Olyan vagyok, mint az anyám!
Érdekességek2023. július 13.
Sokaknak ezt a mondatot szörnyű kimondani vagy hallani. Sokszor vágják férjek feleségük fejéhez azt, hogy "olyan vagy, mint az anyád". De miért olyan rossz ezt hallani? Egyik felünk valóban olyan, mint az édesanyánk, másik felünk pedig olyan, mint édesapánk. Mégis ettől a mondattól robbannak ki legtöbbször a hatalmas veszekedések.
Sajnos sok embernek nehéz elviselni a tényt: mi édesanyánk és édesapánk vagyunk. Akár tetszik ez nekünk, akár nem. Szinte alig találkozom olyan emberrel, akinek a szülőkkel való kapcsolata rendezett és szeretetteljes lenne. Általában hiányérzetünkről beszélünk, és azokról a dolgokról, amelyeket nem kaptunk meg szüleinktől. Hiszen hányan vannak, akik nem kaptak sok szeretetet, törődést, odafigyelést. Ezeknek az embereknek a lelkében ott a hiány, amelyet a fenti érzelmek elmaradása eredményezett.
Később aztán, felnőtt korban, az elmaradt szeretetet és törődést a partnerünktől szeretnénk megszerezni. Gyakran előfordul, hogy a lány egy apamodellt, a fiú pedig egy anyamodellt keres a kapcsolataiban, szerelmeiben. Hamar kiderül azonban, hogy partnerünk nem tud megfelelni ezeknek a sokszor nem tudatos elvárásoknak. Ekkor elkezdődnek a kapcsolati problémák. Vádaskodni kezdünk, és partnerünket okoljuk kudarcainkért. Pedig az egyensúly helyreállítható: „csak” el kell fogadnunk azt, hogy olyanok vagyunk, mint a szüleink.
Egy kliens mesélte nekem, hogy ő bizony könnyedén megoldotta a szülőkkel való rossz viszonyt: az ország másik végébe költözött, és évek óta nem beszél a szüleivel. Sajnos azonban ez nem old meg semmit. A világ másik végére is költözhetünk, a családi rendszerünk akkor is hatni fog ránk. A szülőkkel való konfliktusok elkísérnek bennünket, bárhová szeretnénk is menekülni előlük.
Azt a nőt, aki nem tiszteli az édesanyját, nem fogják tisztelni a férfiak sem. Hiszen önmagában sem tiszteli ez által a nőt. Családállítások alkalmával láthatjuk, hogy amint a hölgy kliens szeretetteljesen és tisztelettel fordul az anya felé, hamar megváltozik a férfiak meglátása is róla. Míg addig érdektelennek tartották, az oldás után érdeklődve fordultak felé.
Addig, míg nem fogadjuk el tisztelettel az édesanyánkat, nem lehetünk sikeresek az életünkben sem. Sem a párkapcsolatban, sem a munkában, sem az anyagiakban. Éppen ezért, akik ezekkel a gondokkal küzdenek az életben, azoknak érdemes átgondolniuk a szülőkkel való kapcsolatukat.
Ha egy lány gyermek nem fogadja el az édesapját, akkor is gondjai lesznek a férfiakkal való kapcsolataiban. Persze fordítva ugyanígy működik a dolog. Ha egy férfi nem fogadja el az édesanyját, gondjai lesznek a nőkkel való kapcsolataiban. Ha pedig az édesapját nem fogadja el, akkor nem fogadja el önmagában sem a férfit, ezért a nők nem fognak rá tisztelettel nézni.
Amíg fájdalmat okoz neked az a mondat, hogy „olyan vagy mint az anyád”, addig bizony dolgod van ezzel a témával. A változás akkor következhet be, amikor azt tudod már mondani: „lehetek olyan, mint az anyám” (vagy lehetek olyan, mint az apám). Amíg a szemedben az a legrosszabb, ha édesanyádra hasonlítasz, addig pontosan úgy fogsz viselkedni, mint ami ellen védekezel. Azonban ha azt tudod mondani, hogy „lehetek olyan” akkor erre már nincs szükséged. Onnéttól kezdve élhetsz teljesen más életet, olyat, ami neked a legjobb.
Az életünk egyik legfontosabb állomása tehát az, hogy elfogadjuk a szüleinket úgy, ahogy vannak. Hibáztatás, vádaskodás nélkül. Ne feledjük el, hogy csak annyit tudtak adni nekünk, amennyit ők is kaptak a saját szüleiktől. Azok a szülők, akik nem tudtak szeretetet adni gyermekeiknek, szinte biztos, hogy gyermekkorukban maguk is szeretethiányban szenvedtek. Viszont megkaptad tőlük a legnagyobb dolgot, amit ember adhat egy másik embernek: az Életet!
forrás: Harmonet.hu
