Szabadság vagy ragaszkodás?
Érdekességek2019. szeptember 28.
Ne téveszd össze a ragaszkodást, a függést a boldogsággal, mert a végén kiábrándult leszel, ha megérted a kettő közötti különbséget! Ha megérted!
Nagy titok: válassz a szabadság és a ragaszkodásaid között! A ragaszkodásod, birtoklási vágyad kiszolgáltatottá, sebezhetővé, békétlenné tesz téged. A szabadságod szó szerint „felszabadít”! Ha megérted a lényegét, megszabadulsz a saját magad építette ketrecedből, hiszen mi magunk lakatoljuk le a lényünkben állított rácsokat, ha pedig valaki nem szabad, a legfontosabb lényegétől válik meg: a lelkétől. A lelkétől, ami a legbensőbb lényege.
… Újabb titok: ha te nem vagy hajlandó magadnak esélyt adni a jóra, a boldog életre, akkor hiába is várod, hogy bekövetkezzen! Ám ismét jön a jó hír: befektetett munka, változás nélkül nem megy! De nem a világnak kell hozzád változnia, idomulnia, hanem neked kell változtatni valamin. Például, ha te egy gyűjtő vagy és azt hiszed, a birtokolt tárgyaidtól vagy boldog, akkor mélyen nézz magadba és kérdezd meg elmédet, esetleg a szívedet, hogy valóban a kacatjaid tesznek-e a boldoggá? Azt azért nem árt tudnod, hogy bármikor elvehetik tőled a begyűjtött „kincseidet”, de az életed végén úgyis el kell tudnod engedni őket, hiszen nem viszed magaddal a túlvilágra. Ahogyan az „egyszeri ember” mondta: „nem fordul kétszer a szekér!” Egyébként koldus és királyfi mind ugyanoda jut, vagyonért, aranyért sem hoz vissza senkit az alvilág őre!
Ha te úgy érzed, hogy az általad szeretett ember tesz téged boldoggá, akkor jusson eszedbe, nem biztos, hogy mindig melletted marad, elmehet, elveheti a sors tőled, tehát ne a másiktól függjön a te boldogságod. Rajtad kívül senki és semmi nem tehet boldoggá, ha te magad nem akarsz azzá válni, ha te magad nem akarod ezt megteremteni a szívedben. Amikor ragaszkodtam valakihez nagyon és megadóan alárendeltem neki magam, akkor elveszítettem, aztán megértettem, hogy nem lehetek a tulajdona és ő sem az enyém. Megtanultam, hogy ne a másiktól függjön az én jó érzésem, boldogságom. Megtanultam, hogy akkor találom meg békességemet, szabadságomat, ha nem ragaszkodom, mert amikor nem volt velem, állandóan rá gondoltam és hiánya égette a szívemet, ha pedig vele lehettem, aggódtam, hogy elveszik tőlem. Tehát ő irányította minden mozdulatomat, ez a rabság és nem boldogság.
Ha valaki szépnek mond, akkor az ember igyekszik aztán is azért teperni, hogy a másik szemében szép maradjon, de amikor valaki elmarasztaló véleményt mond rólunk, akkor szomorúak leszünk. Ez is ragaszkodás, rabság, mert mindig a másik véleményétől tesszük függővé a hangulatunkat. Te, te vagy! Olyan vagy, amilyen vagy! Aki szeret, az azért szeret, mert te vagy! Nem kell, hogy mindenkinek hódolj a szeretetéért, nem kell, hogy mindenki szeressen, olyan ember nincs. Te csak legyél boldog, függetlenül attól, hogy ki mit mond rólad, hiszen nem attól leszel szebb, jobb, magasabb, soványabb, hogy mit ítélkezik fölötted a másik.
A boldogságnak nincs oka, az egyszerűen csak van, vagy nem találod, de attól még létezik, csak valószínű, hogy te máshol keresed. Önmagadban kell megtalálnod. De, mint mondtam, változás kell hozzá, bölcs változás és nem a hiúságod számítása!
Ha valaki számára az egyetlen szeretnél lenni, akkor ne kérj érte semmit a másiktól, és te sem fizesd meg szerelmét a szabadságod elvesztésével. Ne akard őt magadnak kisajátítani, és ne add érte oda a saját lelki békéd, a szabadságodat, mert a végén lehetséges, hogy megérted, nagy árat fizettél érte.
Ha egy varázsló megkérdezne, hogy hogyan szeretnél élni, mit válaszolnál?
Ha megkérdezne, hogy összezárva lennél-e valakivel – akit szeretsz – egy szobában vagy egyedül, de a világot bejárhatnád, mit választanál? Hidd el, én is vágytam már arra, hogy akit szenvedélyesen szerettem, azzal lehessek együtt a nap minden órájában, az örökkévalóságig. Ma már tudom, hogy meggyűlöltük volna egymást, mert szerelem nem létezhet rabságban, hiszen a szerelem alapvető fűszere a szabadság. A szabadság talán csak egy másik kifejezés a szeretetre, a szerelemre, az életre, az emberre?
Hogyan tudnád elérni? Már benned van, csak neked kell felszínre hoznod! Csak te tudod megtenni! Ha elhárítod a szívedben tornyosuló akadályokat, gátakat, amiket te magad építettél, akkor megtalálod majd a szeretetet, a szabadságodat, önmagadat!
Ha leszakíthatnál egy szép virágot, akkor nyilván aggódnál, hogy lassan elhervad a vázában, de ha nem szakítod le, akkor minden évszak, minden virága a mezőn neked nyílik. Aki letépi a virágot, elveszíti a virág lelkét, illatát. Ha letéped a másikat, elveszíted. Ezt fontos megértened.
Ne szakítsd le a másik szabadságát, akkor a tiéd marad örökre. Vedd számításba az összes ragaszkodásodat, függőségedet, lásd magad kívülről, próbáld megérteni, hogy nem a birtoklásuk tesz boldoggá. Eleinte még tiltakozik majd a szíved, aztán, ha eléggé őszinte vagy magadhoz, lassan oldódik a saját börtönöd fala és megérted, hogy a szétfoszló kötődéseid tesznek lassan szabaddá és boldoggá téged…
Részlet Vészabó Noémi: Titok, nem titok? című könyvéből, amely megrendelhető a werbáruházunkban: galenuswebshop
forrás: Patika Magazin.hu
