Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Nem vesszük elég komolyan?

Érdekességek2019. október 08.

Eljöhet az az idő, amikor már nem lesz elég erős antibiotikumunk a fertőzések gyógyítására? Erről mi is tehetünk a felelőtlen antibiotikum-használat révén.

 

Fotó: 123rf.comVilágszerte 700 ezer ember hal meg évente antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, mert már nem létezik olyan erős gyógyszer, amilyenre szükségünk lenne. Az antibiotikum-rezisztencia fejlődésének biológiai hátteréről, a probléma globális jelentőségéről, a helytelen és ellenőrizetlen antibiotikum-használat elterjedéséről és következményeiről Méhi Orsolya, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének tudományos munkatársa írt egy összefoglalót.

Általánosan megfogalmazva, az antibiotikum-rezisztencia az a jelenség, melynek során a baktériumok és más mikroorganizmusok (pl. kórokozó gombák, egysejtű paraziták) ellenállnak az elpusztításukra szánt antibiotikumoknak

Fontos kiemelni, hogy az antibiotikum-rezisztencia nemcsak a bakteriális fertőzések kezelését veszélyezteti (köztük közönséges betegségekét, amelyeket már képesek voltunk leküzdeni, mint a tüdőgyulladás, tuberkulózis, vérmérgezés, gonorrhoea, élelmiszer által közvetített betegségek), hanem számos más orvosi beavatkozást is, mint a rákterápiás kezelések, a transzplantációk és más immunszuppressziós eljárások, az invazív sebészeti beavatkozások vagy a koraszülöttek ellátása.

A WHO-nak egy idén áprilisban megjelent jelentésében sokatmondóan foglalják össze a jelenlegi helyzetet: „Nincs idő a várakozásra: hacsak nem reagálunk azonnal, az antibiotikum-rezisztenciának katasztrofális következményei lesznek egy generáción belül. Meg kell védeni a jövőt az antibiotikum-rezisztens fertőzésektől.” Az antibiotikum-rezisztencia a megemelkedett számú elhalálozásokon kívül hosszabb kórházi tartózkodást, az ezzel járó magas kórházi költségeket és jelentős globális gazdasági terhet jelent.

Csak egy a számos sokkoló példa közül annak a nevadai nőnek az esete, akinek olyan Klebsiella pneumoniae-fertőzés okozta a halálát, amely az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott összes (26-féle) antibiotikummal szemben rezisztens volt, egyik gyógyszerrel sem tudták meggyógyítani. 

A helytelen, mértéktelen és gyakran ellenőrizetlen antibiotikum-használat – nemcsak a gyógyászatban, hanem az állattenyésztésben is –, az állati eredetű termékek nemzetközi kereskedelme, a turizmus világméretűvé válása mind-mind elősegíti az ellenálló baktériumok kialakulását és globális terjedését.


Mit tehetünk az antibiotikum-rezisztencia terjedésének csökkentése érdekében?

Egyértelműen globális összefogásra van szükség, és a társadalom minden szintjén szükségesek a változtatások.

Már egyéni szinten is sokat tehetünk, ha betartjuk a következő tanácsokat:

• Csak akkor használjunk antibiotikumokat, ha azokat orvos írta fel, és szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos előírásokat. Soha ne hagyjuk abba az antibiotikum-kezelést az orvos által meghatározott időtartam előtt.

• Soha ne szedjünk antibiotikumokat vírusfertőzésekre (pl. nátha, vírus okozta megfázás esetén).

• Soha ne osszunk meg másokkal megmaradt antibiotikumokat, vagy ne használjuk őket saját belátásunk szerint.

• Előzzük meg a fertőzések kialakulását a megfelelő higiéniai és életmódbeli előírások betartásával (rendszeres kézmosás, ételek megfelelő módon való előkészítése, beteg emberekkel való közvetlen kontaktus elkerülése, biztonságos szex, megfelelő oltások beadatása).


forrás: Patika Magazin.hu
hírek, aktualitások

Generációs különbségek

2026. február 24.

Az emberek életük különböző szakaszaiban nemcsak biológiai és pszichológiai értelemben változnak, hanem a történelmi, gazdasági és kulturális környezet is más-más tapasztalatokat és normákat alakít ki bennük.

A generációs különbségek, vagy akár szakadékok az egyik fontos kihívását jelentik a jelenkornak, ezért érdemes számba venni, mi mentén is alakulnak ki és hatnak ezek az eltérések. Már csak azért is, mert a modern szociálpszichológiai megközelítések szerint a generációs különbségeket gyakran eltúlozza a közbeszéd: sok viselkedésbeli eltérés inkább az életkorból és az aktuális társadalmi környezetből fakad, nem pedig „veleszületett” generációs jegyekből. Ilyenek ugyanis nincsenek, miközben persze lehetnek közös történelmi tapasztalatok, mint egy-egy „háborús” generációnál, akik mondjuk fiatal felnőttként hasonlóan élték meg a frontot, a szeretteik elvesztését, a nélkülözést vagy a későbbi béke felszabadító érzését. De nekik sincsenek velük született nemzedéki jegyeik, pusztán egyszerre születtek rosszkor, hogy aztán átgázoljon rajtuk a történelem.

Mozgás nélkül nem megy

2026. február 24.

Sajnos be kell látni, hogy mozgás nélkül (sport, séta, otthoni torna) tartós és hatékony fogyókúra nem fog sikerülni.

Ha hirtelen elhatározásból egyik napról a másikra kevesebbet eszik valaki, vagy csak tudatosan megválogatja az élelmiszereket, néhány kg-ot így is viszonylag gyorsan le tud adni.

A szervezet élettani funkciói viszont egy nagyon érzékenyen beállított „vegykonyha”. Minden külső hatásra azonnal reagál – hidegre, melegre – de ha kevesebbet iszik valaki, akkor is nagyon hamar hozzászokik, és már nem is kívánja úgy a folyadékot.

A kevesebb táplálékhoz is hozzászokik a szervezet, annak minden részét sokkal alaposabban feldolgozza, hasznosítja, s egyszer csak beáll az egyensúly.

Ön azt veszi észre, hogy kevesebbet eszik, mégsem fogy már tovább. Hát ezért. Ekkor már csak a fokozott mozgás segíthet! Ugyanolyan kevés étkezéssel, több mozgással további kilók „pattannak le”.

Év eleji fogadalmak

2026. február 23.

Év eleje általában a fogadkozások, a rendrakás ideje. Rendet rakni a környezetünkben – fontos lenne például átnézni a gyógyszereket, a házi patikát, a lejárt tablettákat visszavinni a patikába, mert ez a szabályos selejtezési mód – és rendet rakni „a fejünkben” is, a gondolatainkban. Ez utóbbi nem egyszerű, mert hajlamosak vagyunk a régi, berögződött, már rutinná vált mechanizmusainkat követni, mert így kényelmes. És így nemigen ér meglepetés, mert semmi újat nem viszünk az életünkbe, és úgy gondoljuk, hogy ez a biztos.

Nem szeretjük a változásokat. Ezek az év eleji fogadkozások is sokszor ezért fulladnak meg. Egyrészt változtatnunk kell valamin, az életvitelünkön, a gondolkodásunkon, a hozzáállásunkon, néha nem is kicsit, másrészt olykor a környezetünk sem igen támogató, esetleg még visszahúzó ereje is lehet. Arthur Schopenhauer (1788–1860) német filozófus fogalmazta ezt meg kiválóan, hogy ha nehéz helyzeteken akarjuk magunkat átrágni, milyen külső reflexiókra kell számítanunk. De ha kitartóak és elszántak vagyunk, akkor miénk a győzelem. Szerinte minden nehéz kérdés megoldása három lépcsőn megy keresztül. Az elsőn nevetségesnek tartják az ötletet, a másodikban küzdenek ellene, a harmadikban magától értetődőnek tartják. Tehát fogjunk csak bele az észszerű változtatásokba, az újévi fogadalmakba, a szükséges fogyókúrába, a rendszeres mozgásba, az egészséges életvitelbe.