Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Önismeret - az egyik és a másik, vagy ki tudja hányadik énem

Érdekességek2022. február 01.

Régóta más szemmel tekintek az önismeret tudományára. Divat lett az önismeret, hisz ha nem ismerem meg saját magam, akkor honnét fogom tudni, hogy ki vagyok én valójában, milyen vágyaim, álmaim vannak, és azok valósak e, vagy csak abból az "énemből" származnak, amit meg kellene javítanom?  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.És valóban meg kell javítani? De akkor ki vagy mi fog megjavítani kit vagy mit? Én javítom meg a hibás énképemet, de ha hibás az énképem, honnét tudom, hogy nem éppen a hibás énkép szólal meg akkor, mikor fejlődni akarok, és még hibásabbat hoz létre? És ki szerint hibás a hibás, és mért éppen ő a hibás?

Ugye hogy most már azt sem tudjuk, mit csinálunk valójában? Kissé összekuszálódtak a szálak, és azt érzem, hogy az önismerettel foglalkozók valahogy így forognak körbe-körbe, mint amikor a kutya a saját farkát kergeti.

Sokat gondolkodtam magam is azon, ki vagyok én, ki vagyok valójában. Az vagyok, aki lelkes, szorgalmas, szeretetteljes, vagy az, aki lusta, néha semmihez nincs kedve, és bizony gyakran elfogja a vágy, hogy jól megmondja a véleményét valakinek?

Valahogy sosem tudtam eldönteni, melyik vagyok valójában, és most már nem is akarom eldönteni, hisz rájöttem: mindkettő én vagyok. Nem lehetek csak ilyen vagy csak olyan. Nem lehetek csak jó vagy csak rossz. Nem akarok mindenkit egyformán szeretni sem, pedig ezt várnák el tőlünk a „Mesterek”.  Ha te is így vagy ezzel, ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Egyik kedvenc íróm, családállító kolléga,Wilfried Nelles fogalmazott a következőképpen:

„Tudunk változni, de nem tudjuk magunkat megváltoztatni. A megváltozás gondolata énes gondolat, azt az illúziót kelti, hogy tehetünk valamit. Az én „dolgozik magán”, változtatja meg magát – vagyis az én megdolgozza az ént, és közben ugyanaz marad. Ez az úgynevezett változás. Ám ez csupán egy kozmetika, mivel az én lényegét tekintve nem tudja megváltoztatni önmagát.”/ Wilfried Nelles: A gyógyító valóság/

Az elmúlt évek során megtapasztaltam, bizony Wilfried Nelles-nek igaza van. Én, én vagyok. Nem lehetek másféle én. Hogy hogyan lehet mégis változni/változtatni? Úgy, ha szembenézünk azzal, ami van. Akik vagyunk.

Amikor elkezdtem a családállítás tudományával foglalkozni, az első saját állításomon egy világ omlott össze bennem. Csak néztem az előttem zajló történéseket, és nem akartam elhinni, hogy ez az én lelkemben zajlik. Pedig éppen ez történt. Abban a pillanatban úgy éreztem, nem tudok magamról semmit, amit eddig hittem magamról, abból szinte semmi nem igaz. Az csak illúzió, a valóság pedig éppen most, ebben az állításban, itt zajlik az orrom előtt.

Éreztem úgy, hogy nagyon tudok szeretni. Amikor pedig megtapasztaltam milyen a „valódi” szeretet érzése, döbbenten álltam előtte. Éreztem úgy, hogy állandó konfliktusaim vannak valakivel, és nincs köztünk szeretet. Közben, a mélyben nagyon is jelen volt a szeretet, csak az érzésre rárakódtak az évtizedes családi minták, és ezért éreztem szeretetlennek a kapcsolatot.


Éreztem úgy, hogy jól vagyok, pedig a lelkemben szenvedés volt egy helyzet miatt. És éreztem úgy, hogy lépnem kellene, pedig semmi más teendőm nem volt, csak egy helyben maradni. Azóta az önismeretet számomra a családállítás jelenti. Ott az jelenik meg, ami a lényeg, ami a lényem. Semmi más, csak az, sallangok nélkül.

Persze, mire ezekhez a felismerésekhez elértem, sok-sok saját családállításon voltam már túl, és mint terapeuta is számos állítást végeztem el. Ami mindig ugyanaz marad: a kliens rácsodálkozása saját magára, és a családi-kapcsolati rendszerére.

Ma már minden fontosabb kérdésben a módszer segítségéhez folyamodok, hiszen ez működik otthon is, egyéniben is, és néha egy-egy kérdés megvizsgálása néhány papírlap segítségével rengeteg rossz döntéstől óvhat meg bennünket.

A kérdésre pedig, hogy ki vagyok én, csak egy dolgot tudok válaszolni. Minden, amit látsz. Minden, ami vagyok, és szeretnék lenni. Egyik „énem” sem hibás, ez is, az is én vagyok.

Hogy ki vagy te? Gyere el, és tapasztald meg. Az egyik legizgalmasabb pillanat, amikor például valaki „szerencsétlennek” mondott énje mellé felállítjuk a magabiztos, határozott énjét. Ilyenkor egy új világ nyílik meg az állító előtt.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Félelem a fogorvostól

2026. március 17.

A fehér köpeny, a jellegzetes „rendelőszag” és a fúró magas frekvenciájú sikítása sokaknál még ma is jeges rémületet vált ki. Bár a modern technológia már fájdalommentes megoldásokat kínál, a dentofóbia (fogorvostól való rettegés) továbbra is “népbetegség”. A Clinident körképe azt vizsgálja, hogy valójában mitől is félünk ennyire, illetve, hogy a halogatás nemcsak az egészségünket rombolja szisztematikusan, hanem egy átlagos magyar család költségvetését is plusz kiadásokkal terhelheti meg.

Az MPDI szerint szerint a szorongásunk gyökere meglepően összetett. Nem pusztán a fájdalomtól tartunk; a félelem elsődleges kiváltói a szenzoros ingerek. Az eugenol és a fertőtlenítőszerek elegye, az úgynevezett „rendelőszag”, valamint a fúró hangja közvetlenül az agy félelemközpontját, az amygdalát aktiválja, még mielőtt az orvos hozzáérne a pácienshez. A legmélyebb blokkot a kiszolgáltatottság okozza. A páciens vízszintes helyzetben fekszik – ami pszichológiailag védtelenséget sugall –, nem látja, mi történik a szájában, és a kezelés alatt képtelen a verbális kommunikációra. Ehhez szorosan kapcsolódik a kontrollvesztés és a fulladásérzet traumatikus élménye – derült ki a Cleveland Clinic anyagából. Sok páciens ugyanis a nyelési reflex elvesztésétől tart. A fekvő helyzet, a szájba helyezett vattaszálak és a nyálszívó együttesen azt az illúziót kelthetik, hogy a páciens nem tud szabadon lélegezni vagy nyelni. Ez a kontrollvesztett állapot pánikszerű reakciót válthat ki, ami tovább erősíti a rendelőtől való távolságtartást.

Családi piknik programsorozat várja tavasszal a családokat

2026. március 16.

Alfáktól Omegáig – Képernyők, mesterséges intelligencia és gyermekkor

Egyre több gyerek találkozik már kisgyermekkorban képernyőkkel és mesterséges intelligenciával. A digitális gyerekkor kihívásaira keres gyakorlati válaszokat az Alfáktól Omegáig családi piknik programsorozat, amely tavasszal Balatonfüreden és Gödöllőn várja a családokat és pedagógusokat.

A digitális eszközök ma már a gyerekek mindennapi környezetének részévé váltak – sok esetben már egészen kisgyermekkorban. Hazai adatok szerint az óvodások 80–90 százaléka naponta használ valamilyen okoseszközt, és egy másfél éves gyerek átlagosan napi másfél órát tölt képernyők előtt. A szakemberek szerint a túlzott képernyőhasználat hatással lehet a figyelemre, az alvásra, a mozgásra és a társas kapcsolatok alakulására is.

A nagyobb gyerekeknél a képernyő előtt töltött idő az elmúlt években tovább nőtt: egyes felmérések szerint a 8–12 éves korosztályban a napi átlagos képernyőidő meghaladja az öt és fél órát, a tinédzsereknél pedig akár napi nyolc órát is elérhet. Az online tér ráadásul új szintre lépett: az utóbbi években a mesterséges intelligencia is megjelent a gyerekek digitális környezetében – keresőkben, tanulási alkalmazásokban és online platformokon.

Csípőkopás, csípőfájdalom

2026. március 16.

Sajnos a gerinc betegségei, a csigolyák deformitásai után a csípő fájdalma, kopása, szerkezeti elváltozása is igen gyakori, viszont kevésbé kerül időben kezelésre, valamiért ugyanis ezt a fájdalmat tovább és jobban tűrik az emberek… elég helytelenül!

A tünetek elsődleges tünet lehet a reggeli ízületi merevség, napközben jelentkező csípőfájdalom mozgatásra (főleg terpesztésre, oldalra emelésre, forgatásra), járási nehezítettség, ami leginkább lépcsőn járáskor jellemző.

A combizmok merevsége és a farizmok, a csípő körüli izmok túlzott feszessége lehet előzmény vagy tünet. A mozgásszervi problémák mellett jelentkezhetnek idegi eredetű fájdalmak is, ezek általában hirtelen nyilalló érzések vagy állandó, csípő körüli, illetve szúró vagy zsibbadó fájdalmak lehetnek. Sok tünete van ennek a betegségnek, ez részben jó, mert ezáltal talán korábban észrevehető, felismerhető, másrészt rossz, mert a tapasztalatom szerint a beteg kivárja a legutolsó stádiumot is, és akkor fordul szakemberhez, amikor egy szép csokornyi tünettel rendelkezik.

Ennek a tünetegyüttesnek a kezelése azonban késői stádiumban már nem olyan egyszerű!