Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Stroke: tehetetlen test, tehetetlen lélek

Érdekességek2023. október 10.

Stroke hallatán mindenki megrémül, természetesen okkal, hiszen életveszélyes állapot. 

Fotó: 123rf.comManapság egyre többen kapnak stroke-ot, rengeteg megkeresésem van, rehabilitációs tevékenységemnek a harmadát teszik ki ezek a betegek. Mindig az első e-mailes vagy telefonos megkeresésnél felteszik a kérdést a hozzátartozók, hogy tudunk-e valami érdemlegeset tenni annak érdekében, hogy meggyógyuljon a beteg. A válaszom mindig az, hogy nagyon is tudunk tenni. 

Minden stroke-on átesett beteg egyedi jellemzőkkel sérül, így a gyógykezeléseket személyre szabottan kell kialakítani. Szimplán alkalmazott gyógykezelésekkel nem lehet elérni hatékony, minőségi eredményt. 

A kialakult lelki tényező

Fontos megérteni, hogy a stroke életmódbeli népbetegség, de ez nemcsak a táplálkozásra és a mozgáshiányra vezethető vissza, hanem a pszichés, lelki tényezőkre is. A hosszú ideig fennálló megtorpanás, megrekedés lelki tehetetlenséget vált ki, így a szervezetünk is tehetetlenné válik a velünk szemben álló problémákkal. Mozdulatlanná válunk! Hosszú távon ez a mozdulatlanság, passzivitás vezet oda, hogy végül bénulási fázisba esünk bele, tehát stroke-ot kapunk.

A genetikai hajlam csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy erre hajlamosak lehetünk, de nem jelenti azt, hogy elkerülhetetlen a baj. A romboló faktorokat kell kiküszöbölni minden tekintetben.

Romboló faktorok:

• Rendszertelen és egészségtelen étkezés nagy mennyiségekben
• Kellő folyadékbevitel (víz) hiánya
• Aktivitási gondok, rendszeres, változatos testmozgás hiánya
• Mentális terhek, stressz minden mennyiségben

A rehabilitáció

A stroke bekövetkeztét követő 2 héten belül el kell kezdeni a rehabilitációs folyamatokat, ami gyógymasszázs, gyógytorna. 

• Gyógytornánál fontos, hogy a beteget ne terheljük le, és a mozgását aprólékos tornásztatással frissítsük fel, tanítsuk az újbóli koordinációk elvégzésére. 

• Gyógymasszázskezeléseknél oldjuk az idegrendszeri sérülésből fakadó merevséget, keringési zavarokat, ezzel gyorsabban regenerálódik a szervezet. 

Fontos, hogy a gyógytorna és a gyógymasszázs egyénre, speciálisan legyen felépítve és kivitelezve. Különben nem lesz eredményes az elvárt terápiás cél. 

Figyelni kell a „rombolófaktorok” újbóli elkerülésére is, tehát teljes életmódváltás szükséges ahhoz, hogy az egyén felépüljön.


Teljes felépülési fázis nincs, változó, hogy kinél mi marad vissza. 

Egy életen át tartó megújulásra lesz szükség. Vannak nagyon jó eredmények, amikor a beteg képes járni, közlekedni, öltözködni, el tudja magát látni stb., ha már ezt elérjük egy betegnél, az hatalmas sikernek minősül. 

Fotó: 123rf.com

A beteg akaratereje

Nagyon fontos megemlítenem az akaratot, mindenkit igyekszem a lehető legnagyobb erővel motiválni arra, hogy képes a gyógyulásra, a változásra. Ebben a családtagoknak is fontos szerepük van. Fejlődni a hétköznapokban kell, hiába a terápiás kezelés, ha a kezelések közti állapotok, mindennapok el vannak hanyagolva. Ha nem igyekszik a beteg arra, hogy önállóan öltözködjön, fogjon meg egy poharat stb. 

Nem szabad ismét belekerülni a tehetetlenség állapotába, ki kell mozdulni ebből a helyzetből, mert ez azt sugallja, hogy „nem tudunk mit tenni önmagunkért”. De, nagyon is tudunk mit tenni! 

Farkas Lehel
okleveles gyógymasszőr


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.