Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Szerelemről árulkodó írásjelek

Érdekességek2024. december 12.

A szerelemről mindenki tudja, hogy sötét verem, na meg azt is, hogy vak. Meg persze, hogy jó, hogy csodálatos, és hogy veszélyes is. Hatalmas érzelmek dúlnak ilyenkor bennünk, és minden ilyen érzelmi fellángolás meglátszik a kézírásunkon. 

A grafológiával a francia felvilágosodás korában kezdtek igazán foglalkozni. A spiritualitás és a lélek titkai iránt fogékony művészek levelezéseinek megfigyeléséből egy francia Michone nevű abbé tette az első jellegzetes megállapításokat. Tulajdonképpen ő a grafológia atyja. A grafológiai megfigyelések aztán a párizsi és bécsi szalonokban terjedtek el, főleg a nemes asszonyok titkolt viszonyainak, szerelmes leveleinek és intrikáinak eszközeként szolgált. A jungi időszaktól kezdve a pszichológia "mostohagyereke" lett a grafológia, és tudományos kutatások sorozatát végzik mind a mai napig a lélek és a kézírás összefüggéseire.

Amikor valaki írni kezd egy papírra, birtokba vesz egy teret. Az a mód, ahogyan azt teszi, megmutatja, hogyan viselkedik akkor, ha a való életben bizonyítania kell egy helyzetben.

Amikor egy fecnire firkálunk egy receptet, iskolai jegyeztet írunk, önéletrajz kísérőlevelét fogalmazzuk, vagy éppen szerelmes levelet írunk, minden helyzet más és más kihívásokkal szembesít bennünket. Minden helyzetet másként is oldunk meg. Ezek a jellegzetes viselkedéseik együttesen példázzák személyiségünket. A kis fecnire "szabad" csúnyán írni, gyorsan firkálni. Az állásinterjún a maximális teljesítményt várják tőlünk, tehát gyönyörűen kell írnunk, és a szerelmes levélben, pedig az illatos papírra, és sok apró üzenetre van szükségünk. A grafológus azonban minden írásban meglátja az embert, hiszen a viselkedésen túl az ember általános személyisége is benne rejlik.

A szerelemről mindenki tudja, hogy "sötét verem" na meg azt is, hogy vak. Meg persze hogy jó, hogy csodálatos, és hogy veszélyes is. Hatalmas érzelmek dúlnak ilyenkor bennünk, és minden ilyen érzelmi fellángolás meglátszik a kézírásunkon.

Szeretni, szerelmesnek lenni, azonban - mint annyi mást! - nem felnőtt korunkban tanulunk. Biztos önök közül is sokan emlékeznek arra, hogy már az óvodában volt egy "szerelmük", vagy arra, hogy az iskolában kivel bújtak el "doktorost" vagy "papás mamást" játszani a bokrok közé, bekukucskálva egymás intim fehérneműje alá. Amikor szeretni - tovább megyek; szerelmeskedni! - tanulunk, még igencsak picik vagyunk. Többnyire óvodás éveink elején járunk. A gyerekek ilyenkor mondják: - Apucikám, én hozzád megyek feleségül! - Édesanya, feleségül veszlek téged! Ebben az életkorban megtanuljuk, hogy eléggé szerethetőek vagyunk-e a másik nem számára. Ez az élmény meghatározza későbbi párválasztásunkat. Nem minden mozzanatát, de a gyökereket mindenképpen ez adja.

Az híres Ödi-puszi!

Amikor tehát felnőttként szeretni kezdünk valakit, pontosan úgy tesszük ezt, mint ahogy annak idején sikerült, vagy éppen nem sikerült meghódítani velünk ellenkező nemű szülőnket. Attól függően, hogy az ellenkező nemű szülő jelen volt-e a kritikus időszakban, és hogy gyermeki közeledésünket milyen módon fogadta, elutasította, vagy örült neki, illetve, hogy volt-e esélyünk az azonos nemű szülőnkkel szemben az ellenkező nemű szülőnk kegyeiért, egész életünkben meghatározó élmény marad. Amikor tehát a grafológus a szerelmet vizsgálja, ugyanakkor látja azt is, hogy az író személynek milyen volt a gyermekkora, milyen volt a szüleivel való viszonya, és hogyan éli meg ezeket a dolgokat azóta is újra és újra.


A kapcsolatok körforgása

Nézzen csak körül ön is a saját életében, vagy a környezetében - szinte mindannyian ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra. Kétségbeesetten kísérletezünk, hogy elnyerjük valakinek a szeretetét. Egyikünk mindig "nős pasiba szeret bele", a másikunk éppen az "üres fejű plázacicákat fogja ki" rendre, a harmadik, pedig már negyedszer özvegyült meg élete során, vagy éppen a sokadik alkoholista párját nyüvi. A sort még soká folytathatnánk. A párok kézírását összehasonlítva az nem derül ki, hogy ki kit szert jobban, de nagyszerűen látszik, hogy ki milyen játszmát játszik a másikkal. Érdekes odafigyelnünk arra, hogy mi az a rendszerűen előforduló esemény a párkapcsolatunkban, ami minduntalan előbukkan. Arra is, hogy mikor fordult velünk először elő hasonló. A kisgyermek ugyanis nem tanul meg írni még az un. „Ödipusz” korszakában. Az írás tanulása jóval későbbre tehető. Ugyanígy a valódi "felnőtt" személyiségjegyek kialakítása.

Kamaszszerelem

A következő ilyen szerelmi forradalom az ember testében és lelkében nem más, mint a kamaszkor. A kisgyermek, aki még az első osztályban igyekezett minél jobban hasonlító betűket formálni, már nem erre vágyik többé. önálló aláírást gyakorol egy fél cédulán, vagy éppen egy füzetben, és egyéni írásjegyeket produkál, amit a tanítók többsége igyekszik kiirtani. Ebben a párharcban érlelődik ki az ember személyisége. Egyre kevésbé fogja elfogadni a tanárait mindenhatónak, és figyelme egyre jobban a kortárs csoportok felé fordul. Eleinte – 10- 12 évesen - természetesen utálja a másik neműeket, aztán valahol úgy a 13-14. életév környékén megtörik a jég, és felbukkan az első égő fülű kiskamasz és a divatozni kezdő tinilány egymás kezét szorongatva, kukán, egy mozi jegypénztára előtt. Valahol így szokott elindulni az a híres "első szerelem". Amikorra idáig ér a történet, a kézírás hatalmas fejlődésen megy át. A lányok megveszik a rózsaszín fedelű füzeteket, a különböző divatos – arany, pink, vagy piros - színű zselés golyóstollakat, és széles betűik fölé szívecskés ékezeteket rajzolgatnak. Ezzel természetesen kiborítva a tanári kart. A fiúk kézírásában ilyenkor jelenik meg az "olvashatatlanság" a szögesedés, az ékezetek összemosása. Szinte egyetlen életkorban sem lehet ennyire erősen különválasztani a fiúk és lányok füzeteit egymástól.

A szerelem jelei

Gondoljon a barátjára/barátnőjére, mit csinál, hogy viselkedik, maikor szerelmes? Az enyém bizony ilyenkor egy kicsit megőrül! Leszáll a köd a szemére, és nem lát, nem hall semmi másról, csak a Kedvesről hajlandó és képes beszélni. Olyannak érzi minden tőle távol töltött percét, mintha egy örökkévalóság lenne. Meg van arról győződve, hogy ez egy karmikus kapcsolat, hogy már előző életükben is együtt sütötték a szalonnát egy nádkunyhó előtt, és hogy e nélkül az ember nélkül nem élet az élet. Ilyenkor a kézírása is megváltozik. Az „egzaltáltság” jegyei megjelennek benne. A korábbi görcsök, félelmek kisebbségi érzések oldódni tudnak, és a szerelmes ember saját nemi identitásnak, és szerethetőségének jeleivel tűzdeli teli a kézírását. A szerelmes ember betűi – általában! – megnőnek, a betűkapcsolatai megerősödnek, különösen megváltozhat a GY az LY az SZ és a páros betűk írásmódja a korábbihoz képest. Előfordul az is, hogy a szerelmes feledékennyé válik, le-le hagy egy-egy betűt a szó végéről, vagy épp a közepén marad ki egy-egy betű. Néha elrepülnek az ékezetek, az áthúzások.

Önhibáján kívül SZINGLI!

A magány, az egyedüllét, a párkapcsolat hiánya éppen úgy látszik a kézíráson, mint egy viszonzatlan szerelem őrlődése. Ez azonban egy önálló cikk témája is lehetne, hiszen az érzelmek ilyenkor kétesek, egyik percben szeretünk, a másikban gyűlölünk. Ahogy Catullus írja: "Szerteszakít ez a kín" ha egy érzés viszonzatlan, az már nem szerelem. Az már valami egészen más dolog. A szerelem azt jelenti, hogy szeretni egymást, kölcsönösen. Czeke András barátom szokta mondani, a SZER-Elem, az ötödik elem. Olyan, mint a védikus filozófiában az éter. Ami az egészet mozgatja, ami miatt életünk SZER-tartásait végezzük. Miatta születünk, szülünk, szeretünk, és halunk.

Szerelmes? Vizsgálja meg saját írását!
1. Több betűt köt össze mostanában?
2. Változó módon írja a GY betűket? Esetleg nagyobb hurkot kerekít nekik?
3. Megjelenik-e néha karika alakú ékezet a kézírásában?
4. Lágyult-e az írása az utóbbi időben?
5. Közeledtek-e egymáshoz a szavak, a sorok?
6. Közelebb írja-e az S-Z betűket egymáshoz?
7. Szívesen választ mostanában világosabb színű tollat, esetleg ír pirossal?
8. Ha leírja kedvese nevét, az jelentősen más, mint a rendes írása?
9. Változott az aláírása –akár csak egy kicsit is – az utóbbi időben?
10. Általában szívesebben firkálgat, írogat, mint eddig?

Ha legalább 5 igenlő választ adott, akkor ön tényleg szerelmes! Ehhez a csodálatos érzéshez nagyszerű partnert kívánok Önnek!


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Nem csak az aktuális COVID okozhat szaglásvesztést

2025. június 04.

A szaglásvesztés egy nagyon kellemetlen jelenség, amelynek lehet olyan banális oka, mint egy megfázás, de akár egy súlyosabb kórkép, például Parkinson- és Alzheimer-kór egyik tünete is lehet az anosmia, mások mellett. Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa arról beszélt, mi lehet a kivizsgálás menete, és mikor érdemes a fül-orr-gégészeti kivizsgálás után neurológushoz fordulni.

Állandó vagy átmeneti a szaglásvesztés?

A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), és főként azért érdemes róla tudni, mert veszélyes lehet, ha valaki nem érzi például a gázszagot. Ennek egyik sajátos példája a Kallmann szindróma, ami többek közt ún. hipogonodizmussal, tehát a szexuális szerepekben fontos részt jelentő szervek alulműködésével és szagláshiánnyal jár. Ez utóbbi is jelzi, hogy a szagok, illatok és a szexuális késztetés közt szoros összefüggés van. 
A másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. Ebből úgy látszik, hogy a vírus először valószínűleg a szaglási központokat, szaglóhámot támadta meg. Sajnos a COVID okozta szaglásvesztés meglehetősen elhúzódó jelleggel bírt, volt, akinek csak részlegesen tért vissza a szaglása. Ennél a jelenségnél nincs gyógyszeres beavatkozási lehetőség.
A COVID még ma is sokaknál diagnosztizálható, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát.
Szaglásvesztés esetén a fül-orr-gégészt feltétlenül érdemes felkeresni, hiszen például polipok miatt is kialakulhat ilyen tünet. A polipok gyakran az orr nyálkahártyán és az orrmelléküregekben jelennek meg, és ha nagyon sok van belőlük vagy problémát okoznak, akkor érdemes azok eltávolításáról gondolkodni.

Neurológiai okok: agytumortól az Alzheimer-kórig

Neurológiai szempontból az a probléma, hogy a szaglás elődleges központja közvetlen az orrüreg teteje fölött van, és elég sérülékeny. Koponyatraumák esetén például éppen amiatt merülhet fel a koponyaalap törésének gyanúja, ha valaki fejsérülés után nem érez szagokat – ismerteti dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. – A szaglásvesztés lehet féloldali is, ha például csak az egyik oldalon sérül a szaglóideg. Ez esetleg nem is feltűnő, de a traumás következmény kimutatásának természetesen van jelentősége. Ugyancsak sajátos szaglásvesztéssel jár a ritkán előforduló Foster-Kennedy szindróma, amelynek az a lényege, hogy egyik oldalon látóideg sorvadás, a másik oldalon papilla pangás lép fel, ami gyakran jár a szaglás elvesztésével. Ez a homloklebenyi agytumoroknak egy jellegzetes szindrómája. Nem alapvetően jellemző, de az Alzheimer-kórnál és a Parkinson-kórnál is felléphet szaglásvesztés, és számos más oka is lehet még ennek a tünetnek a myastenia gravistól a cinkhiányig, de legtöbbször más panaszok is csatlakoznak az anosmia mellé.

Miért nem tud mindenki ritmusra tapsolni?

2025. június 04.



Az emberi agy és a zene ritmusának összhangja régóta foglalkoztatja a kutatókat. Vajon mi segít abban, hogy tartsuk a ritmust, miközben zenélünk vagy táncolunk? Az ELTE PPK kutatói ennek a rejtélynek jártak utána a Scientific Reports-ban megjelent legújabb tanulmányukban. 

A zene az emberiség történetének kezdete óta velünk van. Amikor táncolunk rá, nem is gondolunk arra, milyen bonyolult dolgot művelünk: holott ahhoz, hogy együtt mozogjunk a zenével, mozgásunkat össze kell hangolni a ritmussal, agyunknak érzékelnie kell a zene ismétlődő, hangsúlyos pontjait, követnie kell a „lüktetést”. Hogy ez miként is történik, ma is izgalmas kutatások tárgya, hiszen ez az alapja annak is, hogy együtt tudjunk zenélni, táncolni vagy akár csak tapsolni egy koncerten.

Persze nem vagyunk egyformák a zenei képességekben: vannak, akik könnyedén tartják a ritmust, pontosan tapsolnak vagy dobolnak, míg másoknak ez nehezebben megy. Az eddigi kutatások szerint a háttérben a szaknyelvben neurális entrainmentnek nevezett folyamat áll, döntően ennek minősége szabja meg, hogy agyunk mennyire képes szinkronizálódni a ritmushoz. De valóban ilyen egyszerű ez?

Az ELTE PPK kutatói – Maria de Lourdes Noboa, Kertész Csaba és Honbolygó Ferenc – a Nature Scientific Reports folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a ritmikus mintákhoz való neurális entrainment mennyire jelzi előre a szinkronizációs készséget felnőtteknél. Ehhez olyan kognitív jellemzőket is vizsgáltak, mint a munkamemória és a zenei képzettség. 

Magyarországon először végeztek MR-vezérelt katéteres ablációt a Semmelweis Egyetemen

2025. június 03.



Itthon először hajtottak végre szívkatéteres ablációt MR-készülék segítségével a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A betegnek pitvari flattern, azaz pitvari lebegés miatt volt szüksége a beavatkozásra. A jobb képalkotást lehetővé tevő és a hagyományos, röntgenes ablációhoz képest sugárzással sem járó eljárást európai szinten is az elsők között végezték el a Semmelweis Egyetemen, a katétereket gyártó cég legújabb térképezési szoftverét pedig a régióban először alkalmazták a műtét során.


„A katéteres abláció fejlődését végigkövethettem pályámon: a ’90-es évek közepén én honosíthattam meg a katéteres ablációt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán és az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvari lebegés ablációját Magyarországon elsőként alkalmaztuk. Most pedig ugyanitt az országban elsőként végezhettünk el pitvari lebegés ablációját MR-készülék segítségével” – mutatott rá dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a klinika igazgatója.


Mint elmondta, a városmajori klinika Kísérleti Kutató Laboratóriumában számos ablációs vizsgálatot és ablációskatéter-fejlesztést végeztek. Az MR-készülékben végrehajtott beavatkozást több mint öt éve tervezték, mire eljutottak a mostani műtétig.


A katéteres abláció egyik nehézsége, hogy a szívben elektromos jelek és röntgensugár segítségével tájékozódunk. A röntgen alapján azonban nem kapunk visszajelzést a különféle ablációs energiák szívre gyakorolt hatásáról, vagy arról, hogy mekkora a lézió, azaz a célzott károsodás. Ezek megoldására teremt egy új opciót, hogy a mágneses rezonancia vizsgálattal együtt végezzük az ablációs műtéteket, hiszen az MR-ben a szív leképezése szöveti szinten történik, ezzel egyidőben pedig létre tudunk hozni egy anatómiai térképet a szervről, amely segít a tájékozódásban


– magyarázta. Mint dr. Merkely Béla elmondta, a beavatkozás egyelőre bizonyos betegségcsoportok esetén alkalmazható itthon, de ahogy fejlődik a technológia, úgy lesz lehetőség egyre több indikációban használni. A jövőben akár a stroke-kal kapcsolatos katéteres intervenciók is elvégezhetővé válnak MR-ben.