Relaxálj! - Hangzatos, de hogyan csináld? A lélek teleltetése
Érdekességek2021. november 28.
Amiképpen az ősz a megnyugvás, a természet magába szállásának évszaka, ugyanúgy hangoljuk át ilyenkor a lelkünket egy csendesebb, visszafogottabb, az otthonunk falai közé terelő évszakra - a télre.
De míg a hideg és a fehérség el nem következik, átadjuk magunkat az ősz színei kavalkádjának. Nyáron a zöld szín hihetetlen sok árnyalatát fedeztük fel, most a barna és a sárga megannyi változatát szemlélhetjük elcsodálkozva. Hívogat a természet, hogy a lanyhuló napsütésben fürdőzve gyűjtsünk erőt a közeli napokra, a rövidülő nappalokkal egy ritmusban hosszabbodó, sötétebb órák megélésére.
A komorabb színek, a kevesebb fény nem ritkán megüli lelkünket. Manapság egyre többünket veszi elő a szezonális depresszió, aminek legfontosabb előidéző oka a fény hiánya. A borongós ég látványa, a homály eluralkodása áthangolja kedvünket, magunkba fordítja gondolatainkat – az állandósulónak induló melankólia a búskomorság édestestvére.
A fény hiánya, a színek tompulása, a hulló falevelek kavargása próbára teszi a magány hangjaira fogékonyakat. Mindennek tudatunk szüntelen edzése, mentális erőnk megőrzése az ellenszere. A megváltoztathatatlan tudomásulvétele, saját praktikáink most is segítenek rajtunk. Itt az idő: engedjük el a testünket-lelkünket markoló szorongásainkat, figyelmesen mélyedjünk magunkba, tegyünk rendet érzéseinkben és szerteszét kószáló, nem ritkán fájdalmakkal teli gondolatainkban. Leginkább ez lehet a fény hiánya miatti letörtségünk eloszlatásának a fegyvere.
Relaxált állapotunk jótékony következménye, hogy képessé válunk a feladataink között utat vágni, sorrendet felállítani, s elvégzésüknek nekifogni. Kinek-kinek magának kell megtalálnia azt a módszert, segítséget, amelyre támaszkodva naponta képes megújulni, erejét összeszedni, cselekvő elgondolásaival harmóniába rendezni. E képességeinkkel felvértezve erőveszteség nélkül nézhetünk szembe az elmúlás üzenetével. Ilyenkor a valóság nem riaszt, de megoldásra ösztökél, a kihívás nem ijeszt, de előhívja életerőnket, a próbatétel nem fenyeget, de felkészít a küzdelemre.
A természet a maga teljességével hívogat mindannyiunkat. Találjuk meg benne a helyünket, leljük meg kérdéseire a válaszainkat. Elcsendesedés, eltöprengés, elgondolás – majd összpontosítás, akarat, cselekvés lendít át bennünket megannyi vélt vagy valós holtpontunkon.
forrás: Harmonet.hu
