia megtartásáért.

A fogorvos és a Google a barátunk

A kérdőívet kitöltők jelentős része (több mint 40 százalék) tudatos fogápolónak vallotta magát, kétharmaduk pedig nem csak a mindennapi tisztításra, hanem az étkezésre is figyel, hogy hosszú távon megőrizze fogai egészségét. Az életkor szempontjából az 55 év felettiek tartják magukat a legtudatosabbnak, miközben a korcsoportba tartozó kitöltők közül csak 2 százalék használ az alapos tisztításhoz szükséges kiegészítő eszközöket (fogselymet, szájvizet, nyelvtisztítót). 

Utóbbit Karácsonyi Henrietta, dentálhigiénikus is megerősíti, tapasztalata szerint az életkor változásával a fogápolás terén is tudatosabbak lesznek az emberek, ugyanakkor a fogorvoshoz fordulók kevés százalékánál jellemző, hogy a fogkefe mellett több kiegészítő szájápolási terméket is használnak, pedig ezekre nagyon is szükség lenne. A szakember szerint a szájvíz és a fogselyem mellett a nyelvtisztító és a fogköztisztító is sokat segít az egészséges szájhigiénia megtartásában.


Szájhigiénés kérdéseivel a kitöltők több mint 70 százaléka a fogorvost keresné, ugyanakkor mindössze 20 százalék vallja, hogy kizárólag szakembereknél érdeklődik, ha problémája van. A megkérdezettek 67 százaléka ezzel szemben az interneten is keresgél, ha elbizonytalanodik, sőt ismerősök véleményét is gyakran kikéri fogápolási kérdésekben, mielőtt fogorvoshoz fordulna.

Fotó: pixabay.com

Mikor, mennyit és mivel?

A kitöltők 63 százaléka vallotta, hogy napi kétszer mos fogat – ez a gyakoriság a szakértő szerint ugyan elegendő lehet, ha megfelelő technikával és legalább két percen keresztül történik, azonban az ideális a napi háromszori fogmosás, melyet jellemzően az emberek kevés százaléka tart csak be.

A megkérdezettek majdnem 80 százaléka biztos volt abban, hogy helyes technikával mos fogat, miközben az így válaszolók fele még sosem kért segítséget szakembertől a helyes fogápolási rutin elsajátításához. A válaszadók több mint 70 százaléka hagyományos, 25 százalékuk pedig elektromos fogkefét használ. Karácsonyi Henrietta hangsúlyozza, hogy a fogkefe típusánál fontosabb, hogy megfelelő időt fordítsunk a folyamatra, valamint, hogy az összes fog minden látható felszínét alaposan megtisztítsuk, ínytől a fog felé, söprögető mozdulattal. A szakember továbbá kiemelte, fontos, hogy fogmosás közben csak az adott műveletre koncentráljunk, hiszen, ha elkalandozunk, kevésbé lesz hatékony a tisztítás.

Megvárjuk, amíg nagy lesz a baj

Fotó: pixabay.comUgyan a válaszadók harmada évente csak egyszer (35 százalék) vagy annál is kevesebbszer jár fogorvosnál, a magyarok több mintfele (65 százalék) ha problémát vagy fájdalmat észlel, legkésőbb pár nappal a panasz kezdete után kér időpontot szakemberhez. Karácsonyi Henrietta tapasztalata szerint azonban jellemző, hogy túl sokáig várunk, mielőtt felkeresnénk a fogorvost, pedig a lyukas fog nem gyógyul meg magától.

A felmérésből az is kiderült, hogy a válaszadók közel harmada sosem vett részt még fogkő-eltávolításon, akik pedig rendszeresen járnak, azok legnagyobb százalékban (28 százalék) évente mennek csak el. Pedig Karácsonyi Henrietta szerint évente legalább kétszer tanácsos elmenni ellenőrzésre, adott esetben fogkőleszedésre, más panaszokkal pedig minél előbb fogorvoshoz kell fordulni. Ennek ellenére a kitöltők nagy többsége csak akkor megy szakemberhez, amikor már nagy a baj: 80 százalékuk fogtömés miatt fordulna csak orvosához, fogínyfájdalommal (50 százalék), ínyvérzéssel (40 százalék), valamint rossz lehelettel (23 százalék) már jóval kevesebben keresik fel a szakembert.

A kérdőív arra is rákérdezett, hogy mely fogászati problémát tapasztalták már magukon a magyarok: legnagyobb százalékban fogszuvasodást jelölték meg (72 százalék), melyet a szakember tapasztalatai is megerősítenek. Ezt követi a fogínyvérzés (64 százalék), valamint a fogfájdalom (62 százalék). A kitöltők fele jelenleg is küszködik fogínyvérzéssel, majdnem 90 százalékuknak volt már fogtömése, 64 százalék pedig már gyökérkezelésen is átesett.
[1] A nem reprezentatív online kutatás június 29. és július 12. között két héten keresztül zajlott, összesen 1828 fő részvételével


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Porckopás és csontritkulás – van köztük kapcsolat?

2025. november 20.

A porckopás és a csontritkulás két külön betegség, eltérő megelőzési és kezelési elvekkel. Előbbi az ízületi felszín és a lágyrészek problémája; utóbbi a csontok ásványianyag-cseréjének zavara. Közös félreértés, hogy „fájdalom esetén pihenni kell, mert a mozgás árt”. A tartós inaktivitás rontja az izmok állapotát és fokozza a fájdalmat, ezért valójában a jól felépített, ízületkímélő mozgás mindkét esetben alapkezelés. Idős korra jellemző az izomtömeg vesztése, ami rendszeres mozgással lassítható. A mozgás ezenfelül az általános, anyagcserére gyakorolt pozitív hatásai mellett javítja az ízület körüli lágyrészek vérellátását, valamint a porcsejtek táplálkozását.

Emellett artrózisban más szempontból is fontos az izmok megerősítése. A megfelelő izomzat fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, ezáltal bizonyítottan csökkenti az időskori eséseket. „A mozgás nem ellenség, hanem gyógyszer, de fontos a fokozatosság, a rendszeresség és a személyre szabott mozgásterápia” – teszi hozzá a szakember.

További gyakori tévhitek:


„Csak az idősek/nők betegsége.” Mindkettő gyakoribb idősebb korban és nőknél, de férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat korábbi sérülések, túlterhelés, genetikai hajlam, hormonális változások, életmód miatt.
„A vitaminok/étrendkiegészítők majd megoldják.” Az étrendkiegészítők mint a kalcium, D-vitamin, kollagén stb. szedése csak része a megoldásnak, de a bizonyított alap a mozgás, a testsúlykontroll és – ha kell – az orvosi kezelés.
„A testsúly nem tényező.” A túlsúly plusz terhelés az ízületnek, mely minden lépésnél jelentkezik. A cél az egészséges, fenntartható testsúly.
„A ropogtatás/időjárás okozza.” Nincs rá bizonyíték, hogy akár artrózist, akár csontritkulást okoznának, legfeljebb a panaszokat befolyásolhatják.
„Ha porckopásom van, nem lehet csontritkulásom (és fordítva).” Egy embernél együtt is előfordulhat a két betegség; a szűrés és a célzott edzés akkor is fontos, ha a másik kórkép már fennáll.

Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei

2025. november 20.

Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.

A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre

Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…

A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.

A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.