Soha ne rázz meg bébit!
Érdekességek2017. április 24.
A szülők, hozzátartozók, csecsemőgondozók nem mindig tudják, hogy ha (erősen) megrázzák a kisbabát, az súlyos agykárosodásokat okozhat. Annak érdekében, hogy ez a fizikai bántalmazás – mert annak minősül – többé ne történjék meg, feltétlenül hallgatni kell a specialisták figyelmeztetéseire, tanácsaira.
Ezek a leggyakoribb okok a bébik megrázására
Elsősorban akkor rázzák meg a kicsiket, ha a szülő, vagy a baba környezetében lévő más személy nem tolerálja a folyamatos sírást. A leggyakrabban 6 hónap alatti csecsemőknél történik meg a rázogatás, de egészen 2 éves korig is előfordulhat. A baba megrázása az első hat hónapban azért a legveszélyesebb, mert a csecsemő még nem tudja megtartani a fejét, hiszen a nyakizmai nem elég fejlettek. A hirtelen mozgások így az ingó kis fejet előre-hátra-oldalra rázzák. A nyak nem tud ellenállni ennek a sokknak, amit a rázkódás okoz (és erős ütközéssel egyenértékű lehet…) Mindez súlyos, visszafordíthatatlan, olykor végzetes agykárosodásokat okozhat.
A „kiborulás” mechanizmusa
Egy kanadai tanulmány megfejtette annak a folyamatnak a különböző szakaszait, melyek a baba megrázáshoz vezetnek.
1. Első a kérdés. „Mi történik, miért sír a kisbabám, normális ez?”
2. Türelmetlenség a sírással szemben: „Fülsiketítő, ahogy sír a kicsikém!’”
3. Tehetetlenség és reménytelenség: „Nem bírom tovább.’”
4. Üldöztetés érzése: „Miért csinálja ezt velem?”
5. Düh megjelenése, ami a megrázást kiváltja, hiszen a baba „nem felel”: „Elég most már hagyd abba a sírást!”
Hogyan történik?
Az esetek túlnyomó többségében tehát a baba kitartó sírása váltja ki a türelmetlenséget és dühöt, mely a megrázásához vezet. Ekkor a felnőtt megragadja a babát, és megrázza, hogy elhallgattassa. Ez a trauma nem azonos azzal, mint amikor a baba netán leesik a pelenkázó asztalról vagy egy magas székről, ami fejsérülést okozhat neki. A megrázással összehasonlítva nem ugyanazokkal a következményekkel jár. Bár a rázogatás is nagyon gyorsan zajlik le, a legtöbbször csak néhány perc alatt, és egyszeri alkalom is elég a komoly sérülésekhez.
Milyen súlyosak lehetnek a következmények?
Az ilyen jellegű fejsérülések – külsérelmi nyomok nélkül – a koponyán belül okozzák a súlyos következményeket: az agyban belső vérzéseket, vérömlenyeket, agyhártyasérülést, agyi ödémát válthatnak ki, oxigénhiány miatt. Hasonlatosak lehetnek egy autóbaleset során történő ütközéskor beálló sérülésekhez, ráadásul egymás után. Így a babák megrázása a legtöbb esetben maradó károsodással jár (epilepszia, vakság, szellemi visszamaradottság, bénulás stb.), és – egyes felmérések szerint sajnos mintegy 10%-ban – azonnal halál is bekövetkezik.
De 6 hónapos kor alatt mindig súlyosak a következmények! Azután, ahogy idősebb lesz, és fejlődik a bébi, a következmények rendszerint enyhülnek. Mindamellett előfordul, hogy egyesek (nem sokan) megúszhatják komolyabb károsodás nélkül is: ez kortól és a megrázás erősségétől függ. De az tény, hogy bizonyos következmények csak jóval később láthatók: pl. elmaradás az elemi iskolai tanulmányokban, vagy akár a középiskolában, kötődhet az ilyen fajta sérülésekhez.
Normális, ha ingerli, bosszantja a szülőt a baba sírása?
Igen, normális, minden szülővel megtörténik. Ami viszont nem normális, ha elveszti az önuralmát akár addig a pontig, hogy bántalmazza (rázogatja) a kicsit. Ideális esetben soha nem szabad idegesnek lenni egy baba sírása, egyéb zavaró megnyilvánulása miatt – mégis megtörténik az ellenkezője.
Van úgy, hogy egyes csecsemők olyan hosszan és gyakran sírnak, hogy az valóban nehéz lehet minden, a környezetükben lévő személy számára: akár szülőről, testvérről, dajkáról van szó. Különösen este vagy éjjel. Egy közelmúltban készült, francia tanulmány kimutatta, hogy a „megrázott baba szindróma” (angol rövidítéssel SBS – shaken baby syndrome) gyakrabban fordul elő városban, mint vidéken, ahol inkább gondolják úgy a szülők: a baba sírása nem zavarja a szomszédokat. Természetesen sem a városi, sem a vidéki baba sírása nem szolgálhat okként a megrázásra.
Miért sírnak többet egyes babák?
Tudni kell, hogy egy bébi akár három órát is sírhat naponta – életének első három hónapjában az normálisnak tekinthető. 3 hónapos kor fölött ez a sírás mennyiség a leggyakrabban csökken. De egyes csecsemőknél tartós maradhat, ha érzik az aggódást, szorongást anyjuk részéről. A szülők – általában a nagyon fiatalok – ugyanis van úgy, hogy nem tudják és nem értik meg, kisbabájuknak mire van szüksége, így szoronganak, vagy türelmetlenek. Persze a tolerancia szintje egyénenként nagyon változó lehet. Ezért minden szülőnek, gondozónak ébernek kell lennie, és igyekeznie kell felismerni babája szükségleteit.
Hogyan kell reagálni, ha mégis fellép az idegesség a sírás miatt?
Először a hátára kell fektetni a babát az ágyában, és tanácsos távozni 1-2 percre a szobából – persze, csak ha meggyőződtünk, hogy a baba nem beteg és teljes biztonságban van. Ezután, visszatérve hozzá, a sírás folytatódása esetén segítséget kell kérni egy hozzátartozótól, vagy közeli ismerőstől. A papától, ha otthon van, egy baráttól vagy szomszédtól, akivel jó a viszony, szükség esetén akár telefonon is. Egy harmadik személlyel történő megbeszélés ugyanis segít elkerülni, hogy a felnőttön eluralkodjon az idegesség, a bosszankodás, a harag. A zenehallgatás vagy levegőzés is segíthet, ha van, aki addig vigyáz a babára. A cél megoldást találni arra, hogy ne törjön ki a düh, változzon az idegállapot, a szülő, gondozó nyerje vissza a nyugalmát. A későbbiekben, az ismétlődés elkerülésére, ajánlott orvossal konzultálni a baba sírásával összefüggő, tartós nehézségekről.
Beszélj róla!
Valószínűleg nem eleget beszélünk erről a problémáról, pedig a fiatal (kezdő) szülőknek rendkívül nagy szükségük volna rá. Hiszen a megelőzésnek ebben az esetben is rendkívül fontos szerepe van. Az erre vonatkozó tájékoztatást már a várandósság utolsó hónapjában meg kellene kezdeni és folytatni a csecsemő rendszeres orvosi vizsgálatakor is. Legfőképp tudatni kell a szülőkkel, hogy a sírás a baba fő (kezdetben egyetlen) kifejezési módja, minthogy azzal jelzi az éhséget, ha valami került a pelenkába, ha fáj a hasa vagy fáradt stb. De akkor is sírhat, ha nem érzi magát biztonságban. És akár szülő, akár dajka vagy rokon vigyáz rá, feltétlen meg kell beszélni vele ezen problémáknak a megoldását.
Mit kell tenni, ha mégis megtörtént a baj?
Késedelem nélkül orvossal kell konzultálni, vagy a sürgősségi ellátást igénybe venni, ha a baba állapota aggodalomra ad okot (hányás, ájulás stb.). A kórházba utalás lehetővé teszi az elengedhetetlen vizsgálatok elvégzését, és a leggyakrabban bekövetkező koponyasérülések kezelését. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a történés okaira és következményeire, hogy hasonló eset soha ne ismétlődjék meg.
forrás: Bébik.hu