Régen jobb volt! - Ha gyakran mondod, elárulod magad!
Érdekességek2020. június 19.
Régen minden jobb volt. Bezzeg (hú, aki ettől a szótól nem ment falnak gyerekként ..) na szóval: Bezzeg az én időmben! Régen a tanyán ... Nagyanyáink idejében sem volt akármi, mégis emberek lettek. Ismered ezeket a historizáló mondatokat? Nagyon árulkodik egy embertípusról - ha te mondogatod, rólad!
Szoktad
ezeket mondogatni? Gyakran?
Kapj a fejedhez, ugyanis elárulhatja, mennyire nem vagy rendben!
- Régen jobb volt!
- Bezzeg nagyanyáink idejében ....
- A régiségben nem volt (valami) mégis becsületben éltek.
- Tisztes szegénységben éltek...
- A tanyán sem volt (ez meg az) mégis itt vagyunk!
Szerintem holnap estig lehet folytatni ezeket a gondolatokat. A közös bennük, hogy még véletlen sem úgy szólnak, hogy: - Bezzeg régen a tanyán hulladékmentesen éltek, és tanuljuk már meg tőlük, hogy csinálták? - vagyis véletlen sem a régi jó dolgok eltanulásáról, hanem szinte minden esetben a jelen idő, a fejlődés megakadályozásáról, egy begyepesedett szokás reformjának megakdályozásáról van szó bennük. Íme, néhány tipikus példa, mely a komment szekciókban naponta ezrével hemzseg, úgy akarván beállítani a régiséget, mint valami aranykort, ahol a dolgok tökéletesek voltak:
- Mi is kaptunk pofont/körmöst/verést az iskolában, mégis felnőttünk! Nem kell ezeket a kölyköket annyira félteni!
- Régen a tanyán is lefialt a macska a pajtába, agyoncsapkodták ami nem kellett, minek ivartalanítani!
- Apám is elvert a nadrágszíjjal, mégis ember lettem, senkinek se lesz baja egy atyai pofontól!
- Régen se volt telefon, meg internet, mégis felnőttünk.
- Régen nem volt ennyi allergiás.
Szerintem ezt a sort is egy hétig folytatnád, fejből. Az a közös ezekben a historizáló gondolatokban, hogy olyasmit, ami rossz, ami meghaladott, ami felett eljárt az idő, amiről ma már tudjuk, hogy nem korszerű, azokat a gondolatokat akarja konzerválni.
Régen tényleg jobb volt?
Erre a válasz határozott nem. Régen nem volt korszerű fűtés, nem volt elektromos áram, nagyon nehezen lehetett információkhoz jutni. Régen is volt allergia, csak akkor nem tudták, hogy mi az, és csak szép csöndesen belehaltak az emberek a szövődményekbe. Vagy csak szimplán takonypócnak hívták azt a gyereket, aki egész évben orrfolyós volt. Zsebkendő híján az ingujjába törölte az orrát, ami beszáradt takonytól kemény volt és ropogott. Biztos nagyon szép idő lehetett ...
Nem ismerték a higiénia alapvető szabályait. A gyerekek tömege halt meg 1 éves kora előtt, az anyák meghaltak a szülés szövődményeibe, vagy belerokkantak a sok szülésbe.
Nem volt röntgen, hogy lássák, hol törtek a csontok, nem volt fogászati ellátás. Nem ismertek egy csomó dolgot, ami a ma vívmánya, és az életük ezerszer nehezebb volt a miénknél. A tudósok mára egy kényelmes - noha nem könnyű - világot teremtettek. Ma ma van, és érdemes inkább a tudomány vívmányainak örülni, nem pedig a szenvedős, beteges régiséget visszasírni. Azt gondolom, még soha nem volt olyan jó az emberiségnek, mint ma.
Milyen ember az, aki folyton a múltat siratja?
A historizáló ember azonnal leleplezi magát. Ő az igazi kerékkötő. Ha szaladna a szekeretek, ő lesz, aki erővel beakasztja a küllőbe a lábát, hogy ne tudjatok haladni. Ezek a mondatok azok, amik elárulják őt. Rettegve fél minden változástól. Nem nagyon képes új dolgokat tanulni, új szemléletet felvenni, mások nézőpontját meghallani. Általában roppant gyanakvó - még véletlen változna valami, ha nem figyel oda. Másokat is elbizonytalanít, céljaiban megingat.
Ilyeneket kérdez, hogy: Ebben a mai világban biztos vagy te ebben?
vagy hogy: Ebben a mai gazdasági helyzetben ez biztosan jó lesz?
vagy hogy: Tudsz te ehhez eleget?
Az összes ilyen mondatban az illető saját, haladástól és a jelentől való félelme van, ugyanakkor az óvatlan embert, aki nem ismeri fel idejében, meg tudja akasztani egy ilyen gondolat. Aki a haladás ellensége, az megállítja a folyamatokat, leállít másokat. Gyanakvása alássa a jó célokat. Az ilyen személy figyelme mindig a múlton van. Ha megfigyeled, ők lesznek, akik képesek százharmincszor elmesélni, mi történt Géza bácsival ötvenhatban, vagy hogy milyen jó is volt a KISz tábor, amikor kukoricát címereztek, és bejött a kukoricába a vaddisznó. A történetei, a gondolatai a múltban ragadtak. Annyi szállal tapad ezekhez a poros emlékekhez, hogy nem lesz képes haladni, mert ezek a szálak őt magát is a múltban tartják.
Lehet 20, vagy 90 éves, szinte mindegy. Nem életkortól függ, hanem beállítottságtól. Attól, hogy hány trauma érte a múltban, és hogy tudta azokat feldolgozni.
Ha te vagy ez a személy, a tudatosság sokat segít. A jelenben levés, a pillanat örömének megélése - ami az ilyen beállítottságú emberek számára őrült nehéz, de nem lehetetlen - a jövő dolgainak kreálása lehet az, ami ki tud húzni a múlt csapdájából. Persze, ha meg mered csinálni, ha képes vagy rá. Mert a múlt látszólagos biztonsága, a régi dolgok siratása kényelmes játszma.
forrás: Harmonet.hu
