Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Szerelemről árulkodó írásjelek

Érdekességek2024. december 12.

A szerelemről mindenki tudja, hogy sötét verem, na meg azt is, hogy vak. Meg persze, hogy jó, hogy csodálatos, és hogy veszélyes is. Hatalmas érzelmek dúlnak ilyenkor bennünk, és minden ilyen érzelmi fellángolás meglátszik a kézírásunkon. 

A grafológiával a francia felvilágosodás korában kezdtek igazán foglalkozni. A spiritualitás és a lélek titkai iránt fogékony művészek levelezéseinek megfigyeléséből egy francia Michone nevű abbé tette az első jellegzetes megállapításokat. Tulajdonképpen ő a grafológia atyja. A grafológiai megfigyelések aztán a párizsi és bécsi szalonokban terjedtek el, főleg a nemes asszonyok titkolt viszonyainak, szerelmes leveleinek és intrikáinak eszközeként szolgált. A jungi időszaktól kezdve a pszichológia "mostohagyereke" lett a grafológia, és tudományos kutatások sorozatát végzik mind a mai napig a lélek és a kézírás összefüggéseire.

Amikor valaki írni kezd egy papírra, birtokba vesz egy teret. Az a mód, ahogyan azt teszi, megmutatja, hogyan viselkedik akkor, ha a való életben bizonyítania kell egy helyzetben.

Amikor egy fecnire firkálunk egy receptet, iskolai jegyeztet írunk, önéletrajz kísérőlevelét fogalmazzuk, vagy éppen szerelmes levelet írunk, minden helyzet más és más kihívásokkal szembesít bennünket. Minden helyzetet másként is oldunk meg. Ezek a jellegzetes viselkedéseik együttesen példázzák személyiségünket. A kis fecnire "szabad" csúnyán írni, gyorsan firkálni. Az állásinterjún a maximális teljesítményt várják tőlünk, tehát gyönyörűen kell írnunk, és a szerelmes levélben, pedig az illatos papírra, és sok apró üzenetre van szükségünk. A grafológus azonban minden írásban meglátja az embert, hiszen a viselkedésen túl az ember általános személyisége is benne rejlik.

A szerelemről mindenki tudja, hogy "sötét verem" na meg azt is, hogy vak. Meg persze hogy jó, hogy csodálatos, és hogy veszélyes is. Hatalmas érzelmek dúlnak ilyenkor bennünk, és minden ilyen érzelmi fellángolás meglátszik a kézírásunkon.

Szeretni, szerelmesnek lenni, azonban - mint annyi mást! - nem felnőtt korunkban tanulunk. Biztos önök közül is sokan emlékeznek arra, hogy már az óvodában volt egy "szerelmük", vagy arra, hogy az iskolában kivel bújtak el "doktorost" vagy "papás mamást" játszani a bokrok közé, bekukucskálva egymás intim fehérneműje alá. Amikor szeretni - tovább megyek; szerelmeskedni! - tanulunk, még igencsak picik vagyunk. Többnyire óvodás éveink elején járunk. A gyerekek ilyenkor mondják: - Apucikám, én hozzád megyek feleségül! - Édesanya, feleségül veszlek téged! Ebben az életkorban megtanuljuk, hogy eléggé szerethetőek vagyunk-e a másik nem számára. Ez az élmény meghatározza későbbi párválasztásunkat. Nem minden mozzanatát, de a gyökereket mindenképpen ez adja.

Az híres Ödi-puszi!

Amikor tehát felnőttként szeretni kezdünk valakit, pontosan úgy tesszük ezt, mint ahogy annak idején sikerült, vagy éppen nem sikerült meghódítani velünk ellenkező nemű szülőnket. Attól függően, hogy az ellenkező nemű szülő jelen volt-e a kritikus időszakban, és hogy gyermeki közeledésünket milyen módon fogadta, elutasította, vagy örült neki, illetve, hogy volt-e esélyünk az azonos nemű szülőnkkel szemben az ellenkező nemű szülőnk kegyeiért, egész életünkben meghatározó élmény marad. Amikor tehát a grafológus a szerelmet vizsgálja, ugyanakkor látja azt is, hogy az író személynek milyen volt a gyermekkora, milyen volt a szüleivel való viszonya, és hogyan éli meg ezeket a dolgokat azóta is újra és újra.


A kapcsolatok körforgása

Nézzen csak körül ön is a saját életében, vagy a környezetében - szinte mindannyian ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra. Kétségbeesetten kísérletezünk, hogy elnyerjük valakinek a szeretetét. Egyikünk mindig "nős pasiba szeret bele", a másikunk éppen az "üres fejű plázacicákat fogja ki" rendre, a harmadik, pedig már negyedszer özvegyült meg élete során, vagy éppen a sokadik alkoholista párját nyüvi. A sort még soká folytathatnánk. A párok kézírását összehasonlítva az nem derül ki, hogy ki kit szert jobban, de nagyszerűen látszik, hogy ki milyen játszmát játszik a másikkal. Érdekes odafigyelnünk arra, hogy mi az a rendszerűen előforduló esemény a párkapcsolatunkban, ami minduntalan előbukkan. Arra is, hogy mikor fordult velünk először elő hasonló. A kisgyermek ugyanis nem tanul meg írni még az un. „Ödipusz” korszakában. Az írás tanulása jóval későbbre tehető. Ugyanígy a valódi "felnőtt" személyiségjegyek kialakítása.

Kamaszszerelem

A következő ilyen szerelmi forradalom az ember testében és lelkében nem más, mint a kamaszkor. A kisgyermek, aki még az első osztályban igyekezett minél jobban hasonlító betűket formálni, már nem erre vágyik többé. önálló aláírást gyakorol egy fél cédulán, vagy éppen egy füzetben, és egyéni írásjegyeket produkál, amit a tanítók többsége igyekszik kiirtani. Ebben a párharcban érlelődik ki az ember személyisége. Egyre kevésbé fogja elfogadni a tanárait mindenhatónak, és figyelme egyre jobban a kortárs csoportok felé fordul. Eleinte – 10- 12 évesen - természetesen utálja a másik neműeket, aztán valahol úgy a 13-14. életév környékén megtörik a jég, és felbukkan az első égő fülű kiskamasz és a divatozni kezdő tinilány egymás kezét szorongatva, kukán, egy mozi jegypénztára előtt. Valahol így szokott elindulni az a híres "első szerelem". Amikorra idáig ér a történet, a kézírás hatalmas fejlődésen megy át. A lányok megveszik a rózsaszín fedelű füzeteket, a különböző divatos – arany, pink, vagy piros - színű zselés golyóstollakat, és széles betűik fölé szívecskés ékezeteket rajzolgatnak. Ezzel természetesen kiborítva a tanári kart. A fiúk kézírásában ilyenkor jelenik meg az "olvashatatlanság" a szögesedés, az ékezetek összemosása. Szinte egyetlen életkorban sem lehet ennyire erősen különválasztani a fiúk és lányok füzeteit egymástól.

A szerelem jelei

Gondoljon a barátjára/barátnőjére, mit csinál, hogy viselkedik, maikor szerelmes? Az enyém bizony ilyenkor egy kicsit megőrül! Leszáll a köd a szemére, és nem lát, nem hall semmi másról, csak a Kedvesről hajlandó és képes beszélni. Olyannak érzi minden tőle távol töltött percét, mintha egy örökkévalóság lenne. Meg van arról győződve, hogy ez egy karmikus kapcsolat, hogy már előző életükben is együtt sütötték a szalonnát egy nádkunyhó előtt, és hogy e nélkül az ember nélkül nem élet az élet. Ilyenkor a kézírása is megváltozik. Az „egzaltáltság” jegyei megjelennek benne. A korábbi görcsök, félelmek kisebbségi érzések oldódni tudnak, és a szerelmes ember saját nemi identitásnak, és szerethetőségének jeleivel tűzdeli teli a kézírását. A szerelmes ember betűi – általában! – megnőnek, a betűkapcsolatai megerősödnek, különösen megváltozhat a GY az LY az SZ és a páros betűk írásmódja a korábbihoz képest. Előfordul az is, hogy a szerelmes feledékennyé válik, le-le hagy egy-egy betűt a szó végéről, vagy épp a közepén marad ki egy-egy betű. Néha elrepülnek az ékezetek, az áthúzások.

Önhibáján kívül SZINGLI!

A magány, az egyedüllét, a párkapcsolat hiánya éppen úgy látszik a kézíráson, mint egy viszonzatlan szerelem őrlődése. Ez azonban egy önálló cikk témája is lehetne, hiszen az érzelmek ilyenkor kétesek, egyik percben szeretünk, a másikban gyűlölünk. Ahogy Catullus írja: "Szerteszakít ez a kín" ha egy érzés viszonzatlan, az már nem szerelem. Az már valami egészen más dolog. A szerelem azt jelenti, hogy szeretni egymást, kölcsönösen. Czeke András barátom szokta mondani, a SZER-Elem, az ötödik elem. Olyan, mint a védikus filozófiában az éter. Ami az egészet mozgatja, ami miatt életünk SZER-tartásait végezzük. Miatta születünk, szülünk, szeretünk, és halunk.

Szerelmes? Vizsgálja meg saját írását!
1. Több betűt köt össze mostanában?
2. Változó módon írja a GY betűket? Esetleg nagyobb hurkot kerekít nekik?
3. Megjelenik-e néha karika alakú ékezet a kézírásában?
4. Lágyult-e az írása az utóbbi időben?
5. Közeledtek-e egymáshoz a szavak, a sorok?
6. Közelebb írja-e az S-Z betűket egymáshoz?
7. Szívesen választ mostanában világosabb színű tollat, esetleg ír pirossal?
8. Ha leírja kedvese nevét, az jelentősen más, mint a rendes írása?
9. Változott az aláírása –akár csak egy kicsit is – az utóbbi időben?
10. Általában szívesebben firkálgat, írogat, mint eddig?

Ha legalább 5 igenlő választ adott, akkor ön tényleg szerelmes! Ehhez a csodálatos érzéshez nagyszerű partnert kívánok Önnek!


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

A nyugtató gyaloglás

2026. június 28.

Használjuk a lábunkat naponta 30 percet!

"Egy nap gyaloglás - hét nap egészség" - tartja egy francia közmondás. Ha nem is tudjuk a hosszú gyalogtúrát lehetõvé tevõ, egynapos kirándulást sûrûn megszervezni, gyalogolni rövidebb ideig is kellemes idõtöltés, könnyen megvalósítható, továbbá megnyugtatja felborzolt idegeinket, de serkentõleg is hat ránk. A gyaloglás számos, egészségünkre gyakorolt jótékony hatása mellett segít "összeszedni" magunkat lelkileg-fizikailag egyaránt...

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint elég már napi harminc perc testmozgás (pld. gyaloglás) ahhoz, hogy "karbantartsuk" magunkat, ügyeljünk egészségünkre, és megelõzzünk többféle betegséget.

Strand és orrmelléküreg-gyulladás

2026. június 27.

A mai napig felejthetetlen kisgyermekkori emlékem elsõ találkozásom az állatkertben a vízilóval. Nem “kecses” formája, nem is “fürge, párducszerû” mozgása ragadott meg – mert mindezek nincsenek is, hanem az, hogy az orrnyílásait szinte “szelepszerûen” be tudta zárni, mielõtt a víz alá merült.

Sokáig megbabonázva bámultam, még nem is sejtve, hogy sok évvel késõbben, már gégészként, hogyan fogom irigyelni a vízilovat. Az ember ugyanis erre a produkcióra nem képes, ezért a strandon, különösen amikor víz alá merülünk, a víz az orrunkba, onnan az orrmelléküregeinkbe, elsõsorban az arcüregünkbe juthat.

A bekerült folyadék – enyhén szólva – nem steril. A következmény, különösen ha ez az eset gyakrabban ismétlõdik vagy ha már eleve náthásak voltunk, az érintett arcüreg gyulladása lehet.

Folyadékpótlás

2026. június 27.

Kánikulában többet kell innunk

Az ember testtömegének nagyjából kétharmada víz. Egy 70 kg tömegû személy teste körülbelül 40 liter vizet tartalmaz, melybõl 28 liter a sejtekben, 8 liter a sejtek közötti térben, 4 liter a véráramban van.

A szervezet egészséges mûködéséhez a véráramban levõ mennyiségnek közel állandónak kell lennie, hogy a sejtekhez a tápanyagot, a sejtektõl az anyagcseretermékeket megfelelõen tudja szállítani. Ebben a többi vízmennyiség tartályként vesz részt: pótolni tudja a hiányzó mennyiséget, illetve felveszi a felesleget.

Vízháztartásunk

A szervezetbe a víz a táplálékainkkal, valamint a folyadékokkal jut be, és vizelet, valamint érzékelhetetlen párolgás és verejték formájában távozik. A vizelettel és az érzékelhetetlen párolgással egészséges szervezetbõl közel állandó vízmennyiség távozik, azonban a környezeti hõmérséklet emelkedésével a verejtékezéssel nagy mértékben nõ az elvesztett víz mennyisége. A szervezet folyadékegyensúlyát akkor õrizhetjük meg, ha a bevitt vízmennyiség megegyezik az elvesztett víz mennyiségével. Egészséges vesemûködés és átlagos környezeti hõmérséklet esetén ez napi 1,5-2 liter folyadék bevitelét jelenti. Ez a folyadékigény meleg idõben akár kétszeresére növekedhet.

A szervezetben levõ vízmennyiség szoros kapcsolatban van a vízben oldott sók mennyiségével, elsõsorban a nátriumkoncentráció jó mutatója a szervezetben levõ víztartalomnak. A szervezet a teljes folyadéktartalmát, ezzel együtt a vér nátriumkoncentrációját igyekszik állandó szinten tartani.