Nem dobom ki, jó lesz az még valamire...
Érdekességek2019. március 14.
Hú, mennyi mindennel vagyunk így. Aztán csak gyűlnek a kacatok, a fölösleges tárgyak. A zsúfoltság a feng shui szerint sem tesz jót életterünknek... Miért halmozunk és mennyit? Készült egy felmérés a témában.
Van, aki könnyen megválik a már szükségtelen használati tárgyaitól, de sokaknak ez kimondottan nehezére esik.Egy népszerű online piactér internetes kutatása szerint a gyűjtögetők kicsivel kevesebben vannak, mint a szortírozók, vagyis a válaszadók többsége könnyen int búcsút a felesleges tárgyaknak. Dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológus szerint a gyűjtögetésre való hajlamnak sokféle oka lehet nemtől, életkortól, társadalmi státusztól és természetesen a gyűjtögetés tárgyától függően.
„Valamire csak jó lesz”
4600 felhasználót kérdeztek meg arról, hogy mihez kezdenek feleslegesnek ítélt dolgaikkal. A válaszadók kicsivel több, mint fele állítja, hogy könnyen megszabadul a szükségtelennek ítélt tárgyaktól, míg 46 százalék vallotta be, hogy ez nehézséget okoz számára. De vajon miért?
A legtöbben (16%) úgy gondolják, hogy sose lehet tudni, mire lesz még jó a már 5 éve nem hordott ruha, vagy a polcon porosodó DVD-lejátszó, ezért elvből nem dobnak ki, vagy adnak el semmit. 12 százalék bevallotta, hogy halogató típus, vagyis Pató Pál úr „ej, ráérünk arra még” hitvallását követi, ezért esik nehezére a búcsú. 10 százalék egyszerűen a lustasággal indokolja a gyűjtögetést, míg 8 százalék hivatkozott érzelmi okokra; ők saját bevallásuk szerint képtelenek elengedni a tárgyakat.
Dr. Meskó Norbert szerint az idősebbekre (akik a világháborút követő nélkülözés évtizedeiben szocializálódtak) inkább jellemző lehet a használati tárgyakhoz való ragaszkodás, míg a fiatalabbak - akikre a fogyasztói „használd-dobd el-vegyél újat” szellemiségben nevelkedtek - könnyebben képesek elengedni tárgyakat újabb holmik szerzésének reményében. Valójában a holmik megőrzése és tárolása teljesen természetes, amelyet egyre inkább felülírni látszik a modern fogyasztói világ normája, amely folyamatos vásárlásra sarkall bennünket. A kutatási eredményekben mutatkozó kettősség valószínűleg ennek a két normának az egymáshoz feszüléséről szól, tette hozzá a szakember.
Eladunk és adományozunk
Örömteli eredmény, hogy a válaszadók azonos arányban, 37-37 százalékban adják, vagy adományozzák el a számukra már értéktelen, de még használható darabokat. A válaszadók 14 százaléka azt állította, hogy soha semmit nem dob ki vagy ad el, hanem inkább őrizget, míg 13 százalék esetén a megunt tárgyak, eszközök és ruhák válogatás nélkül a kukában landolnak. Akkor szortírozunk, amikor már nem férünk
A legtöbben bizonyos időközönként és rendszerességgel ráveszik azért magukat a válogatásra. A kitöltők 58 százaléka minimum évente, sőt, 16 százalék havonta átnézi a dolgait. 22 százalék nem köti időhöz a tevékenységet, egész egyszerűen akkor szabadulnak meg a tárgyakról, amikor azok már nem férnek el a szekrényben és a polcokon. A válaszadók mindössze 2 százaléka állította azt, hogy soha nem szabadul meg a felesleges dolgaitól.
A gyűjtögetés életvezetési problémák tünete is lehet
A szakember összegzése szerint a kutatás látványosan bemutatja, hogy miként ütközik össze bennünk a megszerzett tárgyaink ésszerű megőrzésének, a tartalékok képzésének hagyományos normája a mesterségesen felpörgetett fogyasztó igények gerjesztésének pazarló, habzsoló normájával. A kutatásban résztvevők többsége (58%) egy éven belül megszabadul a feleslegesnek tartott holmiktól, és csak néhányan számolnak be arról, hogy soha nem teszik meg ezt.
A tárgyak gyűjtésének nyilván van egy olyan formája is, amely bizonyos alkalmazkodási és életvezetési problémák egyik tünete lehet. Amikor valakit a normál életvezetésében, munkájában, társas kapcsolatai alakításában gátolnak a felhalmozott tárgyak, illetve minden energiáját az újabb holmik megszerzésére fordítja, akkor valójában pszichés problémáról beszélhetünk. Ennek aránya persze viszonylag alacsony az össznépességben.
forrás: Harmonet