Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Párterápia: mikor és miért forduljunk szakemberhez?

Érdekességek2023. október 17.

A párterápia a személyek közötti interakciókat és kommunikációt helyezi középpontba, annak érdekében, hogy (ha ez lehetséges) a kapcsolat minősége javulhasson és az érintett felek megoldhassák a közöttük lévő problémákat. A párkapcsolatok ugyanis az életünk egyik legfontosabb részét képezik, hiszen az ember társas lény, ám idővel számos kihívással, konfliktussal szembesülhetünk - amelyeket talán első ránézésre megoldhatatlannak ítélünk meg. Professzionális segítség nélkül legalábbis mindenképp.  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Milyen problémák indokolhatják a párterápiát?

A tapasztalatok bizony azt mutatják, számos katalizátor teheti indokolttá a párterápia elkezdését, sőt, igazából bármilyen nehézség kiváltóok lehet, ha az adott probléma rendre be van söpörve a szőnyeg alá. A leggyakrabban tehát a helyes kommunikáció hiánya a „ludas”: ha a partnerek között gyakran vannak félreértések, viták, ha az egyik vagy mindkét fél úgy érzi, hogy nem értik meg Őt, akkor érdemes párterapeutához fordulni. Emellett a bizalom hiánya, bizalmi problémák is indikálhatják a speciális kezelést. A féltékenység, az elhanyagoltság érzése vagy a hűtlenség mind mély sebeket ejthetnek a kapcsolaton, amelyek azonban, bármilyen hihetetlennek, sőt, kivitelezhetetlennek tűnhet is a felek szemében, szakember segítségével gyógyulhatnak.

Nem ritkák az intimitási és szexuális problémák sem

Egy párkapcsolat nagyon komplex jelenség, több lábon is, amelyek mindegyike egyforma relevanciával bír. Amennyiben például a pár intimitási vagy szexuális nehézségekkel küzd, az mélyen befolyásolhatja a kapcsolat minőségét – amellett, hogy egyébként, a párkapcsolat más aspektusainak vonatkozásában (például lelkitársként, barátként) kifogástalanul funkcionálnak a felek. Az intimitás megváltozása, a szexuális együttlétek egyre ritkábbá válása vagy teljes megszűnése is számos okra vezethető vissza, például az életbeli változásokra. És bizony ezeknek nem is kell feltétlenül negatív jellegűnek lenniük – például az oly nagyon várt gyermek születése is okozhat zavart a szexuális életben. A negatív tényezőket is említsük meg: a munkahelyi stressz, egy számunkra fontos hozzátartozó elvesztése mind hatással lehet a kapcsolat intim szintjére.


Mikor van létjogosultsága a párterápiának?

A párterápia akkor a legaktuálisabb, amikor a partnerek azt érzik, hogy valami nem stimmel, de nem tudják, hogyan kezeljék a helyzetet. Nemcsak a súlyos konfliktusok idején érdemes szakemberhez fordulni, hanem akkor is, ha előre szeretnénk megelőzni a nagyobb problémákat. Fontos azonban, hogy mindkét fél egyaránt akarja meggyógyítani a kapcsolatot – ha csak az egyikük tesz erőfeszítést és időt a folyamatba, a másik fél viszont elzárkózik ettől, „tagadásban van”, esetleg félvállról veszi a helyzet súlyosságát, a kapcsolat jó eséllyel nem javítható meg – egészen addig biztosan nem, amíg a pár mindkét tagja 50-50%-ban, közösen akarja elérni a végső célt.

Minél hamarabb, annál jobb!

Az azonnali cselekvés rendkívül fontos. Minél előbb kezdi meg egy pár a terápiát, annál nagyobb az esélye a problémák megoldásának. A korai intervenció megelőzheti a negatív mintázatok kialakulását és mélyülését. Sokan kíváncsiak arra is, hogy vajon hány százalék esélye van annak, hogy a kapcsolatuk rendbehozható? Nos, erre a kérdésre igen nehéz korrekt választ adni, hiszen minden élethelyzet más és más, így a problémák súlyosság is eltérő – a résztvevők affinitásáról, tudatos akarásáról már nem is beszélve. Mégis, általánosságban kijelenthető, ha két ember arra a (hangsúlyozottan) közös döntésre jut, hogy szakember segítségét kérik, az már egy rendkívül erős, pozitív előjel, ami azt sugallja, a kapcsolat 50%-ban megmenekülhet – persze a végső sikerhez komoly munka kell!

Azoknak, akik bizonytalankodnak, esetleg félnek az első alkalomtól

Gombóc a torokban, mindent eltöltő idegesség: „mégis, mi vár ránk az első összejövetelen?” A páterapeuta szerint érthető az első időszakban a bizonytalanság, sőt, akár félelem is. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a párterápia értünk van – így semmi olyan nem történhet a szóban forgó eseményen, ami indokolt félelemmel kell eltöltsön minket. A terápián a terapeuta semleges közvetítőként működik, segítve a pár tagjait a kommunikációs mintázataik felismerésében és javításában. Célja a konfliktusok konstruktív megoldása, a kölcsönös megértés és támogatás erősítése.

És végül: amikor nincs más kiút, mint a válás

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, és sokszor a kitartó küzdés lehet a megoldás kulcsa. De mi van akkor, ha egy kapcsolat annyira megromlik, hogy már nem lehet helyrehozni? Ebben az esetben a párterapeuta nemcsak a kapcsolat „javításában" segíthet, hanem abban is, hogy a felek minél kulturáltabban, egymás iránti tisztelettel tudjanak elválni, és megfelelően dolgozzák fel az őket ért veszteséget.

Mikor nem oldható meg egy kapcsolat?

Néhány helyzetben a párterápia során felismerhető, hogy a kapcsolat mélyebb problémái nem oldhatók meg, például, ahogy a fentiekben is éreztettük, ha az egyik fél már abszolút nem hajlandó dolgozni a kapcsolaton. Súlyos bizalmi problémák, amelyek nem gyógyulnak, mint például ismétlődő hűtlenség, szintén a végleges elválás felé billentheti a mérleg nyelvét. Továbbá nyomós ok lehet még erre a fizikai vagy érzelmi bántalmazás esete, amikor a kapcsolat további fennmaradása veszélyeztetheti az érintett felek jólétét.

A párterapeuta szerepe a kulturált elválásban

Mikor a párterápia már nem elegendő, és a kapcsolat megromlott, a válási tanácsadás lehet a következő lépés. Ebben a szakaszban a hangsúly már nem a kapcsolat „megjavításán" van, hanem a válási folyamat egészséges és kulturált lebonyolításán. A tanácsadás célja, hogy a felek együttműködve, kölcsönös tiszteletben tudjanak elválni, minimalizálva a negatív hatásokat, különösen, ha gyermekek is érintettek a folyamatban. A komoly tudással, tapasztalattal rendelkező szakértő ismeri és tökéletesen alkalmazza a gyakorlatban azokat a szakmai fogásokat, amelyek segítik a párt a megértésben - a megértésben, amelynek során az érintett felekben tudatosul, hogy miért nem működik a kapcsolatuk, és ez a tudás segíthet a számukra elfogadni magát a tényt is.

A gyermek érdekei az elsők!

Az, ha az egykor egymást szerető, tisztelő két ember útja elválik, nagy veszteség, ami még súlyosabb következményekkel jár, ha képben közös gyermek, közösen megszerzett vagyontárgyak, ingatlan is van. A terapeuta e mindkét félt egyaránt érintő döntések meghozatalában is értékes segítséget nyújthat a párnak. Ebben az igencsak kritikus helyzetben már nem csupán azt kell szem előtt tartani, ami a feleknek kényelmes: az első és legfontosabb minden esetben az, hogy a gyermek a lehető legkevesebbet sérüljön – mert sajnos a teljes „sérülésmentesség” szinte kizárt.

A válás egy veszteség és gyászmunkát igényel. Mint minden gyászfolyamatnál, bizony hosszú időre van szükség, míg a sebek teljesen begyógyulnak, a felek pedig alkalmazkodnak a változáshoz.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.